Keksz goji bogyóval és citronáttal

A goji bogyóról először Maci blogjában olvastam, és meg voltam róla győződve, hogy a goji egy hasznos növény, sokáig nem találkoztam vele bio boltokban, amikor meg igen, az ára igencsak elriasztott attól, hogy magamévá tegyem. Aztán néhány hónapja egy most-aztán-olyan-egészségesen-fogok-élni-mint-senki-más típusú fellángolásom során ellátogattam a Herbaházba, és ott nagyon baráti áron beszereztem egy közepes tasak gojit. Megkóstoltam, tán két napig műzlibe is beletettem, majd az ikrekre nagyon jellemző felületesség és kitartási képtelenség elsodorta ezt is, mint oly sok mindent az életemben.

Aztán a minap láttam egy keksz receptet Krisztánál, és ahogy összeállítottam, kénytelen voltam a kandírozott narancshéjat citronátra cserélni, tekintve, hogy ez volt itthon, és akkor hirtelen beugrott a kis piros bogyók képe, hogy az majd milyen jól fog mutatni a kekszben. Hát jelentem: nem mutat benne sehogy, mert sütés közben megsötétedett, cserébe viszont nagyon finom. A keksz állt a hűtőben vagy négy napot nyersen, két adagban sütöttem meg, és a később kisült adag sokkal porhanyósabb, mint az első. És sajnos... nagyon-nagyon jó...

Hozzávalók:

10 dkg liszt

15 dkg darált mandula

4 evőkanál cukor

10 dkg vaj

1 tojás

1/2 csomag sütőpor

10 dkg kandírozott citromhéj

egy marék goji bogyó

1 csipet só

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, majd pedig az előzőleg összekevert száraz anyagokat: lisztet, mandulát, sűtőport, sót. Legvégül a cukrozott citrom és a goji került a tésztába. Egy hosszú folpack fóliára halmoztam az anyagot, és egy kb. 4 cm átmérőjű rudat formáltam belőle. A fólia két végét szorosan, szaloncukor szerűen betekertem, még sodortam a pulton egyet-kettőt, hogy a rúd minél egyenletesebb legyen, és betettem a hűtőbe. Másnap, illetőleg negyednap 4 mm vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőlemezre fektettem, és 170 fokon aranybarnára sütöttem őket. Ne szárítsuk ki, nem kell sötét színűnek lennie a keksznek.

Nehézségi fok:

Kourabiedes

Azt se tudtam ma délutánig, hogy a világon van. Vagyis tudtam, csak nem sejtettem:)

Valamikor a tavasszal a kolléganőm férje Athénban járt, hozott kintről egy doboz süteményt. Annak ellenére, hogy a kollegina édesszájú, ez a süti valahogy nem jött be neki, letette az irodában a párkányra, közprédának. De a vastag réteg porcukor, amiben a sütik hevertek, mindenkit elriasztott - kivéve engem. Egy-két nap alatt be is toltam a cuccot, nagyon finom volt kávéhoz például. No persze a porcukor hegyeket leveregettem róla. Itt végződik a nem túl érdekes történet. És ott folytatódik, hogy ma délután a keresztanyám - 80 éves, filigrán asszony - sok könyörgésre végre meglátogat minket, de  előre tisztáztuk, hogy nem, nem, vacsoráról szó sem lehet, legfeljebb egy kis süti, kávé. A pogácsa tésztája már előző nap óta várta a hűtőben, hogy megsüssem, na de kéne valami édes is... Van nekem ez a C. Atkinson, J. Farrow és V. Barrett által jegyzett The Cookie Bookom, ami néhányszor már kisegített, nyilvánvaló volt, hogy most is azt fogom felütni. S lőn.

Kiválasztottam belőle - kevés hozzávaló, kevés ráfordítandó idő - a kourabiedes receptjét, megnéztem hozzá egy videót, és akkor összeállt a kép. Hogy én ezt a kurabizét ismerem, egész biztos, hogy ez volt az a csodás porcukor takaró alatt lapuló ízletes keksz, amit a tavasszal ettem. Úgyhogy most izgatottan várom, hogy kivehessem a sütőből, és megkóstolhassam...

Hozzávalók:

23 dkg vaj

fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

20 ml narancsvirág víz

10 dkg porcukor + a hempergetéshez

18 dkg liszt

23 dkg örölt mandula

5 dkg durvára tört mandula (én ezt most kihagytam, súlyát persze hozzáadtam az őrölt mandulához, nem akartam, hogy bármilyen ráharapós-fogsor alá kerülős baleset történjen)

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem robotgép segítségével. Amikor már jó levegős volt, hozzáadtam a szerecsendiót, a narancsvirág vizet, porcukrot, lisztet, és összeállíttattam a géppel. Mivel én roppant módon kedvelem például a hókifliben is, amikor egy-egy apró sószem kerül a fogam alá, ebbe is tettem egy csipet sót. Nem volt kedvem gyúródeszkát előszedegetni, ezért inkább két kanál segítségével nagyobb galuska formákat formáltam a tésztából, szilikonos lappal kibélelt tepsibe rakosgattam őket, és 160 fokon 15 perc alatt megsütöttem mindet.

Még forrón porcukorba hempergetjük őket, vagy kissé kalóriatakarékosabb módon csak meghintjük a süti tetejét.

Gyümölcskenyér

Állandó szereplője a karácsonyainknak, nemcsak azért, mert pillanatok alatt összedobható - tényleg! -, hanem mert gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor nagyon finom, némileg variálható is a beleszórt ez-meg-azok változtatásával. Ha még nincs tele a puttonyod a karácsonyi sütikkel, vagy szilveszterre szeretnél valami édeset is az asztalra tenni, próbáld ki nyugodtan!

Hozzávalók:

6 db tojás

25 dkg kristálycukor

25 dkg finomliszt

30 dkg ez-meg-az: kandírozott citrom-, narancshéj, csokicsepp, apróra vágott dió, birsalmasajt, zselécukor

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral fehérre-habosra kevertetem a robotgéppel. Térfogata igencsak megnövekszik, színe szinte fehérre vált, és az egész massza egy könnyű, habos állagot nyer. Ekkor fakanállal beleforgatom a lisztet, végül hozzáadom az egy kanál liszttel megszórt, azzal jó alaposan összeforgatott ez-meg-azt.

Sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába (kettő fog ezzel a mennyiséggel megtelni) öntöm a masszát, és 170-180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Tűpróba kötelező!

Teljes kihűlés után lehet szépen szeletelni. Teához, kávéhoz nagyon finom.

Horváth Ilona klasszikus receptje.

Nehézségi fok:

Bejgli

Amíg arra várok, hogy a konyhában kihűljön a mézeskalácshoz való vajas méz, leírom a bejgli receptjét.

Évtizedek óta anyósomtól kapjuk a bejglit, a párom mindig 23-án ment el érte, ahogy hazaért, megkóstoltuk a bejglit, és megállapítottuk, hogy a konyhaművészet terén drága anyósom küszködik ugyan kihívásokkal, de bejgliben verhetetlen.  Vékony tésztájú, szaftos töltelékű bejglik kerülnek ki a keze alól évről évre. Akarom mondani: kerültek... Merthogy elmúlt 80 éves, idén már túl nagy megterhelés neki a bejglisütés. Így aztán a recept átvándorolt hozzám, és nemcsak egy lemásolt cetli érkezett, hanem az a papírlap, amit huszonéve kapott valakitől, akire így ismeretlenül is szeretettel gondolok.

Hozzávalók:

1 kg liszt

20 dkg vaj

15 dkg zsír

60 dkg cukor

1 dkg élesztő

2 tojás

2 dl tej

só

40 dkg mák

40 dkg dió

10 dkg mazsola

fél citrom

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.

Utána 6 egyenlő részre osztjuk és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket lapos késsel egészen a tészta széléig kenjük. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, felsodorjuk. Villával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. Gyengén kizsírozott tepsibe rakjuk, tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük és ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Mérsékelten meleg sütőben kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

A diót, illetve a mákot egy-egy 26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel főzött sziruppal leforrázzuk, hozzáadunk 5-5 dkg mazsolát,  reszelt citromhéjat (a mákoshoz esetleg 1-2 hámozott, lereszelt almát is, amitől szaftosabb lesz a töltelék).

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg (köszi:))), mert akkor a tészta sütés közben felreped.

Szezonja van: szilvás lepény

Tele van a piac szilvával, de nincs ezen mit csodálkozni, hisz itt az ősz, még ha a hőmérő állása nem is ezt mutatja. Én a magam részéről imádom a 30 fokot, vasárnap olyat strandoltunk a Rukkel-tónál, hogy öröm volt nézni. Méghozzá főleg azért, mert a népek inkább a naptárnak hittek, mint a szemüknek, ezért gyakorlatilag azt mondhatom, hogy egyedül voltunk a tónál, és ez fenséges élmény volt. Nemkülönben jó élmény ez a szilvás lepény, amivel munka alig van.

Hozzávalók:

30 dkg sima liszt

15 dkg rétesliszt

3 teáskanál sütőpor

25 dkg margarin/vaj

20 dkg kristálycukor

3 tojás

1 teáskanál fahéj

1 tasak vaníliás cukor

ha szükséges, néhány kanál tej

60 dkg magozott, negyedelt szilva

Elkészítés:

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat. Hozzákeverem a liszthez a sütőport, majd a vajas-tojásos keverékhez adom. Ha szükséges, egy-két kanál tejjel lazítom a tésztát, de általában nem szokott rá sor kerülni. 30x40-es tepsibe öntöm, és kirakom az elnegyedelt, vaníliás cukorral, fahéjjal meghintett szilvával. Mindegyiket kicsit bele is nyomom a masszába, hogy ne maradjon a sütemény tetején. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöm. A tetejét megszórom porcukorral, kockákra vágva tálalom.

Szezonja van: Kajszibarackos-meggyes buckle

Hétfőn piacra menni egyik álmoskönyv szerint sem jelent jót. De nemcsak Krúdy figyelne összevont szemöldökkel, én is pontosan tudom, hogy hétfői napon a piac halott. De nem volt mese, menni kellett, mert tököt kellett vennem, ha törik, ha szakad. Ez mondjuk sikerült is, de az a tervem, hogy kellemesen puha, zamatos, lédús sárgabarackot vegyek, nem vált valóra. Málnát végképp nem kaptam, ezért aztán kicsit változtattam Mary Cadogan receptjén. Legközelebb elhagyom a tetejéről a "morzsát", egyszerűen nincs jelentősége, sem ízben, sem állagban nem teszi rafináltabbá a süteményt. No nem mintha nagy macera lett volna beledobálni a hozzávalókat a chopperbe... És ha valaki tudja, mi az a buckle, ne habozzon megosztani az információt!

Hozzávalók a tetejére:

3 dkg vaj

2 teáskanál liszt

2 teáskanál barna cukor

A tésztához:

18 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

20 dkg puha vaj

2 teáskanál őrölt fahéj

15 dkg kristálycukor

3 tojás

2 teáskanál vanília kivonat

25 dkg magozott meggy

6 közepes darab sárgabarack

Elkészítés:

A morzsához késes aprítóban összedolgozzuk a lisztet, cukrot, vajat, félretesszük a keveréket. A többi hozzávalóból tésztát keverünk, és egy 23x23 cm-es sütőformába, melyet kivajaztunk és kiliszteztünk, beleöntjük a keverék felét. Rádobáljuk a magozott meggyet és az apróra vágott sárgabarackot, majd a maradék tésztát a tetejére kanalazzuk. Megszórjuk a lisztes, vajas cukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig (illetve tűpróbáig) sütjük a süteményt. A gyümölcsök csodálatosan puhává teszik a tésztát, no persze a 20 dkg vaj sem fölöslegesen van benne...

Szezonja van: meggy - Meggyes pite

Bizony, elindult a meggy szezon. Ugyan még borsos áron mérik - 600 Ft körül -, ennek ellenére úgy éreztem, 60 dekát nyugodtan megvehetek, hogy a szezon első meggyes süteményét elkészítsem. Múlt héten kerti partin voltam, ahol a házigazda egy tejfölpiskótát sütött sárgabarackkal, Horváth Ilona szakácskönyvéből. Többször írtam már itt a blogon, hogy én abból a könyvből tanultam meg főzni, így teljes bizalommal ütöttem fel a 288. oldalon található receptet. Igen ám, de a másik oldalon ott hevert a meggyes pite leírása... Így aztán most azt sütöttem meg, de legközelebb kipróbálom a tejfölpiskótát is.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg liszt

4 tojás

15+10 dkg cukor

60 dkg kimagozott meggy

Elkészítés:

A puha vajat fehéredésig kevertem a 15 dkg cukor felével, majd amikor már könnyű és habos volt, egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Közben a cukor másik felével keményre vertem a tojások fehérjét, és hozzáadtam a vajas keverékhez. Ezután a lisztet szitáltam több részletben a masszába, de azt már nem a robotgéppel kevertem el, hanem egy lyukas fakanállal, a szokásos nagy, széles mozdulatokkal, hogy minél több levegő maradjon a masszában.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (kb.  30x25 cm) öntöttem a tésztát, tetejét elegyengettem. A kimagozott meggyet megszórtam 10 dkg cukorral, összeforgattam, majd a levétől kissé kinyomkodva a piskóta tetejére raktam őket, mindegyiket belenyomva a tésztába.

180 fokos sütőben sült úgy 25 percet. Tűpróbával ellenőrizzük, átsült-e a tészta, mielőbb kivesszük a sütőből. 10-15 percet pihentetés után szeleteltem.

Mascarponés-epres piskóta

A tegnapi nap több szempontból okot adott arra, hogy valami extra finomsággal kényeztessem magam. Egyrészt elvitték reggel a szekrénybetéteket, amiket az elmúlt egy hétben készítettem, emiatt kicsit szomorú voltam. Másrészt értek csalódások, amik kifejezetten vigasztalásért kiáltottak. Így aztán elkészítettem Moha csodálatos süteményét, ami igazság szerint egy fantasztikus pohárkrém, amihez alibiként szolgál egy lehelet vékony piskótaréteg. Nálam különösen vékony volt, mivel az eredeti recept 50 dkg mascarponét ír, nekem pedig csak 25 dkg volt otthon, ezért alapból feleznem kellett a mennyiségeket. Négy embernek így is elég volt. De ez csak azért történhetett meg, mert a krém kikeverésekor mérhetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, és csak a krém egyharmadát nyalakodtam el:)

Megjegyezni kívánom még, hogy soha többé nem sütök másként piskótát, mint így.

Hozzávalók:

4 tojás
15 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 teáskanál sütőpor
3 evőkanál víz
3 evőkanál olaj

Krém:

40 dkg eper
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3 evőkanál porcukor
2 zacskó Dr.Oetker Zselatin Fix

Elkészítés:

A tojást a cukorral nagyon habosra keverjük a robotgéppel. Moha 10 percet írt, én ugyan nem számoltam, mert közben mást csináltam, de majdnem fehérnek kell lennie a krémnek, és erősen meg kell növekednie a térfogatának. Ezután a tál oldalán belecsorgatjuk az olajat, majd a vizet, elkeverjük. Több részletben beleszitáljuk a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet, és vajazott, lisztezett tepsibe öntjük a masszát. 180 fokon 15 perc alatt készre sül. Közben elkészítjük a krémet. Felverjük a tejszínhabot a cukorral és a zseléfixszel, majd hozzákeverjük a mascarponét és az időközben összeturmixolt, magjaitól leszűrt epervelőt. A krémet a kihűlt piskótára kenjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Hasznos, ha teljes testünkkel védjük a hűtő ajtaját az időközben hazatérő családtagoktól.

Tetejét díszíthetjük eperrel, citromfűvel, vagy akár mentával is.

Csapatépítés és epres kosárka

Egy csapatépítő tréning első öt percében hámozókéssel kihasítani egy darabot a mutatóujjunkból - nos, ez egyik álmoskönyv szerint sem jelent semmi jót. Különösen nem, ha az eset nem is álmunkban történik, hanem egy csodás tavaszi nap délutánján Szigetmonostoron, a Rosinante fogadóban. Annál inkább nem jelent jót, ha az ember moderátorként van jelen e jeles eseményen, mint ahogy ez velem történt. Egy multicég tréningjének levezénylésére kaptam ugyanis meghívást a Finomániától, aminek nagyon nagy örömmel tettem eleget, nemcsak azért, mert még sosem csináltam ilyet, és szeretem magam kipróbálni magam új helyzetekben, de azért is, mert mindezt olyan - lehetek nagyképű? - kollégák társaságában tehettem, mint Gál Zsolt, a Rosinante séfje, Bálint Csibi István séf, valamint Mirelle.

A tréningen részt vevők  négy csapatot alkottak, feladatuk egy-egy saláta, és egy-egy desszert elkészítése volt. Nekem a bazsalikom csapat jutott, akikkel készítettünk egy balzsamecetben marinált zöldséges salátát csirkemellel és egy pisztáciás-epres kosárkát. A csapattagok remekül megállták a helyüket, nemcsak lelkesek, de kreatívak is voltak, úgyhogy én viszonylag nyugodtan ápolgathattam sérült ujjamat, egész kevés segítségre szorultak csak.

Epres kosárka

15 dkg lisztből 10 dkg vajjal, 5 dkg porcukorral, 1 tojássárgájával és 2,5 dkg darált pisztáciával, egy csipet sóval omlós tésztát készítünk, hagyjuk pihenni hűtőben 1-1,5 órát. Pihentetés után a tésztát 3 mm vastagra kinyújtjuk, alaposan kivajazott kosárka formákat kibélelünk vele, és 190 fokon 10-15 perc alatt készre sütjük. Vaníliakrémmel megtöltjük a kosarakat, friss eperrel díszítjük.

Meggyes-mákos pite - a süti segít

Ma éjfélkor véget ér a Segítsüti idei tavaszi akciója. (Mondtam már, hogy a Segítsüti nevet én találtam ki, és roppant büszke is vagyok erre?:) Sajnos idén nem tudok az utolsó pillanatokban is a gép mellett izgulni, de biztos, hogy vasárnap első dolgom lesz megnézni, milyen eredménnyel zártuk ezt a fantasztikus három napot. Azok pedig, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy tízezreket adakozzanak,  figyeljék a www. segitsuti.hu oldalt továbbra is, mert fantasztikus tárgyakat lehet néhány ezer forintért vásárolni, amivel szintén a Down Egyesületet támogathatják.

Hozzávalók:

a tésztához:
40 dkg liszt
15 dkg vaj
15 dkg porcukor
1/2 csomag sütőpor
2 tojássárgája
egy kevés tej

a töltelékhez:
20 dkg porcukor
15 dkg vaj
2 dl tej
10 dkg liszt
20 dkg darált mák
1 citrom reszelt héja
2 db tojásfehérjéből vert kemény hab
1 üveg magozott meggy

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, két cipóra osztjuk, félretesszük.
Elkészítjük a tölteléket: a vajat habosra keverjük a porcukorral, belekeverjük a lisztet, a darált mákot, a citromhéjat, hozzáöntjük a tejet, végül könnyedén belekeverjük a keményre felvert tojáshabot.
Egy 25x35-ös tepsit kibélelünk a tészta egyik felével, ráöntjük a máktölteléket, egyenletesen elosztjuk rajta a meggyet, majd a tészta kinyújtott másik felével betakarjuk. Villával megszurkáljuk a tetejét, egy kevés cukros tejjel megkenjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 percig sütjük.

Segítsüti 2011

Dorka április 7-én, egy problémamentes terhesség után látta meg a napvilágot. A barátnőm harmadik gyermeke ő, két nagyfiú után végre-végre kislány! Örültünk neki, vártuk nagyon. Drukkoltunk, hogy bonyodalmaktól mentes legyen a szülés. Aztán egy rettenetes sms jön: a baba beteg. És csak hosszas unszolásra tudom meg: Down-szindrómás a kicsi... Semmi jel nem mutatott a kilenc hónap alatt arra, hogy baj lenne, minden vizsgálat és laborérték rendjén volt. És mégis... Minden megváltozott annak a családnak az életében egy csapásra és örökre. Dorka viszonylag enyhe tüneteit mutatja a Down-kórnak, mosolygós, tüneményes kislány, bármerre jár, mosolyt csal az emberek arcára. Csak én őrzöm egy dobozban a fotót, amit édesanyja nyomott a kezembe a kórházban... a fotót, amit a gyermekmentősök készítettek a kis páciensről, mikor átszállították egyik kórházból a másikba.

És nagyon szeretném, ha a Segítsütiből befolyt összeg sok Down-kóros kisgyerek életét tenné szebbé, fejlesztésüket hatékonyabbá, ezért kérem azokat, akik tehetik, licitáljanak a Segítsüti szebbnél szebb és jobbnál jobb sütijeire!

Én ezt a meggyes-mákos pitét ajánlom fel licitre az elmúlt évek hagyományainak megfelelően, és szeretettel várom a meggy és mák iránt rajongókat!:)

Szedres-mákos muffin

Nincs semmi bajom a muffinnal, mint műfajjal. Egyszerű, ezerféleképpen variálható, szinte elronthatatlan, gyors, mi kell még? Emlékszem, amikor a Nők Lapja egy ősrégi - huszonéves - számában megtaláltam Miss Marple teasüteménye címen a receptet, kincsként őriztem.

Ma is megvan az újságkivágás, és egyszer bizonyára ki is próbálom majd. Arra is emlékszem, mikor néhány éve amerre a szem ellátott, mindenki muffint sütött, talán még én is. Akkoriban már kicsit untam, hogy nem lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy valaki ne hozna egy szakajtónyi muffint, mindazonáltal ez a mostani darab holnap biztosan elkészül egy barátnőm névnapi bulijára. Mert ez más, mint az eddig megszokott receptek. Meg merem kockáztatni, a legfinomabb, amit valaha ebben a műfajban kóstoltam.

Hozzávalók:

4 db tojás szétválasztva

12 dkg finomliszt

8 dkg mák

8 dkg kristálycukor

4 dkg porcukor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

8 dkg puha vaj

szeder

Elkészítés:

A tojások sárgáját fehéredésig keverem a porcukorral, majd hozzáadom a vajat, és habosra keverem a cukros sárgájával. A fehérjét a 8 dkg kristálycukorral kemény habbá verem, és a vajas masszát belekeverem. Végül a liszt-darálatlan mák-szódabikarbóna triót adom hozzá az elegyhez.

Papírkapszlikba szedem úgy, hogy a tészta csak a forma kétharmadát töltse ki, és mindegyikbe nyomok 3-3 szem szedret.

180 fokos sütőben 20 percet sült.

Isteni, ahogy a mákszemek ropognak a süteményben, a tészta textúrája sokkal könnyedebb, mint a muffinoknál megszokott. Legközelebb egy kevés reszelt citromhéjat is adok hozzá.

Papp Emese receptje a Nők Lapja Konyhából

Kávés-csokoládés sütemény

Kriszta blogjának születésnapja van, így aztán buli lesz, ahogy olvasom, nem is kicsi:), lassan száz recept sorakozik, mint virtuális ajándék Kriszta postaládájában.

Én is hozok ajándékot, mint az egyszeri lány Mátyás király udvarában: hozok is, meg nem is. Mert a receptet felajánlom a köznek és a születésnaposnak, de a fotótól megkímélek mindenkit. Aki amatőr létére fényképezett már csokoládés süteményt mesterséges fénynél, az tudja, miért...:)

És ha már születésnap, ne fukarkodjunk a földi jókkal, adjuk meg az ünnepnek, ami jár neki. Lesz itt bő fél kiló csokoládé, fél kiló vaj, cukor és tojás, úgyhogy aki olcsó és diétás receptre számít, az jól teszi, ha most keres egy másik blogot, hátha ott megtalálja:)

Hozzávalók egy tisztes adaghoz:

egy kevés vaj a sütőforma kikenéséhez

40 dkg jó minőségű étcsokoládé, felaprítva

38 dkg vaj

3 tojás

38 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

33 dkg kristálycukor

3 dl erős kávé

a sütemény tetejére:

30 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

Elkészítés:

Vajazzunk ki egy 20x20  cm-es  sütőformát, vagy egy kapcsos, kerek tortaformát, majd az alját béleljük ki sütőpapírral. Tegyük egy edénybe a csokoládét, a vajat, a cukrot és a kávét,  olvasszuk őket egybe. Természetesen ne forraljuk fel a masszát!

Vegyük le a tűzről és keverjük bele a tojásokat. Végül a sütőporos lisztet adjuk hozzá, keverjük el alaposan a masszában. Öntsük a masszát az előkészített edénybe, és toljuk 160 fokra előmelegített sütőbe. Sok idő kell, míg megsül, érdemes ellenőrizni, hogy a közepe is átsült-e. Nagyjából 70-80 perc kell neki. Amikor kivesszük a sütőből, várjunk vele negyed órát, és csak akkor szedjük ki a formából.

Ha szükséges - mert mondjuk kissé felpúposodott a süteményünk -, vágjuk le úgy a torta tetejét, hogy egyenletes felszínt kapjunk. Tegyük a sütit egy tálra, és vonjuk be a mázzal, amihez a csokoládét összeolvasztottuk a vajjal. Hagyjuk a mázat megdermedni. Díszíthetjük az alkalomhoz illően, vagy fantáziánknak, esetleg kézügyességünknek megfelelően.

Gyömbéres keksz

Ehhez a recepthez csak annyi közöm van, hogy én nyomtam a fiúk kezébe, hogy süssék meg, lehetőleg egy olyan estén, amikor én távol tartom magam a konyhától:) A története annyi, hogy egy kedves barátunkat lepte meg a fiam egy gyönyörű süteményes dobozzal (a kép hátterében), de a doboz tartalmát a megajándékozott nem fogyaszthatja el ilyen-olyan allergiája miatt. Tehát adott volt a feladat, hogy valami olyasmivel töltse meg a dobozt, ami minden kritériumnak megfelel. Hát ez lett:

Hozzávalók:

20 dkg liszt

5 dkg akácméz

1 evőkanál barna cukor

10 dkg vaj

1 teáskanál őrölt gyömbér

1-1 mokkáskanál szódabikarbóna és sütőpor

színes kandírozott gyümölcs, apró kockákra vágva (tapasztalatom szerint legjobb a Nagycsarnokbéli Ázsia boltban kapható)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk, a végén beletesszük a kandírozott gyümölcsöket is. Kétféle módon lehet kiporciózni a tésztát. Lehet belőle két centi átmérőjű golyókat formálni, kissé ellapítani, és úgy tepsibe pakolni, de formázhatunk belőle 3 cm átmérőjű hengert is, amit fóliába csomagolva kissé kifagyasztunk, majd a fóliából kibontva fél centi vastag korongokat vágunk a tésztából. Számítsunk rá, hogy a sütőportól és szódabikarbónától megnőnek majd a kekszek sütés közben, ne tegyük nagyon közel egymáshoz a korongokat.

180 fokon süssük 10-12 percig, fontos, hogy ne barnítsuk meg a tészta széleit.

Karácsonyi répatorta

Naranccsal, mézeskalács fűszerrel, ahogy ilyenkor dukál.