VKF bejegyzései 
a vigyázz-kész-főzz kiírására készült pályaművekSütőtök krémleves
Rég volt már, hogy VKF fordulóra neveztem recepttel, de ez a nagyon bevált sütőtök leves megérdemli, hogy sokan olvassák. Mióta nemcsak sütve esszük a tököt, így készítem belőle a levest, és így még azok is bele-belekóstolnak, akik egyébként csak lámpás formájában kedvelik a tököt:) Biztosan nagyon sok leves receptet olvashattok majd Zizi VKF fordulójában, érdemes sorra kipróbálni mindet.
Hozzávalók:
fél kanadai tök megsütve
1 nagyobb szem krumpli
1 kis fej hagyma
egy ágacska kakukkfű
só, bors, szerecsendió
egyharmad zöldségleves kocka
egy evőkanál olívaolaj
1-1,5 dl tejszín
Elkészítés:
A tököt darabokra vágva megsütöm a sütőben, majd amikor egy kicsit kihült, a turmixgép poharába kanalazom. Amíg a tök sül, a kis darabokra vágott krumpli is megfő sós vízben, ez is megy a tök után. Közben az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, ezt is beküldöm a tartályba. Egy kis krumpli főzővízzel lazítva krémesre turmixolom az anyagokat, majd átöntöm egy megfelelő méretű lábasba. Felmelegítem, sózom, erőteljesen borsozom, belemorzsolom a leveskockát, a kakukkfű levélkéit és felforralom a levet. Ha nagyon sűrű, még egy kis burgonya főzővízzel lazítom, de ne essünk túlzásba, hiszen jön még a tejszín. Aminek a mennyiségét az szabja meg alapvetően, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket. A tejszínnel szintén átmelegítem a levest, de fel már nem forralom.
A recept egy 2007. októberi bejegyzésem újra publikálása.
Grilleztünk - ál-VKF XXXV.
A helyzet az, hogy mi nagyon ritkán grillezünk. Ennek elsődleges oka, hogy a panelház erkélyén kissé macerás lenne ezt művelni, talán a szomszédok se kedvelnék annyira, bár a mai világban minden lehetséges... Azonban két héttel ezelőtt, amikor Alma lányomat költöztettük egy jó kis kertes házba, mégis megadatott a lehetőség. Nem elsősorban azért folyamodtunk a grillezéshez, mert megszállott tűzrakók vagyunk, hanem mert ez tűnt a költözködés bonyodalmai között a legegyszerűbbnek.
Nem szégyellem leírni, kész pácokat használtunk, nem átallottam gyárilag baconbe tekert virslit is venni, szóval receptet nemigen tudok adni. De a hangulatot meg tudom osztani talán egy kicsit.
Ezt a fotót Zsófi készítette, akinek múlhatatlan érdemei voltak az ebéd elkészülésében, tekintettel arra, hogy a 35 fokos hőségben ő állt a tárcsa fölött, ő forgatta a húsokat, ezúton is köszönet érte:)
Karácsonyi ajándék a konyhából 3. - VKF 30.
Kéretik nem félreérteni a képfeliratot! Alig hiszem, hogy van valaki, aki örülne, ha a karácsonyfája alatt spagettiszósz terülne szét. Azt azonban nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy a legnagyobb sikert a barátaim körében a házi készítésű spagettiszósszal szoktam aratni, hovatovább ipari mennyiségben tartósítom augusztus végén, hogy a rendszeresen felmerülő igényeket ki tudjam elégíteni. Nem, nem kell sajnálni engem ezért, minden egyes alkalommal, mikor valamelyik megkérdezi, hogy lenne-e esetleg netalán még a spagettiszószból, úgy megyek be a spájzba előhozni az aktuális adagot, mint akit hájjal kenegetnek, ezzel egyidőben a zsírmájam újabb centiket növekszik.
A szósz receptjét már közzétettem, most azért elevenítettem fel, hogy jövő nyáron be lehessen raktározni a karácsonyra való készleteket. A sikerért kezeskedem!
Karácsonyi ajándék a konyhából 2. - VKF 30.
Erre az ajándékra készülni kell, mondjuk úgy októberben. Akkor kapható ugyanis az otelló szőlő a piacokon, amiből ez a fantasztikus lekvár készül.
Hozzávalók:
2 kg nagyon érett, édes otelló szõlõ
60 dkg. kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
1 mokkáskanálõrölt fahéj
A szõlõt többször váltott vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, leszemezzük és mégegyszer szûrõbe téve megmossuk, ismét tecsöpögtetjük. Lábasba rakunk egy réteg szõlõszemet, rászórunk egy réteg cukrot, és a fûszerekbõl egy keveset. A rétegezést addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók. Fedõ nélkül, kis lángon kezdjük fõzni. A tetejére feljövõ habot és szõlõmagokat kis szûrõkanállal folyamatosan leszedegetjük,amíg csak tart a habképzõdés, illetve addig, amíg az összes szõlõszem fel nem pattan. Ha már nem jön fel mag a tetejére, lezárjuk alatta a lángot és tûzforrón kisméretû, kiforrázott üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg a teteje megbõrösödik, kevés szalicin teszünk rá, és lezárjuk.
Rendkívül finom, sokféle édességhez használható csemege. Sötét és nagyon szép színe miatt nagyon dekoratív, ezért torták és sütemények díszítésére is használható. Csodálatos ízű fagylaltot lehet belõle készíteni, amelynek a színe és az íze is különleges.
Karácsonyi ajándék a konyhából - VKF 30.
Ahogy a sorra megjelenő posztokat elnézem, nem leszek egyedül a VKF 30. fordulóján a házi készítésű bonbonjaimmal. Mondjuk nem is vagyok meglepve, hiszen egy gasztrobloggernek szinte kézenfekvő, hogy karácsonykor saját készítésű édességgel kedveskedjen a szeretteinek, így természetes, hogy nekem is eszembe jutott ez a megoldás.
Amikor a gyerekekkel nekiveselkedtünk a múlt hétvégén, hogy kenterbe verjük Vianne Rocher-t Lansquenet-ben, még nem gondoltam, hogy hagyományt fogunk teremteni. Mert sokáig azt gondoltam, hogy bonbont készíteni házilag nehéz és macerás. Aztán részt vettem Wagner Bea csokiklubján, amiről már írtam is, ahol kiderült, hogy pralinét, trüffelt és szaloncukrot készíteni korántsem akkora ördöngősség. Úgyhogy a többi - később megörökítendő -, konyhámból kikerülő karácsonyi ajándék mellé a praliné, trüffel és bonbon is felsorakozik a jövőben.
Rumos trüffel
Hozzávalók:
22 dkg min. 60 %-os csokoládé
130 ml tejszín
2 dkg puha vaj
rum ízlés szerint
4 dkg glükózszirup, annak hiányában méz vagy golden szirup
A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé
Elkészítés:
A csokoládét a mikruhullámú sütőben, közepes teljesítményen felmelegítjük. Gyakran keverjük, vigyázunk, nehogy odaégjen. Arra is ügyeljünk, hogy a csokoládéba ne kerüljön víz, mert akkor búcsút vehetünk tőle, menthetetlenül tönkremegy. Amikor a csoki felolvadt, négy-öt részletben keverjük hozzá a felforralt és visszahűtött tejszínt és glükózszirupot/mézet/golden szirupot. Minden adag után alaposan keverjük el a csokoládét. Végül adjuk hozzá a puha vajat és az alkoholt. Tegyük hűvös helyre, hogy megszilárduljon kissé. Kiskanál segítségével vegyünk ki belőle falatnyi adagokat, alakítsuk a kívánt formára, majd egy villa segítségével mártsuk meg a szintén mikróban felolvasztott csokoládéba. Időről időre szükség lehet a mártó csokoládé újramelegítésére, ezt szintén a mikróban végezzük el. Ültessük a bonbonokat zsírpapírra, majd ha megszilárdultak, tegyük dekoratív kapszlikba. Készíthetjük úgy is, hogy átszitált kakaóporba hempergetjük a trüffelt.
Narancsos marcipán
Hozzávalók:
30 dkg marcipán
2 evőkanál narancslikőr
apróra vágott kandírozott narancshéj
A mártáshoz: 20 dkg olvasztott csokoládé
Elkészítés:
A marcipánt hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd a likőrt dolgozzuk el benne jó alaposan. Falatnyi adagokat szakítsunk ki a masszából, alakítsunk belőlük gombócokat, amelyeknek közepébe tegyünk narancshéj darabkákat. Ugyanúgy mártsuk olvasztott csokoládéba (esetleg kókuszreszelékbe) őket, mint a trüffeleket.
Diós-áfonyás golyók
Hozzávalók:
30 dkg darált dió
2-3 evőkanál málnalekvár
rumba áztatott aszalt áfonya
A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé
Elkészítés:
A darált diót dolgozzuk össze a lekvárral és az áfonyával, gombócozzuk ki őket, és a fent leírt módon mártsuk csokoládéba.
Amíg a bonbonokat, trüffeleket készítjük, hallgassunk jó zenét, esetleg közben tegyük be a lejátszóba a Csokoládé című filmet, remek aláfestés lesz az ajándékkészítéshez.
VKF 29. - Gördülő gombócok
Bizony, sok VKF-fordulót kihagytam mostanában időhiány miatt. A gombócos pályamű, melyet Max kiírására teszek közzé, sem friss alkotás, szerepelt már a blogon 3 éve, de most új köntösbe öltöztettem kicsit. Konyhám masszív darabja ez a húsgombóc étel, megérdemli, hogy újratöltsem.
Hozzávalók:
50 dkg darált hús (lehet csirke, pulyka, sertés, az enyém most csirkéből készült)
1 tojás
1 csomag petrezselyemzöld
só, bors
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez
2-3 dl tejszín
1,5-2 dl száraz fehérbor
curry
liszt
1 húsleveskocka
Elkészítés:
A darált húshoz hozzáadom az apróra vágott, még inkább lereszelt hagymát, a tojást, sót, borsot, a szintén apróra vágott petrezselymet, valamint annyi prézlit, amennyi ahhoz kell, hogy kezelhető állagú egyen a massza. Nem túl nagy gombócokat formázok belőle vizes kézzel. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és egy szétmorzsolt húsleveskockával. Ezután felengem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy megpuhultak, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök az edénybe. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín. Párolt rizzsel tálalom.
Gombócok a blogon még:
Szezámos pulykagolyók currys karfiollal
VKF 26. - Az előétel
Még egy recept a VKF aktuális fordulójára, mert nem tudom elképzelni a "nyár ajándéka" szóösszetételt anélkül, hogy valamilyen módon a cukkini ne kerülne képbe.
Hozzávalók:
cukkini reszelve, ha zsenge, akkor héjastól
nyers krumpli reszelve
a zöldségek mennyiségétől függően 1-2 tojás
annyi liszt, amennyit a massza felvesz
ízlés szerint reszelt vöröshagyma
sok apróra vágott petrezselyem
só
bors
a sütéshez olaj
Elkészítés:
A reszelt cukkinit, hagymát és krumplit összekeverjük a tojással, a liszttel, petrezselyemmel. Sóval, borssal ízesítjük, és gyorsan elkezdjük sütni, nehogy a só hatására levet eresszen a cukkini. Kis lepénykéket formálunk a masszából, és nem túl bő olajban pirosra sütjük a lepénykéket.
Kapros tejföllel tálaljuk.
VKF 26. - Az előétel
Vesta a házigazdája a 26. Vigyázz-Kész-Főzz fordulónak, és olyan kifejezetten nyári előételeket vár tőlünk, amik türelmet adnak a főétel érkezéséig a farkaséhes vendégeknek.
Sajnos én nem tudok operálni az előétel elkészítésének nyári módozatával, fájdalom, de nem rendelkezem például se kerttel, amelyben megteremnének az alapanyagok, se legalább nagy terasszal, ahol grillezni lehetne, úgyhogy az összetevők között kellett nyárit keresnem. Nem volt nehéz dolgom egyrészről, másrészről nagyon is, mert a rengeteg lehetőség közül választani kellett.
Az én alapanyagom a kápia paprika, de ráduplázok a nyáriasságra, ugyanis Dalmáciából hoztam a sült paprikát, amit a helyiek voltak oly kedvesek helyettem megsütni és fantasztikusan ízesíteni. Bár a hűtőben ott lapul nyersen is néhány kápia, arra várnak, hogy begyújtsam a sütőt.
No, sok beszédnek sok az alja, legyen itt a recept végre, ami oly egyszerű, mint egy pofon.
Hozzávalók:
bagett vagy más, viszonylag kis átmérőjű kenyér, hogy egy-két harapással eltüntethető előételt kapjunk
(nálam most a Culinarisból hozott hagymás kenyérke volt az alap)
olívaolaj
sült paprika szükség szerinti mennyiségben, ízesítve
krémes feta sajt
fokhagymával töltött olajbogyó
Elkészítés:
A kenyereket vékony szeletekre vágtam, megkentem olívaolajjal, és a sütőbe tettem grill fokozatra néhány percre. Amikor megpirultak, rájuk halmoztam a felcsíkozott sült paprikát, rámorzsoltam a fetát, mindegyikre helyeztem néhány karika felszeletelt olajbogyót.
Mi most vasárnapi reggeliként fogyasztottuk, de nem tiltakozott szegény, hogy ő igazi előétel:)
Nehézségi fok: szegény 
szégyelné magát, olyan egyszerű:)
VKF 23. - Magvas gondolatok
Kisregényt tudnék írni arról, mi mindennel készültem - fejben - erre a VKF-re, hogy miért nem az lett, amit elterveztem, hogy miért csúsztam, de gyanítom, ez nemigen érdekel senkit. Engem is csak annyiban, hogy lesz két tuti posztom ínséges időkre. A magokkal - sokakhoz hasonlóan - szenvedélyes jó viszonyt ápolunk, nemigen tudnék most előrántani egyet se, amit nem szeretek. A legeslegnagyobb kedvencem a paradió, de már két szem elfogyasztásától is olyan beteg leszek, hogy fel akarok fordulni. A második helyen a kesudió és a pekándió áll holtversenyben, őket követi a dió, gyakorlatilag bármikor, bármibe.
Miután a pályázati sütemény ad hoc készült (e helyt is köszönöm Grenadine türelmét), fontos szempont volt, mi van hozzá itthon. Ez kerekedett ki a dologból:
Hozzávalók:
egy csomag leveles tészta (6 darab almás-szilvás táska lesz belőle)
2 db alma hámozva, apró kockákra vágva
2 evőkanál barnacukor (melaszt terveztem használni, de az Egyiptomból hozott adagot képtelen voltam rábírni, hogy kinyíljon, valószínűleg a bőröndben a melasz körülfolyhatta a tartály peremét, és csak remélni merem, hogy nem örök időkre, de beragadt)
6-7 db mag nélküli aszalt szilva
egy szűk maréknyi mazsola
egy maréknyi dió és mandula
negyed citrom leve
Elkészítés:
A leveles tésztát felfektettem a nyújtólapra - az osztrák gyártó volt olyan szíves, hogy a nyújtás műveletét átvállalta tőlem -, szabályos négyzetekre vágtam. Az almát meghámoztam, apró kockákra vágtam. A magokat konyhai robotgéppel nem teljesen finomra daráltam. A cukorból karamellt készítettem, amikor már szép barna volt, megcsepegtettem citrommal. Vigyázat, a barna cukor igen hamar megbarnul! Ekkor beledobáltam az almakockákat, a szilvát és a mazsolát, néhány percig együtt pároltam őket, amíg az alma meg nem puhult. Utolsó lépésként beleszórtam a lábasba az őrölt magokat is, azzal is melegítettem egy percet, majd a tölteléket hagytam kihűlni. Amikor már nem volt meleg, evőkanállal kupacokat raktam a tésztanégyzetek közepére, borítékszerűen összehajtogattam őket, a tetejükre a maradék tésztából díszeket vágtam, megkentek a batyukat tejjel, és 190 fokos sütőben néhány perc alatt pirosra sütöttem őket.
Az az érzésem, nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel a recepttel, azt azonban mindenképpen tényként kell közölnöm, hogy isteni lett a végeredmény, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Legideálisabb talán egy amolyan úgy-ennék-valami-édeset alkalmakra.
Nehézségi fok:
Marhacasserole Gordontól - VKF XXII.
Több vonal is kínálja magát elkezdendő ezt a posztot, nem is tudom, melyiket válasszam. Azt talán, hogy karácsony után boldog tulajdonosa lettem ennek a gyönyörű casserole edénynek? Asztalt venni mentünk a bútorboltba, de inkább ezt hoztuk haza.No persze azért asztal is került a későbbiekben...
De indíthatnék azzal is, hogy eldicsekszem: Gordon két gyönyörű könyvét hozta nekem - többek közt - a Jézuska, ezt, no meg ezt:
No és adódna még kezdésnek az a lehetőség is, hogy elmondom: névnapi vacsorán jártak nálunk kedves barátaink, illett őket valami igazán jóval megvendégelnem. Így aztán a Vasárnapi ebéd című könyvből választottam egy marhahúsos receptet, és mondhatom, nem bántam meg egy pillanatig sem.
Végül - de nem utolsó sorban - itt van a legújabb VKF-kiírás, amihez ez a recept pont kapóra jött.
Nem állítom, hogy a casserole elkészítése gyorsan megy, sőt mi több: hosszú folyamat, az előkészítés is kicsit pepecselős, de a legmesszebbmenőkig megéri. Néhány dolgot változtattam csak az eredeti recepten, és azt hiszem, mindegyik előnyére vált az elkészült ételnek, ha már lehetek ilyen mérhetetlenül nagyképű. Egyrészt hagymát nemcsak egészben tettem bele, hanem egy nagy fejet felszeletelve is, ami besűríti a szaftot. Viszont a szalonna mennyiségét jelentősen lecsökkentettem, az ajánlott 20 dekáról kb. 5 dekára. Legközelebb pedig egy halvány csípősséget is adok a casserole-nak, jót fog neki tenni. No, ennyi szájtépés után következzék a recept, némi igen pocsék minőségű fényképpel megspékelve.
Hozzávalók:
80 dkg marhahús, sovány, párolni való
2 szál sárgarépa
1 kisebb fej zellergumó
1 fej vöröshagyma
6-8 szem salotta, vagy mogyoróhagyma egészben
20 dkg apró szemű csiperke
5 dkg füstölt kolozsvári szalonna
olívaolaj
3 evőkanál liszt
só, bors
1,5 dl vörösbor
4 dl csirke alaplé
1 kis doboz sürített paradicsom
2 babérlevél
Elkészítés:
A húst megmostam, megtörölgettem, falatnyi kockákra vágtam.
A szalonnát csíkokra szabdaltam, nagyobb kockákra vágtam a répát és a zellert, a gombát megtisztítottam, egyben hagytam őket. A lisztbe belekevertem 1 teáskanál sót, frissen őrölt borsot, és a húskockákat meghempergettem a lisztben. Olívaolajat melegítettem egy serpenyőben, a húst több részletben átsütöttem benne.
Amikor készen volt, tányérra szedtem a húskockákat, a visszamaradt olajhoz még öntöttem egy keveset, átsütöttem rajta a szalonnát, beledobáltam a zöldségeket, a babérlevelet, pirítottam néhány percig az egyveleget. Majd hozzáadtam a sűrített paradicsomot, a bort és az alaplevet, felforraltam az ételt.
Ekkor átöntöttem az egészet a szépséges piros edénybe, rátettem a tetejét, és 150 fokos sütőben két és fél órát pároltam. A szaftja csodásan besűrűsödött, pont úgy, ahogy számítottam rá. Kivéve a sütőből kicsit még sóztam, egyéb módosítás nem volt szükséges. Burgonyakrokettel tálaltam, de teljesen megfelelő hozzá a friss, puha kenyér is. Végső lépésként pedig learattam az elismerést:)
Nehézségi fok: (Thanks chef!:)
VKF XX. - Bő lére eresztve
Hát, ez a pályázat most csak részben lesz bő lére eresztve, sok szöveget nem tudok hozzá rittyenteni, tekintve, hogy épp a lánykámnak segítek berendezkedni az új albérletükben, úgyhogy most inkább súrolok-sikálok-felmosok-megszárítok, a poszt megírására is náluk kerül sor. De tegnap, mikor anyukám felugrott hozzánk, megfőztem a pályázati levest, ő volt az első kóstoló, és igen jónak minősítette az eredményt. Nagyon remélem, hogy másnak is ízleni fog, nemcsak nekem, aki nagy rajongója vagyok a zellernek.
Hozzávalók:
egy termetes zeller
2 közepes burgonya
1 szál sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma (esetleg salotta, ha van kéznél)
6-7 dl húsleves
só
bors
zellerzöld
két evőkanál olaj
Elkészítés:
Az olajon a vékony szeletekre vágott hagymát és a lapokra vágott fokhagymagerezdeket megfuttatom, és vigyázva, hogy a fokhagyma oda ne égjen, üvegesre párolom. Utána beleteszem az edénybe a nagyjából egyforma kockákra vágott zellert, répát és krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Sózom, borsozom, beledobok egy szál zellerzöldet, és lefedve puhára párolom. Amikor elkészül, beleöntöm a turmixgépbe az egészet, pépesre pürésítem, majd visszaöntöm a lábasba, hozzáöntöm a húslevest és felforralom. Ha még szükséges, sózom, esetleg még több borsot adok hozzá, és tálalom. Akkor a legfinomabb, ha nem tűzforró, akkor érvényesül legjobban a zeller íze. Adható mellé pirított kenyérkocka.
Nehézségi fok:
VKF XVIII. - Különleges túrósok
Az aktuális VKF-forduló témája a túró. Rengeteg túrós receptem van, ezek közül viszonylag keveset használok rendszeresen, amit pedig igen, azt már közzé tettem a blogon, úgyhogy nem volt könnyű a választás. Aztán három nappal a határidő előtt bevillant a megoldás. Egy kedves ismerőstől kaptam a receptet évekkel ezelőtt, és amikor elmondta, mi a metódus, nemigen akartam hinni neki, ezért aztán meghívott, nézzem meg, hogy igazat mond, sőt, kóstoljam is meg a végeredményt.
Nos, ezt akkor megtettem, csodálkoztam erősen, hogy ezt-azt beleszórok egy tepsibe, és abból kifejezetten sütemény kinézetű cucc lesz. A következő években időnként elkészítettem ezt az olasz rétes névre hallgató édességet. Hogy mi lehet benne az olasz, el nem képzelhetem, a rétestől pedig olyan mérhetetlenül messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől, mindazonáltal így adom tovább a járt utat járatlanért el ne hagyj vonalat követve. Vicces, mert ma reggel még álmodtam is vele... Álmomban elkészítettem a VKF-re a süteményt, de valamilyen titokzatos okból kifolyólag - és az elkészítési metódusnak tökéletesen ellentmondó módon - egy nagy hengert formáztam a süteményből, és csak közvetlenül a sütőbe küldés előtt eszméltem fel, hogy atyaég, de hisz ennek nem is így kell kinéznie! Ekkor atomjaira kaptam a hengert, megpróbáltam úgy elkészíteni, ahogyan kell, de hogy hogy került az álomba réteslap és kreatív hobbi bolt - melyet éppen átalakítottak -, az rejtély. Bár ez utóbbira tudok magyarázatot: épp a minap jártam egy ilyen átalakításra váró boltban, ahol sok minden volt, csak az nem, amire szükségem lett volna. Hogy stílszerű legyek: túró a fülükbe!:) A kedves olvasóknak azonban nem a fülébe kívánom a túrót, hanem a szájukba, és hogy kedvük legyen kipróbálni ezt a süteményt, fázisfotókkal is könnyítem a dolgukat:)
Hozzávalók:
40 dkg liszt
20 dkg porcukor
50 dkg túró
1 csomag sütőpor
4 tojás
1 csomag vaníliás cukor
kb. 15 dkg vaj vagy margarin
fél liter tej
5 db nektarin /vagy meggy, ahogyan az eredeti recept írja, de most muszáj nektarinnal sütni, tombol a szezon, és a túró-nektarin párosítás már régebben is bevált!)
Elkészítés:
Kimértem a hozzávalókat, a lisztet, hozzá a cukrot és a sütőport.
Egy tepsit vastagon kikentem margarinnal.
Beleszórtam a lisztes-cukros keverék kétharmadát.
Rámorzsoltam a fél kiló túrót.
Ráterítettem a kockákra vágott nektarint.
A maradék egyharmad lisztes keverék következett.
A tojások sárgáját habosra kevertem egy zacskó vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a tejet, a fehérjéket pedig kemény habbá vertem.
A tojásos tejjel meglocsoltam a tepsi tartalmát,
a fehérjehabot pedig egyenletesen elterítettem a tetején.
A tepsi kikenése után megmaradt kb. 10 dkg margarint egyenletesen rátördeltem a keverék tetejére.
170 fokos sütőben 35 percig sütöttem a süteményt. Langyosan a legfinomabb.
Egyéb túrós receptek nálam:
VKF 17. - Ötletes saláták
Tartozom a téma kapcsán néhány vallomással. Először talán kezdjük azzal, hogy nem szeretem a salátákat úgy általában. Van néhány, amit szívesen megeszem, de megmondom őszintén, sose vagyok úgy, hogy felsóhajtok: úúúgy ennék egy salátát... Na, ezzel a nehezén túl vagyok. Szorosan kapcsolódik tehát a második vallomás, miszerint úgy gondoltam, ezt a VKF-fordulót kihagyom. A harmadik vallomás: a recept, amivel mégis indulok, nem saját, sőt mi több, amikor először elolvastam, azt gondoltam, a www.elise.com blog írója kötözni való bolond, amiért összeházasította a görögdinnyét, a feta sajtot és a vöröshagymát, a fenyőmag már tényleg csak habnak tűnt a tortán. A negyedik vallomás lehetne az, miért is döntöttem úgy, hogy mégis kipróbálom ezt a mixet, de sajnos fogalmam sincs, mi vitt erre az útra:) A végső vallomás pedig úgy hangzik: sosem ettem még ennél érdekesebb ízhatású, üdébb salátát, és annak ellenére, hogy az egész család meglehetősen furán nézett rám, amikor a fotózás után belapátoltam a tálnyi cuccot, biztos vagyok benne, hogy nem most készült utoljára ez a remek görögdinnye saláta.
Hozzávalók:
egy közepes méretű dinnye negyede
egy marék fenyőmag
egy kisebb fej lilahagyma
egy citrom leve
feta sajt, ehhez a mennyiséghez kb. 10 dkg
bors
friss mentalevelek
Elkészítés:
A hagymát szálasra vágtam, és a citrom levélben áztattam, amíg a többi hozzávaló el nem készült. A dinnyét meghámoztam, felkockáztam, kiszedtem belőle a magokat. A fenyőmagot szárazon megpirítottam, a mentaleveleket felvágtam, a fetát szintén apróra vágtam. Amikor az előkészületekkel készen voltam (max. 10 perc, de inkább kevesebb), tálba rendeztem az alkotóelemeket (a hagymaáztató citromléből egy keveset felhasználtam a saláta megspricceléséhez), tekertem rá egy leheletnyi borsot, és már készen is volt. A dinnye édessége, a sajt sóssága és a menta friss íze egészen érdekes harmóniába olvadnak, és ahogy a fenyőmag roppan a fogak alatt, a menta pedig mindezt egyensúlyba hozza, az valami egészen remek!
Nehézségi fok:
VKF 16. - A piknik
Életem során nem sokszor volt részem piknikben, utoljára talán két éve nyáron mentünk ki Tinnyére a barátainkkal és a gyerekeinkkel, de az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, mindazonáltal mindent elpusztítottunk, amit vittünk magunkkal:) A menüre már csak halványan emlékszem (majonézes saláták biztosan voltak, fasírtgolyót a barátnőm sütött, szóval a legszokványosabb, amit csak el lehet képzelni), de ha ma mennénk, biztosan lenne az elemózsia közt calzonetti (és majonézes saláta egyáltalán nem). Mert egyszerű elkészíteni, mert nem kell az elfogyasztásához csak a kezünk, és mert hidegen is, melegen is nagyon finom, ráadásul akár sör, akár fröccs remekül illik hozzá, nem fogja megosztani a társaság férfi tagjait a mit-igyunk-hozzá roppant fontos kérdése.
Hozzávalók kb. 15 darabhoz:
40 dkg liszt
1 tasak szárított élesztő
4 evőkanál olívaolaj
25 ml langyos víz
1 csipet só
1 közepes méretű tojás a kenéshez
A töltelékhez:
15 dkg tehéntúró
5 dkg reszelt parmezán vagy ementáli
1 közepes méretű tojás
1 evőkanál összevagdalt zöldfűszer, ízlés és lehetőség szerint (bazsalikom jó, ha van)
5 dkg apróra vágott szalámi
5 dkg apróra vágott sonka
5 dkg apróra vágott bacon
só
bors
Elkészítés:
A tésztához valókat összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, majd meleg helyen letakarva duplájára kelesztjük. A töltelékhez valókat összekeverjük. A megkelt tésztát átgyúrjuk, 2 mm vastagságúra nyújtjuk, majd fánkszaggatóval - vagy egy méretes pohárral - 10-12 cm átmérőjű korongokat szaggatunk. Teáskanálnyi kupacokat teszünk a töltelékből a tésztakorongokra, kicsit elegyengetjük az egyik felén a tölteléket, a másik oldalát a korongnak ráhajtjuk, a széleket összenyomkodjuk. Az elkészült calzonettiket tepsibe tesszük, tetejüket tojással kenjük meg. Előmelegített sütőben 200 fokon (légkeveréssel 180 fok) 15-20 percig sütjük.
A tölteléket sokféle variációban lehet megalkotni, kizárólag a fantázia szab határt a dolognak.
Nehézségi fok:
VKF XV. - Kreatív kaméleon
Előrebocsátom, nem vagyok büszke az alábbi pályaműre. Vagyis magára a napocskára igen, de az ötletre semmiképp. Ennél azért jóval több kreativitás szorult belém, de mostanság meglehetős méretű dugó zárja el azt a külvilágra kerüléstől. Úgyhogy Beatbull felhívására ezzel jelentkeznék, ami a kipróbált, remekül bevált kalácsreceptemre alapoz, de formájában mégis kicsit más. Amikor tegnap reggel megsütöttem, eszembe se jutott, hogy megfelelhet esetleg a kiírásnak, de azért a tudatalatti valószínűleg dolgozott, mert nem lehet véletlen, hogy éppen a kiírás lejártának napján alakult másként a kalács, mint szokott...
Hozzávalók:
7,5 dkg olvasztott vaj
1 tojás
2,5 dl langyos tej
2,5 dkg friss élesztő egy egész kevés tejben elkeverve
50 dkg finomliszt
1 mokkáskanál só
10 dkg kristálycukor
+ 1 tojássárgája a kenéshez
Elkészítés:
A hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő üstjébe tesszük, és a dagasztó programon levegős, könnyű tésztává dolgoztatjuk a géppel. Ezután lisztezett deszkára húzzuk, kicsit átgyúrjuk, majd hat egyforma darabra tépjük-vágjuk. A darabokat gombóccá gömbölygetjük, sütőpapírral bélelt tepsibe lerakjuk - egy középen, a többi öt körülötte -, letakarva 30 percig kelesztjük. A tojássárgáját néhány csepp tejjel lazítjuk, ezzel bőségesen lekenjük a napocska tetejét, és 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.
Nehézségi fok:
