Juhtúrós pogácsa

Házibulira készítettem Horváth Ilona klasszikusát. Ebben a receptben sem csalódtam, bár arról nem tudok nyilatkozni, milyen a minősége mondjuk másnaposan. Gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg vaj vagy margarin

25 dkg juhtúró

2 tojás sárgája

só ízlés szerint, de 1 kávéskanálnyi legalább

3 dkg élesztő

0,5 dl langyos tej

 

Elkészítés:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, hozzáadtam a túrót, azzal is eldolgoztam, végül a langyos tejben megfuttatott élesztő és a tojások sárgája került a tésztába. A sót legutoljára gyúrtam bele, időnként megkóstolva a tésztát, elég sós-e már. Langyos helyen hagytam kelni bő egy órát, majd 2 cm vastagra nyújtottam, tetejét lekentem egy kis tejjel higított tojássárgájával, megszórtam reszelt sajttal, szezámmaggal, lenmaggal. Apró, 3 cm-es szaggatóval formáztam meg, és 180 fokos sütőben sütöttem nem túl sötétre.

 

Segítség!

Tegnap a freeblognál súlyos hardver hiba következett be, aminek következtében az augusztus óta írt posztjaink elszálltak a nagy fekete lyukba bele.

Kérem, hogy aki rss-ben olvas, és megvannak neki az azóta írt bejegyzéseim, segítsen abban, hogy azokat megkapjam. Nincs túl sokról szó, nem lesz nagy munka talán wordbe kimásolni. Please...

 

Krumpli

Említettem augusztusban, hogy egy hetet Münchenben töltöttem. Többször adódott alkalmam végigsétálni és kényelmesen nézelődni a város piacán, a Viktualienmarkton, ami egy gasztrománnak meglehetősen nagy élmény. Még az eső sem tudott megakadályozni abban, hogy végig ne bogarásszam a sok standot, ne gyönyörködjek a virágokban, zöldségekben. Képes voltam még nézeteltérésbe is keveredni egy virágárussal, amiért lefotóztam néhány virágot a standján. Mondjuk elég nagy bűnt követtem el, elkészítettem ezt a fotót, amivel nyilvánvalóan súlyosan megsértettem az illető mindenféle virághoz fűződő jogait.

 

De ez a poszt nem azért születik, hogy morózus virágárusokról beszéljek, hanem azért, hogy krumplikról beszéljek. Ezt a képet is a müncheni piacon lőttem. A standon 15 különböző fajtájú krumplit számoltam meg, és keserű szájízzel gondoltam a magyar piacok gyér kínálatára, már ami a fajtagazdagságot illeti krumpli téren.

A felső pulton lévő kis kosarakban is burgonya van, mind más fajta.

Amikor a múlt héten a Fehérvári úti piacon jártam, alig akartam hinni a szememnek, mikor az emeleten egy hosszú standon szinte ugyanez a látvány fogadott. A kosarakban 12 fajta krumpli, a pult mögött egy mosolygós fiatalember, aki kedvesen fogad, és büszkén húzza ki magát, amikor elmondom neki, hogy hasonló élményben ezidáig csak külföldön volt részem. Sajnos nem volt nálam éppen fényképezőgép, de belinkelem a honlapot, ahol megnézhetitek a csodásnál csodásabb burgonyákat.

A kép forrása: http://www.lilaburgonya.hu/

Ezen az oldalon mindent megtudhattok a kínálatról, a piacon pedig mindezt meg is vásárolhatjátok. Lehet vitatkozni arról, hogy manapság ki engedhet meg magának egy kiló krumplit 790 forintért, de egyrészt tudjuk, hogy vannak ilyenek, másrészt azt gondolom, hogy egy-egy ünnepi alkalom okán talán érdemes beruházni a lila, kék és piros burgonyák közül valamelyikre.

 

 

Sütőtök krémleves

Rég volt már, hogy VKF fordulóra neveztem recepttel, de ez a nagyon bevált sütőtök leves megérdemli, hogy sokan olvassák. Mióta nemcsak sütve esszük a tököt, így készítem belőle a levest, és így még azok is bele-belekóstolnak, akik egyébként csak lámpás formájában kedvelik a tököt:) Biztosan nagyon sok leves receptet olvashattok majd Zizi VKF fordulójában, érdemes sorra kipróbálni mindet.

Hozzávalók:
fél kanadai tök megsütve
1 nagyobb szem krumpli
1 kis fej hagyma
egy ágacska kakukkfű
só, bors, szerecsendió
egyharmad zöldségleves kocka
egy evőkanál olívaolaj
1-1,5 dl tejszín

Elkészítés:
A tököt darabokra vágva megsütöm a sütőben, majd amikor egy kicsit kihült, a turmixgép poharába kanalazom. Amíg a tök sül, a kis darabokra vágott krumpli is megfő sós vízben, ez is megy a tök után. Közben az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, ezt is beküldöm a tartályba. Egy kis krumpli főzővízzel lazítva krémesre turmixolom az anyagokat, majd átöntöm egy megfelelő méretű lábasba. Felmelegítem, sózom, erőteljesen borsozom, belemorzsolom a leveskockát, a kakukkfű levélkéit és felforralom a levet. Ha nagyon sűrű, még egy kis burgonya főzővízzel lazítom, de ne essünk túlzásba, hiszen jön még a tejszín. Aminek a mennyiségét az szabja meg alapvetően, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket. A tejszínnel szintén átmelegítem a levest, de fel már nem forralom.
A recept egy 2007. októberi bejegyzésem újra publikálása.