édesség bejegyzései 
mindenféle édesség, leginkább sütés nélkülNarancskrémes piskótakarika
fotó: Kandikó Judit
Az idei karácsonyi süteményeim favoritja kétségtelenül ez a narancskrémes piskótakarika, aminek alapja Chiliésvaníliától származik. Nekem viszont isteni szerencsém volt, nem kellett linzerkarikát sütnöm, mert a városban jártamban-keltemben a Csokirály nevezetű bűnbarlangban utánam dobáltak valami finomságos cseh piskótakarikát, le se merem írni, két csomagért száz forintot kértek. Volt egy kis félsz bennem, hogy ilyen olcsón jót nem lehet kapni, de hála istennek tévedtem. Még szerencse, hogy hat csomaggal vettem, így később is reprodukálhatom ezt a remek süteményt. Valamennyit változtattam a recepten, no nem olyasmit, ami jelentősen megváltoztatná, mindössze növeltem az amúgy sem alacsony élvezeti értéket némi Cointreau hozzáadásával, mondhatom: nem ártott neki.
Hozzávalók a krémhez:
10 dkg cukor
2 narancs héja
egynek a leve
fél citrom leve
2 egész tojás, valamint 4-nek a sárgája
12 dkg vaj
Elkészítés:
A vaj kivételével minden hozzávalót összekeverek és állandó kevergetés közben mérsékelt tűzön felforralom. Amikor forr, 2-3 részletben hozzáadom a vajat és a Cointreau-t. A krémet kihűtöm, de csak azért, mert ha forrón nyalogatom ki a lábasból, égési sérüléseket szerzek. Vagy az ujjamon, vagy a nyelvemen. Amikor a krém megdermedt, és tegyük fel, maradt még belőle, akkor egy-egy piskóta karikát összeragasztok vele, a tetejére egy pici mézet pöttyentek, erre szórom a díszítésnek szánt szórócukrot, amit nemisbékától kaptam ajándékba, és micccccsoda véletlen, pont passzolt a színe az én narancsos piskótámhoz.
Mandulával töltött aszalt szilva csokoládé köntösben
Ezzel a csodával a hugom lepett meg minket, bár biztosítottam róla, hogy ezentúl mindenhol a saját receptemként fogom aposztrofálni ezt a remek édességet:)
Hozzávalók:
x db egész mandula
x db aszalt szilva
étcsokoládé
Elkészítés:
A mandulákat belebújtatjuk az aszalt szilvába, összezárjuk, amennyire lehet, majd olvasztott csokoládéba mártjuk. Ennyi. Az íze pedig fantasztikus!
Kördés
Azt mondják az okosok, ha az embernek kipattan valami ötlet az agyából, akkor azt a folyamatot a végén össze is kell foglalni, úgyhogy ez itt most egy rész-összefoglaló a te-mit-főzöl-karácsonykor kördésről. Azt hiszem, ezzel az elgépeléssel meg is találtam a megfelelő magyar szót a blog-körkérdésre: kördés. Kopirájt báj Fakanál:))
Szerény személyem, Fakanál
Ági
Tessék csak, tessék, lehet, lehet!:)
Diókrém kehely
Hozzávalók:
12 dkg darált dió
10 g zselatin
2,5 dl tej
4 tojássárgája
5 dkg cukor
5 evőkanál rum
2,5+1 dl tejszín
1 tasak vaníliás cukor
1 tasak habfixáló
Elkészítés:
A darált diót serpenyőben szárazon kissé megpirítjuk. A zselatint fél deci hideg vízbe áztatjuk. A tejet felforrósítjuk. A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, apránként hozzáadjuk a tejet, majd gőz fölött besürítjük, óvatosan, hogy ne forrjon fel. A zselatint egy kevés forró krémben feloldjuk, hozzákeverjük a krémhez, majd utána küldjük a diót, valamint a rumot is. Hagyjuk kihülni. A 2,5 deci tejszínt felverjük, ezt is beleforgatjuk a krémbe, amit aztán tálkákba porciózunk, hűtőbe teszünk. Tálalás: a maradék tejszínt felverjük a vaníliás cukorral, rányomjuk a krém tetejére, majd tovább díszíthetjük diódarabokkal is.
