2012. május
Szezonja van - eper - eperlikőr
Még sosem készítettem likőrt. Pedig szeretem, és nagy élvezettel szoktam fogyasztani házi limoncellot például, ha kapok. Most egy véletlenül olvasott facebook bejegyzés nyomán elkészítettem az első kettőt:
Bodza likőr:
2 maréknyi bodzavirág
fél liter vodka
15 dkg cukor
Eper likőr:
30 dkg eper
fél liter vodka
15 dkg cukor
Mindkét likőrnél ugyanúgy járunk el: az alapanyagot vodkába áztatjuk. Nagyobb üveget fogjunk, mint a vodka mennyisége, hogy legyen hely a bodzavirágokat, illetve az epret levegősen elhelyezni benne. Öntsük fel vodkával, zárjuk le az üveget, és tegyük sötét, nem túl meleg helyre a kamrában. 10 napig ne zaklassuk őket. Utána a megadott cukormennyiségből egy kevés vízzel készítsünk cukorszirupot (cukor a vízbe, víz felforral, cukor elolvad), és ha langyosra hűlt, adjuk az alkoholhoz. Csinos üvegekben "szervírozzuk".
Szezonja van - frissen fogyasztható bodzaital
A bodzaital készítésekor csak egy nap türelemre van szükségünk, mert annak ennyi idő kell, hogy jó legyen. A virágszedési tanácsok pont ugyanazok, mint az előző posztban, nyilván. Az arányok pedig a következők:
10 liter víz
1 kg kristálycukor
3 db felkarikázott citrom
3 dkg citromsav
sok bodzavirág, az én műanyag vödröm egyharmadik volt virággal
A metódus pedig:
A virágokat levagdostam a szárukról egy nagy műanyag vödörbe. Ráöntöttem a vizet, ment bele a cukor, a felkarikázott citrom és a citromsav. Másnapig érleltem, aztán gézzel bélelt szűrőben üvegekbe szűrtem. Hűtőszekrényben kell tárolni, de sok időt nem fog ott tölteni...
Szezonja van - bodzaszörp télire
Szörp és frissen fogyasztandó bodza ital. Gyanakodhattam volna, hogy ennek súlyos addikció lesz a vége, hiszen én szívből utálom a szörpöket, egyesegyedül a Piroska bodzaszörpjét iszom meg, sőt mi több: szeretem. Amikor megláttam a blogokon elterjedni a bodzaszörpök és -italok receptjét, gondoltam, kipróbálom, mi bajom lehet?
Hát nem sok, annyi "csak", hogy a levekben levő cukortartalom az én csípő körméretemnek sem használ. De hát mit csináljunk, imádom a bodzát és kész!
Bodzaszörp
Hozzávalók:
4 liter víz
4 kg kristálycukor
5 db citrom
12 dkg citromsav (patikában a legolcsóbb, bár némelyek csak receptre akarják
kiadni, máshol azonban simán hozzáférhető)
1 teáskanál nátrium benzoát
SOK bodzavirág, én nem számoltam meg őket, de minél több, annál jobb
Elkészítés:
Nyilván nem mondok újdonságot azzal, hogy bodzát csak olyan helyről szedjünk, ahol kevéssé porosodik, és egyáltalán nem éri benzingőz. Én Surányban szedtem, bár nem volt egyszerű dolog, mert amelyik bokron nyílott virágok voltak, az emelet magas volt, amelyik leszedhető távolságban leledzett, az még nem volt kinyílva. Mert természetesen csak nyílott virágú bodza ernyőket érdemes szedni. Azért megtöltöttünk egy műanyag rekeszt vele, és nagy boldogan autóztunk hazafelé.
Én nem is mostam meg a virágokat, nem is rázogattam le, így is tele volt minden a kihullott virágporral, aminek ugye minden mikrogrammja aranyat ér, hiszen ez adja a szörpünk ízét.
A virágokat levagdostam a szárakról, egyenesen a lábasba, amiben érleltem a szörpöt. Rászórtam a kristálycukrot, a citromsavat, kézzel elkevertem (legközelebb szirupot fogok főzni belőle és visszahűtöm, hogy hamarabb végbe menjen az olvadás), belekarikáztam a megmosott citromokat, majd felöntöttem vízzel. A lábast lefedtem, és a viszonylag hűvös spájzban ért 4 napot. Naponta megkevertem, ellenőriztem, feloldódott-e már a cukor.
Aztán következett a leszűrés. A citromkarikákat alaposan kinyomkodtam, a virágok nagyját kézzel kiszedegettem, azokat is kinyomkodtam. Aztán a lébe belekevertem a NaBe-t, megvártam, míg feloldódik, és először egy nagy műanyag tálba szűrtem át a szörpöt. Kellékek: egy finom szitájú szűrő és egy nagy darab géz. Azt hiszem, ezt volt a legnehezebb beszerezni minden hozzávaló közül. Patikában csak 10x10 centis van... hát kösz. Úgyhogy anyukám isten-tudja-honnan-származó készletéből kaptam egy darabot. Tehát a szűrőt kibéleltem a gézzel, és a lé mehetett a műanyag tálba egy kancsó segítségével. Onnan palackoztam ki sötétbarna gyümölcsleves üvegekbe.
A művelet egyáltalán nem bonyolult, érdemes kipróbálni. Holnap jön az ivólé receptje is.
Avokádós, rukkolás tészta
Gyors ebéd, semmi faxni, remek ízhatás.
Hozzávalók:
száraztészta, típusa, mennyisége ízlés szerinti
egy marék rukkola
néhány deka fenyőmag, mandula vagy dió, ez utóbbiak kicsit összevágva
1 avokádó
olívaolaj
egy nagy gerezd fokhagyma
parmezán forgácsok
só, bors, olasz fűszerkeverék
Elkészítés:
A tésztát kifőztem. Közben két teáskanál olíván megfuttattam az apróra vágott fokhagymát, a fenyőmagot, majd megszórtam az olasz fűszerkeverékkel. Ebbe szedtem ki a tésztát, nem csepegtettem le nagyon, hogy maradjon rajta a főzővízből. A forró tésztára dobtam a felvagdosott avokádót és a marék rukkolát, és reszeltem rá néhány parmezán forgácsot. Sóval, borssal ízesítettem.
Kakas Étterem - gasztronómiai fellegvár a XVIII. kerületben
A címben idézett, google keresőből érkező jelző, a gasztronómiai fellegvár ugyan túlzás, a tény ezzel szemben az, hogy a Kakas étterem egy roppant korrekt konyhával rendelkező, kellemes hely Budapesten. Amiért ezt érdemes hangsúlyozni, az az, hogy mostanában volt alkalmunk/szerencsénk néhány éttermet kipróbálni, és a helyzet az, hogy Budapesten normális középkategóriás éttermet találni iszonyúan nehéz. Vagy csak nekem volt pechem... bár morgolódásaimat megerősítették kedves ismerőseim is.
Múltkor közvéleményt kutattam, mert barátainkat akartam elvinni egy olyan étterembe, ahol az adagokat nem lupéval kell a tányéron keresni, az étlapon szereplő ételnevekből minden szót ismerek, ezzel párhuzamosan azonban az árak olvastán nem hordok el egy, a közepesnél lényegesen kellemetlenebb hátsó fali infarktust. Szó mi szó, már az ajánlásokban is kevés ilyet találtam. (Sokan biztattak, hogy próbáljam ki a Rosenstein éttermet, de mit tegyünk, ha pillanatnyilag nem tudok - de őszintén szólva: nem is akarok - négy ember fogyasztásáért kifizetni 25-30 ezer forintot...)
Dóra barátnőm ajánlotta a Kakast, ahová a 30. házassági évfordulónkon látogattunk el az urammal. Nem akarom hosszan nyújtani a leírást, hiszen nem sokat jelent mások vacsoráiról szóló novellát olvasni, jobb, ha az ember személyesen tapasztalja meg az ételeket csakúgy, mint a miliőt.
A Kakas egy korrekt hely. Azt nyújtja, amit megígér. Kellemes miliő, a kert meg egyenesen szuper, főleg nyári estéken. Gyors kiszolgálás, udvarias, készséges pincérek. Finom ételek, normális adagok. Nem agyonszofisztikált étlap. Árai még épp beleférnek a közép kategóriába az én fogalmaim szerint. Nagyjából ennyi. A fotókon jól látszik, hogy semmi földtől elrugaszkodott, franciás, blumenthalos izé, és bár ez a hely is szárnyasról lett elnevezve, de nem a Fat duck, és nem a Crown, de egy kellemes családi/baráti vacsorának kitűnő helyszíne. És ez a mai étterem helyzetben nem kevés.
Különösen annak fényében nem, hogy egy héttel előbb egy szintén sokak által ajánlott, jópofának kinéző éttermet próbáltam, ahol a szomszéd asztalhoz kihozott ételt én a látvány alapján simán visszaküldtem volna, kóstolás nélkül. Ahol a sólet - szintén másik asztaltársaságnak volt hozzá szerencsétlensége... - magán viselte a mikróban melegítés legcsúnyább nyomait, nevezetesen az étel széle hozzá volt sülve a tányérhoz, és nyilvánvalóan agyon száradt, mire kivették a masinából. Ahol a legfantáziadúsabb - nem zsidó - kreáció egy spárgával "megszúrt" csirkemell volt, a végtelenségig ízszegény, a kreativitás minden jegyét nélkülöző főétel volt. A petrezselymes krumpliról most nem ejtenék szót, amúgy is szürke, rosszkedvű nap van, nincs hangulatom most a szótáramból előkeresni a nyomdafestéket még eltűrő, ám a siralmas valót mégis leíró kifejezéseket. Ugyanakkor megemlíteném a flódni fagylaltot, ami remek ötlet - lenne, ha lenne például bármilyen íze. De nem volt. Mint ahogy a házi jeges teának sem.
Rebarbara fagylalt
Kedvelem a rebarbarát. Nem bánom, hogy fanyar, nem bánom, hogy viszonylag drágán árulják a piacon, én töretlenül szeretem. Pitét akartam belőle sütni, de a munka időnként nem engedélyez pihenőt, így arra nem maradt kapacitás. A fagylalt elkészítése gyorsabb, ráadásul ha úgy adódik, szakaszosan is végezhető. Emígyen:
Hozzávalók:
40 dkg rebarbara megtisztítva, ujjnyi darabokra vágva
1-2 evőkanál barna cukor
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
4 tojás sárgája
5 dkg kristálycukor
Az elkészítés a következő: a tejet a tejszínnel forráspontig melegítettem, majd a kristálycukorral habosra kevert tojássárgákhoz öntöttem, alaposan elkevertem, visszaöntöttem a tejszínes lábasba a folyadékot, és alacsony lángon, folyton keverve addig főztem, meg besűrűsödött. Hagytam kihűlni. Időközben a megtisztított, feldarabolt rebarbarát megszórtam egy kanálnyi barna cukorral, sütőpapírral bélelt tepsiben egy gondolatnyi víz kíséretében 15 percig sütöttem. Amikor az is kihűlt, villával pépesre törtem, a krémhez kevertem, majd a fagylaltgép segítségével kikevertem.
Összetört habcsókkal tálaltam.
A recept a Fagylaltok könyvéből származik.
Rebarbara még a blogon:
Medvehagymás, rozmaringos focaccia
Ez történik, mikor nem akarok nem annyira friss péksüteményt vinni a hevenyészett piknikre. Igaz, hogy több mint egy órát elvett a piknikre szánt időnkből, de legalább finomat ettünk.
Hozzávalók (amelyek alkalmasak pizza tésztának is):
50 dkg fehér liszt
7 gr porélesztő
3 dl langyos víz
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1 evőkanál olíva olaj
opcionálisan: apróra vágott friss rozmaring, 2 teáskanál olajban eltett medvehagyma
Elkészítés:
A lisztet elvegyítettem a cukorral, sóval, élesztővel, beleöntöttem egy kevés olajat, valamivel többet a medvehagyma olajából, majd a langyos vizet apránként hozzáöntve tésztává dagasztottam. Ruganyos, sima felületű tésztává dolgoztam, és liszttel megszórva, letakarva 45 percig kelesztettem. (Ha többet kel, az nem árt neki, sőt...)
1,5-2 cm vastag téglalapokká formáltam, a darabok tetejét megkentem egy kevés olajjal, majd 190 fokos sütőben 20 percig sütöttem őket.
A tésztához keverhető szárított paradicsom, karikákra vágott olívabogyó, esetleg kapri, meg még számtalan más dolog, amit csak a fantáziánk megenged.
