

Folynak a kísérletek a macaronok színezésével és ízesítésével kapcsolatosan. Most a lila ételfesték paszta volt soron, hát ez sokkal inkább szürke, mint lila szerintem, de ezzel a céklaporral színezett citromos vajas krémmel töltött darabnak jól áll.
Született már tonkababos csokoládés, Meyer citromos vajkrémes, kávés, narancsos csokis. A lehetőségek száma ha nem is végtelen, de számos. A töltés terén is van még mit gyakorolnom, de haladok:)

Csak reménykedem benne, hogy jellegzetes és önkéntelen kis sikkantásomat, ami előtör belőlem, ha meglepő, váratlan helyzetbe kerülök, nem hallattam azon a márciusi napon, amikor megláttam a Notting Hillen A Boltot. Pedig akár egy tisztességesebb sikolyt is megérdemelt volna a hely, sőt, később néhány könnycseppet is, amit akkor kellett volna elhullatnom, amikor elhagytam az objektumot, és úgy éreztem, hogy én ott még napokig, hetekig tudnék ülni azon a kényelmetlen, mély kanapén, amit a hozzám hasonló gasztrobolondoknak helyeztek el a bolt középső helyiségében.

Barátnőm, aki nem elkötelezett híve - de nem is ellensége persze - a szakácskönyveknek, türelmesen üldögélt mellettem egy darabig, nézte, ahogy egyik könyvet leteszem, másikat kézbe fogom, nyakamat kitekerve olvasom a könyvek gerincén a címeket, és néha, egy-egy nagyon érdekes cím láttán sóvárogva-könyörögve nézek rá. Időnként biztatott is, hogy vegyem meg egyiket vagy másikat, de aztán hamar beláttuk, hogy szerény kézipoggyászunkba, amivel Londonba érkeztünk, nem fog beleférni túl sok könyv.
Ekkor vettem magamnak a Bake it című könyvet, amit azóta is nagy kedvvel forgatok, és ha nem vigyáznék legalább minimálisan a vonalainkra, minden nap sütnék belőle.

Ez nem volt túl nagy beruházás, az a könyv azonban, amit még sokáig és vágyódóan magamhoz öleltem, húzósabb árú volt. Már a címe is sokat ígért.

És akkor elkezdődött a vita:
- Vedd meg, ha annyira szeretnéd!
- Nem veszem, drága.
- De látom, hogy akarod.
- Persze, hogy akarom. De dögnehéz.
- Nem baj, majd én viszem.
- Dehogy viszed! Neked is nehéz.
- Ne törődj vele, csak vedd meg!
- Jó, de mondom, hogy drága!
- Akkor megveszem neked.
- Szó se lehet róla! DRÁGA!
- Ne vitatkozz, ajándék.
- Ilyen drága ajándékot nem fogadok el.
És így tovább, és így tovább. Mondjuk igazán megtanulhatnám már, hogy szakácskönyvnek nem tudok ellenállni, és így teljesen fölösleges ezeket a köröket lefutni. Na de hát ha egyszer tényleg drága volt?
Ennek mindjárt két éve lesz, és még csak odáig jutottam el, hogy átlapozzam a könyvet, de még csak nem is alaposan. De tegnap elérkezett a nap, hogy egy receptet ki is próbáljak belőle.
Egyelőre nem mondhatok mást, csak annyit: eszelős jó lett!


Azt kérdezte a barátnőm - és mennyire igaza van! -, hogy aztán mondd csak, honnan tudják az emberek, hogy te vállalsz sütést megrendelésre? Merthogy a blogon erről nem esett szó.
Hm... jogos... Szóval jobb későn, mint soha alapon közhírré teszem: sütést és főzést is vállalok olyanoknak, akiknek nincs idejük, kedvük vagy affinitásuk erre. Az idei karácsonyon a képen látható bejgliket sütöttem megrendelésre (30 fölött volt a bejglik száma, amit elkészítettem, és ez indulásnak nem is rossz), valamint töltött káposztát, és egyéni kérésre csirkepörköltet is.
Vállalom családi ebédek, vacsorák megtervezését, a bevásárlást, az elkészítést, és ha igény mutatkozik rá, akkor az ételek házhoz szállítását is.
Az első alkalommal, amikor megrendelésre főztem, egy 9 fős (plusz néhány gyerek) társaságnak főztem születésnapi ebédet, konfitált kacsacomb volt narancsos-céklás chutney-val, hagymalekvárral, párolt lila káposztával, krumplipürével, készítettem előételnek konyakos kacsamáj pástétomot és fokhagymás-juhtúrós kencét, no és egy kis sajtos rudat. Hát így... Ha olvasol, terjeszd a hírt, vagy vedd magad igénybe a szolgáltatást, örömmel várok minden kuncsaftot.


Program
10:00 Vásár nyitása
10:30 és 17:00 a játszóházban kézműves foglalkozások
10:30-11:30 Séfpalánták Kata néni konyhájában: süti készítés 3-6 éves közötti gyerekeknek a játszóházban
11:30-12:30 Mikulás ünnepség, minden 10 év alatti gyermek kézműves ajándékcsomagot kap a játszóházban
13:30-14:30 Séfpalánták Kata néni konyhájában: süti készítés 7 év feletti gyerekeknek a játszóházban
15:00-15:30ig bemutató desszertkészítés a FINOmÁNIA konyhájában Papp Emesével a Soufflée Desszert és Csokoládé szalon cukrászával
16:00 Tombola a pecsétgyűjtős játék résztvevői között
17:00 Záróra, mindenki boldogabban és kövérebben távozik, mint, ahogy jött!
Megint igazi mesebeli karácsonyi forgatag hangulatát varázsoljuk a Szentendrei-szigetre! Mivel készülünk az idén?
•Ünnepi kalácsok, karácsonyi mézesek
•Kézműves csokoládé csodák
•Díszes lekvárkülönlegességek
•Kézműves sajtok
•Ünnepi finomságok Európa más országaiból
•"Kaviár és lencse" - annak, aki szereti
•Fűszerek a világ minden tájáról
További programok:
•Desszertkészítés a látványkonyhánkban
•Kézműves sarok gyerekeknek
•Mikulásjárás, a regisztrált gyermekeket meglepetéssel várjuk

Említettem augusztusban, hogy egy hetet Münchenben töltöttem. Többször adódott alkalmam végigsétálni és kényelmesen nézelődni a város piacán, a Viktualienmarkton, ami egy gasztrománnak meglehetősen nagy élmény. Még az eső sem tudott megakadályozni abban, hogy végig ne bogarásszam a sok standot, ne gyönyörködjek a virágokban, zöldségekben. Képes voltam még nézeteltérésbe is keveredni egy virágárussal, amiért lefotóztam néhány virágot a standján. Mondjuk elég nagy bűnt követtem el, elkészítettem ezt a fotót, amivel nyilvánvalóan súlyosan megsértettem az illető mindenféle virághoz fűződő jogait.

De ez a poszt nem azért születik, hogy morózus virágárusokról beszéljek, hanem azért, hogy krumplikról beszéljek. Ezt a képet is a müncheni piacon lőttem. A standon 15 különböző fajtájú krumplit számoltam meg, és keserű szájízzel gondoltam a magyar piacok gyér kínálatára, már ami a fajtagazdagságot illeti krumpli téren.

A felső pulton lévő kis kosarakban is burgonya van, mind más fajta.

Amikor a múlt héten a Fehérvári úti piacon jártam, alig akartam hinni a szememnek, mikor az emeleten egy hosszú standon szinte ugyanez a látvány fogadott. A kosarakban 12 fajta krumpli, a pult mögött egy mosolygós fiatalember, aki kedvesen fogad, és büszkén húzza ki magát, amikor elmondom neki, hogy hasonló élményben ezidáig csak külföldön volt részem. Sajnos nem volt nálam éppen fényképezőgép, de belinkelem a honlapot, ahol megnézhetitek a csodásnál csodásabb burgonyákat.

A kép forrása: http://www.lilaburgonya.hu/
Ezen az oldalon mindent megtudhattok a kínálatról, a piacon pedig mindezt meg is vásárolhatjátok. Lehet vitatkozni arról, hogy manapság ki engedhet meg magának egy kiló krumplit 790 forintért, de egyrészt tudjuk, hogy vannak ilyenek, másrészt azt gondolom, hogy egy-egy ünnepi alkalom okán talán érdemes beruházni a lila, kék és piros burgonyák közül valamelyikre.

Néhány hete megkeresett Kétker Étkem Bori, hogy mit szólnék, ha az én receptjeimből állítaná össze egy heti menüjét? Mit lehet erre mondani? Mit mondhat erre valaki, aki szeret főzni, szeret embereket etetni, és időnként maga is megpróbálkozik valami főzzünk-másoknak-szeretettel féle dologgal? Na ná, hogy örültem a megkeresésnek! Ami nagyon vicces volt, az az, hogy némely étel neve olvastán oda kellett kattintanom a saját blogomra, hogy eszembe jusson, mit is takar valójában az étel neve. Ez is azt bizonyítja, hogy öt év alatt annyi, de annyi mindent főztem... huhúúú!
Úgy rendeljetek bátran a receptjeimből, amik úgy készülnek el, ahogy Bori megzenésíti őket. Magam is szívesen megkóstolnám!

És az ételek:
Nagy kedvenc minálunk: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/06/06/Aszalt_szilvas_chilis_husgombocok/
Ez a deimádom kategória: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/10/Pad_thai_csirkevel/
Baráti összejövetelre - is -tökéletes: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2009/02/14/Mezes-mustaros_csirkecomb_zoldfuszeres_burgonyaval/
Bárcsak megint megfőzhetném egy egyiptomi hajóút után...: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/10/12/Ismet_itthon_inditsunk_egy_szekelykaposztaval/
Egy pikáns ízkavalkád: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/06/23/Vorosboros-mazsolas_pulyacsikok/
Vajon miért hanyagoltam el ezt a receptet? http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/24/Polenta_verde_-_VKF_XIII/
Az abbahagyhatatlam és megunhatatlan obatzter, a bajorok nemzeti eledele: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/05/10/Toltott_camambert/
Ha szereted a tésztát...: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/12/27/Tagliatelle_Alfredo/
Nosztalgikus visszaemlékezés a nyár ízeire: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/09/28/Pestoval_es_mozzarellaval_toltott_gomba/
Jól jársz, ha megrendeled, nem kell a krumplik kivájásával pepecselni: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/03/11/Sajttal_es_brokkolival_toltott_krumpli/
Biztosan friss spenótból főzi Bori, úgy az igazi! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/09/09/Fussili_spenotpestoval_es_olivaval/
Őt senkinek sem kell bemutatni: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/14/Zoldbab_fozelek/
Egy Amerikából hozott kedvenc: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2010/07/08/Grillezett_anansz_s_csirke_salta/
Csak annyit mondanék, ez q****jó! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/16/Hagymas_lepeny/
Mindenki csinálja, mert egyszerűnek tűnik, de egy jó tojássaláta azért rafinált dolog: http://fakanal.freebloghu/archives/2008/05/08/Tojassalata/
Hú, tényleg, ennek is most van szezonja! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2007/12/21/Vinceller_salata/
Ez is klasszikus: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/11/09/Roquefortos_burgonyasalata/
Hehe, a jó öreg lusta asszony rétese: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/08/24/VKF_XVIII_-_Kulonleges_turosok/
Nigel Slater nagyon tud! http://fakanal.freeblog.hu/archives/2011/03/01/Talalkozasom_Nigel_Slaterrel/
És még két klasszikus: http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/09/Sacher_torta/
http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/06/09/Sacher_torta/

Hűséges olvasóim bizonyára emlékeznek a tavaszi tojásmozaik tanfolyamra, amit Évával közösen bonyolítottunk: én adtam a műhelyemet és némi rágcsálnivalót, ő adta a tudását, amibe most már én is bele tudok kicsit folyni, hisz tavasszal én is megtanultam tojásmozaikot rakni.
És ha nekünk megy, neked is sikerülni fog! Feltéve, hogy eljössz októberi tanfolyamunkra.
Lássuk akkor a részleteket:
Időpont:
1. alkalom 2011 október 12-én 17-20 óráig
és mivel már úgyse mehettek kertészkedni, meg a telekre, ezért
2. alkalom 2011 október 15-én 15-18 óráig
Helyszín: Budapesten Zuglóban, néhány villamosmegállóra az Örs vezér terétől
Részvételi díj: 3000 Ft, ami tartalmazza az anyagköltségeket is
A foglalkozást minimum 5 fő regisztrációja esetén tartjuk meg, és egy alkalommal maximum 8 főt tudunk fogadni, ezért érdemes minél előbb jelentkezni.
További információk és jelentkezés a peva525kukacfreemailponthu e-mail címen.
Ha eljössz és megtanulsz mozaikot rakni, akár ilyen csodákat is fogsz tudni készíteni:

Úgy tűnik, az utóbbi időben több játék volt itt a blogon, mint az elmúlt öt évben összesen. De ez nem baj, hiszen játszani jó dolog, ráadásul ebben a játékban csak nyerni lehet.
A nyeremény az előző poszthoz kapcsolódik, ugyanis a hvg kiadó felajánlott egy teljes sorozatot ajándékba az Ízek és kultúrák című kiadványából.


A kérdés pedig, amivel a nyertes hozzájuthat a 17.940 forint értékű sorozathoz, a következő: hány kötetből áll az Ízek és kultúrák? A válaszokat kommentben a blogba kérem 2011. szeptember 22. éjfélig. Sorsolás másnap. Sok sikert, jó kommentelést!

Az 5 év - 5 hozzávaló játék, ezáltal az 5 ezer forintos Culinaris-csomag nyertese:
ÉVI
Köszönöm mindannyiótoknak a részvételt, jó rakott krumpli főzést:)


Ez a második játék szintén egy ajándékcsomagért indul, lesz benne Fakanál-féle spagetti szósz, padlizsánkrém és májpástétom.
A kérdés pedig az, ki lesz az 5000. komment tulajdonosa?


A szülinapi játék nem bonyolult, de azért időt kell rá szánni. Az elmúlt évek recepttermését kell kicsit böngészni, hogy megtaláld azt az 5 hozzávalót, azt az 5 szót, amit nem elrejtettem, ellenkezőleg: kiemeltem a sok-sok alapanyag közül. A kiemelést könnyű észrevenni, eltérő a betűnagyság és a -típus:)
Ha megtaláltad ezt az öt hozzávalót, azonnal tudni fogod, melyik az a tipikusan magyar étel, amelyet ebből az öt alapanyagból megkreálhatsz. Ennek az ételnek a nevét írd ide kommentbe.
A helyes megfejtők között kisorsolok egy 5.000 forint értékű ínyenc csomagot, melyet a Culinaris kínálatából fogok összeállítani.
Az étel nevének beküldési határideje szeptember 12. hétfő

Nincs fotó, nincs gyertya, sőt, nincs torta sem. Pedig készültem... és nagyon csalódott vagyok, mert csodás málnát vettem a tortához, kinéztem egy nagyon jónak látszó receptet a GoodFoodból, ami nem lett finom, és a hozzávalók mennyisége, valamint a 20 centis tortaforma, amiről a recept szólt, köszönő viszonyban sem volt egymással. Mindazonáltal nem vagyok rosszkedvű, jön még kutyára dér, holnap kitalálok valami finomat a málnából, és kész. De hogy ez az öt év hogy múlt el ilyen gyorsan és észrevétlenül, az rejtély. Öt évvel ezelőtt kezdtem blogolni, sokszor elmondtam már, de azok kedvéért, akik nem olvasnak a kezdetektől: a lányomnak hoztam létre egy virtuális szakácskönyvet. Ez volt a cél, de a látogatók száma régen túlnőtt ezen a célon.
Persze most azt mondom, hogy észrevétlenül telt el ez az öt év, de azért ez nem teljesen így van. Sok élményben, programban volt részem a blog kapcsán, megismertem jó néhány embert, akikkel sosem találkoztam volna különben. Ki gondolta volna öt évvel ezelőtt mondjuk, hogy receptjeim fognak megjelenni egy magazinban? Én biztos nem! Ki gondolta volna, hogy újságírók csapatépítő tréningjén fogok csoportot vezetni? Hát... én nem:) Mint ahogy azt sem, hogy 80 fő részére fogok egy esküvőre sütni. És azt sem, hogy borfesztiválon leszek meghívott, hogy meséljek a gasztroblogger létről. Jól esik visszagondolni az első ilyen eseményre, az mtv Kultúrház műsorában való szereplésre... Több száz receptet tettem itt közzé, sokról érkezett pozitív visszajelzés, és ennek örülök a legjobban. Jócskán túl vagyok a kétmillió letöltésen, ami pedig egy szinte felfoghatatlan adat. Olvassatok továbbra is, én töretlen lelkesedéssel írom a blogot, remélem, még sokszor öt évig:)

A héten alkalmam nyílt megismerkedni két olyan műintézménnyel, melyekkel való barátkozásra már régen vágytam. Igazából nem is számítottam rá, hogy mind a kettőbe azonnal bele fogok szeretni, pedig ez történt. A harmadikat végül most kihagytam, de nem fog eltelni ez a "nyár" anélkül, hogy azt is le ne tesztelném.

Az első hely a Sarki Fűszeres volt. Nem lakom tőle elérhetetlen távolságban, mégis valahogy idáig mindig elkerültük egymást. De csütörtökön reggel előre megfontolt szándékkal ott reggeliztünk, és mondhatom, nem csalódtunk. Sajnos nem tehetem meg, hogy gyakorta elköltsek reggelire 3000-3500 forintot, így azt legnagyobb bánatomra nem állítanám, hogy törzsvendég leszek ott - kivéve persze, ha a férjem végre jól töltötte ki a lottó szelvényeket:)
Croissant-t mindenképpen akartam enni, és jól tettem. Olyan volt, amilyen a nagykönyvben vagyon megírva: könnyű, vajas, langyos... jaj... Aztán én tojásos-szalonnás reggelit kértem, míg a barátnőm kőrözöttes-sonkás-vajas kiflis falatokra vágyott. Cappuccinot és gyümölcsteát kértünk kísérőnek. A pincérlány kedves, mosolygós, a lehetőségekhez képest gyors is, de hát a tojásnak és a sonkának idő kell, hogy megsüljön. Közben lehet bámulászni a jövő-menő embereket, lehet latolgatni, hány százalék az esélye annak, hogy ma is rossz idő lesz, lehet összetalálkozni nagyon kedves, nagyon szeretett kolléganővel, és lehet persze jókat beszélgetni reggeliző partnerünkkel, és terveket kovácsolni a nap további részére. A prosciutto crudo egyébként első osztályú, Olaszországban sem kapnék jobbat egy hasonló helyen, a tojás kellemesre sütve, a belseje picit lágy, épp, ahogy szeretem, a péksütemények is nagyon rendben vannak, a kávéról nem is beszélve.
A reggeli nagyon-nagyon finom volt, az árak sajnos nem egy átlag pénztárcához vannak szabva, de amíg van fizetőképes közönség, nem kell gondolkodni a "jóárasításon". A magam részéről mindenképpen ajánlom a helyet egy-egy ünnepi nap indításaként, esetleg egy olyan napon, amikor meg akarjuk jutalmazni magunkat, mert arra a Sarki Fűszeres kiváló.

Aki olvas egy ideje, tudja, hogy nem vagyok egy nagy hal fan. De a friss, fehér húsú, semleges ízű halakat azért megeszem, ráadásul szeretem azt enni egy-egy helyen, ami a helyi specialitás. És mi más lehetne jellemzőbb egy tengerrel rendelkező országra, mint a hal? Mi így ettük a seabass-t (tengeri sügér):
A fantasztikus halat itt ettük, nyugodt szívvel ajánlom bárkinek a helyet: http://noname-santorini.gr/
Kóstoltunk még naphalat is, isteni volt. Olyannyira, hogy kétszer is ezt választottuk vacsorának. Amikor megkérdeztem a pincért, hogy a hal friss-e, vagy fagyasztott, vérig sértettem. Pedig csak az idegenvezetőnk információját akartam lecsekkolni, aki azt állította, mondhatnak bármit a parti pincérek, itt a legtöbb hal fagyasztott. Innen üzenem: kedves László, tévedett!

A kedvenc éttermi képem.


balinto 2006