Tejfölös krumplifőzelék

Az egyik legkedveltebb főzelék nálunk, a magam részéről a nyári krumpliból jobban kedvelem, mint az öreg téliből. Két fontos feltétele van annak, hogy igazán finom legyen: a jó minőségű tejföl és a babérlevél. Ezek nélkül fabatkát sem ér az egész. A fotót a főzelékről most hanyagolom, a krumplifőzelék nem tartozik a fotogén ételek közé sajnos, vagy csak én nem vagyok hozzá elég ügyes.

 

Hozzávalók:

1 kg krumpli 1 kisebb fej vöröshagyma 
5-7 dl zsíros tejföl 2-3 evőkanál liszt 3 babérlevél 1 mokkáskanálnyi pirospaprika só fehérbors ízlés szerint pár csepp ecet

 

Elkészítés:

A krumplit megtisztítom és 3 mm-es karikákra vágom, majd főni teszem annyi vízbe, amennyi éppen ellepi. Ha felforrt, megsózom, beledobom a babérlevelet, a karikákra vágott hagymát, és puhára főzöm. Közben elkészítem a habarást:a tejfölben csomómentesen elkeverem a lisztet és egy pici pirospaprikát. Hőkiegyenlítéssel habarom be a főzeléket, azaz a krumplit félrehúzom a tűzről, a levéből egy-egy kis merőkanálnyit a habaráshoz öntök, elkeverem, egy újabb kanálnyi forró lé, újabb keverés, majd az egészet beleöntöm a főzelékbe, óvatosan elkeverem, hogy a krumplit ne törjem péppé, aztán visszateszem a lángra, forralok rajta egyet. Kidobom belőle a babérlevelet, hozzáadom a borsot (ízlés szerint egy-két csepp ecetet), ha kell, utánasózom, és már készen is van.

 

Nehézségi fok:

 

Babfőzelék

Nehézségi fok:

 

Az ember nem főz mindig címlapra való kaját, aki háztartást vezet,  tudja ezt jól. Így vagyok ezzel én is, és azt tapasztalom, hogy akkor aratom a legszebb sikereket, amikor jól ismert ételt főzök meg - már megint jól:) Nem volt ez másként ma sem, amikor fehérbabból készítettem főzeléket. Isteni házi sült kolbász került rá feltétnek, de bármilyen más hússal jó, legyen az akár pörkölt, akár tokány, ne adja isten sült virsli, szafaládé, vagy esetleg sült hagyma.

 Az uram fotózta

Hozzávalók:

30-40 dkg fehérbab (hogy ezt miért importáljuk Spanyolországból, rejtély...)

1 fej vöröshagyma

1 nagyobb gerezd fokhagyma

olaj

2-3 evőkanál liszt

2 dl tejföl

2-3 babérlevél

só, pirospaprika

valamilyen füstölt hús, csont, ennek hiányában egy füstölt kocka (fujjfujj, a pokolban fogom végezni bizonyosan!:)

 

Elkészítés:

A babot előző éjjel beáztatom bő vízbe, hadd puhuljon a héja. A főzés megkezdésekor leöblítem, kuktába öntöm, majd friss vizet öntök rá, hogy bőven ellepje. Beleteszem a kockára vágott hagymát, a babérlevelet, egy kis sót, a füstölt kockát, és 10-15 perc alatt puhára főzöm. Amikor úgy gondolom, puha lehet már a bab, leveszem a kukta fedelét, és az időközben elkészített fokhagymás, enyhén pirospaprikás rántással berántom a főzeléket. Hozzáadom a tejfölt, forralok rajta egyet, eltávolítom a babérleveleket, és már készen is van. Az egész nincs több fél óránál, már persze ha nem felejtettük el beáztatni a babot.

Tökfőzelék

 

Iszonyúan nem stílusos egy ilyen magasztos napon tökfőzelék recepttel előrukkolni, de  az olvasói kéréseket viszont nyomban teljesíteni kell, mert félő, ha nem tesszük, az olvasó elpártol tőlünk. Bár Mankáról ezt nem gondolom, mindazonáltal inkább idepattintom a főzelék recipét, még a végén elfelejteném, mert időskori elhülyülésben - is - szenvedek:) Na figyi Manka lelkem, egyáltalán nem ördöngösség jó tököt főzni, mindazonáltal simán előfordulhat, hogy az én módszerem nem nyeri el a tetszésedet. Az enyémfakanál alól kikerülő tökfőzelék ugyanis sűrű, krémes, egyáltalán nem az a vizesmenzás, ha érted, mire gondolok. Sokan tejjel készítik, meg besózzák a tököt, hogy kifacsarván egy nem túl gusztusos trutyit kapjanak, ellenben azt a kevés vitamintartalmát kiöntsék a lével együtt. Én így tanultam Nagyanyámtól, ahogy alant írva vagyon, sose változtatnék rajta. Tökvásárlásnál érdemes odafigyelni, hogy csak a halványzöld, esetleg fehér színűt vegyük meg, ami már sárgába hajlik, az nem fiatal tökből gyalulódott.

Hozzávalók:

1 kg gyalult tök (kb. 4 tányérnyi lesz belőle, ha Angyalod is szereti, érdemes ennyivel indítani)

1 fej vöröshagyma

fél liter tejföl

nagy csokor kapor apróra vágva

só, bors, ecet, pirospaprika

3-4 evőkanál liszt

olaj

 

Elkészítés:

Az olajat felmelegítem, de csak olyan barátságosra, hogy amikor rádobom a szálasra vágott vöröshagymát, ne égjen meg. Keverek rajta vagy hármat. Ekkor utánaküldöm a tököt, óvatosan összeforgatom a hagymával, nem feltétlenül töröm pépesre a cuccot, sőtmitöbb. Megsózom rendesen, rálöttyintek egy kávéskanálnyi ecetet, lefedem, és kis lángon párolom. A friss tök enged annyi vizet, amennyiben meg is puhul, ha mégsem, akkor max. fél decit aláöntök, de erre nemigen van példa így tavasztájt. Amikor a tök már puha, de nem esik szét (erre szolgál amúgy az ecet jelenléte), megszórom a liszttel. Gyengéden átforgatom, hogy mindenhol elvegyüljön a tökkel, a legégést elkerülve pirítom is néhány pillanatig. Utolsó mozzanatként ráküldöm a tejfölt, átkavarom, kiforralom. Ekkor tűnik el az esetleg még jelenlévő nyers lisztíz a főzelékből, tehát ez egy fontos mozzanat. Most már csak ízesíteni kell az ételt: mehet rá leheletnyi pirospaprika, sok kapor (nem szeretem előbb beletenni, mert különben elveszti a színét-ízét-vitamintartalmát, úgyhogy minek?), kevéske bors, az ne domináljon az ízek között. Ha túl sűrűnek találod, pici melegvizet is lehet hozzáadni. Kóstol, sóz, ha kell, végül tálal.

 

Karalábé főzelék

 

 

Most már tényleg minden jel arra mutat, hogy itt a tavasz. Van a piacon új karalábé, spárga, tök, répa, petrezselyemzöldje, amiből végre nem három szálat adnak horror áron, úgyhogy lehet tobzódni a konyhában. Én ma öt gyönyörűséges karalábét tettem magamévá három csokor petrezselyem kíséretében, hogy pillanatok alatt isteni főzelék váljék belőle. Karalábé főzeléket egyébként nem vagyok hajlandó főzni, ha nincs friss petrezselyem, ebbe a szárított nem játszik, ugyanis meggyőződésem, hogy az az ízvilág, amit én ettől az ételtől várok, nem hozható létre friss petrezselyem nélkül.

 

Hozzávalók:

5 db karalábé

2 csokor petrezselyem

só, bors, pici Vegeta

zsiradék

liszt

7-9 dl tej

 

Elkészítés:

A karalábékat meghámoztam, ügyelve, hogy a zsenge példányokról igen vékonyan hántsam le a héjat, ne menjen semmi veszendőbe. Amit hámozás után potyadékként magamba tömtem, azt igazán nem nevezhetük veszendőnek:) Csinos hasábokra vágtam, majd olajon dinsztelni kezdtem. Mivel ilyenkor még nagyon friss a zöldség, sok levet enged, alig-alig kellett aláöntenem valamennyi vizet. Fedő alatt megsózva, jócskán borsozva és egy csepp Vegetával puhára pároltam. Ekkor megszórtam a liszttel, óvatosan kevertem rajta néhányat, majd felöntöttem fokozatosan a hideg tejjel. Alaposan kiforraltam, beleszórtam a rettenet mennyiségű petrezselymet, kapott még pótlólag egy kis sót, aztán hajrá! Főzelékhez én sosem eszem feltétet, az uram tükörtojást és sült virslit csinált magának.

 

Spenót tojással

Már két napja spanolom a páromat azzal, hogy spenótot főzök vacsorára. Tegnap ezt a svájci szekció itt léte akadályozta - úgy éreztem, nagyon snassz külföldi vendégek előtt spenótot főzni:) -, ma meg már reggel a telefonban gúnyos megjegyzéseket kaptam az emberemtől, hogy "haha, úgyse főzöd meg... mindig ezt csinálod" (igen, néha tényleg ezt csinálom: elhúzom a mézesmadzagot, aztán mire a megvalósításra kerülne a sor, már nincs meg se a lelkesedés, se az energia...), úgyhogy hazafelé igenis leszálltam a Nagycsarnoknál, hogy friss spenótot vegyek. És ha már ott voltam, és a kollégáknak holnapra amúgy is tzatzikit ígértem, egy konkrét uborka ültetvényt is hazatoltam. De a tzatzikiről már értekeztem korábban. A spenótnál egyszerűbben készíthető főzelék gyakorlatilag talán nincs is. Így van ez még akkor is, ha nem mirelitet használunk. Egyetlen egyre kell ügyelni: hogy olyan növényt vásároljunk meg, amin látszik, hogy nem földes az átlagosnál jobban. Nem sajnálok a hétvégi piacokon akár többet is fizetni a "tisztított" spenótért, ami ugye annyit tesz, hogy le van szárazva, már csak mosni kell. Belevágom az egészet a mosogatóba, folyó víznél átmosom a leveleket (közben erőnek erejével nem gondolok a vízórára, ami pörög, mint állat...), aztán egyszer megfürdetem őket egy tál állóvízben  is, amiből lazán kiemelve, lecsöpögtetve kerülnek át a lábosba, amelyben aztán megfőnek. Így azért nem olyan sok macera ez, és az eredmény bőven megéri a fáradságot.

 

Hozzávalók:

1 kg spenót

2-3 gerezd fokhagyma

4-5 evőkanál olaj 

3 evőkanál liszt

só, bors

1 liter tej

 

Elkészítés:

A spenótot a fentebb vázolt módon megmostam, és annyi vízzel, amennyi a leveleken maradt, néhány perc alatt puhára pároltam. Kinyomkodtam belőle a nedvességet, beletettem a turmixgép poharába, hozzáöntöttem 2-3 dl tejet, beledobtam a pohárba a fokhagymát is, aztán hadd szóljon. Közben kitöröltem a pároló edényt, és a megmelegített olajon a lisztből rántást készítettem. A turmixgép poharából ráöntöttem a spenótpépet, rögtön kavartam is, mert hajlamos fröcskölni az aljas. Jól eloszlatom a masszában a rántást, felforralom, és a maradék tejet apránként hozzáöntöm, figyelve, hogy ne legyen túl híg a főzelék. Felforralom, sózom, (erőteljesen) borsozom, és egy kávéskanál cukorral fejezem be a műveletet. Az egész szcéna nincs több 20 percnél. A legnagyobb dícséretet ma a fiamtól (lásd még: kulináris analfabéta:) kaptam: ez finom volt, mondta, és állította, hogy nem, nem ő volt az tegnap, aki lesápadt a spenótfőzeléknek még csak a tervére is.

Egyébiránt a spenótról szól az a családi legenda is, ami akkor esett meg, amikor szerelmünk hajnalán - 28 éve éppen - a pasim nálunk töltötte az estét. Elszaladt az idő, kínálgatta nagyanyám őt vacsorával, ami hát spenót volt. Az én emberem mondta: köszöni, nem kér, nem éhes. Namármost akkor azt nem tudtam, hogy ez szemenszedett hazugság, egy 20 éves fiú egész napi munka után egyszerűen nem létezik, hogy nem éhes. Telt-múlt az idő, nem akaródzott neki elválnia tőlem - szegény, akkor pedig még megpattanhatott volna:) -, de végül már szinte hallani lehetett a szeme kopogását is. Nagyanyám még mindig kínálta, akkor már bevallotta az én drágám, hogy spenótot, na, azt semmi körülmények között nem vesz magához, mert ő azt nem szereti. Nálunk meg nem volt divatban, hogy akkor együnk mást. Ez a vacsora, ezt kell megenni... Nem nyújtom hosszúra, végül megtört szegény az éhség súlya alatt, szenvedő arckifejezéssel hagyta, hogy szedjünk neki egy szűk tányérnyit. Az arcára kiülő kínt csak a megváltó kereszthalála előtti állapothoz tudnám hasonlítani. Nagy nehezen megkóstolta a főzeléket, lement az első kanál, a második, majd olyan arckifejezéssel, amilyet amíg élek, nem felejtek el, azt mondta: de hát hisz ez jó!! Komolyan meg volt döbbenve. Nagyanyám lazán intézte el a dolgot, megkérdezte tőle: miért, kisfiam, te azt hitted eddig, hogy mi szart eszünk?:)  Sokáig nem verte nagydobra az én édesem, hogy ő megszerette a spenótot, de amikor már némileg biztonsággal forgattam a fakanalat, rendszeresen követelte, hogy legyen spenót. Szinte betűre így jártunk a tökfőzelékkel is. Azt azonban szerintem a mai napig nem vallaná be az apjának:)

 

Lencsefőzelék

 

Nagy kedvencünk. Képet inkább nem rakok ide, mert a lencsefőzelék a "randa-de-finom" kategóriába tartozik, szerintem nemigen lehet róla étvágygerjesztő fotót gyártani:)

 

Hozzávalók:

50 dkg lencse

1 fej vöröshagyma

2-3 babérlevél

fél liter tejföl

só, fokhagyma

a rántáshoz zsiradék, liszt, pirospaprika

 

Elkészítés:

A lencsét beáztatom néhány órára, de abból se csinálok gondot, ha erre nincs időm. Odateszem kuktában az apróra vágott vöröshagyma, só és babérlevél társaságában, hogy puhára főjön. Közben elkészítem a rántást: olajon zsemleszínűre pirítom a lisztet, kap pirospaprikát, egy pici gerezd fokhagymát - vagy egy kis granulátumot, ha lusta vagyok... -, pirospaprikát, hideg vízzel felengedem, hozzáadom a megfőtt lencséhez - amin szerencsés esetben már nem sok víz marad, ha mégis, akkor úgy gondolomformán lemerítek belőle, mert mi azt szeretjük, ha a főzelék inkább a tejföltől lesz szaftos, nem a főzővíztől, ha értitek, mire gondolok - és összeforralom. Hozzáadom a tejfölt, azzal is rottyantom egyet. Ekkor következik a főzelék elkészítésének legfontosabb mozzanata: az ízesítés. Én mustárral szoktam kicsit megbolondítani, a számunkra kellemes savanykásságát a tejföl adja meg, ha kell, kaphat még sót, valamint  egy csipetnyi cukrot szoktam még adni a komplett ízvilág eléréséhez. A főzelékhez kínált feltétek sora változatos: sült virsli, tükör tojás, kemény tojás, pörkölt, fasírt stb.