Túrós pite

Ez az első recept, amit az ajándék süteményes könyvemből kinéztem. Egyszerűen annyit mondok: isteni!

Hozzávalók:

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg vaj

1 tojás

15 dkg cukor

3-4 evőkanál tej

Töltelék:

egy nagy marék mazsola

1 citrom reszelt héja 

5 tojás

10 dkg porcukor

50 dkg túró

2-3 evőkanál morzsa

Elkészítés:

A sütőporral elkevert lisztet elmorzsoltam a vajjal (a történeti hűség kedvéért: felforraltam a vajat a mikróban, utána nem győztem hűteni), a cukorral, az egész tojással és annyi tejjel, amennyit megkívánt a tészta. Kidolgoztam, majd félretettem pihenni. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, adtam hozzá némi vanília kivonatot, egy nagy marék mazsolát (előtte beáztattam kissé) és a citrom héját. Ezeket eredetileg a recept nem tartalmazta, de számomra édes túrós sütemény nem létezik mazsola és citromhéj nélkül. Végül csatlakozott a masszához az 5 tojás habbá vert fehérje. A tészta felét kinyújtottam és egy 20x30-as tepsibe tettem. Ez hiba volt, nagyobb tepsi kellett volna. Erre ráöntöttem a túrómasszát, betakartam a tészta másik felével, sűrűn megszúrkáltam villával a tetejét. Miután sajnáltam felverni a hetedik tojást, nem kentem meg a tésztát semmivel, és nem is volt baj, mert rögtön, ahogy kivettem a sütőből, megszórtam porcukorral, nem hiányzott oda a tojás kenés. 180 fokos sütőben sült 40 percet. Élt huszat. Béke poraira:)

A Gabula-Halmos-Korpádi-Patyi: Nagy süteményeskönyv receptje alapján

Florentin

Nagyon szeretem ezt a süteményt, de ritkán jutok hozzá. Legjobban a Daubnernél csinálják, de az nekem - hála istennek! - nagyon nem esik útba. Amikor meg útba esne, akkor a sofőröm nyíg, hogy ne álljunk sorba megint órákat... szóval nem könnyű az életem, na! Ma reggel nagytakarítást kezdtem, holnap vendégség lesz, ettől függetlenül a takarítás ráfért a lakásra, eközben kezembe került egy könyv, amit a lányom kért kölcsön. Fellapoztam, hát kiesik belőle egy spirálfüzetből való lap. Nézem, hát egy moscauer recipe hever rajta. Istentelenül egyszerűnek látszott a leírás, gondoltam, nassnak pont jó lesz a holnapi délutánra. Francia nyelven bloggoló kollegina is készített ilyet, az se lehet rossz...

Hozzávalók:

20 dkg dió, mandula, mogyoró vegyesen

10 dkg cukrozott narancshéj

10 dkg vaj

10 evőkanál tejszín

10 dkg cukor

6 dkg liszt

Elkészítés:

A sütőt előmelegítettem 170 fokra. A magokat durvára vágtam a mezzalunámmal.* Legközelebb azt hiszem, a felét porrá fogom őrölni, és csak a másik fele marad darabos. Egy kis lábasba odatettem a vajat, a tejszínt és a cukrot, kis lángon barátkoztattam őket egymással, amikor elérte a forráspontot, levettem a tűzről. Beleszórtam a magokat, a narancshéjat és a lisztet. Elkevertem, és máris raktam a kis halmocskákat egy tepsibe, sütőpapírra. A kanállal ellapítottam őket csinosan. 10-12 perc alatt sültek meg, ekkor tepsit váltottam. A frissen kisült korongokat ne maceráljuk, csak ha kihűltek, mert elég lágyak melegen. Amikor már hidegek, belemártogathatjuk a talpukat olvasztott étcsokoládé és olaj (10 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj vízfürdőn felolvasztva) keverékébe, és hanyatt esett teknős módjára megszárítjuk őket. Ebből a mennyiségből nem lesz túl sok moscauer, érdemes előkeresni a szorzótáblát.

