A sok kicsi talán megint sokra megy

Új kezdeményezés a jótékonysági palettán: már nemcsak süteményekkel és gasztro felajánlásokkal lehet támogatást szerezni a SoSe Alapítvány aktuális támogatottjainak, hanem most először kézműves alkotók munkáinak megvásárlásával is.

Személy szerint nagyon drukkoltam, hogy létrejöjjön ez a mostani akció, és boldog voltam, amikor a szervezők felkértek a részvételre. Mindig örömmel állok a jó ügyek mellé, de amikor a segítséget és a kreativitást össze lehet hozni, dupla az örömöm.

Ezért aztán felajánlok egy általam készített tiffany lámpát a Salsa Vita Alapítvány javára. Tombolajegyeket lehet vásárolni, egyenként ezer forintos értékben. A sorjegyet megvásárlók között sorsolják majd ki azt a szerencsés nyertest, aki hozzájuthat a lámpához, vagy bármelyik más felajánlott tárgyhoz.

Az akció pontos részleteit  a www.sok-kicsi.hu oldalon olvashatjátok.

Íme, a lámpa. Nem hivalkodó, nem tolakodó, de meleg fényű, barátságos darab. Kedvenc üvegeimből készült: bézs, sárga, narancssárga és piros színek lobbannak fel, amikor felkapcsolom a lámpát. Ha tetszik, vásárolj tombolát, és bízz abban, hogy te nyered meg a lámpát.

És itt, a poszt végén engedtessék meg nekem egy magánjellegű megjegyzés. Ma vagyok 50 éves. Az elmúlt napokban, amíg ezen a lámpán dolgoztam, sok órát töltöttem egyedül a műhelyben, volt időm átgondolni, kiértékelni az életemet, elmerengeni azon a sok-sok örömön és boldogságon, amiben idáig részem volt az életemben. Nagyon szerencsés vagyok: a gyerekeim egészségesek, nem szorulnak alapítványok támogatására ahhoz, hogy munkát találjanak, vagy éppen fejlesztő eszközökhöz jussanak, és ezért nem tudok elég sokszor hálát adni a sorsnak. Én azzal tudok hozzájárulni a jó ügyhöz, hogy elkészítek egy üvegképet, egy lámpát, és árverésre bocsátom. Ha te megteheted, hogy sorsjegyet vásárolsz, kérlek, ne habozz!

Köszönöm.

Hallod-e Rosinan te!:)

Hú, ez tőlem azért mélyütés! Mármint ez a nagyon-nagyon rossz szóvicc. Elnézést érte, talán a férjem azért értékelni fogja:D

Nos, 29-én, azaz vasárnap újra megidézzük a francia piacok, vásárok hangulatát Szigetmonostoron, a Rosinante Fogadóban, amelyre szeretettel invitálok minden olvasómat. Elfogult vagyok, ez tény, de higgyétek el, érdemes kijönni a Duna-partra ezért a programért!

Sok kicsi kreatív

Kedves Mindenki,

Mascarponés-epres piskóta

A tegnapi nap több szempontból okot adott arra, hogy valami extra finomsággal kényeztessem magam. Egyrészt elvitték reggel a szekrénybetéteket, amiket az elmúlt egy hétben készítettem, emiatt kicsit szomorú voltam. Másrészt értek csalódások, amik kifejezetten vigasztalásért kiáltottak. Így aztán elkészítettem Moha csodálatos süteményét, ami igazság szerint egy fantasztikus pohárkrém, amihez alibiként szolgál egy lehelet vékony piskótaréteg. Nálam különösen vékony volt, mivel az eredeti recept 50 dkg mascarponét ír, nekem pedig csak 25 dkg volt otthon, ezért alapból feleznem kellett a mennyiségeket. Négy embernek így is elég volt. De ez csak azért történhetett meg, mert a krém kikeverésekor mérhetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, és csak a krém egyharmadát nyalakodtam el:)

Megjegyezni kívánom még, hogy soha többé nem sütök másként piskótát, mint így.

Hozzávalók:

4 tojás
15 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 teáskanál sütőpor
3 evőkanál víz
3 evőkanál olaj

Krém:

40 dkg eper
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3 evőkanál porcukor
2 zacskó Dr.Oetker Zselatin Fix

Elkészítés:

A tojást a cukorral nagyon habosra keverjük a robotgéppel. Moha 10 percet írt, én ugyan nem számoltam, mert közben mást csináltam, de majdnem fehérnek kell lennie a krémnek, és erősen meg kell növekednie a térfogatának. Ezután a tál oldalán belecsorgatjuk az olajat, majd a vizet, elkeverjük. Több részletben beleszitáljuk a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet, és vajazott, lisztezett tepsibe öntjük a masszát. 180 fokon 15 perc alatt készre sül. Közben elkészítjük a krémet. Felverjük a tejszínhabot a cukorral és a zseléfixszel, majd hozzákeverjük a mascarponét és az időközben összeturmixolt, magjaitól leszűrt epervelőt. A krémet a kihűlt piskótára kenjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Hasznos, ha teljes testünkkel védjük a hűtő ajtaját az időközben hazatérő családtagoktól.

Tetejét díszíthetjük eperrel, citromfűvel, vagy akár mentával is.

Gyors chilis bab

Ez a recept Carla Bardi Klasszikus vegetáriánus  konyha c.szakácskönyvéből származik. Roppant egyszerű elkészíteni, és még a lányomnál is sikert aratott, aki pedig nem bírja a csípős ételeket, a fiam pedig egyenesen rajongója lett. A könyvet egyébként meleg szívvel ajánlom megvásárlásra, minden egyes receptje használható, az alapanyagok könnyen beszerezhetők, a leírások érthetőek, a fotók pedig nagyon szépek benne. Szóval minden együtt van a könyvben, amitől szerintem egy szakácskönyv jó.

Hozzávalók:

3 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál vaj

1 evőkanál friss gyömbér reszelve

5-6 kardamommag

1 evőkanál őrölt koriander

5 gerezd finomra vágott fokhagyma

2 finomra vágott hagyma

2 friss chilipaprika szeletelve (nálam most őrölt chili)

250 ml paradicsompüré

1 doboz csicseriborsó konzerv leöblítve, leszűrve

1 doboz vörös kidney bab leöblítve, leszűrve

1 doboz fehér bab konzerv leöblítve, leszűrve

1 babérlevél

só, bors

egy csokor petrezselyem

Elkészítés:

Az olajat és a vajat felhevítjük, a hagymát, a chilit, gyömbért, kardamomot, koriandert, fokhagymát 7-8 percig pirítjuk rajta.  Beletesszük a paradicsompürét, a babokat, a babérlevelet, és óvatosan kevergetve 15 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd tálaláskor petrezselyemmel szórjuk meg. Friss pitával ellenállhatatlan.

Késleltetett kelesztésű bagett a borfesztiválra

Mindig reménykedve nézem a blogstatisztikát, és legörbülő szájszél ellen folyvást emlékeztetnem kell magam arra, hogy bizony az olvasó egy olyan fajta, amelyik azt a blogot olvassa, amelyikbe ír a gazdája:)

Mivel a napokban megint inkább üveges tevékenységem javára billen a mérleg,  sok posztolni való nincs, ami meg lenne, arról fotó nincs, tekintve, hogy amikor a család vacsorázik, én még bőven a műhelyben dolgozom. Na de nemsokára jön a nyár, vele a munkaszünet, szóval azért mindenkit arra biztatnék, ne legyen hozzám hűtlen, cserébe megígérem, én se leszek az a bloghoz.

Álljon itt most annak a bagettnek a receptje, amelyet Sajtkukac receptje alapján sütöttem, és vittem magammal Győrbe, a borfesztiválra, ahol a konyakos májpástétom és a juhtúrós-krémsajtos kence mellett mind egy szálig elfogyott.

Hozzávalók:

76 dkg liszt

16 gr só

5,5 gr porélesztő

55 dkg jeges víz (sok jégkockával)

Elkészítés:

Millie-nél elolvasható egy precíz leírás a készítésről, megvallom, én jóval lazább voltam ennél. Semmi olajozott tál, vizes kanál... Hasonlóan jártam el, mint a DNK-nál, a tészta dagasztásához nem használtam robotgépet, csak összekevertem a hozzávalókat, tessék-lássék gyúrtam rajta egy keveset - bár ez nem könnyű, hisz a tészta elég híg -, majd fóliával letakarva betettem éjszakára a hűtőbe. Másnap hajnalban kitettem a pultra, négy órája volt a tésztának, hogy magához térjen. Ez elégnek is bizonyult, mert olyan csodás, lyukacsos bélszerkezete lett az elkészült bagetteknek, hogy csak lestem, mint a lyuki nyúl. Erősen lisztezett deszkára tettem a rúdnyi adagokat, másfélszeres mennyiségből nekem hat rúd bagett lett. Megformáltam őket, hármasával sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, éles pengével bevagdaltam a rudakat, majd hagytam még egy kicsit kelni. 230 fokos sütőben, légkeveréssel sültek, a sütő aljára egy fém lábasban vizet tettem. A gőzhöz közelebbi tepsin szépen megrepedezett a bagettek héja, a másikon nem. Kb. 25 percig sütöttem őket, majd még langyosan konyharuhába tekertem mindet, és irány Győr. Szerintem még langyosak voltak, amikor odaértünk.

