Szezonja van: Sárgabarack-szilva clafoutis

Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.

Az asztalt is én csináltam:)

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya

2 egész tojás

2 tojás sárgája

2,5 dl tejszín

3 teáskanál liszt

10 dkg cukor

egy csipet só

5 dkg mandulaliszt

egy kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel  elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.

Más, hasonló receptek a Fakanálon:

Meggyel

Cseresznyével

Sárgabarackkal

Hússal töltött gombóc

Nagyon szeretem a gombócot, gyakorlatilag mindegy, hogy epres, barackos, szilvás, netán túrós, nekem jöhet!

A Szuflé magazinban láttam meg a receptet, roppant mód meg is örültem neki, mert a hétvégi szél megtorpedózta a bográcsolási elképzeléseinket - legalábbis szombaton -, így jól jött egy nem túl bonyolult, mégis finom étel ötlete.

Hozzávalók:

1,5 kg lisztes burgonya (Ella)

15-20 dkg liszt

3 dkg vaj

1 tojás

70 dkg darált hús (pulyka felső comb)

1 nagy fej vöröshagyma

só, bors, pirospaprika, őrölt kömény

olaj

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk és összetörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hozzákeverjük a vajat, a tojást, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Ha a krumplink nem volt vizes (de, az volt:( ), akkor kevesebb liszt is elég ahhoz, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk.  Egy tojásnyi masszát a lisztezett tenyerünkbe veszünk, ellapítunk, majd  ujjainkat behajtva kis fészket alakítunk ki a tésztából. Ebbe kerül a húsos töltelék. Az olajon az apróra vágott hagymát üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a húst, szétnyomkodjuk a fakanállal morzsásra, sózzuk, borsozzuk, paprikával színezzük és puhára sütjük. Ebből a töltelékből teszünk minden gombócba egy-egy kanálnyit, a túllógó tésztát ráhajtogatjuk, összecsippentjük, majd gombócot formázunk belőle. Bő, forró olajban sütjük, de ügyeljünk, hogy ne legyen azért a zsiradék nagyon meleg, mert akkor a tészta nem sül át.

Fokhagymás, snidlinges tejföllel tálaljuk.

Hamis gulyásleves

Kicsit körülnéztem a neten, mitől hamis a hamis gulyásleves, bár nem ért meglepetésként az eredmény, miszerint az a változat hús nélkül készül. Mindazonáltal az én gulyáslevesem akkor is hamis, ha van benne hús. Merthogy ez csirkemellből készült, és természetesen más karakterű, mint az igazi gulyás, de hogy van olyan finom, mint az, azért kezeskedem. Az elkészítés menete ugyanaz, mint a valódi gulyásnál.

Hozzávalók:

2 kis csirkemell filé dobókockányira vágva

2 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

darabka zeller

1 vöröshagyma

3 db krumpli felkockázva

2 babérlevél

só

bors

őrölt kömény

pirospaprika

olaj

1 tojásból csipetke

Elkészítés:

4 evőkanálnyi olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor utána küldtem az apróra vágott zöldségeket, sóztam, borsoztam, megszórtam köménnyel, pirospaprikával, beletettem a babérlevelet is, és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Néhány percig forraltam, ekkor hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát is. Amíg a leves főtt, elkészítettem egy kis tojásból és lisztből a csipetkét (a felét lefagyasztottam, jó lesz a jövő heti bablevesbe), belecsipkedtem a fortyogó levesbe, és a tésztával együtt még főztem öt percig.  Utánasóztam, borsoztam, tűzforrón tálaltam.

És hogy egy kis könnyedség is legyen a posztban, idézném a férjem ódáját, amit egy néhány évvel ezelőtt elkövetett bográcsgulyásomhoz írt:)

Óda a gulyáshoz

Itt ma mestermű készül, nem vitás.
Már a hagyma pirulásakor észlelem.
A pirospaprikával házasodsz,
Semmi kétség: Te leszel a végzetem.

Jön a hús, a lábszár (marha),
S felhördül a sok éhező:
Vajon lesz-e elég mindenkinek,
Vagy éhes marad éppen ő?

Répa, babér, zeller, krumpli,
Szépen, sorban Beléd hull.
Várni kell majd egy keveset,
Amíg minden megpuhul.

Szól a Mester: az étel már kész,
Sebbel-lobbal siessetek teríteni,
És nagyon fontos: legyen idő
Jó kis csípős paprikát keríteni.

Oh, mily gyönyörű vagy, oh, mily ízletes!
A nyálcsorgató, gyomorkorgató döbbenet.
A testes bográcsban tündökölsz, s hívogatsz.
Magad vagy a Csoda - megennék Belőled ötvenet!

Töki pompos

Mindenki ismeri a töki pompost szerintem, aki járt már hazai vásárban, búcsúban. Világszerte sok hasonló étel létezik, mint a mi pomposunk (mely egészen pontosan szakított tésztát jelent), mégis számomra ez a legjobb a sok hasonló finomság közül. Mert egyedülálló ízvilágot teremt a jó minőségű (sajnos nem light) tejföl, a füstölt szalonna és a hagyma a tetején.

Én most Limara receptjét választottam, és nem bántam meg. Valószínűleg a főtt krumplitól olyan kellemesen puha tésztája lett a kenyérlángosnak, hogy nem győztem dicsérni.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 kisebb krumpli megfőzve, összetörve

2,5 dl víz (használhatjuk a krumpli kihűtött főzővizét is, ha nem főzzük túl a krumplit, és nem párolog el a lé java része...)

3 evőkanál olaj

1 teáskanál cukor

2 teáskanál só

2,5 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A krumplit megfőztem, forrón összetörtem, félretettem. A lisztbe belemorzsoltam az élesztőt, beleöntöttem az olajat, vizet, ment bele a cukor és a só, valamint az összetört krumpli. Konyhai segédem "összegyurmázta" a tésztát, kellett hozzá még egy kevés víz, majd amikor kidolgozta, félretettük kelni. Közben 3 dl tejfölbe belenyomtam két gerezd fokhagymát, félfőre vágtam két lila- és egy vöröshagymát, felkockáztam 2 marék nagyon szép, húsos bacont. Amikor a tészta megkelt, sütőpapírral kibélelt tepsibe lapogattam (a tűzhelyhez gyárilag járó tepsit használtam), megkentem vastagon a fokhagymás, sós tejföllel, rászórtam a hagymát és a szalonnát, majd 190 fokon 30 perc alatt készre sütöttem.

Nehézségi fok:

Moussaka

Most, hogy elkészültem az üvegekkel és itt a hosszú hétvége, végre főzök is valami olyasmit, ami még nem szerepel a blogban. Persze csupán ez nem lenne elég a publikáláshoz, de az, hogy igen finomra sikerült, már elégséges indok.

Sajnos az évek során nem sikerült igazán megbarátkoznom a padlizsánnal, ennek ellenére már nyár vége óta motoszkál bennem a muszaka gondolata, és a helyzet az, hogy ezt az ételt bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem rajonganak a tojásgyümölcsért. Jelenléte harmonikusan olvad bele a hús, a krumpli és a besamel közé.

Hozzávalók:

0,5 dkg darált hús (esetünkben pulyka)

0,5 kg krumpli

1 vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

2 közepes padlizsán

2 közepes paradicsom

kb. 3 dl sűrű paradicsomszósz (passata)

6 dkg vaj

6 evőkanál liszt

6 dl tej

10 dkg reszelt füstölt sajt

szerecsendió

só

bors

őrölt fahéj

oregánó

olaj

Elkészítés:

A padlizsánokat megmostam, szárukat eltávolítottam, majd kb. ujjnyi vastag szeletekre vágtam. Kevés olajon pirosra sütöttem mindkét oldalukat, majd papírtörlőre szedegetve félretettem a szeleteket.

A krumplit fél centis karikákra vágva sós vízben megfőztem, leszűrtem, félretettem.

A vöröshagymát apróra vágva olajon megdinszteltem, rádobtam a darált húst, a fakanállal elnyomogattam az összeállni hajlamos göböket, fehérre pirítottam, majd hozzáadtam a két apróra vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, adtam hozzá egy mokkáskanál oreganot, fahéjat, ráöntöttem a paradicsomszószt, és kis lángon puhára főztem a szószt. Mire elkészült, besűrűsödött.

A vajból, lisztből, tejből, sóból, borsból és szerecsendióból a szokásos módon besamelt főztem, végül beledobtam a kb. 10 dkg reszelt füstölt sajtot.

