Rakott karfiol

Hozzávalók:

1 fej karfiol

1/2 kg csirke vagy pulyka darálthús

1 nagy fej hagyma

1 paprika

1 paradicsom

só, bors, pirospaprika

zsírszegény tejföl vagy joghurt

 

 

Elkészítés:

A karfiolt fém párolóedényben, sós gőzben megpárolom, majd a felét egy kiolajozott jénai edénybe terítem, villával rusztikusra töröm. Közben, amíg a karfiol párolódik, a nagy fej hagymát apróra vágom, olajon megdinsztelem, rádobom a húst, és a paprika, valamint a paradicsom, némi pirospaprika társaságában puhára főzöm. Hagyhatjuk kicsit bővebb szaftra, hogy a karfiolt is átjárja, ne legyen száraz. Amikor elkészül, ráterítem a karfiolra, egyenletesen elosztom rajta. Jöhet a karfiol másik fele, végül pedig a tejföl vagy joghurt. Mehet a sütőbe, 180 fokon szerintem 15-20 perc alatt szép pirosra sül. Elvetemültek megszórhatják zabkorpával a tetejét, mintha morzsás karfiol lenne, de ne ámítsuk magunkat, csak olyan lesz, mintha...

 

Lecsó

Agyaltam ma, mit is főzzek, de semmi épkézláb nem jutott eszembe. Időm behatárolt, úgyhogy ma semmi extra és ismeretlen nem jöhetett szóba. És persze nem találtam hirtelen egy olyan ételt se, amit a fiam is, a lányom is szeretne, viszont a munkából hazatérő férjem is értékelhető minőségben ehetné, tehát tűri a melegítést. Gondoltam, majd szerzek ihletet a Nagycsarnokban. Szereztem is ihleten kívül gyakorlatilag mindent, a sor élén egy jól fejlett epeömléssel. A Nagycsarnok időről időre nemzeti napokat szervez, én mindig repestem a boldogságtól, amikor láttam a molinókon hirdetve őket, merthogy milyen remek ötlet, és mennyire jót tesz a turizmusnak, és fantasztikus! Aha! Egészen máig tartott a lelkesedés. Ma portugál napok vannak. A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: három utazási iroda három csoffadt asztalnál még az asztaloknál is csoffadtabb prospektusokat próbál rásózni a csarnok magyar vásárlóira, akiknek mérhetetlenül tele a tökük a meleggel, a délutánnal, de leginkább azzal, hogy szabad közlekedésükben akadályozzák őket a középre kirakott (itt egy másik szó volt előzőleg) asztalok. Egy asztalon egy nő bizsut árult, pont olyat, mint a városban bárhol máshol. Egy másikon pedig árválkodott néhány borospalack, az érdeklődőket egy magyar asszony egy gépelt papírból próbálta eligazítani, láthatóan fogalma sem volt, melyik palack mit rejt. Egy hölgy kóstolót kért, erre ez volt a válasz: a rosét ajánlanám, de az nagyon meleg. Hát ecsém! Mi aztán tudunk turistát csalogatni, ammá biztos! Na de térjünk vissza posztom tárgyához, azaz a vacsorához. Ahogy szétnéztem a csarnokban, elkeseredetten láttam, hogy borsót képtelenség venni: a hüvelyek aszottak, sárgák, nyilvánvalóan élvezhetetlen szemeket rejtenek magukban. És azt is láttam, hogy a paradicsom hovatovább nemcsak megfizethető, de érettnek is tűnik. Rögtön adódott a lehetőség, a lecsó. Az Első Idei Lecsó. Azt kérdezte az eladó: nem drága még lecsót főzni? Hát nézzük! 1 kg paprika 398.-, 1/2 kg paradicsom 150.-, 2 fej vöröshagyma kb. 25.-, virsli kb. 350.-, a rizst, a pirospaprikát, a szalonnadarabkát számoljuk meg mondjuk 50.- forintban, az annyi mint 973.-, ami ugyebár fejenként 243.- forint. Szerintem ez nem sok. Viszont finom!:)

 

Hozzávalók:

1 kg paprika

1/2 kg paradicsom

2 fej vöröshagyma

egy darab szalonna

olaj

só, bors, pirospaprika

2 marék rizs

kolbász

 

Elkészítés:

A szalonnát felkockázom, kevés olajon kisütöm a zsírját, majd a pörcöt eltávolítom. Rádobom a zsiradékra az apróra vágott hagymát, megsózom, üvegesre párolom. Ekkor csatlakozhat a(z általam kockára) vágott paprika, és megint következik egy kis kevergetés, amíg a paprika kissé megszottyad. Utoljára adom hozzá a héjától megfosztott paradicsomot (a paradicsomokat forrásközeli hőmérsékletű vízbe mártom egy-két percre, utána hideggel leöblítem, utána alig várják, hogy maguktól levetkőzzenek szinte). Megszórom pirospaprikával, a magam részéről sokkal, beledobom a kolbászt és a két marék rizst. Ennyi megpróbáltatás után pedig kislángon hagyom fődögélni a lecsót, magam pedig hallgatom az elfojtott sóhajokat, miszerint micsoda elképesztően finom illatok vannak, illetve ellenkezőleg: a fiam századszorra is közli, hogy nem szereti a lecsót. Századszorra is azt válaszolom, hogy nem baj, kisfiam, mi szeretjük, és ennyiben maradunk:) Ha nem rizzsel, hanem tojással készítjük, simán belefér a GI-diétába is.

 

Ha tavasz, akkor tojásos nokedli salátával

 

Úgy emlékszem, nem találkoztam olyan emberrel eleddig, aki ne imádta volna a tojásosnokedlit salátával. A magam részéről ha nincs hozzá fejessaláta, inkább nem eszem, sőt, amilyen zsarnok vagyok, nem is készítem. Most minden volt hozzá: saláta, tojás, jókedv és napfény.

 

Hozzávalók a nokedlihez:

40 dkg liszt

2 tojás

tej

só

4 tojás felverve a tetejére

 

Hozzávalók a salátához:

saláta

só, cukor, ecet, víz

 

Elkészítés:

Egy ötliteres lábasba vizet tettem oda forrni. Egy öblös tálba beleöntöttem a lisztet, egy csapott evőkanál sót - a halálom a sótlan nokedli... -, hozzáadtam két tojást, kicsit elkevertem a liszttel, majd elkezdtem a tejet önteni a masszához. Önt, kever, önt, kever, egészen addig, amíg nem túl lágy tésztát kapunk. Azt tanultam, hogy a jó nokedli (legalább fele részben) tejjel készül, és nem kell túlságosan kidolgozni, de pihentetni se célszerű, mert meglágyul. Jó időzítés mellett ekkor már forr a víz, amit szintén megsóztam, majd beleszaggattam a nokedlit. Én azóta szeretem ezt a műveletet - na jó, ez túlzás, hogy szeretem, de már nem ver le a víz, ha nokedlit kell készíteni -, amióta egy kedves konyhatopikos ismerős nem ajánlotta, hogy vegyek Fackelmant, ilyent ni.

Na, azóta öröm a szaggatás, komolyan mondom. A kiszaggatott nokedlit néhány percig főzöm, majd egy tésztaszűrőbe öntöm, lehetőleg a mosogatóban mindezt. Sajnos előfordult már, hogy a mosogatóba belehelyeztem ugyan a tésztaszűrőt, de gondosan a mosogatótálba zuttyantottam a nokedlit. Ezt a hibát rohadt nehéz korrigálni, mert ugyan az lenne az első, önkéntelen mozdulata az ember lányának, hogy kézzel gyorsan belelapátolja a megfelelő edénybe a cuccot, igen ám, de nem kell hozzá sok ész, a nokedli ilyenkor tűzforró. Nem, nem mesélem el, mi történt, amikor erről megfeledkeztem, ne is kérjétek!:) Hideg vízzel leöblítem a nokedlit, alaposan lecsöpögtetem, majd egy alkalmas - teflon - serpenyőben melegedő egy-két evőkanálnyi olajra öntöm. Átkavarom, hogy újra forró legyen a tészta, akkor ráöntöm a habosra vert, megsózott tojást - természetesen minél többet, annál finomabb lesz -, és közepes lángon kavargatom, amíg meg nem szilárdul a nokedlin. Túlsütni nem tanácsos, mert úgy nemfinom, ráadásul a serpenyőben még utólag is sül egy kicsit, miután már nem ég alatta a gáz. A salátát mindezeket megelőzően leveleire szedtem - most nemigen volt rá szükség, isteni, szinte csak salátaszívből álló példányt kaptam, amit négybe vágtam, és helló -, alaposan megmostam. Elkészítettem a salátalevet, megfürdettem benne a leveleket. Nem mondom, hogy ehhez a roppant egyszerű(nek tűnő) ételhez nem kell rutin. De, kell. Nekem évekig nem sikerült olyan nokedlit csinálnom, amivel elégedett lettem volna, de most már azért nagy biztonsággal készítem.

 

Lotharingiai quiche

 

A fotó egy régebbi akció emléke, akkor épp volt itthon spenót, azt is tettem bele.

Eszembe jutott egy kedves, jól bevált receptem, megosztom veletek is, hátha kedvet kaptok az elkészítéséhez.

 

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg liszt

9 dkg vaj

egy mokkáskanál só

1-2 evőkanál jéghideg víz

Töltelék:

10 dkg bacon

1,5 dl tejszín

1 dl tej

3 tojás

só, bors

 

Elkészítés:

A tésztához valókból minél gyorsabban tésztát gyúrunk. Ne dolgozzuk túl, ne gyurmázzuk túl sokat, mert a kéz melegétől hamar elolvad a vaj, az pedig ennek a matériának nem tesz jót. Folpackba csomagolva tegyük fél órára a hűtőbe. Amíg pihen a tészta, pirítsuk meg a kockákra vágott bacont, szűrjük le a zsírjából, bár sok nem fog keletkezni, ha jófajtát választottunk. Keverjük el a tejet, tejszínt és tojást, sózzuk, borsozzuk, adjunk bele szerecsendiót. Ezután a tésztát nyújtsuk vékonyra, béleljünk ki vele egy 23-24 centis tűzálló edényt - én nagyon szeretem a cakkos szélű pie-sütőt erre a célra -, szúrkáljuk meg a tésztát, borítsuk be sütőpapírral, szórjunk rá babot, és végezzünk egy 10 perces úgynevezett vaksütést. A 10 perc letelte után vegyük ki a tésztát a sütőből, távolítsuk el belőle a babot és a papírt, szórjuk bele a szalonnát, öntsük a tetejére a tojásos keveréket, és süssék készre további 30 perc alatt.

 

Töltött káposzta

 

Karácsony küszöbén mi más is lehetne az aktuális  recept, mint a töltött káposzta? A magam részéről nem vagyok fan, egyszer szívesen megeszem, de hogy napokig nem járok rá, az biztos. Ez is egy olyan étel, aminek az íze, amit annyira szerettem, Nagyanyámmal együtt távozott az életemből. Hasonló, hasonló, amit én főzök, de az... az jobb volt.

 

Hozzávalók:

1,5 kg savanyú káposzta

60 dkg darált hús

30 dkg füstölt hús (tarja, vagy bármi más, amit szeretünk) 

2 marék gersli (nem árt neki, ha fél órára beáztatjuk előbb)

1 tojás

egy kis fej vöröshagyma

só, bors, pirospaprika

zsiradék a rántáshoz

néhány kanál liszt

 

Elkészítés:

A savanyú káposztát hideg vízzel átmosom, majd a felét egy ötliteres lábas aljára terítem. Összeállítom a gombócnak valót: a darált húst összekeverem a gerslivel, a tojással, a reszelt vöröshagymával, sóval, borssal, kevés pirospaprikával. Gombócokat formálok belőle - én a kicsiket szeretem -, és sugár alakban a káposztára rakosgatom őket. A lábas oldalához szoktam rakosgatni a füstölt hús darabokat. Amikor minden gombóc a helyén van, befedem őket a maradék káposztával. Amíg összeállítom a káposztát, egy fazékban vizet forralok, ezzel a forrásban lévő vízzel engedem fel az összerakott káposztát, hogy a töltelékek ne ázzanak el. Fedő alatt, csendes tűzön rotyogtatom, úgy egy órácskát, talán kicsit többet. Amikor akkurátus vagyok, a puha gombócokat kiszedegetem egy tányérra, és az aprókáposztát berántom, ma nem voltam akkurátus, és a hideg vízzel felengedett rántást belocsolgattam a káposztába úgy, hogy a lábas oldaláról félrehúztam a cuccost. Kiforraltam és kész.

Természetesen tudom, hogy a fenti recept nem igazi töltött káposzta, merthogy a töltelék nem káposztalevélben van, de néhányszor megpróbáltam levélbe tekergetni a töltelékeket, de elég macerás hadművelet, ráadásul a család nem díjazta erőfeszítéseimet: rendre kipiszkálták a húst a káposztából, amit aztán félreraktak, úgyhogy én maradok a töltetlen-töltött káposztámnál. Tálalásnál ne feledkezzünk el sok tejfölt a tányérok mellé készíteni, rögvest a puha kenyér mellé.

 

Rakott krumpli

 

Az egyik number one családilag, és van egy nagyon kedves barátom, akinél ez az étel szintén verhetetlen, bár állítja, hogy édesanyja is, anyósa is, de én is egészen másként készítem. Mondjuk ezt nem is igazán értem, hogyan lehet háromféleképpen rakott krumplit csinálni, de hát biztosan igaza van: én a többiekéből nem ettem, csak a sajátomból:)

 

Hozzávalók:

1 kg - 1,2 kg krumpli héjában főzve, melegen meghámozva, hidegen szeletelve

5-7 keményre főzött tojás

füstölt, lángolt kolbász karikára vágva

rengeteg tejföl, ehhez a mennyiséghez legalább fél liter

szalonna bőröstől vékonyra szeletelve

 

Elkészítés:

A fentiek szerint előkészített hozzávalókat szépen a kezünk ügyébe helyezzük, gondoskodunk arról, hogy családtagjaink ne legyenek a közelben, mert az meglehetősen rossz hatással van a hozzávalóknak azon mennyiségére, amik aztán a jénai tálba kerülnek. Pici zsiradékot öntünk a tálba, erre rakjuk az első sor krumplit, dobálunk rá kolbászkarikákat és csinosan elrendezzük a keménytojás szeleteket is. Bőven megszórjuk sóval, majd néhány evőkanál tejföllel is gazdagítjuk. Ezután újra krumpli-kolbász-tojás-só-tejföl jön, egészen addig, amíg tart a cuccosból. A tetejére nyilvánvalóan egy sor krumplikarika kerül, erre egy szééép nagy adag tejföl, majd megkoronázzuk a szalonna taréjokkal. Betesszük a sütőbe - vigyázat, jénait hideg sütőbe teszünk, ellenkező esetben rá......  pórul járhatunk. Jócskán átsütjük az ételt, a tetején a szalonnának ropogós-pirosnak kell lennie, és az sem baj, ha a tejföl is megbarnul néhol.