Borlamour Regionális Borkiállítás és Vásár

Szombaton "nyakunkba vesszük" az M1-es autópályát, és Mirelle-lel elkocsizunk Győrbe, ahol részt veszünk a Borlamour Kiállításon. Megmondom őszintén, nem vagyok borhoz értő ember, vagy gúnyos mosolyokban, vagy megvető pillantásokban  (esetleg mindkettőben) van részem, amikor édes fehér bort rendelek mindig, mindenhol, mindenhez:) Tudom én, hogy pallérozni kéne az elmémet is ezen a téren, meg az ízlésemmel is súlyos gondok vannak, de hát ez van... Emlékszem, volt egy főnököm, aki időnként elvitt vacsorázni, és amikor édes pezsgőt rendeltem, mindig odaszólt a pincérnek: ne felejtsék ki belőle a kockacukrot! Én meg szégyenkeztem, és meghallgattam - ezredszerre is - a társaság rémesen trendi tagjait, akik megvetően, s egyben tudálékosan tudtomra hozták - ezredszer! -, hogy édes pezsgő márpedig nincs. Vagy két éve, amikor Jakupcsek Gabinál voltunk vendégségben... hát sosem felejtem el a párja tekintetét, amikor a "mit innál?" kérdésre a szokásos "édes fehér bort" válasz hagyta el a számat. A döbbenetet és a sokkot aztán felváltotta a jó vendéglátó tennivágyása, és eszébe jutott, hogy egy korábbi vendégségnél valami hozzám hasonlóan elvetemült rémrettenet hozott valami borzalmas édes fehéret, és mintha maradt volna belőle... Jól emlékezett, volt még eldugva valahol egy fél üveggel, amiből én - forró nyári nap lévén - csak egy pohárral fogyasztottam. És Ádám a búcsúzásnál a kezembe nyomta a maradékot: vidd el, nálunk ilyet úgysem iszik senki:)))

No, ennyi személyes vonatkozás után - remélem, az undorkodók eddigre bezárták a böngészőjük aktuális oldalát, és kivették a kedvencekből a blogomat:) - kíváncsian várom, mit hoz számomra a hétvége, tekintve, hogy a Borlamour Kiállítás elsősorban a borokról szól.

Remélem, hogy a színpadnál, ahová jó kis borkorcsolyákat is viszünk majd Mirelle-lel, találkozhatok a régióban élő olvasóimmal. Ne kíméljetek, várlak benneteket szeretettel! Ne aggódjatok, nem hozok rátok szégyent! Majd azt mondjuk, hogy nem ismerjük  egymást:))

Kukoricaburger

Két hét húsmentesség uralkodik nálunk. A konyhában három vegetáriánus szakácskönyv hever mindig - egyik jobb egyébként, mint a másik, majd megmutatom őket -, amiből a családtagjaim kiválasztják, mit ennének, és másnapra, ha egy mód van rá, el is készítem nekik. Sajnos mivel mindig viszonylag későn este érnek haza - tegnap 9 után volt a vacsora:( -, fényképezni nem igazán sikerül.

Ez a kukoricaburger a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből van.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

bors

1 teáskanál őrölt koriander

egy csomag petrezselyemzöld

1,2 dl tej

2 tojás

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, sót, borsot, koriandert beletesszük egy tálba, hozzáadjuk a tojásokat és a tejet, a petrezselymet, valamit a kukoricakonzervet. Ennek a felét előzőleg leturmixoljuk, a többit szemes formában tesszük a masszába.

Felforrósított olajba szaggatjuk az evőkanálnyi halmokat a masszából, néhány perc alatt aranysárgára sütjük.

Mártogatós:

1 teáskanál borecet

2 teáskanál barnacukor

1 teáskanál sötét szójaszósz

1 teáskanál chiliszósz

A hozzávalókat összeforrósítjuk, míg a cukor felolvad.