Zakuszka

 

A recept Dóri barátnőmtől származik, aki egy csodálatos szeptember végi hétvégén kínált meg ezzel a finomsággal minket. Azonnal beleszerettem, és nem volt kétséges, hogy el fogom készíteni az útmutatás nyomán. Az én verzióm is őrületesen finom lett, úgyhogy holnap nekiállok, és barátoknak, ismerősöknek és magunknak mintegy 60 üvegnyit tervezek elkészíteni. A hozzávalók már a spájzban várakoznak sorsukra.

Hozzávalók:

5 db csípős paprika

10 db paradicsom paprika

10 gerezd fokhagyma

3 db közepes zeller

8 db hagyma

5-6 kg paradicsomból paradicsom lé

10 db szegfűszeg

5 db szegfűbors

¼ kg cukor

1 dl borecet

3 evőkanál só

3 babérlevél

Izlés szerint őrölt fekete bors

Elkészítés:

Húsdarálón kétszer ledarálom a nyers zöldségeket. Olajon  megpárolom a hagymát, majd amikor már puha, hozzáadom  a többi zöldséget. Ráöntöm a paradicsomlét, a babért, szegfűszeget, szegfűborsot, majd  kb. egy órát főzöm. (A fűszereket tegyük tüllbe vagy teatojásba, hogy ne kelljen a végén kiszedegetni.) A végén fűszerezem a zakuszkát  cukorral, ecettel, összeforralom az egészet. A munka utolsó előtti fázisaként merülő mixerrel kicsit krémesítettem az elkészült szószt, szerintem nem ártott neki. Üvegekbe töltöm és a tetejére egy evőkanálnyi olívaolajat teszek, ami légmentesen lezárja és konzerválja.

Készíthetjük úgy is, hogy a megtöltött üvegeket lezárjuk, néhány percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk, így tovább eláll.

 

Nehézségi fok:

 

Kukoricás cukkinilepény fetás mártogatóssal

Nagyon kevés munka van vele, nagyon hamar elkészül, nagyon finom, nagyon jó hidegen is, melegen is. Nagyon ajánlom!:)

Hozzávalók:

1 kg cukkini

1 tojás

zsemlemorzsa szükség szerint

1 csomag petrezselyem

1-2 cső főtt kukorica

só

bors

olaj a sütéshez

 

Elkészítés:

A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, besóztam és állni hagytam. Közben a kukoricáról levágtam a szemeket, a petrezselymet felaprítottam. Amikor a cukkini kiengedte a levét, nagyon-nagyon alaposan kicsavartam, és innentől gyorsan kell dolgozni, ugyanis folyamatosan termeli a levet továbbra is. Beleütöttem a tojást, borsoztam, hozzáadtam a petrezselymet, a kukoricát és annyi zsemlemorzsát, hogy formálható masszát kapjak. Ezután lapos pogácsákká formáltam egy-egy tenyérnyi masszát, meghempergettem egy kis prézliben, és forró olajban - ami alatt később mérsékeltem a lángot - pirosra sütöttem a lepénykéket.

A mártogatóshoz 2 dl tejfölbe beletörtem 6-8 dkg feta sajtot, egy kanál majonézt, és simára kevertem vele.

Az egyik legjobb (és legolcsóbb) nyári kaja, amit csak ismerek.

 

 

Cheeseballs

Nem javíthatatlan anglomániámból adódóan ez a bejegyzés címe, még akkor sem, ha Kamari tengerparti sétányán minden angolul van kiírva az éttermek előtti menü-táblákon. Az első hét végén ettem sajtgolyókat egy étteremben, de a következő héten nem volt kedvem olyan messzire legyalogolni (egy kilométer az egész plázs...), ezért a szálláshoz közelebb kerestem volna sajtgolyókat, hogy a nemrég érkezett barátnőmmel is megkóstoltassam ezt a finomságot.

 

Az éttermek előtt mindig áll egy-egy becsalogató ember, és az arabokhoz képest nagyon kedvesen és visszafogottan próbálnak rábeszélni, hogy náluk egyél. Egy-egy no thanks, de legalább egy mosoly mindegyiknek kijár erőfeszítései jutalmául. Egyetlen ellenszer van ellenük: ha fürdőruhában, törölközővel sétálsz a sétányon, mert akkor éles logikával rájönnek, hogy előbb úgyis a vizes fürdőruhától akarnál megszabadulni, és nem vágysz még ebédelni, vacsorázni. Ilyenkor szemkontaktust se vesznek fel, nyugodtan korzózhatsz.

De mondom, mivel nem erőszakosak, nem jelent problémát a jelenlétük. Nos, megálltunk egy szimpatikus étterem előtt, ahol a (minden nap) világoskék inges csaliember széles mosollyal fogadott. Sorolni kezdi a menüt, én megakasztom: aztán cheeseballs van-e? CHESSEBALLS???? Az meg mi? Próbálkozom magyarázni, mondja, hogy cheese pie van, és bár fogalma sincs, mi az a cheeseballs, azt azonban biztosan tudja, hogy az száraz, ámde a cheese pie! Na, az valami csoda! És hát van ugye tomato balls, nem azt keressük? Mondom a barátnőmnek: te, ez teljesen hülyének néz, mit gondolsz? Ekkor a pincér, hezitálásunkat látva, felajánlja, hogy csinálnak ők nekünk cheeseballst, ha arra vágyunk (arckifejezése híven tükrözi, mit is gondol pontosan azokról, akik ilyen rettenetet akarnának enni, bár az még mindig kérdéses, honnan tudja, mi is az a rettenet, az előbb még nem ismerte...), mert náluk nincs lehetetlen. Mit mondjak: nem szélesre tátott szájjal ugyan, de bekaptuk a csalit.

A rendelést felvenni persze már nem ő jön, a pincér megint értetlenkedik, de ő sokkal jobb hatásfokkal teszi ezt, mint a kollégája, ezért belefáradunk a vitába, és berendeljük a tomato ballst. Rossz a szájízünk, hiszen a parton tucatjával vannak éttermek, ahol azt ehettük volna, amit szeretnénk... no mindegy, mindig tanul az ember... Amit kapunk, az igazán finom, végül nem is bánom, hogy még egy fajta ételt megkóstoltunk. Tzatzikivel és frissen sütött krumplival ez is verhetetlen. Az én cheese pie-om is finom.

Bosszúnk nem túl nemes, de hatékony:  attól a naptól kezdve sportot űzünk belőle, hogy az étterem előtt elmenve úgy tegyünk, mint akik komolyan megfontolják a betérés lehetőségét, és amikor már nyeregben érzi magát az úr, csúfondárosan csak ennyit kérdezzünk: CHEESEBALLS? A harmadik alkalomnál már ő üdvözölt minket széles mosollyal, mintha épp azt mondaná: cheeeeeeeeeese:)

Sült sajtgolyók

Elkészítése pofonegyszerű. Reszeljünk le 20-25 dkg kemény sajtot, adjunk hozzá 5-10 dkg szárazabb fetát is. Két felvert tojással és néhány evőkanál zsemlemorzsával készítsünk belőle formálható masszát. Én dúsítanám friss petrezselyemmel, vagy akár néhány szem apróra vágott olajbogyóval is, abban, amit én ettem, ilyesmi nem volt. Zsemlemorzsába forgatva a maréknyi golyókat bő olajban süssük pirosra őket. Bármilyen salátával - akár majonézessel, akár zöldsalátával, vagy tzatzikivel és egy pohár fehér borral fenséges vacsora.

Hagymás lepény

Imádom, imádom, imádom! És ha szereted a hagymát, meg a leveles tésztát, te is rajongója leszel ennek a rém egyszerű, igen finom lepénynek.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

6-7 fej vöröshagyma (lehet vegyesen édes, fehér hagyma, lilahagyma, vöröshagyma)

3-4 szelet bacon

5 dkg ementáli sajt

1 csomag Camping tejszínes krémsajt

olíva olaj

só

fehérbors

kakukkfű

 

 

Elkészítés:

A leveles tésztát kibugyoláltam a papírjából, a tepsi méretére vágtam (a maradékból lett 4 kis lekváros táska), peremet képeztem, és a tészta alját megkentem a krémsajttal. A hagymákat megtisztítottam, félkarikára vágtam, majd az olajon elkezdtem lassan dinsztelni. Közben a kicsire aprított bacont ropogósra sütöttem egy serpenyőben, a sajtot pedig apró kockákra vágtam. Amikor a hagyma már puha volt, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, és azon melegében belekanalaztam a tepsibe, a krémsajt tetejére. A szalonnadarabkákkal és a sajtkockákkal megszórtam, majd 20 percre 180 fokos sütőbe helyeztem.

A szalonna elhagyásával vegáknak is jó lehet.

 

Dupla kukoricás muffin

Szeretem, ha egy étel az, aminek látszik. (Tudom, ez ma már nem túl korszerű hozzáállás.) Viszont tipikusnál is tipikusabb iker személyiségem miatt szeretem, ha egy étel nem az, aminek látszik. Ez a muffin ennek a második kritériumnak felel meg remekül. Mert a muffin nem olyan rég hódított teret kis hazánkban, és viszonylag kevesen készítik sósan. Ez egy sós változat, remek körete lehet akár húsoknak is, de simán el tudom képzelni tepsiben sütve, amilyen lapos kenyér formátumban is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg kukoricadara

2 db tojás (csak egyet használtam, de elég volt)

2 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

2x130 ml joghurt

1 dl tej

8 dkg vaj

egy kis vöröshagyma

fél doboz kukoricakonzerv

5 dkg cheddar sajt reszelve

bors

 

Elkészítés:

A vajat megolvasztottam, az apróra vágott vöröshagymát és a kukoricát megdinszteltem rajta, majd félretettem kicsit hűlni.

Egy edényben összekevertem a liszteket, sót, sütőport, sajtot, egy másikban a tojást, joghurtot és tejet, majd ezeket beleöntöttem a lisztes keverékbe. Utánaküldtem a vajas-zöldséges keveréket, néhány mozdulattal elvegyítettem a száraz és nedves anyagokat.

Kibéleltem egy muffinformát papírral, színültig töltöttem a mélyedéseket a tésztával.

180 fokon 25 percig sültek a muffinok.

 

Póréhagymás lepény

Napok óta motoszkál a fejemben az ötlet, ami persze nem eget rengető újdonság. Hagymás lepény. Ki is találtam, hogyan készítsem el, de aztán egy barátnős fecsegős este, mely kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél, és egy aznapi ígéret, hogy valaki ilyet ebédelhet másnap, eltérítettek az eredeti tervemtől. Így fagyasztott leveles tésztából készült a lepény, nem élesztősből, de ez semmit nem von le az értékéből.

Hozzávalók:

egy csomag felengedett leveles tészta ízlés szerinti darabokra, formákra vágva

1 póréhagyma

1 csomag újhagyma

1 kisebb piros kápia paprika

1 kisebb cukkini

1 csomag mini mozzarella

néhány karika kolbász

egy kevés tejföl

oregano

kakukkfű

bazsalikom levelek

olívaolaj

 

Elkészítés:

A tésztát négyzetekre, illetve téglalapokra daraboltam. Mindegyiket egy centire a szélétől körbe karcoltam egy éles késsel, a belső részt pedig megszurkáltam villával. Erre azért van szükség, mert az egy centis rész fel fog emelkedni peremszerűen, a megszurkált pedig nem, így mélyedés keletkezik, amiben a töltelék igen jól megfér.

 

A mélyedéseket megkentem tejföllel. Belehalmozom a tölteléket, amit úgy készítettem el, hogy egy kevés olajon megdinszteltem a hagymákat, a paprikát és a cukkinit, fűszereztem az oreganóval, kakukkfűvel, sóztam, borsoztam, némelyikbe vékony karika kolbász is került.  Nem kell puhára párolni teljesen. 180 fokos sütőben sütöttem úgy 10 percig a lepényeket, majd kihúztam a tepsit a sütőből, és a félbe vágott sajtokat elosztottam a tészták tetején. Adtam neki még öt percet. Friss bazsalikom levelekkel díszítettem.

 

Hasonló receptek még a blogon:

Pestos tartlet

Póréhagymás-brokkolis tartlet

 

Póréhagymás, brokkolis tartlet

Vonzódom a tarte-okhoz. Tudom, néhányan utálják, hogy nem magyar neve van az ételnek, de a tortácska és lepény kifejezések, amiket mondhatnék a tartlet helyett, nem igazán fedik le a valódi tartalmat. Úgyhogy kivételesen ez most tartlet marad. Van már vagy két hete, hogy dédelgetem az alábbi ötletet, de sor csak tegnap este került rá. 20 perc alatt vacsorát varázsolhatunk az asztalra gyakorlatilag néhány összetevőből, ez fontos szempont. De az sem utolsó, hogy felszámolhattam a lelkemet nyomó hűtőbéli készleteket.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny leveles tészta

2 póréhagyma

egy marék brokkoli

3-5 szelet hajszálvékony bacon

2 dl créme fraiche (vagy zsíros tejföl és tejszín keveréke)

1 tojássárgája

5 dkg reszelt sajt (most cheddart használtam, hála londoni készleteimnek, de jó lehet még parmezánnal is)

olívaolaj

só

bors

Elkészítés:

A pórét megmostam, felaprítottam, és kevés olívaolajon sóval, borssal puhára dinszteltem. A leveles tésztából egy lapostányér nagyságú kört vágtam, majd a szélétől 2 centire éles kés hegyével egy kisebb kört karcoltam a tésztába. A puha póréhagymát a kisebb körben egyenletesen elterítettem, rászórtam az apróra vágott bacont, és 180 fokos sütőben sütöttem a tésztát úgy 6-8 percig. Közben a brokkolit 3 perc alatt forrásban lévő sós vízben blansíroztam, hideg víz alatt kissé kihűtöttem. A créme fraiche-be belekevertem a tojássárgáját és a reszelt sajtot. Az elősütés után kivettem a tartletet a sütőből, elhelyeztem a tetején a brokkoli rózsákat, ráöntöttem a nem túl folyós tejszínes-tojásos masszát, és még 10 percig sütöttem 170 fokon.

Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.

Nehézségi fok:

 

Egy kis semmiség

És mégis milyen finom! A mai vendégségre nem akartam levest főzni, tudtam, hogy rövid ideig fog tartani az ebéd, nem akartam a vendégek gyomrát túlságosan megterhelni, ahhoz ott volt a lassan sült kacsacomb és a párolt káposzta. Van egy kedvenc előételem, amit ilyenkor be szoktam vetni, de a néhány falat miatt sajnáltam felbontani egy üveg sült paprika konzervet. No, nem a smucigságom nem engedte, de tudtam, hogy nagyon hamar megpenészedik a fel nem használt maradék, azt pedig semmiképp sem akartam kockáztatni a Horvátországból menekített, kincsként őrzött paprikánál. Így benéztem inkább a hűtőbe, és a korábban összevásárolt - nekem ez kell, most azonnal!:) - alapanyagokból készítettem előételt.

Hozzávalók:

néhány szelet toastkenyér megpirítva

fűszeres kecskesajt korongok

fűszeres-csípős olívabogyó

rukkola

 

Elkészítés:

Nos, igen, mérhetetlenül egyszerű. A pirítósból köröket vágtam, akkorákat, mint a sajtkorongok. A kenyérkorongokat is, a sajtokat is elfeleztem. Minden félkörre került néhány levél rukkola, rá a sajt, egy-egy szem csípős olajbogyó, aztán lehetett enni bátran.

A másik előétel nagy szerelmem, a  caprese volt, falatnyi formában.

 

Kakukkfű illatú parmezános töltött gomba

Remek kis előétel, gyorsan elkészíthető, mutatós, és nem utolsó sorban finom. Mióta Anitától megérkezett a recept Ausztráliából, már másodszor kerül az asztalra. Eredetileg kakukkfűvel készül, most azonban csak petrezselymem volt itthon, úgy is nagyon finom. A leírás nagy mennyiségre vonatkozik, lehet felezni, harmadolni, ahogy tetszik.

 

Hozzávalók:

4-5 cm átmérőjű csiperkegomba – annyi, ahány darabot tervezel + 10% töréspótlásra

 

35-40 gombához kb. 40dkg gomba, ez a töltelék lesz, lehet nagyméretű is

 

1ek friss vagy szárított kakukkfű  (2kk)

 

1 fej vöröshagyma, apróra vágva

 

4 gerezd fokhagyma, összezúzva

 

2 dl friss zsemlemorzsa (ha lehet, házi, mert nem kell túl finomra darált, sőt)

 

5 dkg reszelt parmezán

 

Opció: pár db szárított vargánya, forró vízbe áztatva, majd felaprózva

 

2 kk paradicsomsűritmény

 

1 kk Worcestershire szósz

 

1 ek oliva olaj

 

Só, bors

 

Elkészítés:

A töltésre szánt gombafejekből óvatosan törd ki a szárukat, hámozd le róluk a külső réteget és tedd őket félre.

A szárakat aprítsd nagyon apróra a maradék gombával. Pirítsd üvegesre a hagymát, dobd hozzá a fokhagymát, majd nagyobb lángon add hozzá a felaprózott gombát. Tégy bele minden fűszert és hozzávalót a morzsa és a sajt kivételével. Pirítsd, amíg minden levét elpárologja. A végén add hozzá a morzsát, és a tűzről levéve a sajtot is. Hagyd kihűlni.

Egy nagy méretű lapos tepsire sorakoztasd fel a gombafejeket. Tekerj beléjük kis sót és borsot, és egy csurgatásnyi oliva olajat. Halmozd beléjük a tölteléket, lazán, kicsit kiemelkedősre. 190-200 fokos előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megpirulnak, kicsit „összeesnek”.

A kész gombát rakd át egy konyhai papírtörülközővel bélelt tálcára, hogy a még bennük maradt víz leszívódjon belőlük. Szobahőmérsékleten a legfinomabb. A tölteléket el lehet késziteni egy nappal előbb. A töltést-sütést a fogyasztás napján ajánlom, úgy, hogy a hűtést elkerüljük. Tálaláskor, ha van friss kakukkfű, még meg lehet szórni őket.

Nyári tésztasaláta

Csak egy egész kicsit bonyolultabb ezt a tésztasalátát elkészíteni, mint az előző posztban szereplő rokfortkrémet. Kreativitásunknak semmi sem szab határt, nekem most a hűtő viszonylag szűkös tartalma adott kereteket, de a visszajelzések szerint azért megugrottam a feladatot. Ne sajnáljuk az időt a házi majonéz elkészítésére, megéri a munkát az a jelentős különbség, amit tapasztalni fogunk.

Hozzávalók:

2 tojássárgája

2 dl napraforgó olaj

só, bors

1 teáskanál citromlé

1 teáskanál dijoni mustár

25 dkg rövid makaróni

2 cső főtt kukorica

1 jonatán alma

2 kemény tojás

3 dl sűrű tejföl

1 csokor újhagyma

 

Elkészítés:

A 2 tojássárgájához hozzáadtam a sót, borsot, mustárt és citromlevet, majd eleinte cseppenként adagolva az olajat, a későbbiekben vékony sugárban a masszához öntve majonézt kevertem. (Az első adag a mosogatóban landolt, nem akarta az igazságot, van ilyen...) Hozzáadtam a tejfölt, és a mártást egy öblös salátástálba öntöttem. Időközben megfőtt a tészta, amit hideg vizes zuhannyal viszonylag hamar lehűtöttem. Feldaraboltam a többi hozzávalót, a hagymát, almát, tojásokat, a kukoricákról levágtam a szemeket, és a salátástálban mindezt alaposan összevegyítettem, vigyáztam azonban arra, hogy ne turmix legyen a dologból. Utánsóztam, kicsit még borsoztam, és néhány órát várakozott a hűtőben.

Lehet turbózni sajttal, sonkafélével, egyebekkel.

Nehézségi fok:

Rokfortkrém

Tagadhatatlanul az idei nyár legnagyobb slágere volt baráti körben. Először Viren készítettem, ahol az első adag viharos sebességgel fogyott el, kisvártatva készült a következő. Azóta is ha buli van, a rokfortkrém kötelező kűr. Így volt ez tegnap is, mikor Orsi barátnőmnél jártam babanézőben. Amikor legutóbb találkoztunk, épp várandós volt Pipivel, és szomorúan tolta félre a rokfortkrémes dobozt, mert kismamáknak állítólag a kék sajt valami roppant fontostudományos okból ellenjavallt. Úgyhogy most vittem neki, hadd örüljön. Elkészítése rémesen egyszerű, az elismerés azonban sosem marad el.

Hozzávalók:

25 dkg rokfort sajt

10 dkg vaj (nem margarin!)

1 tubus tejszínes krémsajt

2 evőkanál sűrű tejföl

 

Elkészítés:

Minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű, akkor könnyű dolgunk lesz.

A sajtot lereszelem, vagy villával összenyomom, hozzáadom a vajat, a sajtot és a tejfölt, habosra keverem, és már csak azon kell törni a fejem, hogy milyen péksüteménnyel tálaljam.

 

Nehézségi fok: -2

 

VKF 26. - Az előétel

Még egy recept a VKF aktuális fordulójára, mert nem tudom elképzelni a "nyár ajándéka" szóösszetételt anélkül, hogy valamilyen módon a cukkini ne kerülne képbe.

 

 

Hozzávalók:

cukkini reszelve, ha zsenge, akkor héjastól

nyers krumpli reszelve

a zöldségek mennyiségétől függően 1-2 tojás

annyi liszt, amennyit a massza felvesz

ízlés szerint reszelt vöröshagyma

sok apróra vágott petrezselyem

só

bors

a sütéshez olaj

Elkészítés:

A reszelt cukkinit, hagymát és krumplit összekeverjük a tojással, a liszttel, petrezselyemmel. Sóval, borssal ízesítjük, és gyorsan elkezdjük sütni, nehogy a só hatására levet eresszen a cukkini. Kis lepénykéket formálunk a masszából, és nem túl bő olajban pirosra sütjük a lepénykéket.

Kapros tejföllel tálaljuk.

 

VKF 26. - Az előétel

Vesta a házigazdája a 26. Vigyázz-Kész-Főzz fordulónak, és olyan kifejezetten nyári előételeket vár tőlünk, amik türelmet adnak a főétel érkezéséig a farkaséhes vendégeknek. 

Sajnos én nem tudok operálni az előétel elkészítésének nyári módozatával, fájdalom, de nem rendelkezem például se kerttel, amelyben megteremnének az alapanyagok, se legalább nagy terasszal, ahol grillezni lehetne, úgyhogy az összetevők között kellett nyárit keresnem. Nem volt nehéz dolgom egyrészről, másrészről nagyon is, mert a rengeteg lehetőség közül választani kellett. 

Az én alapanyagom a kápia paprika, de ráduplázok a nyáriasságra, ugyanis Dalmáciából hoztam a sült paprikát, amit a helyiek voltak oly kedvesek helyettem megsütni és fantasztikusan ízesíteni. Bár a hűtőben ott lapul nyersen is néhány kápia, arra várnak, hogy begyújtsam a sütőt.

No, sok beszédnek sok az alja, legyen itt a recept végre, ami oly egyszerű, mint egy pofon. 

 

 

 

Hozzávalók:

bagett vagy más, viszonylag kis átmérőjű kenyér, hogy egy-két harapással eltüntethető előételt kapjunk

(nálam most a Culinarisból hozott hagymás kenyérke volt az alap)

olívaolaj

sült paprika szükség szerinti mennyiségben, ízesítve

krémes feta sajt

fokhagymával töltött olajbogyó

 

Elkészítés:

A kenyereket vékony szeletekre vágtam, megkentem olívaolajjal, és a sütőbe tettem grill fokozatra néhány percre.  Amikor megpirultak, rájuk halmoztam a felcsíkozott sült paprikát, rámorzsoltam a fetát, mindegyikre helyeztem néhány karika felszeletelt olajbogyót.

Mi most vasárnapi reggeliként fogyasztottuk, de nem tiltakozott szegény, hogy ő igazi előétel:)

Nehézségi fok: szegény szégyelné magát, olyan egyszerű:)

Insalata Caprese

Mit csinál az ember lánya, ha bivalymozzarellához jut? Nem tudom, más hogy van vele, de én erre a kérdésre gondolkodás nélkül azt válaszolom: Caprese salátát!!! Így, sok felkiáltójellel. Mert ahogy már írtam is három éve, legeslegkedvesebb nyári ételem ez a saláta. Már azelőtt élvezetet okoz, mielőtt nekiülnék megenni, hiszen amikor darabokra tépem a sajtot, és az lágyan aprókra foszlik - no, az a boldogság egy szeletkéje. Aztán amikor a bazsalikomot szaggatom, és feltör a levelekből az illat.. hmmm! 

 

 

Na, nem is akartam semmi komolyat mondani, csináljatok Capresét, érett paradicsomból, mozzarellából, friss bazsalikomból, jó olívaolajból, borsból és egy gondolatnyi balzsamecetből, és merem  ígérni: elfelejtitek egy időre, hogy odakint esik az eső és szürke az ég :)

Paradicsomos, pestos tartlet

Sajnos nem tudok jobb címet adni ennek az ételnek, mint a tartlet. Nem kedvelem túlságosan, amikor nyakra-főre külföldi szavakat használunk olyan dolgokra, amikre remek magyar kifejezések vannak, de ennél a tartlettnél tanácstalan vagyok. Ha valakinek van ötlete, ossza meg bátran. Az étel ötlete egyébként egy külföldi újságból származik, sajnos már nem tudom, melyikből, de az biztos, hogy hónapok óta motoszkál bennem, hogy el kéne készíteni. Aztán tegnap, amikor végignéztem a piaci kínálaton, megszólalt a fejemben a csengő, hogy ha most nem sütöm meg, akkor már csak jövő nyáron lesz aktuális. Nem mintha téli, üvegházi paradicsomból el nem lehetne készíteni, de a szabadföldiből azért mégis más. Ráadásul a mélyhűtőben az a leveles tészta is felhasználásra kívánkozott, elég régen hűsölt már.

Hozzávalók:

egy csomag mélyhűtött leveles tészta

1 dl pesto

2-3 paradicsom

1 tojássárgája

feta sajt

friss bazsalikom levelek

só, bors

 

Elkészítés:

A leveles tésztát felengedtetem, majd lisztezett felületen fél centi vastagra nyújtom. Egy 10-12 cm átmérőjű formával köröket szúrok ki belőle, majd egy kisebbel még egy kört csinálok a közepébe. Így valahogy:

A középső részt megszúrkálom sűrűn villával, ez meg fogja akadályozni, hogy a tészta ott felemelkedjen. Megkenem a felvert tojássárgával, majd egy-két evőkanál pestot kanalazok a tészta közepére. Ezután a vékonyra szeletelt paradicsomot teszem rá. Sózom, borsozom.

220 fokos sütőben 15 perc alatt szép pirosra sül. Tálaláskor friss bazsalikom levelekkel díszítem. El lehet készíteni szögletes formában is, akkor éles késsel egy centis peremet karcolok a tésztára, és így dolgozom vele tovább. Erre a szögletesre fetát is morzsoltam.