2011. július
Étteremajánló - Sarki Fűszeres
A héten alkalmam nyílt megismerkedni két olyan műintézménnyel, melyekkel való barátkozásra már régen vágytam. Igazából nem is számítottam rá, hogy mind a kettőbe azonnal bele fogok szeretni, pedig ez történt. A harmadikat végül most kihagytam, de nem fog eltelni ez a "nyár" anélkül, hogy azt is le ne tesztelném.
Az első hely a Sarki Fűszeres volt. Nem lakom tőle elérhetetlen távolságban, mégis valahogy idáig mindig elkerültük egymást. De csütörtökön reggel előre megfontolt szándékkal ott reggeliztünk, és mondhatom, nem csalódtunk. Sajnos nem tehetem meg, hogy gyakorta elköltsek reggelire 3000-3500 forintot, így azt legnagyobb bánatomra nem állítanám, hogy törzsvendég leszek ott - kivéve persze, ha a férjem végre jól töltötte ki a lottó szelvényeket:)
Croissant-t mindenképpen akartam enni, és jól tettem. Olyan volt, amilyen a nagykönyvben vagyon megírva: könnyű, vajas, langyos... jaj... Aztán én tojásos-szalonnás reggelit kértem, míg a barátnőm kőrözöttes-sonkás-vajas kiflis falatokra vágyott. Cappuccinot és gyümölcsteát kértünk kísérőnek. A pincérlány kedves, mosolygós, a lehetőségekhez képest gyors is, de hát a tojásnak és a sonkának idő kell, hogy megsüljön. Közben lehet bámulászni a jövő-menő embereket, lehet latolgatni, hány százalék az esélye annak, hogy ma is rossz idő lesz, lehet összetalálkozni nagyon kedves, nagyon szeretett kolléganővel, és lehet persze jókat beszélgetni reggeliző partnerünkkel, és terveket kovácsolni a nap további részére. A prosciutto crudo egyébként első osztályú, Olaszországban sem kapnék jobbat egy hasonló helyen, a tojás kellemesre sütve, a belseje picit lágy, épp, ahogy szeretem, a péksütemények is nagyon rendben vannak, a kávéról nem is beszélve.
A reggeli nagyon-nagyon finom volt, az árak sajnos nem egy átlag pénztárcához vannak szabva, de amíg van fizetőképes közönség, nem kell gondolkodni a "jóárasításon". A magam részéről mindenképpen ajánlom a helyet egy-egy ünnepi nap indításaként, esetleg egy olyan napon, amikor meg akarjuk jutalmazni magunkat, mert arra a Sarki Fűszeres kiváló.
Szezonja van: Sárgabarack-szilva clafoutis
Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.
Az asztalt is én csináltam:)
Hozzávalók:
40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya
2 egész tojás
2 tojás sárgája
2,5 dl tejszín
3 teáskanál liszt
10 dkg cukor
egy csipet só
5 dkg mandulaliszt
egy kevés vaj a forma kikenéséhez
Elkészítés:
A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.
Más, hasonló receptek a Fakanálon:
Szezonja van: Kajszibarackos-meggyes buckle
Hétfőn piacra menni egyik álmoskönyv szerint sem jelent jót. De nemcsak Krúdy figyelne összevont szemöldökkel, én is pontosan tudom, hogy hétfői napon a piac halott. De nem volt mese, menni kellett, mert tököt kellett vennem, ha törik, ha szakad. Ez mondjuk sikerült is, de az a tervem, hogy kellemesen puha, zamatos, lédús sárgabarackot vegyek, nem vált valóra. Málnát végképp nem kaptam, ezért aztán kicsit változtattam Mary Cadogan receptjén. Legközelebb elhagyom a tetejéről a "morzsát", egyszerűen nincs jelentősége, sem ízben, sem állagban nem teszi rafináltabbá a süteményt. No nem mintha nagy macera lett volna beledobálni a hozzávalókat a chopperbe... És ha valaki tudja, mi az a buckle, ne habozzon megosztani az információt!
Hozzávalók a tetejére:
3 dkg vaj
2 teáskanál liszt
2 teáskanál barna cukor
A tésztához:
18 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
20 dkg puha vaj
2 teáskanál őrölt fahéj
15 dkg kristálycukor
3 tojás
2 teáskanál vanília kivonat
25 dkg magozott meggy
6 közepes darab sárgabarack
Elkészítés:
A morzsához késes aprítóban összedolgozzuk a lisztet, cukrot, vajat, félretesszük a keveréket. A többi hozzávalóból tésztát keverünk, és egy 23x23 cm-es sütőformába, melyet kivajaztunk és kiliszteztünk, beleöntjük a keverék felét. Rádobáljuk a magozott meggyet és az apróra vágott sárgabarackot, majd a maradék tésztát a tetejére kanalazzuk. Megszórjuk a lisztes, vajas cukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig (illetve tűpróbáig) sütjük a süteményt. A gyümölcsök csodálatosan puhává teszik a tésztát, no persze a 20 dkg vaj sem fölöslegesen van benne...
Esküvő - pogácsa
Az igazat megvallva, amikor elolvastam a facebookon K. üzenetét, leesett az állam. Azt kérdezte ugyanis, elvállalnám, hogy augusztus végi esküvőjére én sütöm a sós süteményeket? Mert ilyen vagyok: nagyon akarok valamit, és amikor a kívánságaim elkezdenek teljesülni, tátom a számat, hogy nahát, tényleg??? Nem volt kérdéses, hogy igent mondok, ezért egy nagyon jó fagyi mellett leültünk megbeszélni a teendőket. Hogy mi tartott ezen csaknem három órát, azt ne kérdezzétek...:)
Így aztán elkezdtem ötleteket gyűjteni, recepteket keresgélni, fejben logisztikázni, tervezni. Az egészen bizonyos, hogy pogácsa készülni fog, hiszen azt ugye mindenki szereti. Mohakonyha ötlete alapján jutottam el Ízbolygó túrós pogácsájáig, és mondhatom, megtaláltam benne a tuti esküvői résztvevőt. Köszönet érte!
Hozzávalók:
60 dkg liszt
50 dkg túró
40 dkg olvasztott, kihűtött vaj
2 tojás
3 dkg friss élesztő, 0,5 dl langyos tejben feloldva
1 csapott evőkanál só
1 tojás a tetejére
Elkészítés:
Az alapanyagokat összegyúrtam, folpackkal letakarva pihent a hűtőben fél órát. Utána erősen lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra nyújtottam, majd a pogácsák lekenésére szánt tojásból kicsit elvéve megkentem a tészta felét. Ráhajtottam a másik felét, végül két ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a maradék tojással lekentem a tetejüket, és szezám-, illetve lenmaggal szórtam őket. 200 fokra előmelegített sütőben sültek. Vigyázzunk, ne süssük túl, ne szárítsuk ki a pogácsákat.
Káposzta saláta
Mutogatom itt a görög képeket, videókat, közben kint nyár van, hőség, és a legjobb ilyenkor egy jó kis saláta. Múlt héten ripsz-ropsz összedobtam ezt a görögdinnye salátát, most pedig Zsófi barátnőm készített a nálam feleslegesnek bizonyuló gyalult káposztából egy zseniális salátát. Köszönet érte!
Elkészítés:
A legyalult fejes káposztát 1-2 óráig hagyjuk lesózva állni. Közben vágjunk fel szálasra egy fej vöröshagymát, zöldpaprikát vékonyra, és készítsünk kellemes ízű salátalevet 3-5 evőkanál cukorból, 1-2 evőkanál ecetből és vízből. Kóstolni kell, másként nem megy. A kicsavart káposztát ebbe a lébe tegyük, tegyük hidegre, és hagyjuk az ízeket összeérni.
Kukoricás cukkinilepény fetás mártogatóssal
Nagyon kevés munka van vele, nagyon hamar elkészül, nagyon finom, nagyon jó hidegen is, melegen is. Nagyon ajánlom!:)
Hozzávalók:
1 kg cukkini
1 tojás
zsemlemorzsa szükség szerint
1 csomag petrezselyem
1-2 cső főtt kukorica
só
bors
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, besóztam és állni hagytam. Közben a kukoricáról levágtam a szemeket, a petrezselymet felaprítottam. Amikor a cukkini kiengedte a levét, nagyon-nagyon alaposan kicsavartam, és innentől gyorsan kell dolgozni, ugyanis folyamatosan termeli a levet továbbra is. Beleütöttem a tojást, borsoztam, hozzáadtam a petrezselymet, a kukoricát és annyi zsemlemorzsát, hogy formálható masszát kapjak. Ezután lapos pogácsákká formáltam egy-egy tenyérnyi masszát, meghempergettem egy kis prézliben, és forró olajban - ami alatt később mérsékeltem a lángot - pirosra sütöttem a lepénykéket.
A mártogatóshoz 2 dl tejfölbe beletörtem 6-8 dkg feta sajtot, egy kanál majonézt, és simára kevertem vele.
Az egyik legjobb (és legolcsóbb) nyári kaja, amit csak ismerek.
Egy kis görög hangulat
Aki olvas egy ideje, tudja, hogy nem vagyok egy nagy hal fan. De a friss, fehér húsú, semleges ízű halakat azért megeszem, ráadásul szeretem azt enni egy-egy helyen, ami a helyi specialitás. És mi más lehetne jellemzőbb egy tengerrel rendelkező országra, mint a hal? Mi így ettük a seabass-t (tengeri sügér):
A fantasztikus halat itt ettük, nyugodt szívvel ajánlom bárkinek a helyet: http://noname-santorini.gr/
Kóstoltunk még naphalat is, isteni volt. Olyannyira, hogy kétszer is ezt választottuk vacsorának. Amikor megkérdeztem a pincért, hogy a hal friss-e, vagy fagyasztott, vérig sértettem. Pedig csak az idegenvezetőnk információját akartam lecsekkolni, aki azt állította, mondhatnak bármit a parti pincérek, itt a legtöbb hal fagyasztott. Innen üzenem: kedves László, tévedett!
A kedvenc éttermi képem.
Cheeseballs
Nem javíthatatlan anglomániámból adódóan ez a bejegyzés címe, még akkor sem, ha Kamari tengerparti sétányán minden angolul van kiírva az éttermek előtti menü-táblákon. Az első hét végén ettem sajtgolyókat egy étteremben, de a következő héten nem volt kedvem olyan messzire legyalogolni (egy kilométer az egész plázs...), ezért a szálláshoz közelebb kerestem volna sajtgolyókat, hogy a nemrég érkezett barátnőmmel is megkóstoltassam ezt a finomságot.
Az éttermek előtt mindig áll egy-egy becsalogató ember, és az arabokhoz képest nagyon kedvesen és visszafogottan próbálnak rábeszélni, hogy náluk egyél. Egy-egy no thanks, de legalább egy mosoly mindegyiknek kijár erőfeszítései jutalmául. Egyetlen ellenszer van ellenük: ha fürdőruhában, törölközővel sétálsz a sétányon, mert akkor éles logikával rájönnek, hogy előbb úgyis a vizes fürdőruhától akarnál megszabadulni, és nem vágysz még ebédelni, vacsorázni. Ilyenkor szemkontaktust se vesznek fel, nyugodtan korzózhatsz.
De mondom, mivel nem erőszakosak, nem jelent problémát a jelenlétük. Nos, megálltunk egy szimpatikus étterem előtt, ahol a (minden nap) világoskék inges csaliember széles mosollyal fogadott. Sorolni kezdi a menüt, én megakasztom: aztán cheeseballs van-e? CHESSEBALLS???? Az meg mi? Próbálkozom magyarázni, mondja, hogy cheese pie van, és bár fogalma sincs, mi az a cheeseballs, azt azonban biztosan tudja, hogy az száraz, ámde a cheese pie! Na, az valami csoda! És hát van ugye tomato balls, nem azt keressük? Mondom a barátnőmnek: te, ez teljesen hülyének néz, mit gondolsz? Ekkor a pincér, hezitálásunkat látva, felajánlja, hogy csinálnak ők nekünk cheeseballst, ha arra vágyunk (arckifejezése híven tükrözi, mit is gondol pontosan azokról, akik ilyen rettenetet akarnának enni, bár az még mindig kérdéses, honnan tudja, mi is az a rettenet, az előbb még nem ismerte...), mert náluk nincs lehetetlen. Mit mondjak: nem szélesre tátott szájjal ugyan, de bekaptuk a csalit.
