Keksz goji bogyóval és citronáttal

A goji bogyóról először Maci blogjában olvastam, és meg voltam róla győződve, hogy a goji egy hasznos növény, sokáig nem találkoztam vele bio boltokban, amikor meg igen, az ára igencsak elriasztott attól, hogy magamévá tegyem. Aztán néhány hónapja egy most-aztán-olyan-egészségesen-fogok-élni-mint-senki-más típusú fellángolásom során ellátogattam a Herbaházba, és ott nagyon baráti áron beszereztem egy közepes tasak gojit. Megkóstoltam, tán két napig műzlibe is beletettem, majd az ikrekre nagyon jellemző felületesség és kitartási képtelenség elsodorta ezt is, mint oly sok mindent az életemben.

Aztán a minap láttam egy keksz receptet Krisztánál, és ahogy összeállítottam, kénytelen voltam a kandírozott narancshéjat citronátra cserélni, tekintve, hogy ez volt itthon, és akkor hirtelen beugrott a kis piros bogyók képe, hogy az majd milyen jól fog mutatni a kekszben. Hát jelentem: nem mutat benne sehogy, mert sütés közben megsötétedett, cserébe viszont nagyon finom. A keksz állt a hűtőben vagy négy napot nyersen, két adagban sütöttem meg, és a később kisült adag sokkal porhanyósabb, mint az első. És sajnos... nagyon-nagyon jó...

Hozzávalók:

10 dkg liszt

15 dkg darált mandula

4 evőkanál cukor

10 dkg vaj

1 tojás

1/2 csomag sütőpor

10 dkg kandírozott citromhéj

egy marék goji bogyó

1 csipet só

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, majd pedig az előzőleg összekevert száraz anyagokat: lisztet, mandulát, sűtőport, sót. Legvégül a cukrozott citrom és a goji került a tésztába. Egy hosszú folpack fóliára halmoztam az anyagot, és egy kb. 4 cm átmérőjű rudat formáltam belőle. A fólia két végét szorosan, szaloncukor szerűen betekertem, még sodortam a pulton egyet-kettőt, hogy a rúd minél egyenletesebb legyen, és betettem a hűtőbe. Másnap, illetőleg negyednap 4 mm vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőlemezre fektettem, és 170 fokon aranybarnára sütöttem őket. Ne szárítsuk ki, nem kell sötét színűnek lennie a keksznek.

Nehézségi fok: