Már Megy a Macaron

Jó pár hónap telt el a legutolsó próbálkozásom óta. Ma megint úgy ébredtem, hogy macaront akarok sütni/enni. Szépet és finomat. Meg amúgy is... ahogy elnézem, a francia mandulalisztem mindjárt tönkremegy, ha nem használom fel hamarosan, ahhoz pedig túl húzós volt az ára, hogy ezt megengedhessem magunknak.

Nem az olasz főzött habos módszert választottam, hanem a jóval egyszerűbbet: fehérje hab keményre ver, porcukros mandula belezuttyant, hellósziaszevasz. Na persze...! Mondjuk ezekkel a fázisokkal most sem gyűlt meg a bajom, annál inkább a habzsákból való kivarázsolással. Volt már olyan, hogy gyakorlatilag minden karizmomra szükség volt, hogy ki tudjam nyomni a cuccot a zsákból, szakadt a zsák a ragasztás mentén, folyt a matéria világba. Ma épp az ellenkezője állt elő: úgy folyt a matéria a világba, hogy kissé hígnak találtam az anyagot, ezért aztán szép nagy plecsnik kerültek a gyönyörű, új szilikonos sütőlapra. Most itt száradnak mellettem az asztalon, és baromi kíváncsi vagyok, ezúttal a sütés milyen meglepetéseket tartogat. 2011.11.21.

Eddig tartott a piszkozatban heverő poszt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, volt több, sajnos sikertelen próbálkozás is, hogy Piszkével, a magyar macaronok koronázatlan királynőjével egyeztessünk egy időpontot, amikor is Piszke beleveri a fejembe a macaron sütésének minden csínját-bínját. Ha jól emlékszem, harmadszorra sikerült összehoznunk a találkát a konyhámban, hiszen hazai terepen kellett indulnunk, ahhoz, hogy megtudjuk, mi a kudarcaim oka. Itt szeretném megjegyezni, hogy a címben jelzett már-megy-a-macaron elég nagyképű megfogalmazás, inkább csak azt mondanám: egyszer már sikerült a macaron:)

Hogy ne csigázzam a végsőkig az olvasókat, itt árulom el, hogy a massza állagában aka a keverésben volt eltérésem a perfekttől, valamint a sütőmet kellett kitapasztalni, hogy nálam mi az a hőfok, amikor a kis rohadékok macaronok nem szoknyát, hanem talpat növesztenek. Jelentem, mindkét akadályt megugrottam/megugrottuk. Piszkével isteni jót beszélgettünk az alatt a kb. 3,5 óra alatt, amíg összehoztunk négy tepsi macaront, jókat nevettünk magunkon, amint a konyhakövön térdelve lessük, mikor jönnek elő a talpak, hol süti túlságosan, hol kevésbé a sütő a kis mocskokat korongokat.

Hozzávalók:

90 gr két napig szobahőmérsékleten öregített tojásfehérje

24 gr kristálycukor

200 gr porcukor átszitálva

110 gr mandulaliszt átszitálva (a francia mandulaliszt is kiváló, de jó a Lidl-s is)

Elkészítés:

A mandulalisztet és a porcukrot gondosan átszitáljuk. A tojásfehérjét először alacsony fokozaton, később kicsit magasabb fordulatszámra kapcsolva, a kristálycukrot hozzáadva addig verjük, amíg a tálból, amit fejre állítunk, nem folyik ki. Nem kell, hogy kemény legyen, inkább tíz másodpercenként álljunk meg ellenőrizni, mintsem hogy túlverjük a habot. Amikor ezzel készen vagyunk, az összekevert mandula-porcukor keveréket egyben hozzáadjuk a fehérjéhez, elkezdjük a masszát keverni. Először lehet nagy mozdulatokkal, majd minden keverésnél a massza alá nyúlva, óvatos mozdulatokkal keverjük tovább, időnként nézzük meg a massza középső részét, vannak-e benne légbuborékok. Ha vannak, keverhetjük még. Óvatosan, nem ész nélkül, mert a végső, optimális állagot egyik másodpercről a másikra fogjuk elérni. A masszának szakadás nélkül kell lefolynia a falapátról, amivel kevertük.

Ekkor habzsákba öntjük a tésztát - még ekkor is törik egy kicsit -, és az előkészített sima szilikonos sütőpapírra kis köröket nyomunk a masszából. Számítsunk rá, hogy ha jól dolgoztunk, egy keveset a massza még terülni fog a tepsin.

Hagyjuk száradni 40-50 percet is akár. Amikor óvatosan megérintjük a tetejét a tésztakorongnak, érintés száraznak kell lennie.

Az én sütőmben 140 fokon 15 perc alatt sültek meg a macaronok, kb. 5-7 percnél kandikáltak elő a talpak. A felső képen látható, narancsos csoki ganache-sal töltötteket először légkeveréssel próbáltuk sütni, jól látszik rajtuk, hogy kiszoknyásodtak, mert viszonylag gyorsan kapták a hősokkot, noha a légkeverést visszavettük úgy 120 fokra kb. Egyszóval az én sütőmben a légkeverés nem játszik.

A tökéletes darabokat citromos vajkrémmel, a kevésbé szépeket narancsos ganache-sal töltöttem. A vajkrémes a harmadik napon érte el tökéletes állagát, addig a hűtőben tartózkodott.

Piszke, nagyon köszönöm, jövök neked eggyel!:)

Minek nevezzelek?

Igen, ez egy jó kérdés. Angolul meglehetősen egyszerű és kifejező a süti neve: lemon self-saucing pudding. Ez a desszert keveréke a habkönnyű piskótának és a citromkrémnek, a hagyományos pudinghoz szerintem nem sok köze van. Végül is mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy ellenállhatatlanul könnyed, citromos, langyosan a legfinomabb, és kb. 5 perc, míg összeállítod - egyszóval ideális desszert. Múlt vasárnap egy igen ütős lasagne-t követett, remekül kompenzálva annak karakteres ízeit.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

15 dkg porcukor

1 nagy citrom héja

1 dl citromlé

3 tojás

5 dkg liszt

2,5 dl tej

Elkészítés:

A tojások habját keményre verjük, félretesszük. A vajat alaposan  elkeverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlevet és a tejet, végül a lisztet is. Összekeverjük a felvert tojáshabbal. Használjunk fa spatulát. Vajazzunk ki egy magas, nem túl nagy szuflé formát (a képen látható jénai edény kicsit nagy volt ehhez a mennyiséghez, és különben is, legközelebb megduplázom az adagot), öntsük bele a masszát, majd a formát állítsuk egy forró vízzel teli edénybe úgy, hogy a víz a forma feléig ér. Süssük 180 fokon 45-50 percig.

Mivel a desszert vendégségben készült, nem akartam sok macerát, ezért hagyományos módon, vízfürdő nélkül sütöttem meg, kb. 20 perc alatt aranybarna lett a teteje, az állaga pedig tökéletes. A fotón nem látszik, de felül piskótaszerűvé válik a  kész cucc, alul pedig fantasztikusan finom citromkrém vár ránk.

Nekem kicsit cinnabon...

Ez a sütemény pont megfelel egy jó kis krumplileves után második fogásnak. Nálam reggelire készült, és mondhatom: életveszélyes. Melegen-langyosan abbahagyhatatlan, de volt alkalmunk kipróbálni hidegen is, és úgy is nagyon tuti. Munka vele alig... A receptet Maci blogján lőttem, és most sem csalódtam.

A frissen kisült csigák engem erőteljesen emlékeztetnek legeslegnagyobb amerikai kedvencemre, a cinnabonra, amit bármikor, bárhol képes voltam megenni. Átható vajas-fahéjas illatának, mely belengi a pályaudvarok, aluljárók levegőjét, képtelenség ellenállni. Persze, az jóval puhább, mint ez a csiga, de előhozta az emlékeket belőlem, így aztán hamarosan cinnabont is sütök, ahogy már tervezem jó ideje...

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg mascarpone

1/2 csomag sütőpor

egy csipet só

10 dkg porcukor

5 evőkanál olaj

Töltelék:

10-15 dkg darált dió

annyi baracklekvár, hogy kenhető masszát kapjunk

annyi porcukor, amennyitől a kence ízlésünknek megfelelően édes lesz

A tetejére:

3 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál fahéj

2 evőkanál víz

Elkészítés:

A  hozzávalókból robotgéppel tésztát készítettem, és fél órára betettem a hűtőbe. Erősen lisztezett lapon 3 mm vastagra nyújtottam, megkentem a diós-lekváros krémmel, majd szorosan felcsavartam. Maci jó kis ötletétől vezérelve egy darab cérnával kétujjnyi vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 25 percig sütöttem. Amikor elkészült, bőven meglocsoltam mindegyik csigát a porcukros-fahéjas-vizes keverékkel, és még egy percre visszadugtam a sütőbe.

Szezonja van: eper

Nincs mese, én ezt az epres édességet szeretem legjobban. Pedig arcpirítóan egyszerű, villámgyors, ugyanakkor brutál jó. Egyszer ki fogom próbálni, mennyit tudok belőle egyszerre megenni, csak el ne felejtsem, hogy legyen mellettem valaki, aki értesíti majd a mentőket az adott pillanatban.

Hozzávalók 4 személyre:

5 darab habcsók (2 db tojásfehérjéből, némi cukorból és pár csepp ecetből)

40 dkg eper

néhány evőkanál porcukor

3 dl tejszín

gránátalma szirup (elhagyható)

Elkészítés:

A tojásfehérjéket 10 dkg cukorral keményre verjük, az utolsó fordulatoknál hozzáadunk néhány csepp ecetet. Sütőpapírral bélelt tepsire kanállal halmokat rakosgatunk a masszából, az edényt, amiben készítettük a habot, gondosan kinyaljuk. Ekkor áll be az első inzulinsokk. Már legalábbis nálam. 120-140 fokos sütőben szárítjuk a habcsókokat, közben megnézünk egy Santoriniről készült filmet, tekintettel arra, hogy három hét múlva ott tesszük tiszteletünket. Amikor a filmnek vége, konstatáljuk, hogy a habcsókok kicsit megszínesedtek, majd rántsunk egyet a vállunkon: semmi sem lehet tökéletes - kivéve Santorinit.

A tejszínt ízlés szerinti mennyiségű porcukorral verjük kemény habbá. Amíg a robotgép dolgozik, aprítsuk fel az epret, locsoljuk meg egy kevés gránátalma sziruppal, szórjuk meg egy kevés cukorral. Az időközben habbá lett tejszínhez könnyedén keverjük hozzá az epret szirupostul, tördeljük bele a habcsókokat, azt is keverjük el, de ne túl alaposan, mert roppant jól mutat a fagylaltos kehelyben, ha csíkos a krém. Igen, aki arra tippelt, hogy ezen a ponton kell az epres tejszínhabot poharakba kanalazni, jó úton járt. A halom tetejére kanalazzunk a megmaradt eperből, a tejszínhabos tálat megint takarítsuk ki, és figyelmünket koncentráljuk a második inzulin sokkra, mely sokkal határozottabb és kellemetlenebb, mint az előző volt, megéri tehát az odafigyelést. Próbáljuk meg egy kicsit hűteni az édességet, de ne keseredjünk el, ha ez nem sikerül, mert az édesség pont ugyanolyan zseniális hidegen, mint szobahőmérsékletűen. Fogyasszuk el a saját adagunkat, közben reménykedjünk, hogy a többieknek túl tömény lesz a desszert és leteszik a sajátjukat még menet közben. Ezen a ponton nem árt, ha eszünkbe jut a fogadalom, amelyet két nappal ezelőtt tettünk, ezzel párhuzamosan gondoljunk irigykedve kolléganőnkre, aki igen sok kilótól szabadult meg nemrégiben, aminek következtében brutálisan jól néz ki. Hessegessük el a gondolatot, miszerint az Eton mess is brutálisan jól néz ki. Élvezzük ki a krém utolsó falatkáit, egészen komolyan haragudjunk meg magunkra, amikor felötlik, hogy van még eper is, tejszín is, mi lenne, ha készítenénk még egy adagot. Ez már tényleg nem járja! Különben is, hasnyálmirigyünk ekkor már elkeseredetten termeli az inzulint, itt az ideje megkönnyíteni a dolgát, és kényelmesen elheverni a kanapén.

Mascarponés-epres piskóta

A tegnapi nap több szempontból okot adott arra, hogy valami extra finomsággal kényeztessem magam. Egyrészt elvitték reggel a szekrénybetéteket, amiket az elmúlt egy hétben készítettem, emiatt kicsit szomorú voltam. Másrészt értek csalódások, amik kifejezetten vigasztalásért kiáltottak. Így aztán elkészítettem Moha csodálatos süteményét, ami igazság szerint egy fantasztikus pohárkrém, amihez alibiként szolgál egy lehelet vékony piskótaréteg. Nálam különösen vékony volt, mivel az eredeti recept 50 dkg mascarponét ír, nekem pedig csak 25 dkg volt otthon, ezért alapból feleznem kellett a mennyiségeket. Négy embernek így is elég volt. De ez csak azért történhetett meg, mert a krém kikeverésekor mérhetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, és csak a krém egyharmadát nyalakodtam el:)

Megjegyezni kívánom még, hogy soha többé nem sütök másként piskótát, mint így.

Hozzávalók:

4 tojás
15 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 teáskanál sütőpor
3 evőkanál víz
3 evőkanál olaj

Krém:

40 dkg eper
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3 evőkanál porcukor
2 zacskó Dr.Oetker Zselatin Fix

Elkészítés:

A tojást a cukorral nagyon habosra keverjük a robotgéppel. Moha 10 percet írt, én ugyan nem számoltam, mert közben mást csináltam, de majdnem fehérnek kell lennie a krémnek, és erősen meg kell növekednie a térfogatának. Ezután a tál oldalán belecsorgatjuk az olajat, majd a vizet, elkeverjük. Több részletben beleszitáljuk a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet, és vajazott, lisztezett tepsibe öntjük a masszát. 180 fokon 15 perc alatt készre sül. Közben elkészítjük a krémet. Felverjük a tejszínhabot a cukorral és a zseléfixszel, majd hozzákeverjük a mascarponét és az időközben összeturmixolt, magjaitól leszűrt epervelőt. A krémet a kihűlt piskótára kenjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Hasznos, ha teljes testünkkel védjük a hűtő ajtaját az időközben hazatérő családtagoktól.

Tetejét díszíthetjük eperrel, citromfűvel, vagy akár mentával is.

Transformers

Nagy szerencse, hogy alapjáraton egy kimondottan optimista, jó kedélyű nő vagyok. Ha nem így lenne, alighanem tegnap a "torta" a falon landolt volna tortatálastul, csokiforgácsostul. Ehelyett azonban nagy röhögések közepette szemléltük a családdal, mire képes egy elrontott recept.

Tegnap ebédre hívtam a gyerekeket, csináltam töltött-rántott palacsintát, és gondoltam, elkészítem azt a Papp Emese-féle narancsos-mascarponés tortát, amit apósom születésnapjára már megsütöttem egyszer, és most már tudom, hol kell változtatni a recepten ahhoz, hogy esztétikus is legyen, ne csak finom. De ahogy lapozgattam az újságot a leírást keresve, megláttam ezt a fotón is szereplő húsvéti helyeskét. Na mondom, narancsos torta lehet bármikor, de ez a húsvéti helyeske... ez csak most játszhat. Elolvastam a hozzávalókat, konstatáltam, hogy minden van itthon hozzá, és nekiálltam nagy lelkesen.

Az egy dolog, hogy a piskótám állagát egy tengeri szivacs is megirigyelhette volna, simán lehet, hogy nem tudok piskótát sütni. De amikor a krémet állítottam össze, gyanússá vált az ügy. Ahhoz képest, hogy a tojáslikőrnek csak a felét tettem bele, és Triple sec híján az a 3-4 evőkanálnyi folyadék is elmaradt, a receptben szereplő egy teáskanálnyi /4 lapnyi/ zselatin egyáltalán nem fogta össze a krémet. De nem tette meg ezt akkor sem, amikor még egyszer ugyanennyi zselatint felmelegítettem, és a krémhez kevertem.

Nem tudom, mire számítottam, amikor elkezdtem mégis betölteni a tortát, mert persze folyt a krém, amerre látott, leginkább a gyönyörűséges tortatálam lyukain át a pultra, mesteri mintát képezve rá.

A krém egyébként isteni finom, van benne tojás bőven, mascarpone és tejszínhab, tojáslikőr, meg Triple sec, így aztán az összevagdalt piskótából és a krémből poharas desszert lett. Csak az a kis keserű ránc ne lenne ott a szám sarkában... Az ismert bankreklám nyomán annyit mondanék: köszönjük, Emese...

Csapatépítés és epres kosárka

Egy csapatépítő tréning első öt percében hámozókéssel kihasítani egy darabot a mutatóujjunkból - nos, ez egyik álmoskönyv szerint sem jelent semmi jót. Különösen nem, ha az eset nem is álmunkban történik, hanem egy csodás tavaszi nap délutánján Szigetmonostoron, a Rosinante fogadóban. Annál inkább nem jelent jót, ha az ember moderátorként van jelen e jeles eseményen, mint ahogy ez velem történt. Egy multicég tréningjének levezénylésére kaptam ugyanis meghívást a Finomániától, aminek nagyon nagy örömmel tettem eleget, nemcsak azért, mert még sosem csináltam ilyet, és szeretem magam kipróbálni magam új helyzetekben, de azért is, mert mindezt olyan - lehetek nagyképű? - kollégák társaságában tehettem, mint Gál Zsolt, a Rosinante séfje, Bálint Csibi István séf, valamint Mirelle.

A tréningen részt vevők  négy csapatot alkottak, feladatuk egy-egy saláta, és egy-egy desszert elkészítése volt. Nekem a bazsalikom csapat jutott, akikkel készítettünk egy balzsamecetben marinált zöldséges salátát csirkemellel és egy pisztáciás-epres kosárkát. A csapattagok remekül megállták a helyüket, nemcsak lelkesek, de kreatívak is voltak, úgyhogy én viszonylag nyugodtan ápolgathattam sérült ujjamat, egész kevés segítségre szorultak csak.

Epres kosárka

15 dkg lisztből 10 dkg vajjal, 5 dkg porcukorral, 1 tojássárgájával és 2,5 dkg darált pisztáciával, egy csipet sóval omlós tésztát készítünk, hagyjuk pihenni hűtőben 1-1,5 órát. Pihentetés után a tésztát 3 mm vastagra kinyújtjuk, alaposan kivajazott kosárka formákat kibélelünk vele, és 190 fokon 10-15 perc alatt készre sütjük. Vaníliakrémmel megtöltjük a kosarakat, friss eperrel díszítjük.

Szedres-mákos muffin

Nincs semmi bajom a muffinnal, mint műfajjal. Egyszerű, ezerféleképpen variálható, szinte elronthatatlan, gyors, mi kell még? Emlékszem, amikor a Nők Lapja egy ősrégi - huszonéves - számában megtaláltam Miss Marple teasüteménye címen a receptet, kincsként őriztem.

Ma is megvan az újságkivágás, és egyszer bizonyára ki is próbálom majd. Arra is emlékszem, mikor néhány éve amerre a szem ellátott, mindenki muffint sütött, talán még én is. Akkoriban már kicsit untam, hogy nem lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy valaki ne hozna egy szakajtónyi muffint, mindazonáltal ez a mostani darab holnap biztosan elkészül egy barátnőm névnapi bulijára. Mert ez más, mint az eddig megszokott receptek. Meg merem kockáztatni, a legfinomabb, amit valaha ebben a műfajban kóstoltam.

Hozzávalók:

4 db tojás szétválasztva

12 dkg finomliszt

8 dkg mák

8 dkg kristálycukor

4 dkg porcukor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

8 dkg puha vaj

szeder

Elkészítés:

A tojások sárgáját fehéredésig keverem a porcukorral, majd hozzáadom a vajat, és habosra keverem a cukros sárgájával. A fehérjét a 8 dkg kristálycukorral kemény habbá verem, és a vajas masszát belekeverem. Végül a liszt-darálatlan mák-szódabikarbóna triót adom hozzá az elegyhez.

Papírkapszlikba szedem úgy, hogy a tészta csak a forma kétharmadát töltse ki, és mindegyikbe nyomok 3-3 szem szedret.

180 fokos sütőben 20 percet sült.

Isteni, ahogy a mákszemek ropognak a süteményben, a tészta textúrája sokkal könnyedebb, mint a muffinoknál megszokott. Legközelebb egy kevés reszelt citromhéjat is adok hozzá.

Papp Emese receptje a Nők Lapja Konyhából

Találkozásom Nigel Slaterrel

Igazából nem tudom, szégyen-e vagy sem, hogy mindez idáig Nigel Slaternek mindössze a nevét ismertem, tudni róla semmit nem tudtam. Disszertációt most sem mernék írni munkásságáról, de tegnap elkaptam egy műsort a TV Paprikán, ahol a fickó azonnal magával ragadott. Egyszerű receptjeivel, természetes kedvességével, no meg az alábbi banános sütijével. Példa nélkül álló az a gyorsaság, amivel a recept elhangzása után öt perccel a konyhában álltunk és sütöttük a banános sütit. Igaz, a mogyorót kifelejtettem belőle, és amúgy is csak dió volt otthon, kicsit változtattam is az összetevőkön, de a lényeg megmaradt.

Hozzávalók:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg cukor (nálam fele fehér, fele nádcukor)

7,5 dkg tisztított, előpörkölt mogyoró (nálam ez kimaradt)

2 tojás (csak egyet használtam)

17,5 dkg liszt

1 sütőpor (az eredeti receptben nem szerepel)

2 nagyon érett banán (nálam 3)

1 kiskanál vanília kivonat

17,5 dkg étcsokoládé (nálam 10 dkg fehércsoki)

1 teáskanál fahéj (az eredetiben nem szerepel)

egy kis barnacukor a tetejére (én elhagytam)

Elkészítés:

A vajat a cukorral alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, a lisztet, sütőport, vaníliakivonatot. Beleaprítottam a banánokat, a csokicseppeket, alaposan elkevertem, és sütőpapírral bélelt cake-formába kanalaztam. Nigel a tetejét megszórta egy kis cukorral, én azt fölöslegesnek éreztem, és a visszajelzések azt mutatják, jól döntöttem. 170 fokon épp egy órát sült a sütemény.

Nehézségi fok:

Csokoládés crinkle

Van egy olyan érzésem, hogy gasztrobloggerségem hamarosan egy kicsit más dimenzióba fog kerülni. Azt tervezem, hogy szépen, óvatosan kidugom a fejemet a saját konyhámból, és  tesztalanyaim körét is kibővítem. Ennek a folyamatnak az első állomása a szeptember 25-iki Budaörsi Vigasságok rendezvénye lesz, amin nemcsak az üvegeimmel, hanem a süteményeimmel, lekvárjaimmal és szószaimmal is részt veszek. Természetesen nagyon izgulok, és örülnék, ha az olvasóim közül minél többel találkozhatnék. Budaörs csak egy gondolatra van Pesttől, remélhetőleg az időjárás is szép lesz, és ahogy a programok sorát olvasom, érdekes lesz eljönni.

Ez a sütemény az első a leteszelt receptek közül.

Hozzávalók:

20 dkg jó minőségű étcsokoládé

10 dkg vaj

3 tojás

11 dkg finom kristálycukor

1 teáskanál vanília kivonat

21 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

2,5 dkg kakaópor

egy csipet só

porcukor szükség szerinti mennyiségben, nagyjából 5 dkg

Elkészítés:

Kis lángon kezdjük el melegíteni a csokoládét és a vajat, és amikor összeolvadtak, húzzuk le a tűzről. Adjunk hozzá három tojást egyesével, és mindegyik tojással keverjük el nagyon alaposan a csokoládémasszát. Végül a kristálycukor és a vanília kivonat kerül a lábasba, azt is dolgozzuk bele  alaposan a keverékbe.

Egy tálba szitáljuk össze a lisztet, kakaót és sütőport, adjuk hozzá a csipet sót, majd öntsük bele a langyos csokoládés keveréket, és egy széles spatulával állítsuk össze tésztává az agyagokat. Fóliával letakarva pihentessük a hűtőben egy órán át.

Amikor a tészta lehűlt, formáljunk kb. 2 centi átmérőjű golyókat belőle, forgassuk mindet a porcukorba, majd 160 fokon süssük 10-15 percig a cookie-kat. Rácson hagyjuk kihűlni, majd zsírpapírral bélelt fémdobozban tároljuk.

Nehézségi fok:

Szezonja van: almás-szedres pite

Nem egy gyors tészta, az már biztos. Bele is telt két napba, míg megsütöttem, mert aznap, amikor a tésztát összeállítottam, az élet másként alakult, így a tészta várakozott egy napot a hűtőben.

Hozzávalók:

tészta:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

töltelék:

60 dkg alma

40 dkg szeder

15 dkg cukor

2 kanál liszt

őrölt fahéj

1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

A lisztet, vajat, porcukrot konyhai robotgépbe tettem, morzsásra kevertettem a géppel, végül hozzáadtam a tojást is, és kivéve  a gépből, gombócot formáltam belőle.  Folpack, 1 óra a hűtőben.

Közben az almát meghámoztam, negyedekre, majd cikkekre vágtam, tálba tettem, majd a mikróban, nagy teljesítményen 3 percig "főztem". Kis levet engedett. Megszórtam a cukorral, fahéjjal, liszttel, végül belekevertem a szedret.

A tészta kétharmadát lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, kibéleltem vele egy piteformát, a  túllógó széleket levágtam. Villával az alját megszurkáltam, sütőpapírt vágtam bele, majd babot szórtam a papírra, és 170 fokra előmelegített sütőben sült a tészta 20 percet. Ekkor eltávolítottam a babot, és sütöttem még 10 percig a tésztát. A 30 perc letelte után beleöntöttem a gyümölcsöket, a maradék tésztából rácsokat szabtam a tetejére. Megkentem felvert tojással, és 170 fokon még sütöttem a süteményt egy órán át.

Good Food recept

Nehézségi fok:

Rizsfelfújt Horváth Ilona módra

25 éve követem ezt a receptet rizskoch-ügyben, hála legyen érte Horváth Ilonának!

Hozzávalók:

25 dkg rizs

1 liter tej

2 dl víz

4 egész tojás

15 dkg cukor

2 kávéskanál liszt

4 dkg vaj

reszelt citromhéj

10 dkg mazsola

Elkészítés:

A rizst megmossuk, a tejjel és a vízzel feltesszük főni, hozzáadjuk a cukor felét is. Nem keverjük eszetlenül, mert nagyon összetörik. Közben a tojássárgáját a vajjal elkeverjük, hozzáadjuk a KIHÜLT rizshez, közékeverjük a lisztet, a reszelt citromhéjat és az előzőleg beáztatott mazsolát. Végül összevegyítjük a kemény habbá vert tojásfehérjékkel. Egy alkalmas - nem túl nagy - tepsit kivajazunk, kiszórjuk zsemlemorzsával, elterítjük benne a masszát, és 180 fokos sütőben 35 percig - és tűpróbáig - sütjük.

Tálaláskor a tetejére szórhatunk porcukrot, adhatunk mellé borhabot, csokoládémártást, málnaszörpöt, baracklekvárt - tetszés szerint.

Amerikai almáspite

Szeretem. Az itthon készültet is, de ezt is nagyon. Egy jó vaníliafagyival isteni tud lenni. Ráadásul jófajta almát kaptam a hétvégi piacon, rutinosan kétfélét vettem, és bejött a számításom, a két íz remekül passzol egymáshoz. Most nem volt hozzá vaníliafagyi, mert nem volt rá érkezésem, pedig nagyon jónak tűnő receptem van hozzá... Jó tanácsként annyit mondanék, hogy forrón ne próbálkozzunk a pite szép felszeletelésével, az ugyanis lehetetlen küldetés. Anna Olson receptjén kénytelen voltam némi változtatást eszközölni, tekintve, hogy nálunk a vegetable shortening ismeretlen termék - még ahhoz is telefonos segítséget kellett kérjek, mi is az valójában. Úgyhogy a jól bevált vajhoz nyúltam, és az most is szuperül teljesített.

Hozzávalók:

2,5 bögre liszt

20 dkg vaj

egy csipet só

2 teáskanál citromlé

10-12 kanál jeges víz

(kis pohárba kevés víz, bele két jégkocka)

Töltelékhez:

1 kg alma

1 teáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg

fél citrom leve és héja

1 bögre barnacukor

2 evőkanál liszt

1 evőkanál vaj

1 tojás a tetejére

Elkészítés:

A lisztből, vajból, citromléből és vízből a késes aprítóval morzsás tésztát készíttetek, majd kiveszem a gépből és néhány mozdulattal összegyúrom. Folpackba csomagolom, fél órára hűtőbe teszem.

Az almát meghámozom, kimagozom, negyedekre vágom, és a negyedeket még háromfelé. Meghintem a cukorral, meglocsolom citromlével, ízesítem a fűszerekkel, végül elkeverem a liszttel.

A lehűlt tésztát két részre osztom, egy piteformát kibélelek az egyik felével, ráhalmozom az almát, és betakarom a tészta másik felével. Szélét szorosan összenyomkodom, majd apró nyílásokat vágok a tészta tetejébe, hogy a keletkező gőz távozhasson. Tetejét megkenem egy felvert tojással, Anna megszórta egy kevés cukorral is, én azt elhagytam. 180 fokos sütőben kell neki egy óra sütés.

Nehézségi fok:

Gyümölcsrizs

Szombaton délután nagyon megkívántam a gyümölcsrizst, mert ettem volna végre egy könnyű, gyümölcsös édességet, és a gyümölcsrizs mindig is nagy favoritom volt ezen a téren. Mivel színházba mentünk, csak odáig jutottam a műveletben, hogy megfőzzem a vaníliás tejberizst, abból kanalaztam néhányat, de a tejszínhab és a gyümölcsök csak vasárnap kerültek a képbe, akarom mondani, a rizsbe. Áfonyával, málnával és szederrel gazdagítottam.

Képet nem csatolnék a poszthoz, annyi riasztóan csúnya fotót látok mostanában blogokon, hogy nem csatlakoznék hozzájuk. El kell fogadni, hogy vannak ételek, amiket nem lehet szépen fotózni, vagy legalábbis kell hozzájuk egy food designer és egy jól képzett ételfotós. Nekem egyik sem áll rendelkezésemre, úgyhogy a gyümölcsrizs fotókat önkritikusan kitöröltem a gépről:)

Hozzávalók:

25 dkg kerekszemű rizs

5-6 dl tej

2 dl víz

cukor ízlés szerint, én ehhez a mennyiséghez 3 vaníliás cukrot használtam el

fél citrom héja

3 dl tejszín

1 habfixáló

gyümölcsök

Elkészítés:

A világ egyik legegyszerűbb dolga. A rizst megmostam, lecsöpögtettem, majd két deci vízben a citromhéjjal odatettem főni. Amikor azt felszívta, elkezdtem hozzá adagolni a tejet, és folyamatosan kevergetve, öntögetve hozzá a tejet puhára főztem a rizst. Hozzáadtam a cukrot, majd félretettem, hogy kihüljön. A tejszínt egy kevés cukorral keményre vertem, hozzáadtam a habfixálót, összekevertem a rizzsel. Rétegezve leraktam egy edénybe a gyümölcsökkel, és alaposan behűtöttem.

Karácsonyi ajándék a konyhából - VKF 30.

Ahogy a sorra megjelenő posztokat elnézem, nem leszek egyedül a VKF 30. fordulóján a házi készítésű bonbonjaimmal. Mondjuk nem is vagyok meglepve, hiszen egy gasztrobloggernek szinte kézenfekvő, hogy karácsonykor saját készítésű édességgel kedveskedjen a szeretteinek, így természetes, hogy nekem is eszembe jutott ez a megoldás.

Amikor a gyerekekkel nekiveselkedtünk a múlt hétvégén, hogy kenterbe verjük Vianne Rocher-t Lansquenet-ben, még nem gondoltam, hogy  hagyományt fogunk teremteni. Mert sokáig azt gondoltam, hogy bonbont készíteni házilag nehéz és macerás. Aztán részt vettem Wagner Bea csokiklubján, amiről már írtam is, ahol kiderült, hogy pralinét, trüffelt és szaloncukrot készíteni korántsem akkora ördöngősség. Úgyhogy a többi - később megörökítendő -, konyhámból kikerülő karácsonyi ajándék mellé a praliné, trüffel és bonbon is felsorakozik a jövőben.

Rumos trüffel

Hozzávalók:

22 dkg min. 60 %-os csokoládé

130 ml tejszín

2 dkg puha vaj

rum ízlés szerint

4 dkg glükózszirup, annak hiányában méz vagy golden szirup

A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A csokoládét a mikruhullámú sütőben, közepes teljesítményen felmelegítjük. Gyakran keverjük, vigyázunk, nehogy odaégjen. Arra is ügyeljünk, hogy a csokoládéba ne kerüljön víz, mert akkor búcsút vehetünk tőle, menthetetlenül tönkremegy. Amikor a csoki felolvadt, négy-öt részletben keverjük hozzá a felforralt és visszahűtött tejszínt és glükózszirupot/mézet/golden szirupot.  Minden adag után alaposan keverjük el a csokoládét. Végül adjuk hozzá a puha vajat és az alkoholt. Tegyük hűvös helyre, hogy megszilárduljon kissé. Kiskanál segítségével vegyünk ki belőle falatnyi adagokat, alakítsuk a kívánt formára, majd egy villa segítségével mártsuk meg a szintén mikróban felolvasztott csokoládéba. Időről időre szükség lehet a mártó csokoládé újramelegítésére, ezt szintén a mikróban végezzük el. Ültessük a bonbonokat zsírpapírra, majd ha megszilárdultak, tegyük dekoratív kapszlikba. Készíthetjük úgy is, hogy átszitált kakaóporba hempergetjük a trüffelt.

Narancsos marcipán

Hozzávalók:

30 dkg marcipán

2 evőkanál narancslikőr

apróra vágott kandírozott narancshéj

A mártáshoz: 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A marcipánt hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni, majd a likőrt dolgozzuk el benne jó alaposan. Falatnyi adagokat szakítsunk ki a masszából, alakítsunk belőlük gombócokat, amelyeknek közepébe tegyünk narancshéj darabkákat.  Ugyanúgy mártsuk olvasztott csokoládéba (esetleg kókuszreszelékbe) őket, mint a trüffeleket.

Diós-áfonyás golyók

Hozzávalók:

30 dkg darált dió

2-3 evőkanál málnalekvár

rumba áztatott aszalt áfonya

A mártáshoz kb. 20 dkg olvasztott csokoládé

Elkészítés:

A darált diót dolgozzuk össze a lekvárral és az áfonyával, gombócozzuk ki őket, és a fent leírt módon mártsuk csokoládéba.

Amíg a bonbonokat, trüffeleket készítjük, hallgassunk jó zenét, esetleg közben tegyük be a lejátszóba a Csokoládé című filmet, remek aláfestés lesz az ajándékkészítéshez.