A rendelést felvenni persze már nem ő jön, a pincér megint értetlenkedik, de ő sokkal jobb hatásfokkal teszi ezt, mint a kollégája, ezért belefáradunk a vitába, és berendeljük a tomato ballst. Rossz a szájízünk, hiszen a parton tucatjával vannak éttermek, ahol azt ehettük volna, amit szeretnénk... no mindegy, mindig tanul az ember... Amit kapunk, az igazán finom, végül nem is bánom, hogy még egy fajta ételt megkóstoltunk. Tzatzikivel és frissen sütött krumplival ez is verhetetlen. Az én cheese pie-om is finom.
Bosszúnk nem túl nemes, de hatékony: attól a naptól kezdve sportot űzünk belőle, hogy az étterem előtt elmenve úgy tegyünk, mint akik komolyan megfontolják a betérés lehetőségét, és amikor már nyeregben érzi magát az úr, csúfondárosan csak ennyit kérdezzünk: CHEESEBALLS? A harmadik alkalomnál már ő üdvözölt minket széles mosollyal, mintha épp azt mondaná: cheeeeeeeeeese:)
Sült sajtgolyók
Elkészítése pofonegyszerű. Reszeljünk le 20-25 dkg kemény sajtot, adjunk hozzá 5-10 dkg szárazabb fetát is. Két felvert tojással és néhány evőkanál zsemlemorzsával készítsünk belőle formálható masszát. Én dúsítanám friss petrezselyemmel, vagy akár néhány szem apróra vágott olajbogyóval is, abban, amit én ettem, ilyesmi nem volt. Zsemlemorzsába forgatva a maréknyi golyókat bő olajban süssük pirosra őket. Bármilyen salátával - akár majonézessel, akár zöldsalátával, vagy tzatzikivel és egy pohár fehér borral fenséges vacsora.
Nyaralás
Igazából szerintem senkit nem érdekel úgy igazán a mások nyaralása. Nem, hiába is mondod, hogy de igen, téged igen... persze, talán egy bizonyos mértékig. Azt hiszem, hogy én ezt a bizonyos mértéket nem fogom figyelembe venni, leírom a nyaralás történetének azon részét, ami más számára is hasznos lehet.
Most jártam először Görögországban, ha egy szigetet egyáltalán lehet bármilyen -országnak is nevezni. Szerintem Santorini nem Görögország, hanem csak úgy Santorini. Egy fantasztikus sziget az Égei-tengerben, amiről álmodozom már egy ideje, talán úgy négy éve lehet, hogy barátok küldtek onnan képeslapot, és én első látásra beleszerettem a helybe. Érdekes módon a képeslapok fotói meglehetős egyezést mutatnak a valósággal. Magára Görögországra 30 éve várok, és nagyon remélem, hogy megismerhetem még más részeit is. (Vágyom például Rodoszra...)
Két hetet töltöttem a szigeten, és azt mondanám, hogy a látnivalókat egy hét alatt kényelmesen meg lehet nézni, tekintve, hogy Santorinit mindössze 13 település alkotja. De ahhoz, hogy a tengert is élvezhessük, megkóstolhassuk sok taverna kínálatát, végigehessük a tradicionális fogásokat, bizony, kellett a két hét. Azt már csak halkan merem megjegyezi, hogy néhány napot még gond nélkül rá tudtam volna húzni... Ettem sok helyen, sok félét, kivétel nélkül minden ízlett - ami nem, arról is tudtam, hogy alapjában jó kaja, csak inkább olyankor kellett volna ennem, amikor éhes is vagyok... A programok között szerepelt egy luxus vacsora is, ami az egyik legnagyobb élmény volt, nem feltétlenül a fogások miatt - bér akadt köztük zseniális -, hanem a hely és a látvány miatt. De erről szép sorban...
