Transformers

Nagy szerencse, hogy alapjáraton egy kimondottan optimista, jó kedélyű nő vagyok. Ha nem így lenne, alighanem tegnap a "torta" a falon landolt volna tortatálastul, csokiforgácsostul. Ehelyett azonban nagy röhögések közepette szemléltük a családdal, mire képes egy elrontott recept.

Tegnap ebédre hívtam a gyerekeket, csináltam töltött-rántott palacsintát, és gondoltam, elkészítem azt a Papp Emese-féle narancsos-mascarponés tortát, amit apósom születésnapjára már megsütöttem egyszer, és most már tudom, hol kell változtatni a recepten ahhoz, hogy esztétikus is legyen, ne csak finom. De ahogy lapozgattam az újságot a leírást keresve, megláttam ezt a fotón is szereplő húsvéti helyeskét. Na mondom, narancsos torta lehet bármikor, de ez a húsvéti helyeske... ez csak most játszhat. Elolvastam a hozzávalókat, konstatáltam, hogy minden van itthon hozzá, és nekiálltam nagy lelkesen.

Az egy dolog, hogy a piskótám állagát egy tengeri szivacs is megirigyelhette volna, simán lehet, hogy nem tudok piskótát sütni. De amikor a krémet állítottam össze, gyanússá vált az ügy. Ahhoz képest, hogy a tojáslikőrnek csak a felét tettem bele, és Triple sec híján az a 3-4 evőkanálnyi folyadék is elmaradt, a receptben szereplő egy teáskanálnyi /4 lapnyi/ zselatin egyáltalán nem fogta össze a krémet. De nem tette meg ezt akkor sem, amikor még egyszer ugyanennyi zselatint felmelegítettem, és a krémhez kevertem.

Nem tudom, mire számítottam, amikor elkezdtem mégis betölteni a tortát, mert persze folyt a krém, amerre látott, leginkább a gyönyörűséges tortatálam lyukain át a pultra, mesteri mintát képezve rá.

A krém egyébként isteni finom, van benne tojás bőven, mascarpone és tejszínhab, tojáslikőr, meg Triple sec, így aztán az összevagdalt piskótából és a krémből poharas desszert lett. Csak az a kis keserű ránc ne lenne ott a szám sarkában... Az ismert bankreklám nyomán annyit mondanék: köszönjük, Emese...

 

 

Hússal töltött gombóc

Nagyon szeretem a gombócot, gyakorlatilag mindegy, hogy epres, barackos, szilvás, netán túrós, nekem jöhet!

A Szuflé magazinban láttam meg a receptet, roppant mód meg is örültem neki, mert a hétvégi szél megtorpedózta a bográcsolási elképzeléseinket - legalábbis szombaton -, így jól jött egy nem túl bonyolult, mégis finom étel ötlete.

Hozzávalók:

1,5 kg lisztes burgonya (Ella)

15-20 dkg liszt

3 dkg vaj

1 tojás

70 dkg darált hús (pulyka felső comb)

1 nagy fej vöröshagyma

só, bors, pirospaprika, őrölt kömény

olaj

 

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk és összetörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hozzákeverjük a vajat, a tojást, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Ha a krumplink nem volt vizes (de, az volt:( ), akkor kevesebb liszt is elég ahhoz, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk.  Egy tojásnyi masszát a lisztezett tenyerünkbe veszünk, ellapítunk, majd  ujjainkat behajtva kis fészket alakítunk ki a tésztából. Ebbe kerül a húsos töltelék. Az olajon az apróra vágott hagymát üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a húst, szétnyomkodjuk a fakanállal morzsásra, sózzuk, borsozzuk, paprikával színezzük és puhára sütjük. Ebből a töltelékből teszünk minden gombócba egy-egy kanálnyit, a túllógó tésztát ráhajtogatjuk, összecsippentjük, majd gombócot formázunk belőle. Bő, forró olajban sütjük, de ügyeljünk, hogy ne legyen azért a zsiradék nagyon meleg, mert akkor a tészta nem sül át.

Fokhagymás, snidlinges tejföllel tálaljuk.

