VKF 16. - A piknik

Életem során nem sokszor volt részem piknikben, utoljára talán két éve nyáron mentünk ki Tinnyére a barátainkkal és a gyerekeinkkel, de az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, mindazonáltal mindent elpusztítottunk, amit vittünk magunkkal:) A menüre már csak halványan emlékszem (majonézes saláták biztosan voltak, fasírtgolyót a barátnőm sütött, szóval a legszokványosabb, amit csak el lehet képzelni), de ha ma mennénk, biztosan lenne az elemózsia közt calzonetti (és majonézes saláta egyáltalán nem). Mert egyszerű elkészíteni, mert nem kell az elfogyasztásához csak a kezünk, és mert hidegen is, melegen is nagyon finom, ráadásul akár sör, akár fröccs remekül illik hozzá, nem fogja megosztani a társaság férfi tagjait a mit-igyunk-hozzá roppant fontos kérdése.

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

40 dkg liszt

1 tasak szárított élesztő

4 evőkanál olívaolaj

25 ml langyos víz

1 csipet só

1 közepes méretű tojás a kenéshez

A töltelékhez:

15 dkg tehéntúró

5 dkg reszelt parmezán vagy ementáli

1 közepes méretű tojás

1 evőkanál összevagdalt zöldfűszer, ízlés és lehetőség szerint (bazsalikom jó, ha van)

5 dkg apróra vágott szalámi

5 dkg apróra vágott sonka

5 dkg apróra vágott bacon

só

bors

 

Elkészítés:

A tésztához valókat összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, majd meleg helyen letakarva duplájára kelesztjük. A töltelékhez valókat összekeverjük. A megkelt tésztát átgyúrjuk, 2 mm vastagságúra nyújtjuk, majd fánkszaggatóval - vagy egy méretes pohárral - 10-12 cm átmérőjű korongokat szaggatunk. Teáskanálnyi kupacokat teszünk a töltelékből a tésztakorongokra, kicsit elegyengetjük az egyik felén a tölteléket, a másik oldalát a korongnak ráhajtjuk, a széleket összenyomkodjuk. Az elkészült calzonettiket tepsibe tesszük, tetejüket tojással kenjük meg. Előmelegített sütőben 200 fokon (légkeveréssel 180 fok) 15-20 percig sütjük.

A tölteléket sokféle variációban lehet megalkotni, kizárólag a fantázia szab határt a dolognak. 

 

Nehézségi fok:

Minek nevezzelek? Esetleg hagymatorta?

Januárban, mikor a nagy társasjátékos buli volt nálunk, és én előételek garmadát gyártottam a vendégeimnek, akkor készült karamellizált hagymás falatka is. Azóta morfondírozom rajta, milyen formában készíthetném el újra a hagymát, mert nagyon finom volt, vágytam már az ízére, és a nyár közeledtével egyre kevésbé aktuális ez a - szerintem kifejezetten - téli étel. Úgyhogy éppen időben jutott eszembe a kézenfekvő megoldás: leveles tésztába csomagolom a hagymát. Kétfélét használtam: vörös- és lilahagymát, és bár kacérkodtam a póré gondolatával is, azt végül ebből a kombóból kihagytam. De már alakulgat a fejemben a póréhagymás változat is, ám azt elteszem a XVI. VKF-re pályaműnek:)

Hozzávalók:

3-3 fej vörös- és lilahagyma, szálasra vágva

10 dkg markáns ízű sajt, esetünkben trappista és parmezán keveréke

1 csomag leveles tészta

só, bors

1 tojás a tészta lekenéséhez

 olívaolaj

1 evőkanál vaj

 

Elkészítés:

A leveles tésztát felengedjük, ha szükséges, vékonyra nyújtjuk, ha olyat vettünk, amit már kinyújtottak helyettünk, örüljünk, mert munkát spóroltunk. A hagymát vágjuk szálasra, és az olaj és a vaj keverékén kezdjük el párolni. Az első tíz percben élénk kevergetés mellett puhítsuk, míg üveges nem lesz. Vigyázzunk, semmiképp se kapjon oda! Amikor ezt az állapotot elértük, vegyük kicsire a lángot a hagyma alatt, és süssük 30-35 percig, amíg a hagyma édes és szép barnás nem lesz. Nem kell folyamatosan keverni, de ne hagyjuk magára, időnként forgassuk meg. Természetesen a barnaságát nem attól kell kapnia, hogy megégett, hanem hogy karamellizálódott. Végül ízlés szerint sózzuk meg - ne túlságosan! -, adjunk hozzá bőven frissen őrölt borsot és hűtsük ki. A kinyújtott leveles tésztából egy nagyobb tányér vagy süteményes tál segítségével szabjunk ki kört. A leeső tésztából csavarjunk masnit, vagy egyéb figurákat, esetleg tekerjünk bele virslit, mint ahogy én tettem, és azt is süssük majd meg. A tészta közepére tegyük a reszelt sajt kétharmadát, de hagyjunk elég helyet a tészta széléig. A sajtra kanalazzuk rá a hagymát, majd a tésztát hajtsuk rá a töltelékre úgy, hogy a végére egy hatszögre hasonlító alakzatot kapjunk. Kenjük le tojással, a középen kikandikáló hagymára szórjuk rá a maradék sajtot, és 180 fokos sütőben süssük készre a lepényt. Ha a tésztát elég vékonyra nyújtottuk, akkor kevesebb idő kell neki, ha kicsit vastagabbra sikerült, akkor hagyjunk elég időt, hogy átsüljön, mert nincs kiábrándítóbb egy meg nem sült, szalonnás  leveles tésztánál. Tálalhatunk a hagymás lepény mellé mondjuk tejfölt, de anélkül is megállja a helyét. Egy valami azonban nagyon kell hozzá, az pedig egy pohár jó hideg sör.

 

Nehézségi fok:

Töltött camambert

Egy vallomással kell kezdenem. Maci blogja az egyik szivem csücske a gasztroblogok közül. Nem akarnám ezt hosszan indokolni, nem vagyok az a kimondottan nyalós típus, de ezt azért előre kellett bocsátanom. Amikor ezt a receptet megláttam nála, egészen biztos voltam benne, hogy ezt az oba...izé nevű tüneményt el fogom készíteni. Viszonylag sokat kellett rá várni, közbejött egy totálisan kedv- és konyhamentes időszak, de a hosszú hétvégén ez is elkészült. Kicsit tartottam tőle, hogy egyedül leszek "kénytelen" elfogyasztani az egészet, tekintve, hogy az uram és a fiam nem igazán camambert fan, de míg a fiam megfelelt az elvárásaimnak, az uram nagyon lelkesen tömte magába a cuccot a ciabatta maradékával. Végül az én változatom sör nélkül készült, ezért nem is nevezném obatzternek, ráadásul nekem erősen hajazott egy jófajta körözöttre, alighanem azért, mert a sajt még nem volt túl érett.  A soron következő vendégség alkalmával úgy fogom ttálalni előételként, hogy a sajt héját nagyon óvatosan úgy vágom le, hogy sértetlen maradjon, majd tortaszerűen megtöltöm a krémmel, kicsit kifagyasztom és dobókockányi falatokra vágom.

1 kerek camambert

6 dkg puha vaj

1 mokkáskanál őrölt pirospaprika

fél mokkáskanál frissen őrölt bors

1 mokkáskanál őrölt kömény 

1 kis fej salotta hagyma

1 kávéskanál mustár

só

2 evőkanál (búza)sör

 

Elkészítés:

A sajt belsejét kávéskanállal úgy vájom ki, hogy a a héj sértetlen maradjon. Egy tálban a sajt "belét":) kikeverem a puha vajjal és az összes többi hozzávalóval. Ha elkészült, visszatöltöm a héjba, kicsit lehűtöm (ne legyen azért nagyon hideg, mert a vajnak csak kicsit kell visszadermednie), majd barna kenyérrel, paradicsommal, hagymával tálalom.

 

Nehézségi fok:

 

Sáfrányos rizottó

Tartozom egy vallomással. A rizottó nem hódított túl nagy teret a konyhámban. Sokáig vártam az igazira, de valahogy nem akart megérkezni, úgy gondoltam hát, elkészítem én magam. Nem tűnt nagyon bonyolultnak az elkészítése, úgyhogy nekivágtam az első saját készítésű, nemmagyaros rizottónak. És hát nem tudom... valahogy... olyan... semmi különös. Finom, finom, csak kicsit talán  többet vártam. De nem adom fel, kipróbálok még néhány változatot - a vargányásat feltétlenül -, és e helyről üzenem: rizottó, megszeretlek, ha beledöglesz is!:)

 

 

Hozzávalók 4 főre:

1 fej salotta hagyma apróra vágva 

30 dkg rizottónak való rizs, jelen esetben Vialone Nano (Campani)

7 (2+5) dkg vaj

15 dkg reszelt parmezán

1,5 dl száraz fehérbor

1 liter zöldség alaplé

6-7 szál sáfrány

só, bors

Elkészítés:

Kb. 2 dkg vajat megmelegítek, rádobom a hagymát, lassú lángon kevergetem két-három percig. Ezután jön a rizs, azt is kevergetem, míg felforrósodik és kissé üvegessé válik, majd felöntöm a borral. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, a rizs pedig beigya a folyadékot. Amikor ezt megtette, kis merőkanalanként adagolom rá az előzőleg felforralt, sáfránnyal színezett alaplevet: mindig csak annyit, hogy a rizs azt alaposan fel tudja szívni. Ez eltart egy kis ideig, ezenközben folyamatosan kevergetem a rizst. Ekkor szabadul fel ugyanis belőle az a keményítőtartalom, amitől lágyan krémes lesz a művelet végére. Közben meg-megkóstolom, nehogy elszalasszam az al dente állapotot, amikor a rizs kívül már puha, belül azonban még egy ici-picit roppanós. Amikor az összes alaplevet felitattam vele, és állagát jónak ítélem, megsózom, borsozom, belekeverem a reszelt sajtot és hozzáadom a maradék vajat. Keverek rajta még egyet, és tálalom.

Nehézségi fok:

Előétel parádé

Nehézségi fok:

 

Vasárnap ebéddel egybekötött társasjáték parti volt nálunk. Hosszas tipródás után úgy döntöttem, hogy a pestos csirkéhez és a Hófehérkéhez nem levest adok fel első fogásként, hanem hideg előétel lesz. Sokféle remek receptet találtam, mégis amellett maradtam, hogy falatkákat készítek. Ilyenek lettek:

Juhtúrós kosárka

Juhtúrót kikeverek natúr krémsajttal, sűrű tejföllel, ízesítem borssal, fokhagymával, leveles tésztából készült kosárkákba töltöm, koktélparadicsommal dekorálom

Chorizos, paradicsomsalsás pirítós

A karikákra vágott chorizot teflon serpenyőben hirtelen megpirítom. A paradicsomoknak eltávolítom a magját, húsukat apró kockákra vágom, gondolatnyi olívaolajon pár perc alatt átforrósítom, sózom, borsozom. A pirítóskorongokra először a kihűtött salsából rakok egy adagot, ráültetem a chorizot, megszórom snidlinggel.

Kaviáros pirítós

Sok magyarázatot nem igényel. A megpirított, háromszögre vágott kenyérkéket megvajaztam, fekete, illetve vöröskaviárt halmoztam rájuk.

Kecskesajtos-körtés falatok

Ezúttal a pirítós kornspitzből készült, rá pedig krémes kecskesajt és egy szelet körte került.

A fürjtojással díszített háromszögekre juhtúrós krémet kentem, a tonhalas kosárkákba Rio Mare tonhalkrémet nyomtam, fekete olajbogyóval díszítettem.

Ugyanezen a képen paradicsommal díszítve az egyik legfinomabb falatka látható: kornspitz karamellizált hagymával, baconnel. A szálasra vágott vöröshagymát két evőkanál olívaolajon 40 percig sütöttem, vigyázva, nehogy megégjen. Ennyi idő alatt fantasztikusan édes íze lett, amit a ropogósra sütött sós bacondarabka remekül kiegészített. Paradicsommal isteni volt.

A kukoricás darab pedig tormás lazackrémes volt: a füstölt lazacszeleteket aprítóba tettem egy evőkanál ecetes tormával és egy darabka vajjal, krémesre kevertem, kenyérre halmoztam, kukoricával dekoráltam.

 

Nos, nem biztos, hogy időt és energiát takarítottam meg, alighanem bármelyik leves elkészítése tizedannyi fáradsággal járt volna. Na de ki akar könnyen, gyorsan sikert aratni? Azt akárki tud, hát nem?:)

 

Inspirációt a Nélkülözhetetlen vendégváró falatok c. könyvből nyertem, de mindegyik elkészült darab végül is saját találmány. Már amennyiben van még új a Nap alatt:)

VKF-minimál - finger food tonhallal és kaviárral

Nehézségi fok: mínusz   :)

 

Azt mondja a barátnőm, már két hete a csőben sült krumpli receptjét nézi a blogomon.  Ez persze barokkos túlzás (a Plasztik szerelemről írtakat naná, hogy nem olvasta...), de azért én is érzem, hogy egy hét receptnélküliség már a hűtlen elhagyás határait súrolja. Meg aztán VKF is van. Gabojsza kiírása nem töltött el nagy örömmel, mert ahogy már megénekeltem az előzőekben, én nemigen szeretem a halat, az úgynevezett tenger gyümölcseit meg depláne nem. Mi legyen, mi legyen? Bizony, megfordult a fejemben, hogy ezt a fordulót most kihagyom (ha tudtam volna, hogy a háziasszony egymaga nyolc étellel nevez, könnyebben meghoztam volna a döntést), de hát úriember nem csibész, ugyebár. Terveztem is mindenfélét, előtanulmányokat is folytattam afrikai harcsával, és bent hűsöl a mélyhűtőben az arany árban vett vöröstonhal szelet is felhasználásra várva. De az élet rút és kegyetlen, a héten más események foglalták le az energiáimat, nem a halas ételek  megalkotása. Bár megmondom őszintén, sokat adnék érte, ha azok a bizonyos események inkább elmaradtak volna, és én is alkotónapot tarthattam volna, mint ahogy Gabojsza tette. Na, ennyi picsogás elég is lesz, álljunk elő a minimálfarbával.

 

Fotó: Kandikó Judit

 

Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta

natúr krémsajt

vörös és/vagy fekete kaviár

tonhalkrém a la Rio Mare

 

Elkészítés:

A tésztát hagyom felengedni, majd kinyújtom*, és kis fém formákat kibélelek a tésztával. 180 fokra előmelegített sütőben vakon elősütöm őket (lencsét vagy babot szórok beléjük, mielőtt a sütőbe tolnám, ezáltal nem púposodnak fel) úgy 10 percig (ez a forma méretétől függ), majd kiöntöm belőlük a nehezéket, és még anélkül is kapnak néhány percet. Ha szép pirosak, elhagyhatják a sütőt és kihűlhetnek. Később kibélelem őket krémsajttal (én most tubusos Campinget vettem, egy méretes varrótűvel lyukat vágtam a tömlőre, a lyukon át pedig dekoratív csíkban tudtam a sajtot belenyomni a kosárkákba), tetejükbe kanalazom a kaviárt, snidlinggel díszítem. A tonhalas ugyanezzel az eljárással készült, csak ott nem krémsajt, hanem Rio Mare tonhalkrém került a kosárba.

 

Én kérek elnézést...:)

 

* már a Tescoban is lehet készre nyújtott tésztát kapni, örülés van!

Boldog új évet kívánok!

Hát ez a nap is eljött, itt az év utolsó napja. Személy szerint rühellem, legszívesebben átaludnám, és nem is a társadalmi konvencióknak való megfelelési vágy nem engedi, hogy meg is tegyem, hanem az utóbbi években eszetlenül és mértéktelenül elharapózott petárdázás. Istenem, hol vannak már azok a jó kis szilveszterek, amikor szempillakitámasztás mellett sikerült elhúzni a kómát mondjuk este 11-ig, aztán megadva magunkat a sorsszerűségnek, éjfél előtt néhány perccel elaludtunk a tévé előtt, hogy aztán hajnali 3 körül felriadva megkönnyebbülten lekapcsoljuk a készüléket, és aludjunk kivilágos kivirradtig? Másnap lehetett élvezni az alvó város csendjét, ember nem mozdult semerre, ameddig a szem ellátott... Boldog idők voltak. Az össznépi - és sajnos üzemszerű - taplóság azonban már régen nem engedi, hogy magam válasszam meg, hogyan akarom tölteni a szilveszteremet. Csendesen egyáltalán nem lehet, mert mások viszont "jól" akarják érezni magukat, és ez egyet jelent azzal, hogy mindenki másra fittyet hányva tűzijátékoznak, petárdáznak, lehetőség szerint már 31-én délelőttől újév napjának estéjéig.  Azt hiszem, nem kell átlagon felül intuitívnek lenni ahhoz, hogy lássék: utálom az évnek ezt a napját, mégpedig embertársaim miatt. No mindegy, elég is ennyi erről, nem akarok vitát nyitni, elmesélem inkább, hogy az esti baráti házibuliba mit viszek. (Kár, hogy a két macskámat nem vihetem magammal, talán a kertvárosban kevésbé lennének a zajtól halálra rémülve, mint itt, ahol lakunk...)

Készítettem először is töltött kosárkákat. Egy részüket póréhagymás-szalonnás keverékkel töltöm meg, a többiek pedig juhtúró krémet mondhatnak majd magukénak.

 

Hozzávalók:

1 csomag mirelit leveles tészta 2 mm vékonyra nyújtva

1 szép szál póréhagyma

1 kisebb lilahagyma

néhány szelet hajszálvékony bacon

Elkészítés:

A kinyújtott tésztát fém kosárka formákba teszem, megszurkálom mindet, majd 200 fokos sütőben pirosra sütöm őket. Az egy csomagnyi tésztából legalább 30-35 kosárka lesz. Amíg a kosarak sülnek, a lila- és póréhagymát vékony karikákra vágom, pici olajon párolni kezdem őket, majd amikor már kissé megpuhultak, az apróra vagdosott bacont is beleszórom az edénybe. Összepirítom őket, ha szükséges, sózom, de mindenképpen borsozom a tölteléket. Amikor a kosárkák kihültek, megtöltöm őket a töltelékkel.

 

A juhtúrós krém hozzávalói:

40 dkg juhtúró

3 tubus Maci tejszínes krémsajt (vagy Camping, vagy bármi más)

2-3 evőkanál sűrű tejföl

2 nagy gerezd fokhagyma

bors

Elkészítés:

A fentieket krémmé keverem, ezzel töltöm a kosárkákat.

 

Készült továbbá pogácsa is...

Sajtos kosárkák

Vendégségbe megyek ma, hacsak útközben - vagy még indulás előtt - hőgutát nem kapok. Ha mégis sikerülne teljesítenem a küldetést, ezzel a kis semmiséggel* állítanék be vendéglátóimhoz:

 

Hozzávalók kb. 12-13 darabhoz:

15 dkg Grana Padano reszelve

10 dkg natúr krémsajt

10 dkg kéksajt reszelve (nekem most Dor Blue)

10 dkg ricotta jellegű túró (véletlenül kaptam olaszt kimérve a piacon)

 

Elkészítés:

A Granát sűtőpapírral bélelt tepsire szórjuk, kb. 8 centis köröket formálva. 180 fokon pár perc alatt csipkésre olvasztjuk, majd kivesszük a sütőből, és hagyjuk egy kicsit meghülni, de nem megszilárdulni. Ekkor lapos eszközzel alányúlunk, és még képlékeny állapotában ráborítjuk egy formára, hogy annak az alakját felvéve elkészüljenek a sajtos alapok. Sajnos nekem egyetlen olyan poharam van, ami erre alkalmas, azzal elég hajszás tizenvalahány kosárkát elkészíteni, úgyhogy befogtam a cakkos szélű sütikiszúróimat, de azok nem az igaziak. Azazhogy igaziak lennének azok, csak akkor nagyobb körben kellett volna a reszelt sajtot elteríteni. Amikor a kosárkák kihültek, leszedtem a formákról őket, és kicsit bekerültek hűsölni a fridzsiderbe. Közben elkészült a belevaló: a krémsajtot összekevertem a ricottával és a roqueforttal, nem is kellett bele más ízesítés. Két kiskanál segítségével lapos gombócokat formáltam a masszából, mindegyik kosárkába tettem belőle, majd bazsalikom levélkékkel díszítettem.

 

* Persze a "semmiség" mibenléte relatív, mert azért csak be kellett kapcsolnom a sütőt, az pedig ebben a hőségriadós-rekorddöntögetős időben nem kis tett. Nyilvánvalóan már a piacon megsütött a nap, mert a következő versikében számoltam be az uramnak, mit végeztem:

"Megjártam a piacot,

vettem sajtot, olaszot.

Mákos guba**, kisrigó,

sütni-főzni csudijó!"

 

** gyengéd utalás az elmeállapotomra a vacsorára

 

Cukkini carpaccio rukkola pestoval saláta ágyon - ez lenne a neve, ha puccos étlapon olvasnám

Még sosem ettem carpacciot - ideje felhagyni ezzel a rossz szokással -, de nézelődvén a neten láttam egy videót, és az ott látottak felpiszkálták a fantáziámat. Ugyan nem marhabélszínből született a carpaccio, de úgy döntöttem, ha már nekem xar napom van, legalább az ebédem legyen trendi, nemdebár?:) A videó fellelhetőségét csak azért nem linkelem ide, mert ilyen idegesítő hanghordozással beszélő, pongyolán fogalmazó szakácsot, mint akitől az écát kaptam, kevés van e honban. 

 

 

Hozzávalók:

egy testes cukkini

2-3 olajban eltett szárított paradicsom

egy marék rukkola

4-5 levél bazsalikom

egy ágacska rozmaring

jégsaláta (vagy bármilyen salátalevél)

olívaolaj

só, bors

parmezán forgácsok

 

Elkészítés:

A cukkinit 5 mm-es, minél szélesebb szeletre vágom, aligolajozott (olajspricni!:) serpenyőben meggrillezem. Szórtam a szeletekre vegetát is, ezt vegetaellenzők elhagyhatják, de azért egy kis só kell neki. Amikor elkészült - néhány perc az egész - , egy tányérra teszem hülni őket. Ezt az időt használom fel arra, hogy az aprítóba beletegyem a rukkolát, paradicsomot, bazsalikom és rozmaring levélkéket, adok nekik néhány fordulót a táncparketten. Megkóstolom, sózom és borsozom a pestot, mert ez valójában rukkola pesto. Szerintem:) Ha nagyon száraz lenne, kaphat egy kis olívaolajat.  Sajnálatos módon ezúttal kénytelen voltam kihagyni a pestoból a parmezánt, ugyanis az a kb. 30 dkg, ami a hűtőben hevert, olyan penészes volt, hogy csak ámultam. És bár viszonylag nagyvonalúan kezelem a sajton lévő penészt, ez túl volt azon a határon, amit még elviselek. Ezután jön az úri mulatság: meg kell tölteni a cukkiniszeleteket, majd szorosan fel kell őket csavarni. Tálalás előtt betettem úgy húsz percre a mélyhűtőbe, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Jégsaláta alapon adtam asztalra.

 

Chorizos polentafalatkák

Hozzávalók:

11 dkg kukoricaliszt

7 dl víz

10 dkg reszelt sajt (jót tesz neki a füstölt)

chorizo

néhány érett paradicsom, mondjuk 5 db

2 szál újhagyma

friss rozmaring vagy bazsalikomlevélkék

Elkészítés:

A vizet felforraljuk, vékony sugárban, állandó keverés mellett hozzáadjuk a kukoricalisztet. Csomómentesre keverjük (muhaha!), és addig főzzük-kavarjuk, míg sűrű masszaként el nem válik az edény falától. (Leginkább az alján szeret tartózkodni, és nem átall odakapni, ha nem figyelünk...) Amikor késznek nyilvánítjuk, belekeverjük a reszelt sajtot, lehet esetleg borsozni, és ollóval vagdoshatunk a masszába bazsalikomot. Nem kell sok, 2-3 levél elegendő. Ezekután kiolajozott tepsire simítjuk, lehetőleg egyenletes vastagságban, majd hűvös helyre tesszük szikkadni. Nekem épp befért a fridzsiderbe, ott is felejtettem tegnap óta egészen ma estig. Ma azonban elővettem a hűtőből, és nagyobbacska pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki a masszából, majd fóliával bélelt sütőlapon, grill funkcióval adtam mindkét felének a sütőben. Ez kimondottan hasznos tevékenységnek bizonyult, hiszen a konyhában ekkor még csak 30 fok volt, épp ideje volt ráerősíteni a fűtésre. Mindkét oldalnak kellett néhány perc szolárium, ekkor kikaptam a tepsit, hagytam a korongokat hűlni. Közben a paradicsomokat felnegyedeltem, kimagoztam, a paradicsomhúst apró kockákra vágtam. Olívaolajon a karikára vágott újhagymát pirongattam kicsinyég, társítottam hozzá a paradicsomot, sóztam, borsoztam, kapott némi őrölt rozmaringot, de csak azért, mert imádom. Rottyantottam rajta két szolídat, nem kell péppé főzni semmiképp. Utolsó műveletként a chorizot karikáztam fel vékonyan, nagyjából annyi karikát, ahány korongocska volt. Mindkét oldalukat forró serpenyőben megsütöttem. Ekkor következett az építkezés: a  polentakorongra  paradicsomszószt pottyantottam, passzítottam párjául pirított paprikáskolbászt, pihentetve platnira pakoltam. Itt van nektek a mára rendelt alliterált mondatom:) Remek kis előétel, próbáljátok ki!

 

Prosciutto e melone, azaz sárgadinnye pármai sonkával

 

fotó: Kandikó Judit

Amikor az ember lánya már évezredek óta nem kisgyerek, amikor a súlyára való tekintettel csak néha eszik csokoládét, mégis szeretné emlékezetessé tenni a Mikulás-várást, akkor bemegy kedvenc üzletközpontjába ahová leánykája amúgy is berángatta, mert meg akarta venni élete első alapozóját, a kergetyúk, mintha a csodaszép hamvas bőrének alapozóra lenne szüksége, de hát beszélhetek én ennek, még nálam is sokkal makacsabb, hát hiszen Kos szülött az istenadta, meglátja a sárgadinnyét és arra gondol: ennyi igazán jár neki. Otthon kivételesen tartózkodik néhány szelet pármai sonka, úgyhogy mostantól nem kell egyedül reszketnie szegénynek a hűtőben, csatlakozik hozzá méltó párja, a dinnye, és együtt kerülnek a vesztőhelyre: a tányérra. Ma kivételes szerencsém volt: a sárgadinnye mézédes, és kevesebbe került, mintha egy fürt banánt vettem volna. Sok kis apróságból tevődik össze a boldogság, én mondom:)

 

Kosarat adtam...

 

Az első töltelék: gombát és póréhagymát pároltam össze szalonnazsíron (tudom, tudom, nem egészséges, de éppen volt maradék, és isteni ízt adott a cuccnak, úgyhogy ignoráltam a kisördögöt, aki kalapált az agyamban:), sót, borsot és egy ágacska friss kakukkfüvet kapott.

A második töltelékhez paradicsomot daraboltam (magja-leve nélkül), barátjául szegődött még friss bazsalikom, oregánó,  rozmaring,  olívaolaj, só, bors, díszítésnek pedig olajbogyó került.

A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon csoport krémmel töltött lett: juhtúrót, tejszínes krémsajtot kevertem habosra leheletnyi fokhagymával, borssal, és kész is.

Biztosan sokszor készítek még ilyet, pikkpakk készen van, ötleteim a töltésre vonatkozóan számosak, úgyhogy éljen az ikeás kosárka:)

Az ötletért köszönet nemisbékának:)