Sajtos krumpli

A több tucat szakácskönyv mellett, amivel rendelkezem, vannak még más formában is receptjeim, a kedvenc gyűjtemény ezek közül azok a kinyomtatott GoodFood receptek, amelyek az évek során gyűltek össze. Ezeket időről időre átnézem, mindig megállapítom, hogy amikor a mostaninál lényegesen több szabadidővel rendelkezem, végig fogom főzni az összeset, aztán visszakerülnek a lapok ismét a helyükre, a polcra.

Épp egy ilyen nyálcsorgatós-átnézős estén kiemeltem egyet a sok lap közül, mert a recept annyira egyszerűnek és finomnak tűnt, hogy eldöntöttem: ez lesz a másnapi vacsora. Nem írom azt, hogy "még a férjemre is rá mertem bízni", mert a pasi egyre gyakrabban, és egyre jobbakat főz, őszintén szólva a stefánia vagdaltja már régen kenterbe veri az enyémet...

Hozzávalók:

1 kg jó minőségű, nem szappanos krumpli

10 dkg vaj

1 vöröshagyma apróra vágva

20 dkg bacon apró kockákra vágva

1,25 dl száraz fehér bor

1,5 dl tejszín

30-35 dkg vegyes sajt, nálunk most cheddar és trappista

1,5 teáskanál füstölt pirospaprika

Elkészítés:

A krumplit vágjuk kockákra, és sós vízben főzzük öt percig. Ezután szűrjük le, és tegyük egy nagy tálba. A vajon pároljuk néhány percig a hagymát, adjuk hozzá a bacont, süssük együtt öt percig őket, majd keverjük a krumplihoz. Keverjük össze a tejszínt, a paprikát és a reszelt sajtot, borsozzuk kissé, öntsük a hagymás krumplira, és az egészet öntsük egy kivajazott sütőtálba. Megtehetjük a keverést már a sütőtálban is, ezzel mosogatnivalót spórolunk. 180 fokos sütőben fólia alatt süssük az ételt 25 percig, majd a fóliát eltávolítva még 20 percet kapjon. Addigra a krumpli puha lesz, a sajtok csodásan megolvadnak. Bármilyen húsételhez ajánlom köretnek, mi savanyúsággal főételként fogyasztottuk.

Nehézségi fok:

Szezonja van: körte és zeller - körtés zellerkrém leves

Nagy zeller rajongó vagyok, és idén nagyon sok finom körte is termett, azokból is jól belakmároztam. De hogy a kettő együtt milyen finom, azt egy GoodFood recept elkészítése nyomán tudtam meg.

Hozzávalók:

egy nagy zeller, legalább 40 dkg

4 db vilmos körte

olívaolaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3-5 cm gyömbér

1 l zöldség alaplé

só

bors

Elkészítés:

Az olajon megdinszteltem a hagymát, ügyelve, hogy ne barnuljon meg. Közben hozzáadtam az összenyomott fokhagymát, a lereszelt gyömbért, majd amikor a hagyma már puha volt, belekerült a fazékba az apró kockákra vágott zeller és a meghámozott, feldarabolt körte is. Felöntöttem a zöldséglevessel őket,  megsóztam, és kb. 25 percig főztem, amíg a zeller puha nem lett. Ekkor merülő mixerrel leturmixoltam a levest, megborsoztam kissé, és már készen is voltam. Tálaláskor ropogósra sült bacont ajánlok mellé.

Fetakrémes kanapé

Születésnapi megemlékezésre készült ez az egyszerű falatka, de amilyen egyszerű volt az elkészítése, olyan nagy sikert arattam vele. Kevés hozzávaló, kevés munka, zajos tetszésnyilvánítás... legjobb!:)

Hozzávalók:

egy csomag friss leveles tészta

15 dkg nem túl sós feta sajt

olívaolaj

1 nagyobb gerezd fokhagyma

1 termetes csomag petrezselyem

egy marék koktélparadicsom

2 evőkanál fenyőmag

bors

Elkészítés:

A kinyújtott leveles tésztát  4x4 cm-es négyzetekre vágtam. Annyira jó állaga volt, hogy ollóval gyönyörűen lehetett vagdosni, pillanatok alatt kész voltak a krékerek. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, villával megszurkáltam, hogy ne puffadjanak fel túlságosan. és 170 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem őket, majd félretettem hűlni.

A késes aprítóba beletettem a sajtót, a petrezselymet és a fokhagymát, krémesre kevertem. Hozzáöntöttem két evőkanál olívaolajat, azzal is pulzáltattam egyet. Tálba kanalaztam a krémet, belekevertem a borsot és a fenyőmagot, majd kanállal a kihült kekszekre kanalaztam. Díszítettem negyedbe-félbe vágott koktélparadicsommal és petrezselyemlevéllel. Pillanatok alatt elfogyott.

Gombacurry

A mai recept is egy roppant gyors étel. Mire a gyerekeknek elkészült a rántott csirkemell-sült krumpli vacsora, már el is felejtettem, hogy előtte tíz perc alatt megfőztem a felnőttek diétás vacsoráját is. Többek között ezt szeretem a GoodFood receptekben: a legtöbbje kevés hozzávalóból, egyszerű eljárással remek végeredményt ad. A fotó határeset, mert ez az étel nagyon finom, de enyhén szólva sem fotogén. Ez nyilván függ egyébként a krumpli fajtájától, mert a nem szétfővő fajtából "tisztább" végeredmény születik, az enyém meglehetősen szuttyoskrémes lett.

Hozzávalók:

3 db közepes burgonya kockára vágva

20 dkg apró szemű gomba (én most a maradék portobellot használtam fel) megtisztítva

1 vöröshagyma apróra vágva

1 közepes méretű padlizsán meghámozva

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál zöld curry paszta

250 ml kókusztej

250 ml zöldség alaplé

1 csomag koriander/petrezselyem

Elkészítés:

Az olívaolajra rádobtam a hagymát és a burgonya kockákat, fedő alatt pároltam őket néhány percig. Utána belekerült az edénybe a gomba és a padlizsán, a curry paszta, majd a kókusztej és a leves is. Alaposan elkevertem a dolgokat, és fedő alatt 15 percig főztem az ételt. Eddigre a krumpli puha lett, a padlizsán krémesre főtt, a leve pedig besűrűsödött. Szórjunk rá egy csomag koriandert vagy petrezselymet. Lehet rizzsel vagy naannal tálalni, de önmagában is jó.

Nehézségi fok:

Pestoval és mozzarellával töltött gomba

A játék jó, a játék fontos, de azért a legfontosabbak a receptek. Már ha van kedv és idő főzni. E kettőből azonban errefelé most elég kevés akad, de szerintem ezt pontosan látja a blogon az, aki rendszeresen figyelemmel kíséri itt a történéseket. Szerencsére legyen szó azonban időhiányról, ihletszegénységről, fogyókúráról vagy bármi másról, a GoodFood mindig inspirálóan hat rám. Olyankor is, amikor a férjem hazaállít egy tálca portobello gombával, és kijelenti: ma pedig együnk gombát!

Az étel elkészítése azzal együtt is csak 20 perc, hogy bementem a közértbe sajtért.

Hozzávalók:

fejenként 2-3 nagy portobello gomba

1 kis üveg pesto

1 csomag mini mozzarella

2 dkg fenyőmag

só, bors

fejenként egy pita

Elkészítés:

A gombákat megpucoltam és vékonyan kiolajozott tűzálló tálba ültettem. Üregeikbe pestot kanalaztam, beledaraboltam a sajtokat, megszórtam fenyőmaggal, és 200 fokos sütőben, grill funkcióval 10 perc alatt megsütöttem. Enyhén megpirított pitával tálaltam.

Cukkini lepény

Vagy két hete hever a spájzban egy igen termetes cukkini, amit ajándékba kaptam. Miközben azon töprengtem, mi legyen belőle, fájdalmas felismerésre jutottam: a nyáron talán ha egyszer sütöttem cukkini fasírtot, és minden szinten teljesen elhanyagoltam legnagyobb kedvencemet. Ráadásul most sem ebben a formában készült, inkább a GoodFood nyomán egy frittert sütöttem belőle. A fritter a wikipédia szerint fánk, de azért én ezt az állagot nem annak nevezném, maradjunk inkább talán a lepény kifejezésnél.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg reszelt cukkini

fél fej vöröshagyma nagyon apróra vágva vagy reszelve

10 dkg liszt

fél tasak sütőpor

2 tojás

só

bors

egy csomag petrezselyemzöld

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A hozzávalókat összekevertem, és csak akkor sóztam, amikor már az olaj elég meleg volt, lehetett kezdeni a sütést. Ez azért hasznos, mert így nem enged ki magából a cukkini egy csomó levet, ami eláztatná a "tésztát". Bő olajban, közepes hőmérsékleten sütöttem a lepénykéket, hogy megfelelően átsüljenek.

Újhagymás, paradicsomos, uborkás, petrezselymes kuszkuszt adtam mellé köretnek.

NE FELEDJÉTEK, A SZÜLETÉSNAPI JÁTÉK MÉG HÉTFŐIG TART, VÁROM AZ ÚJABB MEGFEJTÉSEKET!

Ropi

Kényszerűségből cseréltem le a receptet, nem ezt a ropit terveztem megsütni másodiknak, de hamar rájöttem, hogy az időjárás nemcsak hozzám nem lesz kegyes az előkészület hetében, de a sütikhez sem, ezért meg kellett találnom azt a sós ropogtatni valót, amelyet a legkevésbé fog kiszárítani, tönkretenni a hőség. Ennek a kritériumnak pedig ez a ropi remekül megfelel.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

25 dkg margarin

2 teáskanál só

3 evőkanál 10 %-os ecet

6 evőkanál hideg víz

a tetejére 1 tojás

lenmag, szezámmag, mák

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ha nem akarna könnyedén összeállni, egy kevés tejföllel segíthetünk a helyzeten. Ha egy éjszakát tud pihenni a tészta a hűtőben, az remek, de ha nem, akkor sincs gond. 4-5 mm vastagra nyújtsuk ki lisztezett deszkán, és vékony pálcikaszerű csíkokra vagdossuk fel. Mivel számomra fontos volt, hogy egyformák legyenek a pálcikák, igénybe vettem egy négyzet alakú fém forma segítségét. Ezzel kb. 8x8 cm-es négyzeteket vágtam ki a tésztából, amiket lekentem tojással, megszórtam maggal, majd késsel öt egyenlő részre vágtam.  190 fokos sütőben aranybarnára sütöttem.

A menyasszony:)

A sütik útjukra indulnak...

Vendégváró fűszeres magok

Halálosan fáradt vagyok. Négy napja készülődöm arra az esküvőre, amire felkértek, és amivel semmi gond sem lett volna, ha az időjárás nem dönt úgy, hogy kicsinál. És amit elhatározott, véghez is vitte. Négy napig folyamatosan 33 fok volt a konyhában, csukott ablakoknál, lehúzott redőnnyel, két ventillátor folyamatos működése mellett. Nem is az a bajom, hogy én hulla vagyok, hanem az, hogy a pogácsák és sós ropik ugyanolyan rosszul tűrik a meleget, mint én, és sokkal-sokkal hamarabb kiszáradnak, mint más időjárási viszonyok miatt. Nagyon remélem, hogy a vendégek nem csonttá száradt pogácsákat és ropikat fognak nyammogni az aperitifjük mellé.

Kétségbeesésemben jutott eszembe Nigella receptje a fűszeres magokkal, és bár jóval drágább megoldás, mint egy pogácsa, az eredmény legalább üzembiztos. Nem adok meg mennyiségeket, mert gondolom, ritkán készít bármely olvasóm 6 kilóból, úgy, mint én.

Hozzávalók:

natúr mogyoró, pisztácia, mandula, kesudió és dió

vaj

barna cukor

chili pehely

friss rozmaring

só

Elkészítés:

A vajat lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a barnacukrot, és addig kevergetjük, míg a cukor fel nem olvad. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott rozmaring leveleket, a chili pelyhet és a sót, majd apránként az előzetesen sütőben néhány percig pirított, meleg magokra kanalazzuk. Akkor jó, ha nem tocsog a vajban (a margarint most felejtsük el!), ha kellemesen fűszeres, és egyszerre sós és édes is. Fogyasztásával csak óvatosan, nem kicsit terheli meg az epét.

Minek nevezzelek?

Igen, ez egy jó kérdés. Angolul meglehetősen egyszerű és kifejező a süti neve: lemon self-saucing pudding. Ez a desszert keveréke a habkönnyű piskótának és a citromkrémnek, a hagyományos pudinghoz szerintem nem sok köze van. Végül is mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy ellenállhatatlanul könnyed, citromos, langyosan a legfinomabb, és kb. 5 perc, míg összeállítod - egyszóval ideális desszert. Múlt vasárnap egy igen ütős lasagne-t követett, remekül kompenzálva annak karakteres ízeit.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

15 dkg porcukor

1 nagy citrom héja

1 dl citromlé

3 tojás

5 dkg liszt

2,5 dl tej

Elkészítés:

A tojások habját keményre verjük, félretesszük. A vajat alaposan  elkeverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlevet és a tejet, végül a lisztet is. Összekeverjük a felvert tojáshabbal. Használjunk fa spatulát. Vajazzunk ki egy magas, nem túl nagy szuflé formát (a képen látható jénai edény kicsit nagy volt ehhez a mennyiséghez, és különben is, legközelebb megduplázom az adagot), öntsük bele a masszát, majd a formát állítsuk egy forró vízzel teli edénybe úgy, hogy a víz a forma feléig ér. Süssük 180 fokon 45-50 percig.

Mivel a desszert vendégségben készült, nem akartam sok macerát, ezért hagyományos módon, vízfürdő nélkül sütöttem meg, kb. 20 perc alatt aranybarna lett a teteje, az állaga pedig tökéletes. A fotón nem látszik, de felül piskótaszerűvé válik a  kész cucc, alul pedig fantasztikusan finom citromkrém vár ránk.

Vargányás gnocchi

Íme egy poszt az archívumból, 2009 júniusából.

Az úgy volt, hogy reggel moessal piharcoltunk, és ahogy jöttünk-mentünk fel s alá, egy standon szembejött egy halom csodás vargánya. Az ára se volt vészes (3500.-/kg), már legalábbis ahhoz képest nem, hogy a Fehérvári úti csarnokban ennél jóval többért adják. Meg aztán nem is akartam sokat venni - sokat a ló se bír, fiam, mondaná apám -, úgyhogy megszavaztam a költségvetésből 20 dekányi gomba árát. Majd legfeljebb máshol átcsoportosítok, esetleg elvonok, ez most úgyis nagy divat.