Csapatépítés és epres kosárka

Egy csapatépítő tréning első öt percében hámozókéssel kihasítani egy darabot a mutatóujjunkból - nos, ez egyik álmoskönyv szerint sem jelent semmi jót. Különösen nem, ha az eset nem is álmunkban történik, hanem egy csodás tavaszi nap délutánján Szigetmonostoron, a Rosinante fogadóban. Annál inkább nem jelent jót, ha az ember moderátorként van jelen e jeles eseményen, mint ahogy ez velem történt. Egy multicég tréningjének levezénylésére kaptam ugyanis meghívást a Finomániától, aminek nagyon nagy örömmel tettem eleget, nemcsak azért, mert még sosem csináltam ilyet, és szeretem magam kipróbálni magam új helyzetekben, de azért is, mert mindezt olyan - lehetek nagyképű? - kollégák társaságában tehettem, mint Gál Zsolt, a Rosinante séfje, Bálint Csibi István séf, valamint Mirelle.

A tréningen részt vevők  négy csapatot alkottak, feladatuk egy-egy saláta, és egy-egy desszert elkészítése volt. Nekem a bazsalikom csapat jutott, akikkel készítettünk egy balzsamecetben marinált zöldséges salátát csirkemellel és egy pisztáciás-epres kosárkát. A csapattagok remekül megállták a helyüket, nemcsak lelkesek, de kreatívak is voltak, úgyhogy én viszonylag nyugodtan ápolgathattam sérült ujjamat, egész kevés segítségre szorultak csak.

Epres kosárka

15 dkg lisztből 10 dkg vajjal, 5 dkg porcukorral, 1 tojássárgájával és 2,5 dkg darált pisztáciával, egy csipet sóval omlós tésztát készítünk, hagyjuk pihenni hűtőben 1-1,5 órát. Pihentetés után a tésztát 3 mm vastagra kinyújtjuk, alaposan kivajazott kosárka formákat kibélelünk vele, és 190 fokon 10-15 perc alatt készre sütjük. Vaníliakrémmel megtöltjük a kosarakat, friss eperrel díszítjük.

 

Próbasütés

Próbasütést végeztem tegnap, ami merőben szokatlan tőlem, hiszen nem vagyok az a totojázós fajta, szeretek rögtön a közepébe vágni a dolgoknak. De most szükséges volt. Holnap részletesen is elmesélem, hogy mi került ki a sütőből, bár az látszik ezen a fotón, de receptet is írok majd hozzá. És mutatok majd még fotókat az elmúlt hétvégéről, amikor is Mihályi László kurzusán vettem részt a Rosinante fogadóban, ami meghatározó élmény volt, és meg kell mondanom, nem főleg és elsősorban az elkészült édességek miatt, bár pestiesen szólva azok se voltak piskóták:)

 

Meggyes-mákos pite - a süti segít

Ma éjfélkor véget ér a Segítsüti idei tavaszi akciója. (Mondtam már, hogy a Segítsüti nevet én találtam ki, és roppant büszke is vagyok erre?:) Sajnos idén nem tudok az utolsó pillanatokban is a gép mellett izgulni, de biztos, hogy vasárnap első dolgom lesz megnézni, milyen eredménnyel zártuk ezt a fantasztikus három napot. Azok pedig, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy tízezreket adakozzanak,  figyeljék a www. segitsuti.hu oldalt továbbra is, mert fantasztikus tárgyakat lehet néhány ezer forintért vásárolni, amivel szintén a Down Egyesületet támogathatják.

 

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg liszt
15 dkg vaj
15 dkg porcukor
1/2 csomag sütőpor
2 tojássárgája
egy kevés tej

a töltelékhez:
20 dkg porcukor
15 dkg vaj
2 dl tej
10 dkg liszt
20 dkg darált mák
1 citrom reszelt héja
2 db tojásfehérjéből vert kemény hab
1 üveg magozott meggy

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, két cipóra osztjuk, félretesszük.
Elkészítjük a tölteléket: a vajat habosra keverjük a porcukorral, belekeverjük a lisztet, a darált mákot, a citromhéjat, hozzáöntjük a tejet, végül könnyedén belekeverjük a keményre felvert tojáshabot.
Egy 25x35-ös tepsit kibélelünk a tészta egyik felével, ráöntjük a máktölteléket, egyenletesen elosztjuk rajta a meggyet, majd a tészta kinyújtott másik felével betakarjuk. Villával megszurkáljuk a tetejét, egy kevés cukros tejjel megkenjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütjük.