Palócleves, avagy

egy újszülöttnek minden vicc új. Ez a leves pedig ilyentájt nagy kedvenc mifelénk. Aki nem ismeri, próbálja ki, aki ismeri, elevenítse fel, nem bánja meg. A bejegyzés 2008 őszéről való.

Szombaton úgy tört rám a palócleves utáni olthatatlan vágy, hogy nem volt kétséges: képtelen leszek ellenállni. Annak ellenére hagyom magam legyűrni a palócleves által, hogy a férjem szemmel láthatóan húzta az orrát a szó elhangzásakor (mint később kiderült, nem pontosan definiálta magában a palócleves mibenlétét), az szintén kétségtelen volt, hogy a fiam nem eszik belőle (elvégre ZÖLDBAB van benne, családunk ősi ellensége férfi ágon), és az is valószínűsíthető volt, hogy a hétvégén hazalátogató lányom se fog repesni az örömtől. Mindegy, néha igen önző tudok lenni, ez történt most is: elhatároztam, hogy márpedig palócleves lesz, nem nyitok vitát. És milyen jó jól tettem, a férjem ugyanis három tányérral pusztított belőle, és közölte, hogy ez nagyon finom (miután tisztáztuk, hogy ebben nincs káposzta, van ellenben bab és krumpli egyszerre, ami őneki egy becsípődése, 26 éve kérdezi meg minden alkalommal, ha zöldbab főzeléket főzök, hogy : ebben nem lesz krumpli? Nem, nem lesz, de ne kérdezd meg többet légy szíves!), a fiam is evett belőle egy miniadagot, a lányom is cuppogott, a fiúja nemkülönben, szóval siker volt. Mondjuk megérdemelt siker, az már biztos!

Hozzávalók:

60 dkg marhahús

50 dkg zöldbab

egy termetesebb szál sárgarépa

4 szem krumpli

3 közepes fej vöröshagyma

só

bors

pirospaprika

2 babérlevél

1 mokkáskanálnyi őrölt kömény

3 dl tejföl

1 púpozott evőkanál liszt

zsiradék

1 kisebb paradicsom

fél zöldpaprika

 

Elkészítés:

A hagymát apróra vágom, és olajon megpárolom úgy, hogy rögtön az edénybe érkezésekor a hagymát megsózom. Ez segít, hogy előbb kieressze a levét, hamarabb puhul meg a hagyma, mint só nélkül. A húst közben kis kockákra vágom, hozzáadom a hagymához, átpirítom, majd megszórom pirospaprikával, hozzáadom a köményt és a babért, majd egy kevés víz hozzáadásával kétharmados készültségűre főzöm, azaz már ne legyen kemény a hús, de még omlósan puha sem, amikor hozzáadom a kockákra vágott burgonyát, a felkarikázott sárgarépát és a 2 centis darabokra vágott babot. Amíg a zöldségek puhulnak, elkészítem a tejfölös habarást: amikor a tejfölben simára kevertem a lisztet, apránként adagolok hozzá a forró levesből, azzal is simára keverem, majd a tűzről félre húzott levesbe öntöm a sürítést, szapora fakanál forgatás közepette. Felforralom, kidobálom belőle az oda nem illő dolgokat, ha kell, ízesítem még sóval, pici borssal, és most nekem kívánkozott bele egy evőkanálnyi ecet is. Friss kenyérrel, esetleg egy-két szál felvagdalt kaporral fenséges leves.

Ropi

Kényszerűségből cseréltem le a receptet, nem ezt a ropit terveztem megsütni másodiknak, de hamar rájöttem, hogy az időjárás nemcsak hozzám nem lesz kegyes az előkészület hetében, de a sütikhez sem, ezért meg kellett találnom azt a sós ropogtatni valót, amelyet a legkevésbé fog kiszárítani, tönkretenni a hőség. Ennek a kritériumnak pedig ez a ropi remekül megfelel.

 

 

Hozzávalók:

60 dkg liszt

25 dkg margarin

2 teáskanál só

3 evőkanál 10 %-os ecet

6 evőkanál hideg víz

a tetejére 1 tojás

lenmag, szezámmag, mák

 

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ha nem akarna könnyedén összeállni, egy kevés tejföllel segíthetünk a helyzeten. Ha egy éjszakát tud pihenni a tészta a hűtőben, az remek, de ha nem, akkor sincs gond. 4-5 mm vastagra nyújtsuk ki lisztezett deszkán, és vékony pálcikaszerű csíkokra vagdossuk fel. Mivel számomra fontos volt, hogy egyformák legyenek a pálcikák, igénybe vettem egy négyzet alakú fém forma segítségét. Ezzel kb. 8x8 cm-es négyzeteket vágtam ki a tésztából, amiket lekentem tojással, megszórtam maggal, majd késsel öt egyenlő részre vágtam.  190 fokos sütőben aranybarnára sütöttem.

A menyasszony:)

A sütik útjukra indulnak...

Vendégváró fűszeres magok

 

Halálosan fáradt vagyok. Négy napja készülődöm arra az esküvőre, amire felkértek, és amivel semmi gond sem lett volna, ha az időjárás nem dönt úgy, hogy kicsinál. És amit elhatározott, véghez is vitte. Négy napig folyamatosan 33 fok volt a konyhában, csukott ablakoknál, lehúzott redőnnyel, két ventillátor folyamatos működése mellett. Nem is az a bajom, hogy én hulla vagyok, hanem az, hogy a pogácsák és sós ropik ugyanolyan rosszul tűrik a meleget, mint én, és sokkal-sokkal hamarabb kiszáradnak, mint más időjárási viszonyok miatt. Nagyon remélem, hogy a vendégek nem csonttá száradt pogácsákat és ropikat fognak nyammogni az aperitifjük mellé.

Kétségbeesésemben jutott eszembe Nigella receptje a fűszeres magokkal, és bár jóval drágább megoldás, mint egy pogácsa, az eredmény legalább üzembiztos. Nem adok meg mennyiségeket, mert gondolom, ritkán készít bármely olvasóm 6 kilóból, úgy, mint én.

Hozzávalók:

natúr mogyoró, pisztácia, mandula, kesudió és dió

vaj

barna cukor

chili pehely

friss rozmaring

só

 

Elkészítés:

A vajat lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a barnacukrot, és addig kevergetjük, míg a cukor fel nem olvad. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott rozmaring leveleket, a chili pelyhet és a sót, majd apránként az előzetesen sütőben néhány percig pirított, meleg magokra kanalazzuk. Akkor jó, ha nem tocsog a vajban (a margarint most felejtsük el!), ha kellemesen fűszeres, és egyszerre sós és édes is. Fogyasztásával csak óvatosan, nem kicsit terheli meg az epét.

 

Minek nevezzelek?

Igen, ez egy jó kérdés. Angolul meglehetősen egyszerű és kifejező a süti neve: lemon self-saucing pudding. Ez a desszert keveréke a habkönnyű piskótának és a citromkrémnek, a hagyományos pudinghoz szerintem nem sok köze van. Végül is mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy ellenállhatatlanul könnyed, citromos, langyosan a legfinomabb, és kb. 5 perc, míg összeállítod - egyszóval ideális desszert. Múlt vasárnap egy igen ütős lasagne-t követett, remekül kompenzálva annak karakteres ízeit.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

15 dkg porcukor

1 nagy citrom héja

1 dl citromlé

3 tojás

5 dkg liszt

2,5 dl tej

 

Elkészítés:

A tojások habját keményre verjük, félretesszük. A vajat alaposan  elkeverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlevet és a tejet, végül a lisztet is. Összekeverjük a felvert tojáshabbal. Használjunk fa spatulát. Vajazzunk ki egy magas, nem túl nagy szuflé formát (a képen látható jénai edény kicsit nagy volt ehhez a mennyiséghez, és különben is, legközelebb megduplázom az adagot), öntsük bele a masszát, majd a formát állítsuk egy forró vízzel teli edénybe úgy, hogy a víz a forma feléig ér. Süssük 180 fokon 45-50 percig.