Aztán persze nem tudtam, mit főzzek belőle, úgyhogy mi sem kézenfekvőbb, mint hogy ötletért Zsuzsához kukkantottam be. Végül aztán a hűtőben lévő gnocchi mellett voksoltam, és az biztos volt, hogy a tejszín és a bazsalikom, no meg a parmezán nem maradhat ki a műsorból. Azért az sokatmondó tény, hogy egész pánikba estem, amikor elsőre nem találtam a mélyhűtőben a parmezán készleteimet. Azon vettem észre magam, hogy már-már sokkos állapotban azt motyogom: de hát itt kell lennie, egészen biztosan emlékszem, hogy még legalább két darabnak lennie kell! Aztán persze előkerültek a sajtdarabok, úgyhogy letöröltem a verítéket a homlokomról, és nekiálltam ennek az isteni ebédnek. Alig várom, hogy az uram hazaérjen, és végre eltüntesse a maradékot, nehogy véletlenségből én tegyem ezt meg helyette...

Hozzávalók:

25 dkg vargánya megmosva, nem túl kis darabokra vágva

3 evőkanál olívaolaj

egy szűk marék friss bazsalikom

színes bors

3 dl tejszín

0,2 dl fehérbor

só

1 nagy gerezd fokhagyma

3-5 dkg reszelt parmezán

Elkészítés:

A fokhagymát finomra vágtam, és az olívaolajon megfuttattam. Ez néhány másodperc volt csupán, és a forró olajba beledobtam a gombaszeleteket, nagy lángon 3-4 percig sütöttem őket. Ekkor megsóztam, megborsoztam a gombát, ráöntöttem a bort, és szintén nagy lángon tartva a gázt hagytam, hogy a bor alkoholtartalma elpárologjon. Ekkor került a serpenyőbe a tejszín és a tekintélyes mennyiségű bors. Beforraltam a mártást, belereszeltem néhány deka parmezánt, beletépkedtem a bazsalikomot, és már készen is volt a sugo. Időközben a gnocchi is kifőtt, amit tányérba szedtem, rászedtem a tejszínes gombát, és reszkető kézzel fotóztam, gyorsan, gyorsan, hogy minél hamarabb megkóstolhassam ezt a fantasztikus, ízekben oly gazdag ételt.

Alapötlet: http://www.nosalty.hu/?q=node/1099#comments

Német burgonyaleves

Mit csinál a blogger, ha nemcsak beteg, de aludni sem tud? Úgy van: utazási élményein elmélkedik, majd a történés egy adott pontján belátja, hogy teljesen felesleges az ágyból néznie a plafont, amikor blogolhat is. Napközben úgysincs rá ideje, hiszen energiáinak nagy részét felemészti a folyamatos orrfújás és -törlés, kisebb részét pedig az aktuális teendők, lásd még a lekvárbefőzés, takarítás, tanfolyam tartás címszavaknál a szótárban.

Az elmúlt hetet Münchenben töltöttem, és elég sok helyi specialitást volt alkalmam kipróbálni. A zord időjárásnak köszönhetően egyszer forró, tartalmas levesre is rákívántam, amit 1800 méter magasan költöttem el. Innen nemcsak a leves reprodukálásának vágyát, de egy kiadós náthát is sikerült magammal hozni.

Hozzávalók:

60 dkg burgonya

1 vöröshagyma

10 dkg bacon

1 szál fehérrépa

1 szál sárgarépa

1 kis darab póréhagyma

5 dkg zellergumó

1 liter húsleves

1 nagy csomag petrezselyemzöld

2 szál lestyán

fejenként egy darab virsli

só

bors

olaj

Elkészítés:

Az olajon pirítsuk meg az apróra vágott bacont, majd mikor szép aranybarna, szűrőkanállal szedjük papírtörlővel bélelt tányérra a szalonnakockákat. A visszamaradt zsiradékon pároljuk üvegesre az apróra vágott vöröshagymát, de vigyázzunk, ne barnuljon meg. A zöldségeket vágjuk 1x1 cm-es kockákra, és az összeset adjuk a vöröshagymához. Öntsük fel a húslevessel, a fakanállal kaparjuk fel a lábas aljára esetlegesen lerakódott szalonnadarabkákat. Ha szükségét érezzük, sózzuk meg a levest. Kb. 20 percig főzzük fedő alatt. Amikor a zöldségek puhák, a leves felét pürésítsük, majd öntsük vissza a darabosan maradt másik feléhez. Adjuk hozzá a karikákra vágott virslit, forrósítsuk át, ízesítsük frissen őrölt borssal a levest és tálaljuk.

Szezonja van: Sárgabarack-szilva clafoutis

Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.

Az asztalt is én csináltam:)

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya

2 egész tojás

2 tojás sárgája

2,5 dl tejszín

3 teáskanál liszt

10 dkg cukor

egy csipet só

5 dkg mandulaliszt

egy kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel  elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.

Más, hasonló receptek a Fakanálon:

Meggyel

Cseresznyével

Sárgabarackkal

Kukoricás cukkinilepény fetás mártogatóssal

Nagyon kevés munka van vele, nagyon hamar elkészül, nagyon finom, nagyon jó hidegen is, melegen is. Nagyon ajánlom!:)

Hozzávalók:

1 kg cukkini

1 tojás

zsemlemorzsa szükség szerint

1 csomag petrezselyem

1-2 cső főtt kukorica

só

bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, besóztam és állni hagytam. Közben a kukoricáról levágtam a szemeket, a petrezselymet felaprítottam. Amikor a cukkini kiengedte a levét, nagyon-nagyon alaposan kicsavartam, és innentől gyorsan kell dolgozni, ugyanis folyamatosan termeli a levet továbbra is. Beleütöttem a tojást, borsoztam, hozzáadtam a petrezselymet, a kukoricát és annyi zsemlemorzsát, hogy formálható masszát kapjak. Ezután lapos pogácsákká formáltam egy-egy tenyérnyi masszát, meghempergettem egy kis prézliben, és forró olajban - ami alatt később mérsékeltem a lángot - pirosra sütöttem a lepénykéket.

A mártogatóshoz 2 dl tejfölbe beletörtem 6-8 dkg feta sajtot, egy kanál majonézt, és simára kevertem vele.

Az egyik legjobb (és legolcsóbb) nyári kaja, amit csak ismerek.

Cheeseballs

Nem javíthatatlan anglomániámból adódóan ez a bejegyzés címe, még akkor sem, ha Kamari tengerparti sétányán minden angolul van kiírva az éttermek előtti menü-táblákon. Az első hét végén ettem sajtgolyókat egy étteremben, de a következő héten nem volt kedvem olyan messzire legyalogolni (egy kilométer az egész plázs...), ezért a szálláshoz közelebb kerestem volna sajtgolyókat, hogy a nemrég érkezett barátnőmmel is megkóstoltassam ezt a finomságot.

Az éttermek előtt mindig áll egy-egy becsalogató ember, és az arabokhoz képest nagyon kedvesen és visszafogottan próbálnak rábeszélni, hogy náluk egyél. Egy-egy no thanks, de legalább egy mosoly mindegyiknek kijár erőfeszítései jutalmául. Egyetlen ellenszer van ellenük: ha fürdőruhában, törölközővel sétálsz a sétányon, mert akkor éles logikával rájönnek, hogy előbb úgyis a vizes fürdőruhától akarnál megszabadulni, és nem vágysz még ebédelni, vacsorázni. Ilyenkor szemkontaktust se vesznek fel, nyugodtan korzózhatsz.

