VKF bejegyzései 
a vigyázz-kész-főzz kiírására készült pályaművekVKF VII. - A nyaralás íze: sopszka saláta
No kérem, tegnap éjszaka megérkeztünk tunéziai nyaralásunkból, és mivel kiderült, hogy a lakásfelújító iparosok holnap reggel helyett csak szerdán érkeznek, természetes, hogy a pályamű megírásával töltöm ki a hirtelen ölembe pottyant időt. Hogy mit szól majd ehhez a férjem, ha megjön a vásárlásból, más tészta:) Többszörösen is renitens leszek, mert nemcsak hogy a határidőt késtem le (remélem, chilii elfogadja még a pályázatomat...), de momentán fotóval se tudok szolgálni, tekintve, hogy Afrikában az utolsó percben azért csak sikerült valami alient benyelnem (pedig igen szorgalmasan fogyasztottam a gyomorfertőtlenítőt, várjunk csak, mi is volt a neve? ... Ballantines? Igen, az az!), aminek folyományaképpen ételre rá se tudok nézni, de ígérem, hogy záros határidőn belül kép is lesz ehhez a remek salátához. Szerelmünk hajnalán az urammal kétszer voltunk Bulgáriában, Burgaszt választottuk helyszinül annak eldöntéséhez, hogy mi most már jóban-rosszban örökké, de ott ismerkedtünk meg a sopszkával, amihez azóta is olthatatlan szerelem fűz. Úgy tűnik, az ottani választások tényleg időtállónak bizonyultak, mint beszámoltam róla, házasságunk immár belépett a második negyed századba:) A sopszkát azonban itthon reprodukálni sajnos azóta sem sikerült, tekintve, hogy a hozzá való bolgár sajttal még sosem futottam össze itthon, úgyhogy kénytelenek vagyunk megelégedni a hasonlóval. Egyébként aki tudja, hogy mi a neve a Bulgáriában használt sajtnak, kérem, ne habozzon megosztani az információt velem! *update: azóta kiderült: a kaskavál sajt az a bizonyos, köszönöm mindenkinek, aki segített. Ugyancsak Bulgáriában, 1979-ben találkoztunk először a Fantával, annak is a mandarinos változatába szerettünk bele, de ilyet azóta sehol nem ittam sajna.
A sopszka emígyen készül emlékeim szerint:
Érett, piros paradicsomokat felkockázunk, magjukat eltávolítjuk. Hasonlóan cselekszünk az uborkával is, ott nem kell feltétlenül ragaszkodni a magtalanításhoz. Kerülhet még a tálba paprika kocka is, sőt, némi lilahagyma sem árt a vállalkozás sikerének. Sózni nem kell, mert a sajt éppen elég sós. Egy kis olívaolajat löttyintünk a saláta tetejére, csinosan elrendezzük az összevegyített hozzávalókat, majd a sajtot bőven mérve ráreszeljük a tetejükre.
+
+
= sopszka:)
VKF VI. - Ananász karamell szósszal
Azzal a vallomással szeretném kezdeni a VKF VI. fordulójára szánt pályaművem ismertetését, hogy kérem szépen, én egy hülye vagyok! A napokban kicsit több időt töltöttem a számítógép előtt, mint szándékoztam, de legalább előkészítettem azt a néhány napot a blogban, amikor nem leszek Pesten, nem lesz netem, de az olvasókat természetesen nem akartam recept nélkül hagyni akkor sem. Elővettem tehát azokat a kreálmányokat, amiket elkészülésük idején nem tettem publikussá. Ekkor jegyeztem fel ezt az ananász receptet, amit egy előző VKF-fordulóra kerestem és találtam, de akkor mással pályáztam mégis. A receptet előredátumoztam, kicsit bosszankodtam, mert a betűtípusok és -méretek önálló életre keltek a blogon, s nem mutattak semmi hajlandóságot behódolni akaratomnak. Kicsit később szomorúan állapítottam meg, hogy ezen a VI. fordulón nem indulok, nem jutott ugyanis semmi épkézláb az eszembe, egyszerűen erre a komplementer ízekre nem indult be a fantáziám. Snitt. Most meg leülök körülnézni, miket alkottak a többiek, valamiért benéztem a saját bejegyzéseim közé is, és hirtelen megvilágosodásom támadt. Hát ez az ananász karamell szósszal, fűszerekkel maga a komplementer ízek csimborasszója, maga az orgia, a tobzódás az ízekben! Úgyhogy átírtam a leadet az elején, visszadátumoztam a mai napra, és bár fotót nem tudok prezentálni, noha kora reggel rohanvást próbáltam ananászt szerezni, de nem sikerült, meg kell elégednetek a recepttel, lorien meg törheti a fejét, milyen fotót tegyen az összefoglalóban a nevem mellé:)
Hozzávalók:
1 ananász
1 ágacska rozmaring
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
1 evőkanál ún. Sweet Rub (O&V termék), de összeállíthatjuk magunk is barna cukorból, sóból, chiliporból, feketeborsból, cayenne borsból, pirospaprikából, fokhagymaporból és fahéjból
vanília fagylalt
2 evőkanál méz narancs ízesítéssel (szintén O&V termék, ez is kreatívan összehozható)
10 dkg cukor
5 dkg vaj
2 dl tejszín
Elkészítés:
Melegítsük a sütőt 180 fokra. Készítsük elő az ananászt: teteje-alja mehet a levesbe kukába, talpára állítva meghámozzuk, az is mehet a kukába. Vágjuk félbe, távolítsuk el a kemény, fás közepét, majd tegyük a mélyedésbe a rozmaringágat, a fahéjat és a félbevágott vaníliát. Tegyük tűzálló tálba a gyümölcsöt, szórjuk meg a fűszerkeverékkel. Egy másik edényben magas hőmérsékleten olvasszuk meg a cukrot, és amikor már barna, dobjuk bele a vajat, a mézet és a tejszínt. Öntsük a szószt az ananász tetejére, majd tegyük fél órára a sütőbe. Néha fordítsuk meg. 30 perc után vegyük ki a sütőből, távolítsuk el a belsejéből a feleslegessé vált fűszereket. Lehet szeletelni, tányérra tenni, meglocsolni a szósszal. A vaníliafagylalt tökéletesen kiegészíti a kompozíciót.
Borsos tokány - VKF V.
Mint a többi pályázó, én is sokáig gondolkodtam, melyik fűszert válasszam. Végül is azért döntöttem a bors mellett, mert arra gondoltam, annyira ismert és használt, hogy kevesen fognak rá gondolni, mint pályaművük alapjára. Magam mindig is rajongója voltam a borsnak - mértékkel persze, mert bár vérnyomáscsökkentő és állítólag a szexuális vágyra is serkentőleg hat, mindazonáltal erősen izgatja a gyomrot és a beleket is. Sokáig őrölt borsot használtam, zacskóban vettem, kis üvegben tároltam, és lesajnáló félmosollyal a szám sarkában hallgattam-olvastam az ömlengéseket, hogy mennyivel finomabb, intenzívebb íze van a frissen tekert borsnak. De azért persze szöget ütött a dolog a fejembe, addig-addig, míg rászántam magam, hogy vásároljak egy borsdarálót. Viszont az árakon elborzadva sokáig halogattam a bizniszt, mígnem tavalyelőtt karácsonykor a két tündérvirág kolléganőm meg nem lepett egy gyönyörű, fából készült darabbal. Nos, azóta én is azok táborát erősítem, akik eskü alatt vallják: a frissen darált borsnál nincs jobb. Összefoglalót itt olvashattok róla. És most következzen a recept, a borsos tokány.
Hozzávalók:
70 dkg marhafelsál
20 dkg füstölt szalonna
zsiradék ízlés szerint, én most mangalicazsírt használtam
2 közepes fej vöröshagyma
só, pirospaprika
1 paradicsom
1 paprika
sok frissen őrölt bors
Elkészítés:
A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk és a pörcöt félretesszük. A szalonnazsírhoz hozzáadjuk a kanálnyi egyéb zsiradékot, puhára dinszteljük rajta a minél apróbbra vágott hagymát. Megsózzuk. Ekkor rádobjuk a kisujjnyi csíkokra vágott marhahúst, nagy lángon megpirítjuk, majd fedő alatt kevés vizet aláöntögetve puhára pároljuk. Az ízének nem fog ártani egy-egy szem friss paradicsom és paprika. Az utolsó adag folyadék, amit aláöntünk a húsnak, lehet nyugodtan fehérbor, persze nem édes, sajnos nekem nem volt nyitott palackom, ráadásul a száraz fehér bor nálunk elég ritka vendég. Nos, amikor a hús már teljesen puha, rövid, sötét szaft van alatta, akkor színezhetjük az ételt egy kevés pirospaprikával, majd megkoronázásként rátekerünk egy tekintélyesebb mennyiségű borsot. Főtt, tört krumplival, rizzsel tálaljuk, és ne hagyjuk el mellőle a savanyúságot, valamint a sört se!
Vigyázz-Kész-Főzz! IV. - A reggeli
Ez a negyedik fordulója a Vigyázz-Kész-Főzznek, de most merőben másképp született meg a pályamű, mint az előző három. Hogy úgy mondjam: kipattant, mint Pallas Athéné Zeus fejéből, amikor Héphaistos odasomott egyet a főisten fejére az ő kalapácsával. Azt szinte biztosan tudtam már a forduló kiírásakor is, hogy valami omlettszerű lesz a pályamunka. Szembe is jött a TV Paprikán két alkalmas darab is, szorgosan feljegyeztem, eltettem. Aztán ma, betegszabadságom - minő eufemizmus: beteg - szabadság, kacagnom kell... - utolsó napján, ragyogó napsütésben az jutott az eszembe, ennék valami finomat, édeset... mondjuk... palacsintát... És hopp, ott volt előttem az ötlet: ribizlis palacsintát készítek magamnak! Ami két küldetést is teljesít: megtömi szénhidrátért könyörgő bendőmet, és alkalmas a VKF IV. fordulójának pályaműveként is. Nem mértem ugyan az időt, de szerintem olyan 6-8 perc alatt lett kész, ami szintén nem elhanyagolható tényező, még akkor sem, ha az ember történetesen vasárnap reggelizik kényelmesen, ráérősen a családjával.
Hozzávalók személyenként:
Elkészítés:
És akkor álljon itt a reggelizéssel kapcsolatosan egy tipp! Hogyan készítsünk 2in1 reggelit gyorsan, hogyan legyen az mutatós és egy kicsit rendhagyó? Talán nem kell sok magyarázat az alábbi képhez:
Hogy megy az idő... már a harmadik VKF-fordulón vagyunk túl. Az összefoglaló itt található, a negyedik körnek pedig Mamma lesz a házigazdája.
Sonkás roló
Hát elérkezett a neves nap: a VKF 3. fordulójára szánt művet közzé kell tenni. Számomra ez a forduló volt a legegyszerűbb. Nek tűnő. Rengeteg ötletem volt, jobbnál jobbak, tényleg alig tudtam választani a jelöltek közül. Aztán az történt, hogy rosszul választottam. Megesik az ilyesmi a legjobb családban is, nemde? A történet előzményéhez tartozik, hogy mindig is múlhatatlan szerelemmel viseltettem a sajtos roló iránt. Nem az iránt, ami habkönnyű vajkrémmel forrasztotta az ember torkára a lélegzetet, hanem az az igazi, súlyos, sajtkrémmel töltött darab, amiből ha egyet megeszik az ember, egész napra gondoskodott a diszkomfort érzéséről. Már persze azt az egy-másfél percet kivéve, amíg ette a rolót, mert az mennyei volt. És eszembe jutott, hogy Lajos Marinál láttam én valamikor egy ilyen izé... rolót... valami krémmel töltve... Megkerestem, majd azt mondtam: ugyan kérem! Csak nem fogom kész leveles tésztából elkészíteni a pályaművet! Hát mi vagyok én, pancser? Igy aztán kutattam a neten kevést, találtam számossok receptet, és úgy döntöttem, elkészítem a tésztát 15 dkg liszt, 10 dkg vaj és némi tejföl keverékéből. (Merthogy óvatos duhaj vagyok, hála az égnek!) Meg is cselekedtem a dolgot. Nem akarnám hosszúra nyújtani a horror történetet, mindössze annyit mondok: ha van egy kis eszetek, kész leveles tésztából készítitek el a művet. Ami egyébként remekül illik egy büféasztalra, különösen húsvét táján. A kálváriát, amivel a rolósütő készséget beszereztem, most fedje jótékony homály... *
1 csomag kész leveles tészta
40-50 dkg főtt, füstölt tarja
A leveles tésztát felengedjük, vékonyra nyújtjuk, majd kb. 2 centis csíkokat vágunk belőle derelyevágóval. Fogjuk a fém tölcséreket, amik épp erre a célra lettek volt kitalálva, és akkurátusan feltekerjük rá a csíkokat, koordinált finommozgást végezve kezünkkel: egyrészt a tölcsér falához nyomjuk oda gyengéden a tésztát, másrészt az egymást feltétlenül fedő csíkokat nyomjuk kissé össze, hogy ne maradjon rés a roló testén. Amikor minddel készen vagyunk, lekenjük őket tojással, és 180 fokos sütőben halvány pirosra sütjük őket. Nagyon ügyeljünk, hogy családunk tagjainak épp aktuális ökörködése, amiben magunk is örömmel veszünk részt, ne terelje el figyelmünket a tényről, hogy Nagy Mű sül a sütőben, különben éppen akkora bakugrással leszünk kénytelenek keresztül szökellni a konyhán, mint ahogy én tettem, amikor megláttam, hogy sötétedik a tészta, jobban, mint szeretném.A kisült rolókat még melegen kell leszedni a csövekről, különben fújhatjuk. Nem a csöveket, hanem a tésztánkat: az bizony odaszervül a csőhöz, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Egyébként fújni mindenképpen fújhatjuk - a kezünket, mert ezt a műveletet égési sérülés nélkül nehéz megúszni. Nem, nemcsak nekem, hanem a nálamnál jóval ügyesebbeknek is. Nos, roló kiszed, lehúz, kihűt. A töltelék a következőképpen készül: a füstölt tarját aprítógépbe tesszük, péppé zúzatjuk. Majd egy edénybe átkanalazva sűrű tejfölt és borsot adunk hozzá, sót még véletlenül se. Érdemes apránként adagolni a tejfölt a masszába, nehogy túl híg legyen. Kis visszahűtés után kezelhető masszát kapunk, ezt habzsák (és szigszalag) segítségével beletöltjük a rolókba. Csak szolídan anyázzunk, mégiscsak húsvét közelg...
A formázással még vannak problémák, ezért nem mondok külön köszönetet a sablonkészítőnek...
VKF 2.
Megszületett az összefoglaló is a második fordulóról, hát szégyeltem a pofám, hogy egyedül én nem csináltam fényképet, de hát mit csináljunk, nem vagyok tökéletes. Ma még:)
Vigyázz! Kész! Főzz! - Citromhab
Gyerekkorom óta vonzódom a krémekhez. Erőltetem a memóriámat, de nem tudok visszaemlékezni, melyik cukrászdában ettem ilyesmit, de azt tudom, hogy minden egyes alkalom ünnep számba ment. Már gimnazista voltam, amikor a Vajassütemények Boltjában (VI., Teréz körút 20.), vagy a Különlegességiben (ma újra Lukács Cukrászda névre hallgat, alapítva 1912-ben, magam 1975 és 79 között voltam törzsvendége) gyümölcsrizst ettem málnaszörp öntettel, esetleg a Jégbüfében (alapítva 1952-ben) kanalaztam vanília krémet. A rajongás vénségemre is megmaradt, sőt, az utóbbi néhány héten kifejezett fellángolásának vagyunk tanúi. Így aztán nem lepődtem meg különösebben, amikor ChiliésVanília felhívására rögtön a krémek között kezdtem keresni-kutatni - micsoda alliteráció.. erre nincs valami pályázat? mert biztos megnyerném:)
Hozzávalók 4 adaghoz:
3 tojás (3x74 kcal=222 kcal)
10 dkg porcukor (389 kcal)
2 citrom (140 kcal)
2 mokkáskanál zselatin (kb. 10 kcal)
Elkészítés:
A tojássárgákat habosra keverjük a porcukorral és a citromok lereszelt héjával, majd mikor habos, vízgőz fölött sűrűre főzzük. Olyanra, hogy a fakanálról már nehéz cseppben pottyanjon vissza az edénybe a matéria. A zselatint feloldjuk egy-két evőkanál hideg vízben. Amíg a krém langyosra hül, a tojásfehérjéket kemény habbá verjük. Ekkor a sárga krémhez hozzáadjuk a zselatint, a citromok leszűrt levét, és a masszát lazán beleforgatjuk a felvert fehérjébe. Néhány órára hűtőbe tesszük. Persze nem tudtam megállni, és a tesztadagot szobahőmérsékleten tüntettem el. Mármint hogy én is szobahőmérsékleten tartózkodtam, és a krém is. Nos. A krémnek fantasztikusan intenzív citrom íze van, ami nem meglepő. Kíváncsi vagyok, hogy amikor a zselatin kötni kezd, vajon milyen állagot vesz fel. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért válik pohárba töltés után ketté a krém egy habosabb felső, illetve egy más konzisztenciájú alsó rétegre (ez a képen is látható), a tesztadag fogyasztása során ezt nem értékeltem negatívumnak, viszont a fotón jól mutat.
Tekintve, hogy a négy adag kalória értéke 761 kcal, röpke fejszámolással rájöhetünk, hogy ez adagonkénti 190 kalóriát jelent, ami egy desszertnél ideális. Azt hiszem, a recept megfelel a kiírás kívánalmainak. Az én ízlésemnek egész biztosan:)