Forrás: Lajos Mari 99 új nyalánkság c. könyve
Panna cotta, a nagy kedvenc
Hozzávalók:
1 liter tejszín
1 rúd vanília vagy 2 csomag vaníliás cukor
2 csomag zselatin
cukor ízlés szerint (kb. 10-15 dkg)
50 dkg eper
Elkészítés:
A tejszínből elveszünk 6-7 evőkanálnyit, hidegen kikeverjük a zselatinnal, majd állni hagyjuk úgy 10 percet. A maradék tejszínt a cukorral felforraljuk, ezután mérsékeljük a tüzet és belekeverjük a zselatint, amit oldódásig keverünk, de már nem forralunk tovább. Néhány csinosnak ítélt formát kiöblítünk, belemerjük a matériát. Ha kihült, hűtőbe tesszük, akár egy éjszakára is akár. Tálalás előtt az epret leturmixoljuk ízlés szerinti cukorral, mézzel vagy juharsziruppal. A formákat meleg vízbe mártjuk, tányérra fordítjuk belőle a panna cottát, megöntözzük az eperrel, menta levélkékkel, citromfűvel díszíthetjük. Használhatunk más gyümölcsöt is, nemcsak epret természetesen. Persze felezhetjük is a mennyiségeket, de nem érdemes, úgyis elfogy az utolsó cseppig.
Vőlegény torta
Leánykám nagy kedvence, folyton ezért könyörög, idén karácsonykor meglepem vele. Vagy nem, ha néha belenéz a blogba:)
Hozzávalók:
1 csomag babapiskóta
35 dkg Nutella
25 dkg mascarpone
1 dl rum
10 dkg baracklekvár
4 dl tejszín
4 csomag vaníliás cukor
15 dkg birsalmasajt, vagy kandírozott gyümölcs, esetleg meggybefőtt
Elkészítés:
A lekvárt a rummal és 1 deci vízzel kikeverjük, a piskótákat alaposan megfürdetjük belle, és egy üvegtál alját kirakjuk vele. A nutellát elkeverjük a mascarponéval, rákenjük a piskótára. Ezután ismét piskóta réteg következik, amit a vaníliáscukorral felvert tejszínhabbal borítunk, rászórjuk a választott anyagot (birsalmasajt etc.). A tetejére újfent piskóta réteg kerül, szerintem akkor szép, ha jut a tetejére némi tejszínhab. Fantázia szerint díszíthető. Legalább három órát várakozzon a hűtőben, de ha többet tölt ott, az se fog neki ártani. Megelégszem azzal, ha fogyasztáskor némán elrebegtek egy "áldassék Fakanál neve" jellegű imát:)
Karácsonyi ragasztós
Az internet létrejöttét, és számomra való elérhetőségét, fogyaszthatóságát mindig nagyra tartottam. Amikor régi receptjeimet veszem kézbe, ez a csodálat még inkább felerősödik, mert az internet nyújtotta lehetőségek megengedik, hogy ezeket az örökkévalóság részévé tegyem. Itt van például a kezemben egy A/5-ös papírlap. Sárga, zsírpecsétes, a tinta rajta itt-ott elmosódott. Nem csoda, hogy ilyen állapotban van, a nyáron múlt 16 éves. Nem emlékszem olyan évre, hogy ez a sütemény ne lett volna ott a karácsonyi asztalon, mióta a receptet megkaptam kórházi szobatársam anyukájától, aki ezzel kedveskedett várandós lányának. Persze Judit megkínált minket is, és én azonnal lecsaptam a mamára: nem hagytam élni, míg le nem írta a receptet. Áldassék a keze. Maga a sütemény nem fenomenális, nem a gasztronómia csúcsa, de nekünk hozzátartozik a karácsonyainkhoz, a gyerekeim szájában ott az íze, nekik alighanem ez - is - jelenti majd a gyerekkort, amikor felnőttek lesznek. Megosztom veletek is, nem bonyolult elkészíteni, remekül eltartható - ha találtok neki megfelelő rejtekhelyet persze.
fotó: Kandikó Judit
Hozzávalók:
42 dkg liszt
25 dkg margarin
2 tojássárgája
16 dkg cukor
fél citrom leve és héja
1 evőkanál rum
fél csomag sütőpor
némi tejföl
Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát készítünk, ha nehezen állna össze, tejfölt adunk hozzá, de ne essünk túlzásokba. Vékonyra - igazán vékonyra - nyújtjuk, különböző formákat szúrunk ki belőle. Páros számút szoktam minden formából, mert mint a neve is utal rá, majd össze kell őket ragasztgatni, nem baj, ha minden darabnak lesz párja. Minden második tetejét megszórjuk vagdalt dióval, esetleg szórócukorral, mákkal. Sütőpapírra téve világosra sütjük őket. Ha kihültek, sűrű baracklekvárral kettőt-kettőt összeragasztunk. Fémdobozban sokáig eláll.
Diós puszedli
Jön a karácsony, lassan elkezdhetjük összeszedni azokat a recepteket, amiket ki akarunk próbálni, hogy aztán a fa alatt elkápráztassuk kis családunkat. Ime egy ilyen, amit a hétvégén kipróbálok:
Hozzávalók:
25 dkg vaj
10 dkg porcukor
7,5 dkg liszt
25 dkg ételkeményítő
2 evőkanál kakaó
1 evőkanál porcukor
1-1 teáskanál fahéj és őrölt kardamom
a díszítéshez dió
Elkészítés:
A vajat habosra keverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk az összes többi hozzávalót. Evőkanálnyi mennyiséget veszünk a tenyerünkbe, gombóccá formáljuk, és vagy elrejtjük a gombócban a diódarabokat, vagy a tetejébe nyomjuk. Én az utóbbi megoldást javaslom, hogy ne kelljen mindenkinek elmagyarázni, hogy óvatosan harapjon a puszedliba, mert beletörhet a foga a kalandba, arról nem beszélve, hogy ezzel megspórolhatjuk magunknak, hogy kártérítési igénnyel lépjenek fel velünk szemben (lásd még: fogorvosi számla kiegyenlítése)*
180 fokos sütőben 15-20 percig sütjük a puszedliket.
* Három éve nyáron történt. Jártam az országot egy rendezvénysorozattal. Különböző helyszíneken egésznapos programot adtunk a város lakóinak, nagy sikerrel. Drága kollégám, aki a színpadról izzította a népeket, remekül tette a dolgát: a nyár végére országszerte ismert volt a neve széles e hazában. Hogy is ne, mikor szívvel-lélekkel azon volt, hogy a közönséget minél jobb hangulatba hozza? Ennek érdekében mindent megtett, többek között azt is, hogy apró ajándékokat dobált a tömegbe. Volt az ajándékok között keménycukorka is, amiket főleg a gyerekeknek tartogatott. Ment a műsor a maga medrében, mígnem az egyik biztonsági őr odajön hozzám, hogy van itt a kordonnál egy hölgy, aki igen erősen sír, és mindenáron beszélni akar valakivel a stábból. Nekem jutott a megtisztelő feladat. Jön a nő, tényleg sír, fogja a száját, magyaráz valamit nagyon, de egy árva szót nem értek belőle. Mondom neki: jóasszony, vegye el a kezét a szája elől, nem értek egy büdös szót se. Na, mikor eleget tett a kérésemnek, rögtön világos lett minden: a mi Sanyink a nagy közönségizzításban nekiállt cukrot dobálni - ha sikítasz, dobom! -, mígnem egy jól sikerült mozdulattal - és a cukorral főleg - kiverte a drága asszony egyik fogát. De nem akárhogy ám, tisztességes munkát végzett! Mondjuk akkora távolságból, akkora erővel, pont akkorára tátott szájjal simán... Először nagyon kellett röhögnöm, de aztán átéreztem a nő fájdalmát - most köhöltöhöttem fogohorvohosra ehegy vagyohont! -, így aztán jegyzőkönyvet vettünk fel, és a cég kifizette a fogpótlást. ..
Almás cobbler
Már régen szerettem volna kipróbálni a cobblert, egyrészt mert csábítóan hangzott a neve, másrészt az almát szeretem, harmadrészt meg miért is ne? Nos, nem bántam meg, mindenki rajong érte a családból, pillanatok alatt elkészül - hála hűséges Moulinex-mnek.
Hozzávalók:
1 kg savanykás alma hámozva, magozva, szeletelve
barna cukor a szóráshoz, nagyjából két evőkanál (nekem most csak pórias kristálycukrom volt itthon, s mint látható, túléltem a skandallumot, hogy nem barna cukrot használtam)
1 evőkanál étkezési keményítő
A tésztához 1 bögrényi liszt
fél bögrényi kristálycukor
10 dkg vaj
ízlés szerint fahéj
Elkészítés:
A robotgépbe beletettem a kés betétet, beleszórtam a lisztet, cukrot, fahéjat, vajat, néhány perc alatt készen volt a morzsás tészta úgy, hogy még kezet se kellett mosnom utána. Mondtam már, hogy imádom a gépemet? A tortaformát - jénait, kis tepsit, ami kéznél van - kissé kivajaztam, belerakosgattam az almaszeleteket - nincs jelentősége a külcsínnek, tálaláskor ebből pont semmi nem látszik -, megszórtam cukorral, majd rászitáltam a keményítőt. Ezután szépen, egyenletesen elterítettem rajta a tésztamorzsát, 180 fokos sütőbe tettem úgy 40 percre. Munka vele mindösszesen max. 10 perc, bőven megéri az élvezetet!
Fehércsokis finomság
Az alapötlet Chili&Vaniliáé, az arányokon változtattam némileg.
Hozzávalók:
30 dkg babapiskóta
3 dl tej
1 dl Baileys (nekem kivételesen nem volt itthon, állítom, nem okozott maradandó lelki károsodást egyikünknek sem a hiánya)
5 dkg cukor +1 csomag bourbon vaníliával ízesített cukor
50dkg mascarpone (szobahőmérséleten)
10 dkg fehér csokoládé
2 tojás
2 ek kristálycukor
a díszítéshez fehércsoki forgács
Elkészítés:
A tojások sárgáját a kristálycukorral fehéredésig keverem. (Ilyenkor roppantul meggyorsítja a munkát egy géperejű készség használata.) Majd társítom a szobahőmérsékletű mascarpone sajtot. Igaza van C&V-nak, a szobahőmérséklet tényleg nagyon fontos, ez a titka a csomómentes krémnek. A fehércsokit vízgőz fölött felolvasztom és ő is mehet a krémhez. A tojás fehérjét habbá verem, és nem gördítek akadályt az útjába, amikor ő is a krém alkotóeleme kíván lenni. A tejet ( az eredeti recept szerint meleg tejet, szerintem pont mindegy a tej hőmérséklete) a a vaníliás cukorral elkeverem, ebbe mártogatom a babapiskótákat. Ha s amennyiben van otthon likőrünk, ekkor keverjük a tejhez. Ha nincs otthon likőrünk, ezen a ponton szomorkodunk egy keveset, de aztán optimista tekintetünket a jövőbe vetve haladunk tovább a lenini úton: egy csinos - lehetőleg átlátszó, hogy az esztétikumnak is adjunk - tálba lerakunk egy sor mártott babapiskótát, erre egy réteg krémet kenünk, újra piskóta következik, újra krémezünk, és így tovább, és így tovább, boldogan élnek, amíg meg nem halnak, amíg a hozzávalókból tart. Néhány órát a hűtőben tartjuk az elkészült csodát. Díszíteni kiválóan lehet mindenféle ötletességet bevetve, de nem érdemes, mert gyakorlatilag a vendégek már a látványtól is lázba jönnek, vadul kikapják kezünkből a tányért, és marhára nem érdekli őket a díszítés.
Gyümölcstorta
Hozzávalók:
egy kész gyümölcstorta alap
főzhető pudingpor
gyümölcs
tortazselé
díszítéshez tejszínhab
Elkészítés:
A világ legegyszerűbb desszertje. Eldöntjük, milyen gyümölccsel akarjuk elkészíteni, ehhez választunk egy ízben harmonizáló pudingot. (A vaníliás gyakorlatilag minden gyümölcshöz jó; eperhez, málnához az epres ízűt szoktam választani, de a grízes pudingot is szeretem: mondtam, hogy roppant egyszerű!:) A zacskón lévő utasítás szerint megfőzzük a pudingot, kavargatjuk, hogy ne bőrösödjön meg a teteje. Ebbe a munkafázisba bátran bevonhatjuk a gyerekeket is, és amíg ők kevergetnek, mi feldarabolhatjuk a gyümölcsöt. Kockára, szeletre, golyóbisra, cikkekre - ahogy tetszik. Akár egy fajtából készítjük, akár többféléből, hamar megvagyunk vele. A pudingot ráöntjük a piskótára - akár melegen is, nem probléma -, tetejére halmozzuk, rakosgatjuk, művészkedjük a gyümölcsöt, ráöntjük a szintén utasítás szerint felfőzött tortazselét, és már mehet is a hűtőbe. A díszítésnél - is - kiélhetjük a fantáziánkat. Amint a fenti kép bizonyítja, az enyém ma reggel roppant szegényesnek bizonyult. De az vesse rám az első követ, aki reggel 6-kor ennél cifrábbra érez késztetést:)