Egy vékonyan kiolajozott jénaiba leraktam a padlizsán karikákat, rámertem a húsos szószt, betakartam a krumpli karikákkal, végül a besamel mártást öntöttem a tetejére, 180 fokos sütőben 40 percet sült.

Tejszínes kapros hal

Azért a nagy sütisütögetés közepette mást is eszünk ám! Bár őszintén szólva ez a vacsora csak a barátnőmnek készült, egyrészt mert kevés volt a hal - még a fish and chips óta árválkodott a mélyhűtőben -, másrészt én ugye annyira nem is komázom, de állítólag finom volt. Az elkészítése előkészítéssel együtt 20 perc.

Hozzávalók:

nyers hal szeletek ízlés és kínálat szerint

1 dl tejszín

só

bors

friss kapor

két gerezd fokhagyma

1,5 dl tej

Elkészítés:

A halszeleteket fagyott állapotban beletettem a tört fokhagymával ízesített tejbe, abban olvadt fel. Másnap papírtörlővel leitattam a szeletekről a nedvességet, megsóztam és megborsoztam őket, beletettem a sütőedénybe, leöntöttem a tejszínnel, megszórtam kaporral, és néhány perc alatt készre sütöttem.

Nehézségi fok: NINCS:)

Zöldséges lasagne

Alapjáraton nem vagyok egy lassú nő, de ennek az ételnek az elkészítésével nagyjából hét hónapot vártam. A Rosinante fogadóban ettem zöldséges lasagnét januárban, egy kis ideig eltartott az is, míg összeszedtem a bátorságomat, hogy elkunyeráljam a receptet, aztán már "csak" azt kellett megvárnom, hogy minden zöldség, amit elképzelek bele, rendelkezésre álljon. Amit Szigetmonostoron ettem, az maga volt a tökély, az enyémen még van egy-két apró javítani való, elsősorban a fűszerezés terén, de ez az első próbálkozás is finom volt.

Hozzávalók:

2 kis cukkini

1 kisebb szál póréhagyma

1 padlizsán

2 sárgarépa

1 kis fej brokkoli

15 dkg gomba

őrölt rozmaring

egy marék friss bazsalikom

só

bors

lasagne tészta

5 dkg vaj

5 dkg liszt

5 dl tej

5 dl paradicsomszósz

15 dkg reszelt parmezán

0,5 dl olívaolaj

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítottam (most a padlizsánnak is lehámoztam a héját), karikára, félkarikára vagdostam, és az olívaolajon 7-8 percig pároltam. Sóztam, borsoztam, megszórtam a rozmaringgal, rátépkedtem a bazsalikomot.

A vajból, tejből, lisztből és a parmezán harmadából sajtos besamel mártást készítettem. (Megolvasztottam a vajat, meghintettem a liszttel, és csak éppen addig kavargattam, míg a liszt felszívta a vajat. Felöntöttem a tejjel, és folyamatos kevergetés közepette besűrítettem a mártást. Végül ízesítettem a reszelt sajttal, sóval és borssal.)

Egy hőálló tálat derekasan megkentem paradicsomszósszal, ráfektettem egy réteg tésztát, megkentem besamellel, elterítettem rajta a zöldség harmadát. Arra is kanalaztam egy kis paradicsomszószt, megszórtam reszelt parmezánnal, újra tészta következett, majd paradicsomszósz, zöldség, sajt, besamel, és így tovább. A tetejére mindenképpen besamel mártás kerüljön. 180 fokos sütőben 25 percet töltött az étel.

Nehézségi fok:

Szezonja van: almás-szedres pite

Nem egy gyors tészta, az már biztos. Bele is telt két napba, míg megsütöttem, mert aznap, amikor a tésztát összeállítottam, az élet másként alakult, így a tészta várakozott egy napot a hűtőben.

Hozzávalók:

tészta:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

töltelék:

60 dkg alma

40 dkg szeder

15 dkg cukor

2 kanál liszt

őrölt fahéj

1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

A lisztet, vajat, porcukrot konyhai robotgépbe tettem, morzsásra kevertettem a géppel, végül hozzáadtam a tojást is, és kivéve  a gépből, gombócot formáltam belőle.  Folpack, 1 óra a hűtőben.

Közben az almát meghámoztam, negyedekre, majd cikkekre vágtam, tálba tettem, majd a mikróban, nagy teljesítményen 3 percig "főztem". Kis levet engedett. Megszórtam a cukorral, fahéjjal, liszttel, végül belekevertem a szedret.

A tészta kétharmadát lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, kibéleltem vele egy piteformát, a  túllógó széleket levágtam. Villával az alját megszurkáltam, sütőpapírt vágtam bele, majd babot szórtam a papírra, és 170 fokra előmelegített sütőben sült a tészta 20 percet. Ekkor eltávolítottam a babot, és sütöttem még 10 percig a tésztát. A 30 perc letelte után beleöntöttem a gyümölcsöket, a maradék tésztából rácsokat szabtam a tetejére. Megkentem felvert tojással, és 170 fokon még sütöttem a süteményt egy órán át.

Good Food recept

Nehézségi fok:

Rizsfelfújt Horváth Ilona módra

25 éve követem ezt a receptet rizskoch-ügyben, hála legyen érte Horváth Ilonának!

Hozzávalók:

25 dkg rizs

1 liter tej

2 dl víz

4 egész tojás

15 dkg cukor

2 kávéskanál liszt

4 dkg vaj

reszelt citromhéj

10 dkg mazsola

Elkészítés:

A rizst megmossuk, a tejjel és a vízzel feltesszük főni, hozzáadjuk a cukor felét is. Nem keverjük eszetlenül, mert nagyon összetörik. Közben a tojássárgáját a vajjal elkeverjük, hozzáadjuk a KIHÜLT rizshez, közékeverjük a lisztet, a reszelt citromhéjat és az előzőleg beáztatott mazsolát. Végül összevegyítjük a kemény habbá vert tojásfehérjékkel. Egy alkalmas - nem túl nagy - tepsit kivajazunk, kiszórjuk zsemlemorzsával, elterítjük benne a masszát, és 180 fokos sütőben 35 percig - és tűpróbáig - sütjük.

Tálaláskor a tetejére szórhatunk porcukrot, adhatunk mellé borhabot, csokoládémártást, málnaszörpöt, baracklekvárt - tetszés szerint.

Couscous pestoval

Évekkel ezelőtt írtam már, hogy nagyon szeretem a couscoust, gyakorlatilag mindenféle változatban. Roppant egyszerűen elkészíthető gabonaféle, zöldségekkel párosítva nekem tökéletes étel. Még akkor is, ha sajnos egyáltalán nincs szükség a nyári hőségben egy jó hideg salátára. Nem is tettem ma be a hűtőbe, elfogyott szobahőmérsékleten. Bár ahogy így a hálószobában ülök és írom a bejegyzést, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy pillanatnyilag nincs melegebb a szabad ég alatt, mint a lakásban...

Hozzávalók:

10 dkg couscous

1 bio zöldségleves kocka

fél uborka

2 paradicsom

fél kaliforniai paprika, lehetőleg piros

egy csokor újhagyma zöldjével együtt

néhány levél friss bazsalikom

2-3 evőkanál pesto

só

bors

Elkészítés:

A zöldségleves kockát feloldottam 2 dl forró vízben, majd ezzel a lével nyakon öntöttem a couscoust. A tálat lefedtem egy tányérral és hagytam a gabonaszemeket megduzzadni. Közben összeaprítottam a zöldségeket, és amikor a couscous kihűlt, villával lazán beleforgattam mindet. Hozzáadtam a pestot, utánaízesítettem egy kis sóval és borssal, beletépkedtem a bazsalikomleveleket, és bárhogy próbáltam még húzni az időt, kénytelen voltam elismerni, hogy az ebéd készen van.

Azannya, de hisz ez egy lazannya!

Elnézést kérek a címért, a hétvégén sok időt töltöttem a férjem társaságában, és ilyenkor hajlamos engem is maga alá gyűrni az idétlen szóviccek hulláma:) Ráadásul utálom, ha a lasagne-t (ejtsd: lazannye) lazannyának mondják, viszont nem én voltam, aki a lasagne-t a családban azannyának nevezte el... Eh, bonyolult, hagyjuk!:)

Mindig nagy tartalékokat szoktam képezni száraztésztából, mert valahogy azt képzelem, ha tészta van otthon, nagy baj már nem lehet. Azonban feltűnően felszaporodtak a bontott lasagne-s dobozok a spájzban, amit nem is értek, hiszen olyan gyakran nem készítek ilyesmit, hogy ennyi maradék tésztalap legyen... Ez is a konyhai rejtélyek egyike. Így aztán a férjem többszöri jelentőségteljes "és rengeteg lasagne-nk is van" mondatának másodlagos, ám valójában nagyon is elsődleges jelentését végre megértve kitaláltam, hogy most inkább ne paradicsomos-darálthúsos legyen, hanem valami tavaszias. Spárga szóba sem jöhetett a fiam miatt (lásd még: kulináris analfabéta címszó alatt:), viszont a spenótot szereti, úgyhogy erre esett a választás.

Hozzávalók:

lasagne tészta

0,5 kg friss spenót

25 dkg tehéntúró

2 gerezd fokhagyma

só, bors

10 dkg vaj

6 dkg liszt

6 dl tej

10 dkg parmezán

1 dl tejföl

Elkészítés:

A spenótot megmostam, leszáraztam, a nedves leveleket plusz víz hozzáadása nélkül puhára pároltam, majd kihűtöttem, kinyomkodtam belőle a felesleges nedvességet. Hozzáadtam a túrót, sót, borsot, két gerezd fokhagymát, és a botmixeremmel (örvendező poszt később!:) spenótkrémet gyártottam a hozzávalókból. Megfőztem a besamel mártást, amibe beleolvasztottam a parmezán felét.

Egy tűzálló tál alját kissé kiolajoztam, belerakosgattam az első réteg száraz lasagne lapot, megkentem túrós-spenótos krémmel, leöntöttem a sajtos besamellel, majd újra tészta, újra spenót, újra besamel, végül az utolsó réteg tészta. Ezt megkentem a tejföl és a maradék parmezán keverékével, majd 180 fokos sütőben 30 percig sütöttem.

Nehézségi fok:

Paradicsomos, zöldséges gnocchi

Semmiképp nem volt hiábavaló szombati látogatásunk a Konyhakiállításon. Ha nem nézném a remek sütikiszúrókat, a finom falatokat és az új szerelmet, a Kaldeneker Györgytől ellesett recept akkor is pozitív irányba billentené a mérleget.

Hozzávalók:

50 dkg gnocchi (lehet készen vásárolt is, én most a Lidlben ilyen hosszúkás formájút kaptam)

1 cukkini

1 nagy fej lilahagyma

2-3 szál újhagyma

15 dkg gomba (portabellot használtam)

1 piros kaliforniai paprika

0,5 liter paradicsomszósz

(Kaldeneker Bertolit használt, de nekem tele a kamrám a saját készítésű sugommal, úgyhogy kivételezett helyzetben vagyok)

10 dkg reszelt parmezán

olívaolaj

ízlés szerint fűszerek

Elkészítés:

Elkészítése roppant egyszerű és gyors, mégis lehengerlően finom étel a végeredmény. A tésztát két evőkanálnyi olívaolajon átmelegítem, majd az összevágott zöldségeket beleszórom a serpenyőbe, együtt pirítom egy-két percig az egészet. Ekkor nyakon öntöm a paradicsomszósszal, vigyázat, a cél nem az, hogy tocsogjon a tészta a szószban, hanem hogy egy olyan bevonatot képezzen rajta, amitől nem száraz, és amiben megfő a tészta. Fűszerezem BAZSOROZ-zal (helyes megfejtőknek hangszóró jár:), majd amikor a zöldségek még roppanósak, de nem nyersek, a tészta pedig megfőtt, lezárom a gázt. A tányérokon alaposan megszórjuk sajttal az ételt.

Sajtfondü

Bármennyire szerettem volna Zöld Csütörtökön valami zöldet feltálalni vacsorára, az élet nem mindig kíváncsi arra, hogy én mit tervezek. Így történt ez most is. A lányom egy héten egyszer biztosan Pesten tartózkodik és otthon alszik, szükségszerű tehát, hogy ha extra kívánságai vannak, akkor azt csütörtökön teljesítsem, akár zöld az a csütörtök, akár nem. És most sajtfondüt szeretett volna, részben mert régen fondüztünk, részben mert a vőlegénye még nem kóstolta azt sosem. És ha már fondü, meghívtam Zsófi barátnőmet is, akiről tudom, hogy nagy rajongója a sajtoknak, de hogy a fondüből bármikor, bármennyit képes elpusztítani, az csak később derült ki... És különben is: minél többen üljük körül a fondü tálat, annál jobb a hangulat.

A fotó megtévesztő lehet, mert a kiindulási állapotot illusztrálja... de hát mit tegyünk, ha a fondü nem túl dekoratív étel, ráadásul mesterséges fénynél fotózva kimondottan rút? A feladat egyszerű: ne fotózzuk le!

Hozzávalók 6 személyre:

40 dkg Comté sajt

30 dkg Raclette sajt

30 dkg Emmenthaler sajt

1 gerezd fokhagyma

0,5 liter száraz fehér bor

4 cl pálinka (esetünkben szilva, de a klasszikus recept szerint cseresznye)

2 teáskanál keményítő

bors

szerecsendió

Elkészítés:

A sajtokat felkockáztam egészen kicsi, egyforma kockákra, hogy egyszerre olvadjanak meg. A bort felhevítettem egy méretes lábasban, nem kell, hogy forrjon, elég, ha gyöngyözik. A Comtét és az Emmenthalert beleöntöttem a borba, megállás nélkül kevertem (valahol azt olvastam, hogy mindig ugyanabba az irányba keverjük, fogalmam sincs, van-e ennek valódi jelentősége, de én így csináltam), majd amikor ezek felolvadtak, utolsóként a Raclettet adtam a masszához. Amikor az is felolvadt, tekertem bele borsot, egy kevés szerecsendiót, majd a pálinkában elkevert keményítőt adtam a forró sajthoz. Ezzel már csak egy percet melegítettem, majd átöntöttem az egészet a fondü üstbe, amit előtte egy félbevágott fokhagyma gerezddel alaposan bedörzsöltettem az egyik kuktával:) A spirituszégő fölé helyeztük az üstöt, és kezdetét vette a pirított kifli karikák, almadarabok, virsli, kolbászka, olajbogyó mártogatása, párhuzamosan fehér bor kortyolgatással. Remek kis este volt, még Luna is élvezte nagyon.

www.almafoto.hu

Juhtúrós sztrapacska

A blogon már fent van a juhtúrós sztrapacska Szú néni jóvoltából. Tegnap délután magam is nekiveselkedtem a dolognak, és be kell vallanom, nem ártott volna, ha főzés előtt beleolvasok a saját blogomba, mert a sajtreszelőn lereszelt, kissé szálas krumplival sokkal nehezebb volt bánni, mint amit Zsuzsi javasol a receptben, hogy ugyanis turmixgépben pépesítsük a meghámozott krumplit. No, majd legközelebb!

Rosszkedv, hó, frittata

Na jó, ha kicsit kevésbé vagyok nagyképű, akkor egy jófajta rántotta. Az uramnak mostanában nincs túl jó kedve, ezt az is mutatja, hogy nem tudta megmondani, mit reggelizne vasárnap, közvetlenül hólapátolás után. Nem volt túl széles a választék, amit felkínáltam, ez igaz, de semmi nem tetszett neki. Így kénytelen voltam a készletekre hagyatkozva improvizálni, és sütöttem neki egy jó kis rántottát a "jó lesz neked, ha nem akarod, akkor is" jegyében:)

Hozzávalók:

2-3 hajszálvékony szelet bacon

5 tojás

1 héjában főtt krumpli

kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma

néhány vékony szelet kolbász

2-3 dkg ementáli sajt

20 ml tejszín

só

bors

pici olaj

Elkészítés:

Egy gondolatnyi olajon ropogósra pirítottam az ollóval kis darabokra vágott bacont, majd kistányérra szedtem, hagytam kihűlni. A maradék olajon puhára dinszteltem a kis kockákra vágott vöröshagymát, a vékony karikákra vágott főtt krumplit, amikor átmelegedett, utána dobtam a kis kockákra vágott kaliforniai paprikát, a kolbászt, néhány percig pirítottam együtt az alkotórészeket, végül a tejszínnel dúsított, habosra vert tojás is a serpenyőbe került. A sülő tojást a szélétől befelé húzogattam, elemelgettem a serpenyőtől,  a keletkezett résekbe belecsorgattam a még folyékonyat, így szép fodros lett. Megvártam, míg az alja megszilárdul, a teteje még kissé folyós, és a nagyon apró kockákra vágott ementálit is a tetejére szórtam. Amikor a sajt elolvadt, jött még díszítésnek egy kis zöldpetrezselyem. A szalonnát a tányéron szórtam a rántotta tetejére. Pirítóssal remek reggeli.