Guacamole

Rémesen egyszerű elkészíteni, vendégségben nagy sikert lehet vele aratni, és csúnyán rá lehet kattanni. Nekem legalábbis sikerült. Viszont a guacamole becsípődés azzal a pozitívummal jár, hogy az ember kikísérletezheti, melyik változat ízlik neki a legjobban. Nekem ez.

Hozzávalók:

1 érett avocado

2 szál újhagyma zöldjével együtt

1 nagyobbacska gerezd fokhagyma összezúzva

1 kis piros chili apróra vágva

1/2 lime leve

1 paradicsom kimagozva, apróra vágva

só

bors

 

Elkészítés:

Az avokádót kettévágom, kimagozom. Így:

 

 

Villával pépesre töröm, meglocsolom a lime levével, hozzákeverem a többi hozzávalót. Friss pirítóssal tálalom.

 

Sajtfondü

Bármennyire szerettem volna Zöld Csütörtökön valami zöldet feltálalni vacsorára, az élet nem mindig kíváncsi arra, hogy én mit tervezek. Így történt ez most is. A lányom egy héten egyszer biztosan Pesten tartózkodik és otthon alszik, szükségszerű tehát, hogy ha extra kívánságai vannak, akkor azt csütörtökön teljesítsem, akár zöld az a csütörtök, akár nem. És most sajtfondüt szeretett volna, részben mert régen fondüztünk, részben mert a vőlegénye még nem kóstolta azt sosem. És ha már fondü, meghívtam Zsófi barátnőmet is, akiről tudom, hogy nagy rajongója a sajtoknak, de hogy a fondüből bármikor, bármennyit képes elpusztítani, az csak később derült ki... És különben is: minél többen üljük körül a fondü tálat, annál jobb a hangulat.

 

A fotó megtévesztő lehet, mert a kiindulási állapotot illusztrálja... de hát mit tegyünk, ha a fondü nem túl dekoratív étel, ráadásul mesterséges fénynél fotózva kimondottan rút? A feladat egyszerű: ne fotózzuk le!

 

Hozzávalók 6 személyre:

40 dkg Comté sajt

30 dkg Raclette sajt

30 dkg Emmenthaler sajt

1 gerezd fokhagyma

0,5 liter száraz fehér bor

4 cl pálinka (esetünkben szilva, de a klasszikus recept szerint cseresznye)

2 teáskanál keményítő

bors

szerecsendió

 

Elkészítés:

A sajtokat felkockáztam egészen kicsi, egyforma kockákra, hogy egyszerre olvadjanak meg. A bort felhevítettem egy méretes lábasban, nem kell, hogy forrjon, elég, ha gyöngyözik. A Comtét és az Emmenthalert beleöntöttem a borba, megállás nélkül kevertem (valahol azt olvastam, hogy mindig ugyanabba az irányba keverjük, fogalmam sincs, van-e ennek valódi jelentősége, de én így csináltam), majd amikor ezek felolvadtak, utolsóként a Raclettet adtam a masszához. Amikor az is felolvadt, tekertem bele borsot, egy kevés szerecsendiót, majd a pálinkában elkevert keményítőt adtam a forró sajthoz. Ezzel már csak egy percet melegítettem, majd átöntöttem az egészet a fondü üstbe, amit előtte egy félbevágott fokhagyma gerezddel alaposan bedörzsöltettem az egyik kuktával:) A spirituszégő fölé helyeztük az üstöt, és kezdetét vette a pirított kifli karikák, almadarabok, virsli, kolbászka, olajbogyó mártogatása, párhuzamosan fehér bor kortyolgatással. Remek kis este volt, még Luna is élvezte nagyon.

www.almafoto.hu

Egy kis semmiség

És mégis milyen finom! A mai vendégségre nem akartam levest főzni, tudtam, hogy rövid ideig fog tartani az ebéd, nem akartam a vendégek gyomrát túlságosan megterhelni, ahhoz ott volt a lassan sült kacsacomb és a párolt káposzta. Van egy kedvenc előételem, amit ilyenkor be szoktam vetni, de a néhány falat miatt sajnáltam felbontani egy üveg sült paprika konzervet. No, nem a smucigságom nem engedte, de tudtam, hogy nagyon hamar megpenészedik a fel nem használt maradék, azt pedig semmiképp sem akartam kockáztatni a Horvátországból menekített, kincsként őrzött paprikánál. Így benéztem inkább a hűtőbe, és a korábban összevásárolt - nekem ez kell, most azonnal!:) - alapanyagokból készítettem előételt.

Hozzávalók:

néhány szelet toastkenyér megpirítva

fűszeres kecskesajt korongok

fűszeres-csípős olívabogyó

rukkola

 

Elkészítés:

Nos, igen, mérhetetlenül egyszerű. A pirítósból köröket vágtam, akkorákat, mint a sajtkorongok. A kenyérkorongokat is, a sajtokat is elfeleztem. Minden félkörre került néhány levél rukkola, rá a sajt, egy-egy szem csípős olajbogyó, aztán lehetett enni bátran.

A másik előétel nagy szerelmem, a  caprese volt, falatnyi formában.

 

Sajtos stangli szilveszterre

Nos, egyrészt a rohamosan csökkenő látogatottság növelésére:), másrészt pedig gyorssegítségként álljon itt a világ legegyszerűbb sós süteményének receptje. Ennek most az ad különös jelentőséget, hogy a fiam gyúrta össze, tekintve, hogy nekem még mindig sok a munkám, ő pedig téli szünet lévén meglehetősen ráér, ráadásul ő viszi szilveszteri buliba, ezért úgy gondoltam, simán meg tudja csinálni írásos útmutatásom alapján. S lőn, remekül sikerült!

Ezzel kívánok minden kedves rendszeres olvasómnak, betévedő receptkeresőnek, rokonnak és barátnak, valamint üzletfélnek nagyon boldog új évet, nekik is, amint magamnak, sokkal jobbat, mint a 2009-es év volt...

Hozzávalók:

50 dkg liszt

50 dkg tehéntúró

50 dkg margarin

1,5 evőkanál só

1 tojás a sütemény tetejének megkenéséhez

díszítéshez reszelt sajt, szezámmag, mák, lenmag, stb.

 

Elkészítés:

A tésztához valókat alaposan összegyúrjuk, kidolgozzuk, majd folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentetjük. Ez  a fázis el is maradhat, de az biztos, hogy pihentetés után sokkal finomabb lesz a stangli.

1 centi vastagra nyújtjuk a tésztát, megkenjük a tojással, megszórjuk sajttal, magokkal, tetszés szerint. Derelyevágóval csíkokra szabdaljuk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 180 fokos sütőben pirosra sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl, amikor kivesszük a sütőből, inkább legyen az az érzésünk, hogy még nincs teljesen kész a tészta. Ne barnítsuk meg, mert akkor kiszárad.

 

Vajas pogácsa

A fiam vagy két hete emlegeti, hogy milyen régen sütöttem pogácsát, és hogy ő mennyire boldog lenne, ha ezen a gyakorlaton változtatnék.  Miután délután vendégségbe készültem, ahová az almás süteményt vittem, gondoltam, egy felfordulással, sütő begyújtással a pogácsa is elkészül. A receptet nagyon tudom ajánlani, isteni finom pogácsa lett a végeredmény, amely még ma, másnaposan is puha, élvezhető.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

50 dkg áttört tehéntúró

40 dkg vaj

2 tojássárgája

1egész tojás

3 dkg élesztő

1 evőkanál só

a szóráshoz reszelt sajt

 

Elkészítés:

A lisztet tálba öntöm, rámorzsolom a túrót, a vajat, a 2 tojás sárgját, az élesztőt is belemorzsolom, megsózom, majd homogén tésztát gyúrok, majd folpackba csomagolva fél órára a hűtőbe teszem. Ha kipihente magát, lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtom - szép nagy darab lesz -, és a felvert egész tojással vékonyan lekenem a felületét, majd félbehajtom  a tésztát. Elforgatom 90 fokkal, és pihentetés nélkül újra kinyújtom, ekkor már nem kell annyira vékonyra, mint első alkalommal, újra lekenem tojással, megint félbehajtom. Ekkor a tészta kb. ujjnyi vastag. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggatom, tetejét a maradék tojással lekenem, megszórom sajttal, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje megszinesedik. Ne süssük túl, ne szárítsuk ki, úgy nem finom.

Nehézségi fok:

 

Konyakos májpástétom

Minden bulinak megvan a favorit kajája. A tegnapinak ez a májpástétom volt, legalábbis olyanok elmondása szerint, akik nálam jobb állapotban voltak jelen ott.  Úgy emlékszem, én egyetlen falatot ettem belőle, így objektíven nem tudok nyilatkozni, de rossz tényleg nem lehetett, benne volt ugyanis a hozzávalókon kívül a lelkem is.

Hozzávalók:

80 dkg csirkemáj

40 dkg pecsenyeliba máj

20 dkg vaj 

2 fej vöröshagyma

2 babérlevél

1 teáskanál őrölt majoranna

1 teáskanál kakukkfű 

1 dl konyak

bors

só

mustár

ketchup

 

Elkészítés:

A májakat megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, miazmástól, majd egyforma darabokra kockázzuk. Kb. 5-6 dkg vajon puhára dinszteljük az apró kockákra vágott hagymát, rádobjuk a májat, a fűszereket, a só kivételével, és erős tűzön fehéredésig sütjük a májat. Amikor már nem nyers - ezt nem árt leellenőrizni egy darabka kettévágásával -, ráöntjük a konyakot, és még mindig nagy lángon egy-két percig sütjük a májat vele. Félretesszük, langyosra hűtjük.

Amikor már nem forró, késes betétű aprítóba tesszük, megforgatjuk, és ízlésünknek megfelelően darabosabbra hagyjuk, vagy pépesre keverjük. És ekkor kezdődik a dolog lényegi része, az ízesítés. Kóstolgassuk szorgalmasan a pástétomot, ekkor kerüljön sor a sózásra is.

Csinos edénybe kanalazzuk, tetejét leöntjük kakukkfűvel ízesített olvasztott vajjal, ez légmentesen lezárja a pástétomot.

 

Nyári tésztasaláta

Csak egy egész kicsit bonyolultabb ezt a tésztasalátát elkészíteni, mint az előző posztban szereplő rokfortkrémet. Kreativitásunknak semmi sem szab határt, nekem most a hűtő viszonylag szűkös tartalma adott kereteket, de a visszajelzések szerint azért megugrottam a feladatot. Ne sajnáljuk az időt a házi majonéz elkészítésére, megéri a munkát az a jelentős különbség, amit tapasztalni fogunk.

Hozzávalók:

2 tojássárgája

2 dl napraforgó olaj

só, bors

1 teáskanál citromlé

1 teáskanál dijoni mustár

25 dkg rövid makaróni

2 cső főtt kukorica

1 jonatán alma

2 kemény tojás

3 dl sűrű tejföl

1 csokor újhagyma

 

Elkészítés:

A 2 tojássárgájához hozzáadtam a sót, borsot, mustárt és citromlevet, majd eleinte cseppenként adagolva az olajat, a későbbiekben vékony sugárban a masszához öntve majonézt kevertem. (Az első adag a mosogatóban landolt, nem akarta az igazságot, van ilyen...) Hozzáadtam a tejfölt, és a mártást egy öblös salátástálba öntöttem. Időközben megfőtt a tészta, amit hideg vizes zuhannyal viszonylag hamar lehűtöttem. Feldaraboltam a többi hozzávalót, a hagymát, almát, tojásokat, a kukoricákról levágtam a szemeket, és a salátástálban mindezt alaposan összevegyítettem, vigyáztam azonban arra, hogy ne turmix legyen a dologból. Utánsóztam, kicsit még borsoztam, és néhány órát várakozott a hűtőben.

Lehet turbózni sajttal, sonkafélével, egyebekkel.

Nehézségi fok:

Rokfortkrém

Tagadhatatlanul az idei nyár legnagyobb slágere volt baráti körben. Először Viren készítettem, ahol az első adag viharos sebességgel fogyott el, kisvártatva készült a következő. Azóta is ha buli van, a rokfortkrém kötelező kűr. Így volt ez tegnap is, mikor Orsi barátnőmnél jártam babanézőben. Amikor legutóbb találkoztunk, épp várandós volt Pipivel, és szomorúan tolta félre a rokfortkrémes dobozt, mert kismamáknak állítólag a kék sajt valami roppant fontostudományos okból ellenjavallt. Úgyhogy most vittem neki, hadd örüljön. Elkészítése rémesen egyszerű, az elismerés azonban sosem marad el.

Hozzávalók:

25 dkg rokfort sajt

10 dkg vaj (nem margarin!)

1 tubus tejszínes krémsajt

2 evőkanál sűrű tejföl

 

Elkészítés:

Minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű, akkor könnyű dolgunk lesz.

A sajtot lereszelem, vagy villával összenyomom, hozzáadom a vajat, a sajtot és a tejfölt, habosra keverem, és már csak azon kell törni a fejem, hogy milyen péksüteménnyel tálaljam.

 

Nehézségi fok: -2

 

Sült paprika tekercs krémsajttal

Névnapi buliból kifolyólag készült ez  a nagyon finom, mutatós fingerfood, amit megmutatni nem tudok sajnos, mert olyan sebességgel fogyott el, hogy nem tudtam követni az eseményeket. Egy fázisfotó van mindössze, amit elővigyázatosságból készítettem.

Hozzávalók:

kápia (vagy kaliforniai) paprika, személyenként egy darab

néhány csepp olívaolaj

krémsajt (kecske, tehén, natúr vagy ízesített, egyre megy)

hajszálvékony mortadella csíkok, esetleg pármai sonka

fogpiszkáló

Elkészítés:

A paprikákat megmostam, négybe vágtam, magházukat kiszedtem, majd a szeleteket domború felükkel sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, megspricceltem olajjal, és a sütőben - grill fokozaton - megsütöm. Egyáltalán nem baj, ha a paprikák héján fekete pöttyök-foltok keletkeznek. Amikor készen van, óvatosan tegyük a szeleteket nylonzacskóba, vagy fedjük le fóliával a tepsit, pihentessük őket 10-15 percig. Addigra kezelhetőre hülnek, és könnyedén lehánthatjuk a paprikák héjának felső rétegét. A következő lépés, hogy a mortadellát/sonkát as paprikák méretéhez szabjuk: legyenek ugyanakkorák, mint a paprika szeletek. És most jön a türelemjáték: tegyünk a vágódeszkára egy méretes mortadella szeletet, kenjük meg krémsajttal vékonyan. Én most tubusos sajtot használtam, azzal könnyű bánni, mert csak egy pici lyukat kell vágni a tömlőn a késsel, és szépen, vékony csíkban bújik elő a sajt a műanyagból. Nos tehát: a mortadellára kerül egy réteg sajt, arra fektessük a paprikacsíkot, erre újra egy kevés sajt jön, majd ügyesen tekerjük fel a mortadellát, lehetőleg úgy, hogy ne préseljük ki belőle az összes sajtot a deszkára.

Tálalhatjuk egy-egy karika uborkára fogpiszkálóval rögzítve, jó megoldás a kréker keksz is, de abba az istennek se fogjuk tudni beleszúrni a fogpiszkálót, ne is kísérletezzünk. Szóba jöhet még karikára szaggatott, úgy megsütött toast-kenyér is, fantáziánknak csak a csillagos ég szab határt.

 

Nehézségi fok:   

 

Szilveszterre még elkészül

Az alábbi sós sütemény igen ideális szilveszter éjszakára, mivel elég sok zsírt tartalmaz, az alkoholt szépen munkára készteti, nem hagyja - olyan könnyen - a fejünkbe szállni. Gyorsan megvan, még most is érdemes nekiállni. A mennyiségek többszörözhetők, az alapadagból egy tepsinyi sós rúd lesz.

Hozzávalók:

21 dkg liszt

15 dkg reszelt ementáli (Pannónia) sajt

6 evőkanál tejföl

só

15 dkg margarin

a tetejére 1 tojás

 

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, majd lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk. Tetszés szerinti formákat szaggatunk belőlük, tetejüket tojással lekenjük, és szezámmaggal, mákkal, köménnyel, vagy lenmaggal szórjuk. 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütjük, vagy amíg az alja gusztusos-pirosas nem lesz.  

Vendégség

Fura egy szerzet vagyok én. Egyrészt szeretek vendégségbe járni, és szeretek ilyenkor besegíteni a háziasszonynak: szívesen viszek akár előételt, akár desszertet, ellenben nem szeretem, ha a hozzám látogatóba érkezők ugyanezt teszik. Jó, mi?:) Tegnap legkedvesebb Rozi barátnőmnél jártunk, ahová bagettet vittem - még langyos volt, mikor megérkeztünk, alig bírtam kitépni egyes férfiemberek kezéből a rudakat:) -, hogy méltó kísérője legyen a juhtúrós krémnek és a vinetének. És végre megoldást találtam arra is, hogyan ne hagyjam szana-szerte a különböző műanyag edényeimet ilyen vendégségek alkalmával: ehető tárolót alkalmaztam.

A bagett sajtkukac receptje alapján készült, és bár nagyon finom lett, még néhányszor el kell készítenem ahhoz, hogy tökéletes legyen. Valószínűleg kevés ideje volt szegény tésztának a hűtőből kikerülve átmelegedni és megkelni. 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:

 

20 dkg juhtúró 2 db tömlős sajtkrém (Camping) 1-2 evőkanál sűrű tejföl bors 2 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

 

A hozzávalókból krémet keverünk, hagyjuk néhány órát összeérni.

 

Grissini

 

A grissini több szempontból is remek étel. Remekül alkalmazható mindenféle mártogatóshoz, legyen az tapenade, kőrözött, fokhagymás krém, cukkinikrém, vagy bármi egyéb. Ráadásul roppant könnyű elkészíteni, amiből persze logikailag nem következik, hogy remek étel, hiszen sok nagyon egyszerűen főzhető étel van, ami egyáltalán nem remek, és most nem szívesen említenék konkrét ételneveket, nehogy kitörjön itt az olvasókkal az ízlésháború:)

Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt

7 gr porélesztő

2 teáskanál só

1 teáskanál cukor

2,5-3 dl langyos víz 

egy-két evőkanál olívaolaj

opcionálisan különféle ízesítők: szárított oregánó, szárított rozmaring, stb.

 

Elkészítés:

Egy pohárban a langyos vízben elkeverem a cukrot és az élesztőt. Nem kell felfuttatni, csak feloldani. A lisztbe belekeverem a sót. hozzáöntöm az élesztős vizet, az olajat, és alaposan kidolgozom a kenyértésztát: legalább 10 percig gyúrom, dagasztom, csapkodom, remek alkalom a heti bosszúságadag kiadására:) Aztán letakarva addig kelesztem, míg legalább duplájára nem nő. Ekkor átgyúrom, pingping labdányi darabokat tépek ki a tésztából, azokat nem túl vékony hurkákká sodrom, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom óket. Megint letakarom őket konyharuhával, és 10-15 percet ismét kelhet. Ekkor megspriccelem a tetejét olajjal, kicsit bevagdosom őket, és 180 fokos sütőbe tolom a tepsit. Akkor jó, ha van már színe, és az alja kicsit kongó hangot ad. Figyeljünk oda, hogy ne száradjanak ki sütés közben, ez a vékony rudaknál sajnos reális veszély.

 

Nehézségi fok:

Kőrözött liptói

Vendégségbe vagyok ma hivatalos, ahová a meghívottak mindegyike visz magával valamit az asztalra. Ha nem lenne ilyen ócska idő, még pikniknek is nevezném, vagy inkább kerti parti, de nem grillezős, na de végül is teljesen mindegy, milyen kategóriába tuszkoljuk be a rendezvényt, minden bizonnyal pont olyan jó lesz, mint az eddigiek. Az én egyik darabom, amit viszek - a másikat még nem árulom el, mert a csajok is olvassák a blogot, és meglepetésnek szánom... -, az kőrözött liptói, azaz juhtúró. A kőrözöttet sokféleképpen elő lehet adni, én azt a variációt, amelyikben nincs juhtúró, kevéssé preferálom. Az én változatom így készül:

 

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró (lehetőleg ne legyen nagyon csípős, a Fehérvári úti csarnokban az emeleten van egy tejes, aki házi tejet is árul, fantasztikus juhtúrója van. Lehet egy kevés tehéntúróval dúsítani a krémet, ha sok embernek készül, de azért nekem a tisztán juhtúrós az igazi)

10 dkg vaj, éspedig szigorúan vaj, nem margarin (egyre nagyobb teret hódít a főzésemben a vaj megint)

egy csokor zsenge újhagyma

egy mokkáskanálnyi mustár, tényleg elég egy mokkáskanálnyi, nem több, mert elviszi az ízét, pedig nem az a cél

őrölt köménymag, ezt sokan nem szeretik, szerintem mértékkel nagyon kell a kőrözöttbe

pirospaprika, jóféle, nem gagyi

bors

só, de csak akkor, ha tényleg kell

szükség esetén sűrű tejföl

Elkészítés:

Nem túl bonyolult: a hozzávalókat habosra-krémesre keverjük. Először a túrót a vajjal és mustárral, aztán mehetnek hozzá az ízesítők-színesítők, végül pedig eldöntjük, van-e szükség a tejfölre. Legjobban rozskenyérre kenve szeretem, vagy ellenkezőleg: pihekönnyű, ropogós héjú fehérkenyérre. Ma grissinit sütök mellé, azzal jól lehet majd tunkolni. És a friss zöldséget, paradicsomot, paprikát ne felejtsük le mellőle az asztalról!

 

Nehézségi fok: Hát nem is tudom... talán egy fél

Bloggertalálkozó lesz ma

 

Az időjárás ugyan kicsit keresztülhúzta piknikezési szándékainkat, de egy elszánt bloggert ilyen apróságok nem ijesztenek el se az ismerkedéstől, se az evéstől. Én ezzel készülök: