Tejszínes eper fagyi

Végre-valahára be tudtam üzemelni a fagylalt készítő gépet. Nem mintha olyan bonyolult lenne a kezelése, bár az első összerakás kis híján kudarcba fulladt, de affinitásomat a gépekhez ismerem, nem voltam meglepve. Ámde a mélyhűtőm méreteit és kihasználtsági fokát tekintve komoly logisztikai feladat volt a tartály 24 órán keresztüli hűtése. Viszont bármire képes vagyok a szent ügy érdekében, még arra is, hogy a bolti fagyikat kiegyem a mélyhűtőből, hogy a tartálynak helyet találjak. Remélem, mindenki értékeli az önfeláldozásnak ezt a különösen embert próbáló fajtáját! Elsőként a jól bevált, és verhetetlen citromfagylalt készült el, majd pedig ez a tejszínes eper, melynél egyszerűbb talán csak egy pofon lehet...

Hozzávalók:

15 dkg cukrozott sürített tej

2 dl tejszín

50 dkg eper

ízlés szerint még egy kevés porcukor, ha az eper nem lenne elég édes

Elkészítés:

A sürített tejet a tejszínnel forráspontig hevítem, majd félreteszem hűlni. Az epret megmosom, leturmixolom, hűtőbe teszem a pépet. Amikor a tejszín már hideg, összekeverem az eperpéppel, majd a fagylaltgépbe töltöm. 25 perc alatt kész a krémes, finom eperfagylalt.

Citromfagylalt

Ez a fagyi volt az idei nyár nagy favoritja. Debütálásakor gyakorlatilag megmentette az uram életét, aki 40 fokos hőségben, hosszú városban autózás után érkezett haza, és amikor a ház előtt kiszállt a kocsiból, már akkor láttam, hogy a fagyigép a lehető legjobbkor végzett a feladatával. Úgyhogy mire ő felért az emeletre, én már kiadagoltam a fagylaltot, ő pedig hálásan kanalazta be, közben nem győzte mondogatni, hogy ez most életet mentett. Elképzelhető, hogy a mostani hétvégén is bevetésre kerül, tekintettel a beharangozott hőségriadóra...

Hozzávalók:

1 dl frissen facsart citromlé

1,2 dl tej

1,2 dl tejszín

8 dkg porcukor

1 citrom héja

Elkészítés:

A metódus roppant egyszerű: a hozzávalókat turmixgépbe öntöttem, összeturmixoltam. Miután minden a hűtőből került elő, tehát hideg volt, nem volt szükség előhűtésre, mehetett rögtön a fagylaltgépbe. 20 perc múlva kanalaztuk.

A receptet a  http://desszert.eu-n találtam

Nehézségi fok:

Pisztáciafagylalt

Szeretem az olyan fagylaltokat, amikben van egy kis harapnivaló. Ennek jegyében nemsokára diófagyi fog készülni, de előtte csináltam egy főpróbát a pisztáciával. Nagyon finom lett a végeredmény, annak ellenére, hogy nekem kicsit semleges a pisztácia íze, bár lehet, hogy csak a régi, gyerekkori élmények tükrében, és nyilván azok a pisztáciafagylaltok gazdagon meg voltak nyomva ételfestékkel és aromával...

Hozzávalók:

2 nagy tojás sárgája

8 dkg kristálycukor

5 dl tejszín

1 dl tej

10 dkg sózatlan pisztácia

Elkészítés:

A tojások sárgáját egy keverőtálban 5 dkg cukorral fehéredésig keverem. A tejszín és a tej keverékét forráspontig melegítem, majd apránként, sűrű kevergetés közepette a cukros tojáshoz öntöm, aztán vissza a lábasba. Ekkor megy bele a pisztácia és a maradék cukor, amit a robotgépben megdaráltam. Hagytam néhány szemet, amit csak durvára vágtam, azt is beledobom. Ismét felmelegítem a keveréket, kevergetve, óvatosan, nehogy a tojás megfőjön benne, majd üvegkancsóba töltöm, kihűtöm, és egy éjszakát ül a hűtőben. Fagylaltgépben 20 perc alatt készült el. Alig bírtam megállni, hogy a dobozba való átkanalazás - és tárolás - folyamatában el ne tüntessem az egészet úgy, ahogy van... A fotó is csak úgy hamarjában készült, képtelen lettem volna hosszan komponálni, fotózni anélkül, hogy az egészet be ne toltam volna az arcomba:) Mert egy jellemgyenge izé vagyok, azért...

Nehézségi fok:

Ananász sorbet

Olaszországban szinte ingyen dobálták az ember után a fantasztikusan érett, hosszúkás Costa Rica-i ananászt. A nyaralás alatt is pusztítottuk rendesen, de a hazafelé útra is jutott belőle a csomagtartóba. Itthon pedig sorbet készült belőle, mert ez a fajta gyümölcs fantasztikusan édes, aromás, az isten is fagylaltnak vagy sorbet-nek teremtette.

Hozzávalók:

egy ananász feldarabolva

3 dl víz

10 dkg kristálycukor

fél lime leve

Elkészítés:

A cukorból és a vízből szirupot főzök, majd kihűtöm. Belecsavaron a lime levét. Az ananászt feldarabolom, leturmixolom, hozzáadom a lime-os cukorszirupot is, azzal is forgatom néhány másodpercig a gépben. Ekkor átöntöm a fagylaltgépbe, és 20 perc múlva kész a sorbet. Egy kis citromfű rátépkedve igazán nem rontja el...

Valahol, valamikor, valahonnan azt tanultam, hogy az érett ananászt arról lehet megismerni, hogy a levelei közül a középsőket könnyedén ki lehet húzni. Tényleg nem emlékszem rá, honnan ez a roppant hasznos információ, de mindig ezt a módszert használom, és még sose vettem rossz gyümölcsöt.

Ananász tisztítása: az ananászt megskalpolom, azaz eltávolítom a leveleit, és a talpából is levágok egy darabot. Majd éles késsel hosszanti irányban levágom a héját, igyekezve minél több "szemet" is eltávolítani belőle. Ha már ruhátlan, hosszában elnegyedelem, mindegyik negyedből kivágom a fás közepét. Ha szükséges, utómunkában még kiszemezgetem a drágát, aztán cikkekre vágom. Valahogy így:

Szeder fagylalt

Nem tudtam - de persze nem is akartam - ellenállni a gyönyörű szedernek a szombati, forróságban fuldokló piacon. Most fagylalt készült belőle, de szemenként lefagyasztva is fogok eltenni belőle télre, mert triffle-ben, zabkásában, gyümölcsrizsben, vagy egyszerűen joghurtba turmixolva is istenien visszacsempészi a szürke, téli hétköznapokba a nyár fényeit.

Hozzávalók:

2 dl tejszín

10 dkg cukrozott, sürített tej

20-25 dkg szeder

Elkészítés:

A tejszínt és a sürített tejet összekeverem, forráspontig melegítem, majd hagyom kihülni. A szedret leturmixolom - a viszonylag kis mennyiségre tekintettel nem a turmixgépben, hanem a chopperben -, és összekeverem a hideg tejszínnel. A hűtőben várakozik a teljes lehülésig. Fagylaltgépben 20 perc alatt elkészül.

Nehézségi fok:

Tojáslikőr fagylalt

Tikkasztó a meleg, és ilyenkor mi másra vágyna az ember jobban, mint hideg ásványvízre és jóféle fagylaltra? Az elmúlt egy-két hétben készítettem már vaníliát, epret, most eljött az ideje, hogy ez a likőrös csoda is sorra kerüljön. Sajnos a mélyhűtőmbe nemigen fér el, legfeljebb két doboz fagyi (no meg maga a gép persze!), úgyhogy ennél nagyobb gyakorisággal nem készíthetek fagylaltot, pedig Vicki Smallwood könyvében reeeeeeeengeteg isteni recept van!

Hozzávalók:

4 db tojássárgája

7,5 dkg finom kristálycukor

4,5 dl tejszín

3 dl tojáslikőr (vagy más krémlikőr, pl. Bailey's)

Elkészítés:

A szokásos módon készül: a tojássárgáját fehéredésig keverem a cukorral, míg a tejszín csendesen igyekszik elérni, de nem túlhaladni a forráspontot. Amint ez megtörténik, a forró tejszínt óvatosan, vékony sugárban, esetleg több részletben, őrült kavarás közepette a cukros tojáshoz adom, majd a keverék visszakerül a lábosba, onnan a tűzre, és további őrült kavarás közepette besűrítődik. Akkor jó az állaga, ha a fakanál hátán lévő krémbe úgy tudunk ujjunkkal csíkot húzni, hogy azután nem nyaljuk le se a fakanalat, se az ujjunkat,  a csík megmarad a kanál hátán. A krémet lehűtjük, a  fagylaltgépbe töltés előtt hozzáöntjük a likőrt, majd pedig hagyjuk, hogy a gép elvégezze az ő dolgát.

Nehézségi fok:

Vanília fagylalt házilag, úgy is, mint a Zöld Vadművelet jutalma

Annyi mindenről szeretnék írni... Például arról, hogy pontosan emlékszem, Ana vitt bűnbe engem, legalábbis ami a fagylaltgépvásárlást illeti. De ez jó, egy percig se bántam meg, hogy megvettem a kis idióta kinézetű masinát, mert bár télen egyáltalán nem használom, nyáron mindig van a mélyhűtőben házi készítésű fagylalt, és ezt gép nélkül nehezen valósítanám meg, mert hogy én nem kavargatnám fél óránként a szuttyot, az zicher. A mai nap sikerét megünneplendő már tegnap megfőztem a vaníliafagyi alapot, ma este csak a géppel kellett megfagyasztatni. És hogy milyen sikert értem el a mai napon? Ó, hát képzeljétek, ma azzal a tudattal fekszem le, hogy tettem valami hasznos dolgot a környezetemben, lett légyen az bármilyen csekélység, ma nem romboltam, hanem építettem. Holnap reggel ennek következtében olyan fájós derékkal fogok ébredni, hogy csillagokat fogok számolni fényes nappal is, de ez most nem számít. Ma volt ugyanis a Zöld Vadművelet 2.0 keretében a Pillangó Hadművelet akciója, melynek keretében nilatakoval, mimkével és nurse-szel rendbe vágtuk a( egyik) Tuskó áruház környékén elterülő közterületet, ahol is összeszedtünk 8-9 zsák szemetet, beültettünk öt virágedényt, amik bár ott árválkodtak az utcán, csak szemét és gaz volt bennük. Mától vinka rózsák, hamvaskák, büdöskék és bokrok díszítik a tartókat, és nagyon reméljük, hogy az arra járók se el nem lopják a virágokat, se nem dobálnak rájuk szemetet. A trolimegállóval kapcsolatban korántsem vagyok ilyen derűlátó, ott már holnap reggelre megint bokáig fog állni a csikk. Szóval ma szemetet szedtünk, ültettünk, gazoltunk, beszélgettünk emberekkel, játszottunk kajla kutyával, aki besegített az akcióba, és mindehhez még az ég is kegyes volt hozzánk: amint nekikezdtünk a munkának, elállt az eső. 7 órán át dolgoztunk keményen, igazán megérdemeltem egy kis kényeztetést estére.

Hozzávalók:

5 dl tejszín

10 dkg cukor

5 tojás

1 rúd vanília

Elkészítés:

Az alapot előző nap főzöm meg, hogy egy napot a hűtőben töltve jó hideg legyen, így a fagyigép könnyebben birkózik meg vele. A tejszínt a félbevágott vaníliarúddal és a kikapart magokkal melegedni teszem, de nem forralom fel. Közben az 5 egész tojást a cukorral fehéredésig kavarom, és a meleg tejszínt folyamatos keverés közben hozzáadom a tojásos cukorhoz. Simára keverem, majd visszateszem a tűzre, és - még mindig kevergetve - besürítem. Itt óvatosan kell eljárni, mert ha túlhevül a folyadék, édes tojásrántotta lesz belőle, ami a célnak nem hogy nem felel meg, de egyenesen gusztustalan látványt nyújt. Szóval figyeljünk, hogy ez ne következzen be. Amikor a krém kicsit besűrűsödött, kihalásszuk belőle a vanília rudakat, kihűtjük, majd egy éjszakára/egy napra a fridzsiderbe tesszük. Aztán a fagylaltkészítőbe öntjük, 20-25 perc alatt isteni, intenzív vanília fagylalt a jutalmunk. A tetejére kerülhet tejszínhab, készen vásárolt csokoládé öntet, de ha más nincs kéznél, egy kis friss eperből készült szószt mindenképpen öntsünk a fagyira, különben nem lesz gusztustalan a róla készült fotó!:)))

Nehézségi fok:

Menta fagylalt

chilii kollegina tette a bogarat a fülembe egy kommenttel. E helyt szeretném leszögezni, hogy nem szép dolog az amúgy is befolyásolható blogger társat bűnös utakra hajkurászni, de ezt a szöget most kénytelen vagyok figyelmen kívül hagyni, ugyanis a menta fagyi nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. A recept a Szakácsok könyvéből van, ami azt bizonyítja, hogy bár összességében nem voltam elégedett a könyvvel, bizonyos receptjeit mégis integrálandónak tartom a konyhámba.

Hozzávalók:

egy maréknyi menta

5 dl zsíros tej

1 dl tejszín

6 tojássárgája

12 dkg porcukor

tekerésnyi őrölt bors

Elkészítés:

 A tejet és a tejszínt összeöntöttem, felforraltam, és amint elérte a forráspontot, lekapcsoltam alatta a lángot, beleszórtam a mentalevelek felét. 5-6 percig áztak a levelek a lében, aztán kivettem, eldobtam őket. Azt írja a könyv tanácsként, hogy ne hagyjuk tovább ázni a mentát, mert megváltozik az íze, túl erőssé válik. Ezután a tojássárgákat habosra-fehérre kevertem a porcukorral, és a szokásos metódus szerint hozzáöntöttem a forró tejet, kevertem szorgosan. Ezután került vissza a lábasba, sűrűsödésig melegítettem - a könyv 85 fokot ír, de persze megmérni nem tudtam, sőt, az az érzésem volt, mintha nem igazán akarna a szutty sűrűsödni, de kicsire nem adunk. Lehűtöttem a folyadékot, majd beleöntöttem a turmixgépbe a maradék menta felével, forgattam rajta néhányat, majd beletettem a fagyigépbe. Fantasztikus ízű fagylalt lett ténykedésem jutalma, hála istennek a gyerekek nem igazán kedvelték, az Uram azt mondta, finom, de csak egyszer evett belőle. Mi következik ebből, na mi? Igen! Kis híján az egészet én faltam fel, a fotózáshoz alig maradt két árva gombócocska:)

Fagylalt recept gyűjtemény

Hogy az alapötlet megfogalmazásán kívül egyébbel is hozzájáruljak a gyűjteményes receptek számának gyarapításához, összeszedem a fagylalt recepteket, azon okból kifolyólag, mert friss fagyigép tulajdonos vagyok, amúgy is keresgélek, és ha ez így van, hátha más is profitál a találatokból. Történeti áttekintést nem adok, mert a linkek között találtok ilyet, és bár ismétlés a tudás anyja, mindazonáltal valami rokonságban lehet az unalommal is.

Ős-fagylaltkészítő blogger társunk Chili és vanília, íme az ő posztjai fagyi-ügyben:

A nagy fagyi poszt

A saját mentafagylaltom

Rettenetes nap

Írok egy posztot, mielőtt elmennék itthonról, mert szükségét érzem, hogy a mai napomat megörökítsem, és amilyen tendencia mutatkozik a katasztrófák terén... hát nem is tudom... remélem, legalább közlekedési baleset áldozata nem leszek, az annyira snassz lenne.  Tulajdonképpen a délelőtt csak szimplán zsúfolt volt, sok mindent kellett elintéznem, az igazi szívás délelőtt a lányomat érte utol, lásd még az ocsmányiroda címszónál. Nem is volt addig semmi baj, míg el nem helyezkedtem kényelmesen a kanapén, hogy vagy 10 percet szusszanjak, mielőtt nekikezdek főzni. Igen ám, de a szusszanást egy fura hang szakította meg. Olyan volt, mintha... mintha valami vastag üveg repedt volna meg. Miután nálam meglehetősen sok üveg tartózkodik, nem vártam semmi jót. De amilyen látvány a műhelyben fogadott, az még annál is durvább volt, mint amire számítottam: egy 0,75 literes oldószer alapú lakk fogta magát, és kb. egy méter magasból levetette magát a földre. Természetesen kinyílt, tartalma szétfolyt a műhely linóján. Aki próbált már lakkot feltakarítani, az tudja, mit éreztem. Én pedig duplán tudtam, mit érzek, hiszen vagy két hónapja ezt már előadtam, akarom mondani, egy másik lakk már előadta a mutatványt. Nem mesélem el a részleteket, legyen elég annyi, hogy egy milliliter oldószer nem volt itthon, se lakkbenzin, se aceton, se semmi az égvilágon, ámde a boltban sem volt, ahová a fiamat szalajtottam segítségért.  Ott álltam nyakig ragacsosan, és úgy éreztem, semmi más nem menthet meg az azonnali megőrüléstől, csak az, ha menten elkészítem Chili és vanília karamell fagylaltját. A recept úgy kezdődik, hogy a cukrot egy evőkanál vízzel karamellizáljam. Hát jelentem, én megpróbáltam, de csak egy gusztustalanul habzó cukorszirup lett belőle, ami a leghalványabb jelét se mutatta, hogy barnulni akarna. Kiöntöttem a francba. Ekkor jött ki a lányom a konyhába, hallván újabb káromkodásomat, majd viccesen arra próbált figyelmeztetni, hogy vannak jelek, amikből értenem kéne, és leülni a fenekemre. Jól megbántottam, és főztem egy újabb adag karamellt, most már víz nélkül. Ezután bementem, hogy bocsánatot kérjek a gyerektől. Megbocsátott. Közben kiderült, hogy a fagylalt nem fog beférni a mélyhűtőbe, ezért megettük a tegnap készített szeder- és csokifagyikat, ez némiképpen lenyugtatott. Olyan apróságot, hogy a borsófőzelék készítése közben kb. másfél maréknyi szárított petrezselyem szóródott ki, egyenletesen beterítve a tűzhelyet és a padlót, el se mesélek, mert jogosan merülne fel a kérdés, miért használok tavasszal szárított petrezselymet. (Mondjuk kizárólag azért, mert életem párja kidobta a frisset, azt mondta, nem volt túl jó állapotban már.) Remélem, azért a vájtfülűek kiérzik a sok rinya mögül is a közlésvágyat, hogy világgá kiáltsam: engedtem CV lobbizásának, és szombaton magamévá tettem egy fagyigépet. Nem volt egyszerű: az éppen önmagát ünneplő áruházlánc egyikében semmilyen gép nem volt, a másikában két csoffadt darab árválkodott meglehetősen drágán, a Vasedényben szintén sajnálkozva néztek Anára és rám, mikor kerestük, úgyhogy végül a Metróban vettük meg szombaton azt az egy darab Eltát, ami a polcon árválkodott. A magyar kereskedelem még nincs felkészülve CV lobbyjára és a világtrendekre. Hülyék.

Megírtam ezt a posztot, és lám-lám, IE alatt széttúrta a sablont. Komolyan mondom, a gépet is felrúgom műholdnak most már...!