De mondom, mivel nem erőszakosak, nem jelent problémát a jelenlétük. Nos, megálltunk egy szimpatikus étterem előtt, ahol a (minden nap) világoskék inges csaliember széles mosollyal fogadott. Sorolni kezdi a menüt, én megakasztom: aztán cheeseballs van-e? CHESSEBALLS???? Az meg mi? Próbálkozom magyarázni, mondja, hogy cheese pie van, és bár fogalma sincs, mi az a cheeseballs, azt azonban biztosan tudja, hogy az száraz, ámde a cheese pie! Na, az valami csoda! És hát van ugye tomato balls, nem azt keressük? Mondom a barátnőmnek: te, ez teljesen hülyének néz, mit gondolsz? Ekkor a pincér, hezitálásunkat látva, felajánlja, hogy csinálnak ők nekünk cheeseballst, ha arra vágyunk (arckifejezése híven tükrözi, mit is gondol pontosan azokról, akik ilyen rettenetet akarnának enni, bár az még mindig kérdéses, honnan tudja, mi is az a rettenet, az előbb még nem ismerte...), mert náluk nincs lehetetlen. Mit mondjak: nem szélesre tátott szájjal ugyan, de bekaptuk a csalit.

A rendelést felvenni persze már nem ő jön, a pincér megint értetlenkedik, de ő sokkal jobb hatásfokkal teszi ezt, mint a kollégája, ezért belefáradunk a vitába, és berendeljük a tomato ballst. Rossz a szájízünk, hiszen a parton tucatjával vannak éttermek, ahol azt ehettük volna, amit szeretnénk... no mindegy, mindig tanul az ember... Amit kapunk, az igazán finom, végül nem is bánom, hogy még egy fajta ételt megkóstoltunk. Tzatzikivel és frissen sütött krumplival ez is verhetetlen. Az én cheese pie-om is finom.

Bosszúnk nem túl nemes, de hatékony:  attól a naptól kezdve sportot űzünk belőle, hogy az étterem előtt elmenve úgy tegyünk, mint akik komolyan megfontolják a betérés lehetőségét, és amikor már nyeregben érzi magát az úr, csúfondárosan csak ennyit kérdezzünk: CHEESEBALLS? A harmadik alkalomnál már ő üdvözölt minket széles mosollyal, mintha épp azt mondaná: cheeeeeeeeeese:)

Sült sajtgolyók

Elkészítése pofonegyszerű. Reszeljünk le 20-25 dkg kemény sajtot, adjunk hozzá 5-10 dkg szárazabb fetát is. Két felvert tojással és néhány evőkanál zsemlemorzsával készítsünk belőle formálható masszát. Én dúsítanám friss petrezselyemmel, vagy akár néhány szem apróra vágott olajbogyóval is, abban, amit én ettem, ilyesmi nem volt. Zsemlemorzsába forgatva a maréknyi golyókat bő olajban süssük pirosra őket. Bármilyen salátával - akár majonézessel, akár zöldsalátával, vagy tzatzikivel és egy pohár fehér borral fenséges vacsora.

Hogyan hasznosítsuk jól az időt? Süssünk perecet!

Mert ugye az a néhány óra, amíg a croissant pihen, kel, hül, mifene, nem telik úgy, hogy ölben legyen a kezünk. Közben lehet kicsit takarítani, rendet rakni, álmodozni a nyaralásról, majd ránézni az órára, hogy tejóég, mindjárt ebédet kell adni a népeknek. Na de mit is? Volt isteni borsóleves, és született utána egy kis perec, amit Cserkénél lőttem. Köszönet érte:)

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 evőkanál cukor

2 teáskanál só

3 evőkanál olaj

2 evőkanál szódabikarbóna (a főzővízbe)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ezt a tésztát nem kell különösebben pihentetni vagy keleszteni, így aztán elég, ha addig hevernek, amíg kb.  2 liter vizet forralunk. Beletesszük a szódabikarbónát, és amikor szelíden forr a víz, főzzük a pereceket mindkét oldalukon egy-másfél percig, majd szűrőlapáttal emeljük át egy sütőpapírral bélelt tepsire. Szórtam rájuk tökmagot, lenmagot és szezámmagot, aztán forró sütőben addig sütöttem őket, amíg ilyen szép színük nem lett. Egy teáskanál sóból, két teáskanál lisztből és némi vízből sűrű masszát kevertem, meglötyköltem vele a pereceket, és még két percig a sütőben hagytam őket.

Nehézségi fok: