
Remélem, nem fog senki kinevetni, amiért leírom az alábbi "receptet", de ha mégis, hát legyen így! Sajnos az utóbbi napokban kénytelen vagyok mindenféle praktikához folyamodni, hogy a hozzám közel állóknál jelentkező, különböző fajta takonykórokat valahogyan kezeljem.

Kép innen: http://cateringkauai.com/Home_Page.html
A mai varázsital így készült:
2,5 dl forró víz
fél citrom leve és reszelt héja
2-3 teáskanál méz
1 kétcentis friss gyömbér finomra reszele
1 késhegynyi őrölt fahéj
A citromlevet, mézet, reszelt gyömbért bögrébe tettem, majd felöntöttem a forró vízzel. Nagyon kellemes forró ital a végeredmény, ami kicsit megizzaszt, a bágyadt, erőtlen fizikumot kissé felpörgeti. Annak is ajánlom, aki még nem beteg.

Január van, nyakig benne vagyunk a szürke, nyirkos, hideg télben. Még jó pár hét telik el addig, míg napsütést láthatunk, nem kizárt, hogy addig szmogriadót is átélünk. Szervezetünk nyáron összeszedett vitamintartalékai kimerülőben vannak, még azoké is, akik gondot fordítottak arra, hogy ezeket a vitaminraktárakat megtöltsék. Hát még azoké, akik nyáron sem fogyasztottak elég gyümölcsöt és zöldséget!
Amikor egyre nehezebben mászunk ki az ágyból reggelente, amikor kora délután is ólmos fáradság vesz rajtunk erőt, ha lépten-nyomon beleesünk valami torokfájós, orrfolyós nyavalyába, gondoljunk arra, hogy szervezetünk tartalékait mozgósítanunk kellene. Erre kiváló lehetőség, ha frissen facsart gyümölcs- és zöldségleveket fogyasztunk. Az ezzel a témával foglalkozó cikkek ilyenkor azt írják: lehetőség szerint szerezzünk be egy gyümölcscentrifugát. Én pedig azt mondom: anélkül hozzá se kezdjünk a művelethez! Sajnos nemigen lehet kézzel, szitával, miegymással úgy kinyerni a levet a gyümölcsökből, mint ezzel a remek találmánnyal. Ha még nincs otthon centrifugánk, és a beszerzése mellett döntünk, érdemes olyat vásárolni, ami szétválasztja a levet és a rostokat. Ráadásul véleményem szerint ez az a háztartási gép, amelyből megéri a drágább modellek közül választani, az én előző készülékemet akkor vásároltam, amikor a most 24 éves lányom született, és nem azért váltam meg tőle (mármint a géptől:), mert használhatatlan volt, hanem mert a fehér műanyag borítása az idők során nagyon csúnya sárgás lett, és egy ilyen esztétikailag nem kifogástalan gépben nem szívesen készítek ételt. Így aztán tavaly beszereztünk egy kiváló Philipset, ilyet ni:
Kép forrása: www.argep.hu
Elsőként a legalapabb levet mutatom meg, ami télen hozzáférhető: alma, répa és zeller került a gépbe. A zeller nagyon jó vízhajtó, én ráadásul szeretem is, úgyhogy mindig gondoskodom arról, hogy legyen otthon. Megfelel gumó vagy szár formájában is. A kifacsart levet minél előbb igyuk meg, hogy a vitaminok a levegővel érinthetve ne menjenek tönkre. Igyuk a gyümölcslevet lassan, hiszen a vitaminok felszívódása már a száj nyálkahártyájában elkezdődik.
Hozzávalók 2,5 dl léhez:
2 nagyobb alma
1,5 közepes sárgarépa (nem szoktam meghámozni, csak alaposan megsikálni)
1/4 zellergumó


Szeretem én az alkoholos változatát is, van is itthon fehér rum, de tegnap csak valami hűsítő, üde ízre vágytam, nem arra, hogy fejbe is vágjon, amit iszom. Meg aztán burjánzik az erkélyen a menta, Szigetmonostoron is kaptam egy jó adaggal, nem hagyhattam, hogy tönkre menjen.

Hozzávalók 1,5 literhez:
3 citrom + 1 zöldcitrom
10 dkg kristálycukor
1 liter hideg víz
néhány jégkocka
egy marék friss mentalevél
Elkészítés:
A cukorból egy kevés vízzel szirupot főzök, kicsit kihűtöm. Kifacsarom a citromok levét, a zöldcitromot karikákra vágom, beleöntöm a kancsóba, ráöntöm a cukorszirupot, a viz felét, beledobálom a mentaleveleket és egy fakanál nyelével kissé megtöröm őket a kancsóban, hogy az illóolajaik felszabaduljanak. Jöhet utána a maradék víz, néhány jégkocka, esetleg egy kis utána ízesítés, és mehet a hűtőbe kicsit pihenni.

Nyilván nem mondok újdonságot senkinek azzal, hogy a piacok rogyásig vannak gyümölccsel, válogathatunk a meggy, a málna, a sárga- és őszibarack, a nektarin, áfonya, szeder, sárga- és görögdinnye hegyekben álló csodái között.
Nálunk a nyers gyümölcs fogyasztása kissé nehézkes (értsd: én lelkesen hazaviszem a piacról, eszem belőle, majd szomorúan nézem, ahogy tönkremegy a gyümölcs, próbálom ugyan a fiúkba tukmálni, kevés sikerrel), ezért kénytelen vagyok különböző praktikákhoz folyamodni. Itt van például ez a smoothie, ami igazából gyümölcsturmix, csak nem tejjel készítettem, hanem joghurttal és egy kis jeges vízzel. Na, így eltűnt vagy 30 deka málna és két pohár joghurt, ami reggeli indításnak nem is rossz.
Hozzávalók:
30 dkg málna
egy kevés folyékony édesítőszer
2 pohár natúr joghurt
jeges víz vagy néhány jégkocka
Elkészítése pedig még ébredés utáni félkómában is megy: a hozzávalókat a turmixgépben habosra pürésítjük, majd élvezettel elkortyoljuk.

Két és fél órai városban tömegközlekedés után már csak két dologra bírtam gondolni a 7-es buszon, 40 fokban: a dörömbölő fejfájásomra, meg egy jegeskávéra. (Néha gondoltam egy Uzira is, de azt a világért be nem vallanám...) Az nem volt opció, hogy bárhol megszakítsam az utamat - pedig akadt volna csábító lehetőség útközben akár a Gellértben, akár a Jégbüfében, de még a Simplon kávézó is szóba jöhetett volna -, mert az egyben azt is jelentette volna, hogy meghosszabbítom azt, tehát a jegeskávét mindenképpen otthon akartam meginni. Vanília fagyit kedden délután csináltam, tejszín is volt otthon, a kávé meg szériatartozék az életünkben, úgyhogy semmi sem állhatott az utamba. (Egy tizenéves lányka mondjuk megpróbálta, három megállón át állt úgy előttem, hogy minden pillanatban fel voltam rá készülve, hogy az ölemben landol, de ezen nem csodálkoztam, hiszen a busz harmada üres volt, hát hol máshol kellemetlenkedett volna, ha nem benne az aurámban?) A végeredmény a várakozásnál jobban sikerült, sajnos van rá esély, hogy mindennapos vendég lesz nálam ez a cucc, ami egyáltalán nem öröm, még akkor sem, ha a fagyi és a tejszínhab kalóriatartalmának csak a felét számolom...
Hozzávalók:
egy adag frissen főzött, lehűtött presszó kávé
egy gombóc vanília fagylalt
tejszínhab ízlés szerint
cukor vagy édesítőszer ízlés szerint
Elkészítés:
Megfőztem a kávét - most nem túl erősre, mert a fiamat is belecsábítottam a kávézásba -, a csepegtetőt beleállítottam egy alkalmas edénybe, jeget töltöttem köré, és lehűtöttem. Aztán egy-egy adagot talpas pohárba öntöttem, ebbe kanalaztam a vanília fagylaltot, megkoronáztam tejszínhabbal, és a Hollandiában zsákmányolt jamaica rumos szórócukorral díszítettem.

Úgy éreztem ma délelőtt, halaszthatatlanul szükségem van valami édesre. Ami lehetőleg meleg legyen. Nem is, inkább talán forró. De mi a fene az...? Aztán kipattant!
Hozzávalók:
1 tasak instant vaníliás capuccino
1 kocka fehér csoki
1 mokkáskanál vanília extract
tejszínhab
Elkészítés, feszült figyelmet kérek, roppant bonyolult:
Kedvenc réz edényünkben, amit még 1985-ben Moszkvából hoztunk, forraljunk vizet. Egy gondolattal többet, mint amit a capuccino utasítása javasol. Legkedvesebb bögrénkbe - hozzám hasonlóan sznobok meissenibe:) - öntsük bele a tasak tartalmát, dobjuk utána az apróra tört fehér csokit, löttyintsünk bele vanília kivonatot. Cukor nem kell - isten őrizz, hízlal! -, mert az instant cucc úgyis leginkább abból áll. Amikor a víz felforrt, öntsük bele a csészébe, ne szégyeljünk tejszínhabot nyomni a tetejére, és máris elkészült az édes, forró ital, amiről titkon álmodunk:)

balinto 2006