Nekem kicsit cinnabon...

Ez a sütemény pont megfelel egy jó kis krumplileves után második fogásnak. Nálam reggelire készült, és mondhatom: életveszélyes. Melegen-langyosan abbahagyhatatlan, de volt alkalmunk kipróbálni hidegen is, és úgy is nagyon tuti. Munka vele alig... A receptet Maci blogján lőttem, és most sem csalódtam.

A frissen kisült csigák engem erőteljesen emlékeztetnek legeslegnagyobb amerikai kedvencemre, a cinnabonra, amit bármikor, bárhol képes voltam megenni. Átható vajas-fahéjas illatának, mely belengi a pályaudvarok, aluljárók levegőjét, képtelenség ellenállni. Persze, az jóval puhább, mint ez a csiga, de előhozta az emlékeket belőlem, így aztán hamarosan cinnabont is sütök, ahogy már tervezem jó ideje...

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg mascarpone

1/2 csomag sütőpor

egy csipet só

10 dkg porcukor

5 evőkanál olaj

Töltelék:

10-15 dkg darált dió

annyi baracklekvár, hogy kenhető masszát kapjunk

annyi porcukor, amennyitől a kence ízlésünknek megfelelően édes lesz

A tetejére:

3 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál fahéj

2 evőkanál víz

Elkészítés:

A  hozzávalókból robotgéppel tésztát készítettem, és fél órára betettem a hűtőbe. Erősen lisztezett lapon 3 mm vastagra nyújtottam, megkentem a diós-lekváros krémmel, majd szorosan felcsavartam. Maci jó kis ötletétől vezérelve egy darab cérnával kétujjnyi vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 25 percig sütöttem. Amikor elkészült, bőven meglocsoltam mindegyik csigát a porcukros-fahéjas-vizes keverékkel, és még egy percre visszadugtam a sütőbe.