Mivel a desszert vendégségben készült, nem akartam sok macerát, ezért hagyományos módon, vízfürdő nélkül sütöttem meg, kb. 20 perc alatt aranybarna lett a teteje, az állaga pedig tökéletes. A fotón nem látszik, de felül piskótaszerűvé válik a  kész cucc, alul pedig fantasztikusan finom citromkrém vár ránk.

Vargányás gnocchi

Íme egy poszt az archívumból, 2009 júniusából.

 

Az úgy volt, hogy reggel moessal piharcoltunk, és ahogy jöttünk-mentünk fel s alá, egy standon szembejött egy halom csodás vargánya. Az ára se volt vészes (3500.-/kg), már legalábbis ahhoz képest nem, hogy a Fehérvári úti csarnokban ennél jóval többért adják. Meg aztán nem is akartam sokat venni - sokat a ló se bír, fiam, mondaná apám -, úgyhogy megszavaztam a költségvetésből 20 dekányi gomba árát. Majd legfeljebb máshol átcsoportosítok, esetleg elvonok, ez most úgyis nagy divat.

Aztán persze nem tudtam, mit főzzek belőle, úgyhogy mi sem kézenfekvőbb, mint hogy ötletért Zsuzsához kukkantottam be. Végül aztán a hűtőben lévő gnocchi mellett voksoltam, és az biztos volt, hogy a tejszín és a bazsalikom, no meg a parmezán nem maradhat ki a műsorból. Azért az sokatmondó tény, hogy egész pánikba estem, amikor elsőre nem találtam a mélyhűtőben a parmezán készleteimet. Azon vettem észre magam, hogy már-már sokkos állapotban azt motyogom: de hát itt kell lennie, egészen biztosan emlékszem, hogy még legalább két darabnak lennie kell! Aztán persze előkerültek a sajtdarabok, úgyhogy letöröltem a verítéket a homlokomról, és nekiálltam ennek az isteni ebédnek. Alig várom, hogy az uram hazaérjen, és végre eltüntesse a maradékot, nehogy véletlenségből én tegyem ezt meg helyette...

Hozzávalók:

25 dkg vargánya megmosva, nem túl kis darabokra vágva

3 evőkanál olívaolaj

egy szűk marék friss bazsalikom

színes bors

3 dl tejszín

0,2 dl fehérbor

só

1 nagy gerezd fokhagyma

3-5 dkg reszelt parmezán

 

Elkészítés:

A fokhagymát finomra vágtam, és az olívaolajon megfuttattam. Ez néhány másodperc volt csupán, és a forró olajba beledobtam a gombaszeleteket, nagy lángon 3-4 percig sütöttem őket. Ekkor megsóztam, megborsoztam a gombát, ráöntöttem a bort, és szintén nagy lángon tartva a gázt hagytam, hogy a bor alkoholtartalma elpárologjon. Ekkor került a serpenyőbe a tejszín és a tekintélyes mennyiségű bors. Beforraltam a mártást, belereszeltem néhány deka parmezánt, beletépkedtem a bazsalikomot, és már készen is volt a sugo. Időközben a gnocchi is kifőtt, amit tányérba szedtem, rászedtem a tejszínes gombát, és reszkető kézzel fotóztam, gyorsan, gyorsan, hogy minél hamarabb megkóstolhassam ezt a fantasztikus, ízekben oly gazdag ételt.

 

Alapötlet: http://www.nosalty.hu/?q=node/1099#comments

 

Nekem kicsit cinnabon...

Ez a sütemény pont megfelel egy jó kis krumplileves után második fogásnak. Nálam reggelire készült, és mondhatom: életveszélyes. Melegen-langyosan abbahagyhatatlan, de volt alkalmunk kipróbálni hidegen is, és úgy is nagyon tuti. Munka vele alig... A receptet Maci blogján lőttem, és most sem csalódtam.

A frissen kisült csigák engem erőteljesen emlékeztetnek legeslegnagyobb amerikai kedvencemre, a cinnabonra, amit bármikor, bárhol képes voltam megenni. Átható vajas-fahéjas illatának, mely belengi a pályaudvarok, aluljárók levegőjét, képtelenség ellenállni. Persze, az jóval puhább, mint ez a csiga, de előhozta az emlékeket belőlem, így aztán hamarosan cinnabont is sütök, ahogy már tervezem jó ideje...

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg mascarpone

1/2 csomag sütőpor

egy csipet só

10 dkg porcukor

5 evőkanál olaj

Töltelék:

10-15 dkg darált dió

annyi baracklekvár, hogy kenhető masszát kapjunk

annyi porcukor, amennyitől a kence ízlésünknek megfelelően édes lesz

A tetejére:

3 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál fahéj

2 evőkanál víz

 

Elkészítés:

A  hozzávalókból robotgéppel tésztát készítettem, és fél órára betettem a hűtőbe. Erősen lisztezett lapon 3 mm vastagra nyújtottam, megkentem a diós-lekváros krémmel, majd szorosan felcsavartam. Maci jó kis ötletétől vezérelve egy darab cérnával kétujjnyi vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 25 percig sütöttem. Amikor elkészült, bőven meglocsoltam mindegyik csigát a porcukros-fahéjas-vizes keverékkel, és még egy percre visszadugtam a sütőbe.

 

Német burgonyaleves

Mit csinál a blogger, ha nemcsak beteg, de aludni sem tud? Úgy van: utazási élményein elmélkedik, majd a történés egy adott pontján belátja, hogy teljesen felesleges az ágyból néznie a plafont, amikor blogolhat is. Napközben úgysincs rá ideje, hiszen energiáinak nagy részét felemészti a folyamatos orrfújás és -törlés, kisebb részét pedig az aktuális teendők, lásd még a lekvárbefőzés, takarítás, tanfolyam tartás címszavaknál a szótárban.

Az elmúlt hetet Münchenben töltöttem, és elég sok helyi specialitást volt alkalmam kipróbálni. A zord időjárásnak köszönhetően egyszer forró, tartalmas levesre is rákívántam, amit 1800 méter magasan költöttem el. Innen nemcsak a leves reprodukálásának vágyát, de egy kiadós náthát is sikerült magammal hozni.

 

Hozzávalók:

60 dkg burgonya

1 vöröshagyma

10 dkg bacon

1 szál fehérrépa

1 szál sárgarépa

1 kis darab póréhagyma

5 dkg zellergumó

1 liter húsleves

1 nagy csomag petrezselyemzöld

2 szál lestyán

fejenként egy darab virsli

só

bors

olaj

 

Elkészítés:

Az olajon pirítsuk meg az apróra vágott bacont, majd mikor szép aranybarna, szűrőkanállal szedjük papírtörlővel bélelt tányérra a szalonnakockákat. A visszamaradt zsiradékon pároljuk üvegesre az apróra vágott vöröshagymát, de vigyázzunk, ne barnuljon meg. A zöldségeket vágjuk 1x1 cm-es kockákra, és az összeset adjuk a vöröshagymához. Öntsük fel a húslevessel, a fakanállal kaparjuk fel a lábas aljára esetlegesen lerakódott szalonnadarabkákat. Ha szükségét érezzük, sózzuk meg a levest. Kb. 20 percig főzzük fedő alatt. Amikor a zöldségek puhák, a leves felét pürésítsük, majd öntsük vissza a darabosan maradt másik feléhez. Adjuk hozzá a karikákra vágott virslit, forrósítsuk át, ízesítsük frissen őrölt borssal a levest és tálaljuk.

Sós-sajtos rudacska

Azt kérdezte a fiam, miközben gyúrtam a tésztát, hogy mi a különbség a különböző sós-sajtos sütemények között, és én csak annyit tudtam neki mondani, hogy bár igen sok nagyon hasonlít egymáshoz, azért az összetevők arányában mégis eltérnek. Arra nemigen tudtam választ adni, hogy akkor miért használunk mindig más receptet, ha már egy bevált és működik:) Ezt a sós pálcikát Moha és Sáfrány blogján találtam, tulajdonképpen a szép fotó keltette fel a figyelmemet. De a recept is megér egy misét: rém egyszerű az összeállítása, én a Moulinex robotgépem késes aprítóját használtam az összeállításhoz, még csak a kezem se nagyon lett vajas, mire elkészült. És ez bizony fontos szempont akkor, amikor K. esküvőjére választom ki a majd elkészítésre kerülő darabokat.

 

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyi adaghoz:

25 dkg liszt

13 dkg hideg vaj

1 dl joghurt

2 teáskanál só

10 dkg reszelt ementáli (érdemes ezt használni karakteres íze miatt)

a tetejére a megkenéshez 1 tojássárgája

Elkészítés:

Én mindent beleöntöttem a robotgépbe, megforgattam az alapanyagokat. Láttam, hogy nem elég nedves a tészta, ezért öntöttem még hozzá talán 2-3 evőkanál vizet (a joghurtos pohárba öntöttem, gyakorlatilag kimostam vele azt:), és a gép szépségesen tésztalabdát gyártott belőle. Egy éjszakát pihent a hűtőben a tészta, másnap pedig 3 milliméteres, kisarasznyi rudakra vágtam, tetejét tojással kentem le, és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

 

Sültpaprika-krémleves, azaz hárpialeves

Sültpaprika levest a Kistücsökben ettem, és szerelem volt első kóstolásra. Világos volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, reprodukálni kell a konyhámban is. És amikor szombaton megláttam, hogy a piacon 400 forint egy kiló kápia paprika, nem volt tovább kérdés, hogy mi legyen a barátokkal töltött kreatív napra főzött ebéd első fogása.

 

Hozzávalók:

1 kg kápia paprika

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 liter zöldség alaplé

2 dl tejszín

olaj

só

bors

Worchester szósz

chili olaj

Elkészítés:

A paprikákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem, és magas hőmérsékleten megsütöttem úgy, hogy a héjuk fekete hólyagosra égjen-süljön. Még melegen nylon zacskóba tettem mindet, és saját gőzüktől a héjuk elvált a húsuktól, így könnyű volt meghámozni őket. 3 evőkanál olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a paprikát, pároltam néhány percig együtt őket, majd felöntöttem az alaplével. Felforraltam a levest, közben sóztam, borsoztam, adtam hozzá 2 teáskanál Worchester szószt, két mokkáskanál chili olajat. Nem kell, hogy vad erős legyen, épp csak legyen egy kis csípős mellékíze a levesnek. Felöntöttem a tejszínnel, majd leturmixoltam az egészet. Kellett még egy kis utánsózás, egy gondolatnyi cukor, és már készen is volt ez a fantasztikus ízű leves. Szívem szerint vagy levesgyönggyel, de még inkább apróra vágott, ropogósra sült baconnel tálaltam volna, de az első nem volt itthon, a másodikra nem volt időm. Igy egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikes Rostad Lök névre hallgató pirított hagymával megszórva került a tányérokba, és mondhatom, remek választás volt.

A barátaim egészen furcsán néztek rám, amikor az utolsó cseppeket is szétosztottam, majd az üres tállal a kezemben kétségbeesetten felkiáltottam: elfelejtettem lefényképezni a levest! Különböző válaszokat kaptam, de csak egyetlen használható volt közöttük: hamarosan meg kell ismételni a főzést, hogy legyen a levesről is fotó!