Találkozásom Nigel Slaterrel

Igazából nem tudom, szégyen-e vagy sem, hogy mindez idáig Nigel Slaternek mindössze a nevét ismertem, tudni róla semmit nem tudtam. Disszertációt most sem mernék írni munkásságáról, de tegnap elkaptam egy műsort a TV Paprikán, ahol a fickó azonnal magával ragadott. Egyszerű receptjeivel, természetes kedvességével, no meg az alábbi banános sütijével. Példa nélkül álló az a gyorsaság, amivel a recept elhangzása után öt perccel a konyhában álltunk és sütöttük a banános sütit. Igaz, a mogyorót kifelejtettem belőle, és amúgy is csak dió volt otthon, kicsit változtattam is az összetevőkön, de a lényeg megmaradt.

Hozzávalók:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg cukor (nálam fele fehér, fele nádcukor)

7,5 dkg tisztított, előpörkölt mogyoró (nálam ez kimaradt)

2 tojás (csak egyet használtam)

17,5 dkg liszt

1 sütőpor (az eredeti receptben nem szerepel)

2 nagyon érett banán (nálam 3)

1 kiskanál vanília kivonat

17,5 dkg étcsokoládé (nálam 10 dkg fehércsoki)

1 teáskanál fahéj (az eredetiben nem szerepel)

egy kis barnacukor a tetejére (én elhagytam)

Elkészítés:

A vajat a cukorral alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, a lisztet, sütőport, vaníliakivonatot. Beleaprítottam a banánokat, a csokicseppeket, alaposan elkevertem, és sütőpapírral bélelt cake-formába kanalaztam. Nigel a tetejét megszórta egy kis cukorral, én azt fölöslegesnek éreztem, és a visszajelzések azt mutatják, jól döntöttem. 170 fokon épp egy órát sült a sütemény.

Nehézségi fok: