Megszólítva

lettem én nemisbékagoddess blogjában, mi tagadás, jól esik ez nekem. Sajnos nemisbéka első kommentjét kénytelen voltam kimoderálni, mert a link szétvágta a sablont -hahahaaaaa, már azt is meg tudom állapítani, hogy mi csinálja a hibát, látjátok ezt?:) -, úgyhogy önálló posztot szentelek a dolognak. Igyekszem megfelelni az elvárásnak, ennyit mondhatok!

Kis karácsony, nagy karácsony...

Elkezdődött az ünnepi készülődés. Megvettem egy csomó mindent abból, ami karácsonykor kellhet, úgymint lisztet, cukrot, sütőport, margarint sokat, vajat, tejszínt, süteményhez való csokoládét, habfixálót, tortazselét, zselatint. Kell még vennem diót, mandulát, aszalt szilvát (ha a jóisten még egyszer megtenné, hogy küld a mosoni barátnőmmel olyan California márkanevűt, mint két éve, ígérem, nem zabálom fel esténként és szemenként, lemondok az orgazmusról, hanem tényleg, tényleg sütök belőle valami finomat a köznek....léccilécci...), kandírozott gyümölcsöket, és most már tényleg el kell mennem a Culinarisba vanília kivonatért, már csak azért is, mert a barátnőmnek - is - megígértem. Majd aznap itthon hagyom a bankkártyámat. Hehe, jelen helyzetemben ez a biztonsági intézkedés úgyszólván több, mint nevetséges... És csak szólok, hogy gyönyörű karácsonyi ételfotók vannak jobb oldalt, legeltessétek a szemeteket bátran:)

Átmenetileg

elvesztettem az érdeklődésemet a főzés iránt. Annyira leköt a másfajta alkotás, hogy erre már nem marad energiám. Tegnap átlapoztam egy-két szakácskönyvemet, hátha megjön az ihlet - de nem -, és azon például konkrétan elcsodálkoztam, hogy ad 1. van egy távol-keleti recepteket tartalmazó színes-szagos könyvem, amire nem is emlékeztem, ad 2. hogy vajon mi a fenének vettem meg, amikor egyetlen árva receptecske sincs benne, ami földi halandó számára elkészíthető lenne. Úgyhogy ezt a könyvet becsukván elővettem a mélyhűtőből egy adag fagyasztott bablevest, felhívtam családtagjaim figyelmét a puha kenyér fantasztikus ízére, és ennyiben hagytam a dolgot...

Indiai lakoma

Hetek óta nagy a sürgés-forgás itthon, készülnek karácsonyra a különböző eladni való tárgyak: dobozok, üvegórák, üvegképek, mikor mi. Ezért aztán ritkán van időm főzni, magyarán a család egy ideje rideg tartáson van. Ma került szusszanásnyi idő a teendők áradatában, így elvittem a páromat ebédelni, elvégre igazán kiérdemelte. De hogy nekem is jó legyen, india étterembe mentünk. Én kísérletezőbb vagyok mindenben a kulináris élvezetekben is, de az india konyhát ő is szereti, legalábbis azt a keveset, amit ebből a műfajból kóstolt, kedvelte nagyon. Választásom a Salaam Bombay-re esett, és nem bántuk meg, de mennyire, hogy nem!

Az étterem maga remek helyen lenne, ha nem kellene megküzdeni még szombat kora délután is a parkolás fájdalmával. A berendezés elegáns, de nem annyira, hogy feszengeni kelljen benne. Az asztalra kerülő tárgyak is roppant stílusosak, egyszerűek, egyszerűségükben mégis csodaszépek. Kellemes, halk zene szól, a pincér szolgálatkész, párom kis tanácstalanságát látva azonnal segítséget ajánl, végül boldogulunk a választással egyedül is. Első gondolatom persze előételnek a samosa, aztán meglátom az "erdei gomba fokhagymás sajtkrémmel töltve" izgalmas nevet viselő előételt és arra esik a választásom. Bár a sajtkrémet nemigen fedeztem fel benne, akármivel töltötték is meg, jól sikerült a kompozíció. Mert kompozíció volt a javából: négy hajszálra egyforma méretű, egyöntetűen aranybarnára sütött (panírozott) gomba kellette magát a tányéron, durvára reszelt répa és káposzta ágyon, középen egy tálkában zöld szósz, alighanem korianderből. És a tányérka, amin az egész tálaltatott, rövid időre felhorgasztotta bennem a kleptománt... Emberem zöldségkrém levest evett, az is nagyon korrektre sikerült, bár csak egy kanállal kóstoltam meg, hiszen vártak engem az én gombácskáim. Főételnek chicken tikkát választottam - örök kedvenc - rotival, az uram szintén csirkét curry ízesítéssel, sáfrányos rizzsel. A tálalás megint nagyon kedvemre való volt: fa alapon érkeztek a tányérok, de a fém tányérokat valami melegítette alulról, mert sokáig hallottam a kellemesen sercegő hangot, ahogy melegedett az étel folyamatosan. Csodaszépen elrendezett húsdarabok, szemet gyönyörködtető köret, szósz, és bár első látásra nem tűnt soknak a mennyiség, én a magam részéről nem bírtam legyűrni, és életem párja is igencsak megküzdött a feladattal. Az első és egyetlen csalódás a desszertnél ért, mangó kulfit választottam, nos, az számomra fura volt - semmiképp nem mangóízű sajnos -, az állagától is idegenkedtem, fura kásás parféra hajazott. A másik desszert - tojáslikőr fagylalt mogyorós csokifagyiban, kakaóval borítva - azonban fantasztikusnak bizonyult. A számla hogy úgy mondjam, kissé borsosra sikeredett, de egy pillanatig sem bántuk. Biztosnak látszik, hogy hétvégi ebédjeinket nem itt fogjuk elkölteni - sajnos -, de egy-egy kulináris kirándulásra még visszajövünk. Mert megérdemeljük.

:)

Ezt találtam egy blogban, nem azért linkelem be ide, hogy magamat fényezzem áttételesen (de), hanem mert roppant jól szórakoztam a "leves" receptjén:)

Help me!

Londonban járva egy indiai étteremben ezt az előételt kértem és kaptam. Az étlapon nemes egyszerűséggel zöldséggel töltött nemtomminek aposztrofálták. Nos, valóban, a töltelék - nem túl - fűszeres zöldség volt, kicsit hajaz az egész a kínaiak tavaszi tekercsére, de hát persze mégsem. Mert ez a tészta nem olajos, nem, egyáltalán nem! Kérlek titeket, ha ráismertek, vagy van tippetek, mi lehet az ő becsületes, igazi neve, ne habozzatok megosztani velem az információkat. Köszönöm.

Exhibicionista lennék?

Nem tudom, lehet.  Mindenesetre jól szórakoztam rajta, olvassátok ti is a 4. pontot:) 

És végül is... tényleg így volt, na:D

Jól megfogtam:)

Múlt héten végre alkalmam nyílt Váncsa Pista remek szakácskönyvét dedikáltatni. Amíg Pista aláírt, én kérdezgettem, hol szerzi be az alapanyagokat, amik között sok - sajnos nálunk - egzotikusnak számító is van. Azt mondta erre, hogy ma már mindent be lehet szerezni, mindent! Bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknek nem szeretek ellentmondani, de megszólalt bennem a kisördög, gyorsan végigpörgettem fejben, milyen alapanyagok okoznak nekem gondot beszerzésileg, és előálltam a kérdéssel: - Na jó, akkor hol veszel például corizot? Mire ő felhúzta a szemöldökét, felnézett a plafonra, hogyaszongya: - Hát jó, most megfogtál.... corizot éppen sehol, azt nem lehet nálunk kapni:)

Jobban örültem volna, ha nem fogom meg, viszont tud egy tuti beszerző helyet.

Felfedezés

Mindig tudtam, hogy a Nagycsarnok-béli Ázsia bolt remek hely, ma ismét meggyőződtem erről, amikor szisztematikusan végignéztem a polcokat a GoodFood-könyv apropóján. No kérem szépen: láttam szirupban eltett gyömbért (830 forint, córesz okán most kihagytam), találtam pappadamot, amiről pedig meg voltam győződve, hogy széles e hazában nem lelhető fel, curry paszta csak nagy üveggel volt, amire nem volt szükségem, kivárom a kisüvegest, de dícséretes, hogy tartanak (jó, tudom, ez ázsiai boltban olyan, mint nekünk, magyaroknak a piros arany krém). Beugrott még a kosárba őrült koriander, római kömény, sáfrányos szeklice, indiai fűszer, vettem gyömbért, darabolt paradicsomot, kapri bogyót, kuszkuszt (holnap az lesz az ebéd, alig várom), mangó chutney-t, fájó szívvel ott hagytam a mangetou-t (értelmes magyarázat nincs rá, hiszen holnap nyugodtan csinálhatnék egy hoisin szószos csirkét, abba pont jó lenne...), magammal rántottam ellenben némi fenyőmagot... szóval most boldog vagyok. És végre, kaptam gyönyörű lila fügét is, mert megérdemlem:)