* mezzaluna: vágódeszka, amelyben kör alakú mélyedés van, jár hozzá egy  két kézzel markolható, félhold alakú bárd, amivel zöldfűszereket, magvakat, egyebeket lehet durvára vagdalni. Nem elengedhetetlen tartozéka a konyhának, de ha az ember mérhetetlenül feledékeny, és ilyet vesz a barátnőjének, aki pedig már előzőleg kapott másikat, akkor pont jól jön.

Brownie

Az első recept a Marie Claire-ből... mit mondjak, nem kellett sokáig várni a próbálkozásra. Állítom, hogy a brownie a világ legegyszerűbb süteménye - na jó, a negyedkilóvaj-negyedkilóliszt-negyedkilótúró után -, mégis isteni. Így készült:

Hozzávalók:

25 dkg vaj

1 teáskanál vaníliakivonat

37,5 dkg cukor (én csak 30 dekát tettem bele, így is elég édes lett)

6 dkg barna cukor*

4 tojás

16 dkg liszt

10 dkg kakaópor (legjobb, ha van holland kakaónk, nekem van;-)

fél teáskanál sütőpor

Elkészítés:

A vajat a kétféle cukorral és a vanília eszenciával habosra vertem. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, ezekkel is alaposan elkevertem. A lisztet, a kakaót és a sütőport egybeszitáltam - közben anyáztam, mert az edény is kicsi volt, a szita is, mégis nagyobb, mint az edény, eh... -, majd hozzáadtam a cukros vajhoz. 170 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem, és most jut eszembe, hogy akartam bele kandírozott narancshéjat darabolni, de elfelejtettem. Francba.

* véleményem szerint csak akkor variáljunk a kétféle cukorral, ha van otthon kétféle. ha csak fehér kristálycukor akad, ne hezitáljunk: álljunk neki a sütésnek nyugodtan.

update: egyáltalán nem hiányzott belőle a narancs.

Zserbó

A receptet Friderikusz Sándor mamájától, a drága Erzsi nénitől kaptam, ha jól emlékszem, 99-ben. Azóta én csak ezt a receptet sütöm, pont olyan, amilyennek szeretem a zserbót...

fotó: Kandikó Judit

Foszlós kalács, ahogy Nagyanyám sütötte

Komolyan leizzadtam, olyan sokára találtam meg a receptet az amúgy nem túl nagy receptes dobozomban. De meglett, hála istennek! Előljáróban: sokkal tutibb a végkifejlet, ha a liszt szobahőmérsékletű, és nem hideg. A technika fejlődésével magam a kilós csomag lisztet bevágom a mikróba néhány másodpercre, ezzel levan minden gond, kezdődhet a derekas munka. Mert az lesz, bizony mondom néktek! 

Hozzávalók:

1 kg liszt

8 dkg cukor

10 dkg vaj vagy 8 dkg zsír

9 dl tej

3 dkg élesztő

só

Elkészítés:

Az élesztőből, fél deci langyos tejből és másfél kanál lisztből kovászt készítünk. A cukrot és a sót feloldjuk a maradék meglangyosított tejben. Pihentetés után a kovászt összedolgozzuk a liszttel és a tejjel, 20-30 percig dagasztjuk. Nos, ez a 20-30 perc nem tréfa, tényleg ennyi idő kell ahhoz, hogy a tészta szép hólyagos legyen és elváljon a kezünktől. Ha úgy érzed, hogy ezt az energiát nem tudod/akarod belefeccölni a dologba, egyrészt ne is olvasd tovább a receptet, másrészt tegyél le - erről - a kalács projektről. Na de ha bevállalod a dagasztást, akkor hajrá, hajrá! Amikor már úgy tűnik, hogy jó lesz a tészta, végső lendülettel dolgozd bele az olvasztott, kihült vajat is. Ezen a ponton fogod megtudni, hol lakik a jóisten, ugyanis az ekkorra már kifejezetten tészta formájú és állagú cuccból kis időre megint kezelhetetlen massza lesz. De ne add fel, Gesztivel szólva: lesz még rosszabb:) Nem, nem lesz rosszabb, csak vicceltem. Szóval a megdagasztott tésztát meleg helyen konyharuha alatt, belisztezett tetővel hagyd duplájára kelni. Közben keress egy alkalmas edényt, amiben sütni fogod a kalácsot: lehet ez magasabb oldalú tepsi is akár, Nagyanyám mindig lábasban sütötte, így nekünk kerek kalácsunk volt. Melegítsd elő a sütőt, a konyhában megemelkedő hőmérséklet jót fog tenni a kelési folyamatnak is. És a gázszámládnak is, de ez most részletkérdés. Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán gyúrd át (ezen mindig röhögök: azt a levegőt, amit verejtékes munkával beledolgoztunk a cuccba, most két mozdulattal eltávolítjuk belőle... ezt sose értettem, de hát nem kell nekem mindent érteni). Oszd három részre, sodorj belőlük vékony kígyót. Ezután kezdődhet a fonási művelet. Persze ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert Nagyanyám úgy csinálta, hogy miközben az ismert hármas fonást alkalmazta, a rudakat még egyenként is megtekergette, biztosítva ezzel a mozdulattal a kalács későbbi foszlósságát. Tehát van egyfelől egy lendületes, nagy karmozgás, amivel fonsz, és egy kisebb, precízebb csuklómozgás, amivel tekersz. Mondanám, hogy szólj, ha nem érted, de fölösleges, ennél jobban úgysem tudom elmagyarázni, legfeljebb megmutatni. Amikor készen van a fonás, belehelyezzük a matériát a sütőedénybe. Ha lábast választottunk, akkor a lábas közepéről indulva, csigavonalban helyezzük el a tésztát, majd hagyjuk ismét kelni, úgy 15 percig. Ekkorra az addig esetleg folytonossági hiányokat mutató cucc kitölti a lábast. Kend le szépen tojással, majd tedd a meleg sütőbe. Ne legyen forró, mert a nagy hő hirtelen felrántja a tésztát, és az állítólag nem jó. Egyenletes meleg legyen odabent. A művelet viszonylag sokáig tart, mert a tésztánk se kevés ugyebár. Az első fél órában ne nyitogassuk a sütőt, ez kelttésztánál bézik. Ha netán túl gyorsan barnulna a kalács külseje, fehér papírral takarjuk le. A tűpróba itt sem árt, későbbi kellemetlen meglepetéseket elkerülendő. A tésztát lehet dúsítani mazsolával, természetesen mehet bele kakaó is, ki hogy szereti.

Az első húsvéton, amikor friss férjes asszonyként úgy döntöttem, ideje megpróbálkoznom a kalácssütéssel, megkértem Mamit, írja le a receptet. Pánikba esett szegény - mondjuk ma már megértem, hiszen kalácsot sütni annak, aki még egy paprikás krumplit se tud megfőzni, merész vállalkozás -, szinte könyörgött, hogy vigyem oda a hozzávalókat, majd ő megsüti a kalácsot. Én meg persze ellenkeztem, hogy ha ő süti meg, akkor én hogyan fogom megtanulni a dolgot? Neki is ugrottam a feladatnak, ha jól emlékszem, elég jó eredménnyel abszolváltam. De az ma is előttem van, ahogy konyharuhába takarva viszem neki életem első kalácsának egy szeletét kóstolóba. A torkomban dobogott a szívem, amíg ette. Azt mondta: nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz... Remélem, meg van velem elégedve az én drágám, ha lenéz arról a komfortos kis felhőről, amin a lábát lógatja.

Mandulás-diós tallérok

Ma találtam a receptet az e heti Nők Lapjában. Ha a végeredmény csak fele olyan jó lesz, mint a massza sütés előtt, akkor ez a sütemény örökös tagságot nyer a karácsonyi süteményeim között.

fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

20 dkg hámozott mandula

10 dkg dió

7 dkg cukrozott gyümölcs

20+20 dkg finomított kristálycukor (egyszerűbben: kristálycukor megforgatása kedvenc Moulinex aprítónkban, a magam részéről a mandulás masszába csak 10 dekát rakok)

1 evőkanál őrölt fahéj

3 evőkanál liszt

3+3 tojásfehérje

csipet só

2 dkg vaj

10 dkg tortabevonó

Elkészítés:

A mandulát és a diót megdaráljuk (Moulinex), összevagdaljuk a cukrozott gyümölcsöt, vagy  csendes hálát rebegünk, amiért múltkor az Ázsia boltban olyat vettünk, ami eleve 2x2 mm-es kockákra van abriktolva), összekeverjük a darált cuccal, a 20 dkg (10 deka) cukorral, fahéjjal, liszttel, és a 3 felvereTLEN tojásfehérjével. A feletti örömünkben, hogy végre nekünk is van vanília kivonatunk, egy teáskanálnyit a masszához öntünk. Félretesszük. Ezután a másik 3 tojásfehérjét kemény habbá verjük, apránként adagoljuk bele a második 20 dkg kristálycukrot, csipet sót. Ezután a két masszát összekeverjük. Vajjal átkent sütőpapírra mokkás kanálnyi halmokat rakunk belőlük - nagyvonalúan, mert igencsak megnőnek -, 180 fokos sütőben relaxálnak 20-25 percig. Ha kisült-kihűlt, olvasztott tortabevonóba mártogatjuk, csinosan díszíthetjük koktélcseresznyével. Vagy bármi mással.

Nos. Elkészült az első adag. Tanulságok: tényleg megfelelő távolságra kell őket egymástól tenni, mert nagyon nehéz szétválasztani sérülés nélkül az összeragadt tallérokat. Még melegen szedjük le a sütőpapírról őket. És felejtsük el a 40 dkg cukrot: a mandulás masszába maximum a felét teszem legközelebb. Ezen manifesztációban szó sem lehet még plusz csokoládéba mártásról, de a legközelebbi adagot majd kicsit megcifrázom. So long, honey:)

Almás sütemény

Roppant egyszerű összeállítani, az íze kiderül úgy 30 perc múlva, addig is rögzítem az elkészítés módját.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

30 dkg cukor

30 dkg reszelt alma

1 tojás

fél csomag sütőpor

10 dkg olvasztott margarin

őrölt fahéj, szegfűszeg

Elkészítés:

Mindent összekeverünk, tepsibe öntjük, 180 fokon megsütjük.

Értékelés: a "nothing special" kategória, mondhatnám úgy is: egynek jó. Pont az ilyen szombat délutánokra való, amikor úgy ennék valami édeset, de ne legyen vele sok macera. Legközelebb talán kicsit több almát reszelek bele, hogy kicsit szottyosabb legyen, valamint kaphat őrölt diót, mert az semminek se árt.

Túrótorta

Hozzávalók:                                                        

1/2 kg túró

2 dl tej

5 evőkanál cukor

2,5 dkg zselatin

3-4 dl tejszín

citromhéj

gyümölcsök apróra darabolva

Elkészítés:

A túrót a tejjel, a cukorral és a zselatinnal és a (sok) citromhéjjal összekeverjük, sőt mi több, ha van (k)gépünk hozzá, turmixoljuk, hogy minél egyneműbb masszát kapjunk. Ennek utána szelíd tűzön felfőzzük, de nem forraljuk, csak épp első rottyanásig visszük el a folyamatot. Hozzákeverjük a tejszínt, és a meglehetősen lötyögős masszát formába töltjük. Aggodalmunkat, miszerint ebből az életben nem lesz torta, sikeresen elnyomjuk, ezenközben kedvenc gyümölcsünket aprózzuk a torta tetejére. (Ha van kedvünk, önthetünk rá tortazselét, szebb lesz a látvány, bár sokáig nem lesz alkalma a tortának tetszelegni az asztalon...) Végül pedig jó néhány órára beküldjük a cuccot a hűtőbe, ellenállunk a kényszernek, hogy percenként meglötyögtessük, meggyőződvén arról, hogy megszilárdult-e már (igen, megszilárdult, ezért ne nyitogassuk a fridzsidert), majd alkalom adtán felszeleteljük, tányérra tesszük, meg se halljuk a sürgetést (jaj, anya, nem kell tányér, jó lesz a formából is!), és elégedetten hátradőlünk.

Szilvás lepény

Hozzávalók:

25 dkg Rama

20 dkg kristálycukor

2 tasak vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

6 tojás

36 dkg liszt

2 tasak sütőpor

2 dl tejföl

10 dkg porcukor

2 mokkáskanál őrölt fahéj

zsemlemorzsa

Elkészítés:

A szilvát kimagozzuk, hat cikkelyre vágjuk. A margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, majd állandó keverés mellett egyenként hozzáadunk 4 tojást. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos masszához adjuk, simára keverjük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tepsit kikenjük margarinnal, megszórjuk zsemlemorzsával és beleterítjük a tésztát, amely ekkor nem igazán jól kezelhető, ezért aztán kanál és habkártya segítségét kell igénybe vennünk. Tetejét kirakjuk a szilva cikkelyekkel. A tejfölt a maradék 2 tojással, a porcukorral és a fahéjjal simára keverjük, a szilva tetejére öntjük, majd a tepsit betuszkoljuk a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütjük a süteményt.

Almás pite

 fotó: Börcsök Péter

Elsőként álljon itt az a süteményrecept, aminek így szeptemberben igen nagy szezonja van, pontosabban az almának, ami a lelke. Nem érdemes kispórolni belőle, mert akkor csak száraz tésztán nyammoghatunk, ahelyett, hogy ízes-leves-fahéjas csodát kóstolnánk. Saját recept, úgy értem, százszorosan kipróbált.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg kristálycukor

(nagyanyám azt mondta, almáspitébe felesleges a porcukrot "pazallni", jó abba a kristály is.

én pedig világéletemben hittem nagyanyámnak)

1 egész tojás és 1 tojás sárgája

(a második tojás fehérje éppen jól jön majd a pite tetejének lekenéséhez)

1 csomag sütőpor

reszelt citromhéj*

Hogyan készül?

A lisztbe belevegyítjük a sütőport, elmorzsoljuk a margarinnal, a tojással, cukorral, citromhéjjal, ha eszünkbe jut, egy csipet sót is beledobhatunk, nem fog ártani neki. Ha ellenáll a tészta, akarom mondani, nem áll össze könnyedén, adjunk hozzá egy kis tejfölt, de óvatosan, mert a tejföltől kissé törékenyebb-morzsásabb lesz majd a tészta, azt pedig nem nagyon akarjuk.

Két részre osztjuk a tésztát, egy közepes tepsit kibélelünk az egyik felével. Érdemes kinyújtani, úgy beletenni a tepsibe ahelyett, hogy kézzel csak belenyomkodnánk, esztétikusabb lesz a végeredmény. Erre kerül az almatöltelék. Én nem szoktam előre megpárolni az almát, de ez - mint oly sok minden - ízlés kérdése. Meghámozom, lereszelem, ízesítem (fahéj, szegfűszeg, mazsola, és innen sem sajnálom a citromhéjat). Darált dióval (córesz fennforgásakor zsemlemorzsával, ó borzalom!) meghintem a tésztát, ráterítem az almát (ha kell, kicsit kicsavarom és szétválasztom a két kölköt, akik összeverekszenek a fennmaradó lén), kis dió a tetejére sem árt, majd jöhet a második lap.

Megszurkálom sűrűn villával, lekenem tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben legalább 30 percig sütöm.

Ennél a süteménynél ugyebár nem működik a tűpróba, úgyhogy kénytelenek vagyunk a jószerencsénkre és/vagy tapasztalatunkra hagyatkozni annak eldöntésére, hogy jó-e már a pite. Azért a széle szokott segíteni a dilemma eldöntésében: ha barnább, mint a többi tészta, nagy valószínűséggel kivehetjük a sütőből a tepsit.

Én szeretem négyzetekre vágni, talán azért, mert anyósom konzekvensen rombuszokra vágja az övét:)

*nyáron, amikor sok citrom fogy, mielőtt kicsavarnám, a jól megmosott citrom héját lereszelem, gyorsan beteszem a mélyhűtőbe, vagy ha olyanom van, akkor cukorral rétegezve egy befőttesüvegbe, aztán a hűtőbe)