Sültpaprika-krémleves, azaz hárpialeves

Sültpaprika levest a Kistücsökben ettem, és szerelem volt első kóstolásra. Világos volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, reprodukálni kell a konyhámban is. És amikor szombaton megláttam, hogy a piacon 400 forint egy kiló kápia paprika, nem volt tovább kérdés, hogy mi legyen a barátokkal töltött kreatív napra főzött ebéd első fogása.

Hozzávalók:

1 kg kápia paprika

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 liter zöldség alaplé

2 dl tejszín

olaj

só

bors

Worchester szósz

chili olaj

Elkészítés:

A paprikákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem, és magas hőmérsékleten megsütöttem úgy, hogy a héjuk fekete hólyagosra égjen-süljön. Még melegen nylon zacskóba tettem mindet, és saját gőzüktől a héjuk elvált a húsuktól, így könnyű volt meghámozni őket. 3 evőkanál olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a paprikát, pároltam néhány percig együtt őket, majd felöntöttem az alaplével. Felforraltam a levest, közben sóztam, borsoztam, adtam hozzá 2 teáskanál Worchester szószt, két mokkáskanál chili olajat. Nem kell, hogy vad erős legyen, épp csak legyen egy kis csípős mellékíze a levesnek. Felöntöttem a tejszínnel, majd leturmixoltam az egészet. Kellett még egy kis utánsózás, egy gondolatnyi cukor, és már készen is volt ez a fantasztikus ízű leves. Szívem szerint vagy levesgyönggyel, de még inkább apróra vágott, ropogósra sült baconnel tálaltam volna, de az első nem volt itthon, a másodikra nem volt időm. Igy egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikes Rostad Lök névre hallgató pirított hagymával megszórva került a tányérokba, és mondhatom, remek választás volt.

A barátaim egészen furcsán néztek rám, amikor az utolsó cseppeket is szétosztottam, majd az üres tállal a kezemben kétségbeesetten felkiáltottam: elfelejtettem lefényképezni a levest! Különböző válaszokat kaptam, de csak egyetlen használható volt közöttük: hamarosan meg kell ismételni a főzést, hogy legyen a levesről is fotó!