Karalábé főzelék

Most már tényleg minden jel arra mutat, hogy itt a tavasz. Van a piacon új karalábé, spárga, tök, répa, petrezselyemzöldje, amiből végre nem három szálat adnak horror áron, úgyhogy lehet tobzódni a konyhában. Én ma öt gyönyörűséges karalábét tettem magamévá három csokor petrezselyem kíséretében, hogy pillanatok alatt isteni főzelék váljék belőle. Karalábé főzeléket egyébként nem vagyok hajlandó főzni, ha nincs friss petrezselyem, ebbe a szárított nem játszik, ugyanis meggyőződésem, hogy az az ízvilág, amit én ettől az ételtől várok, nem hozható létre friss petrezselyem nélkül.

Hozzávalók:

5 db karalábé

2 csokor petrezselyem

só, bors, pici Vegeta

zsiradék

liszt

7-9 dl tej

Elkészítés:

A karalábékat meghámoztam, ügyelve, hogy a zsenge példányokról igen vékonyan hántsam le a héjat, ne menjen semmi veszendőbe. Amit hámozás után potyadékként magamba tömtem, azt igazán nem nevezhetük veszendőnek:) Csinos hasábokra vágtam, majd olajon dinsztelni kezdtem. Mivel ilyenkor még nagyon friss a zöldség, sok levet enged, alig-alig kellett aláöntenem valamennyi vizet. Fedő alatt megsózva, jócskán borsozva és egy csepp Vegetával puhára pároltam. Ekkor megszórtam a liszttel, óvatosan kevertem rajta néhányat, majd felöntöttem fokozatosan a hideg tejjel. Alaposan kiforraltam, beleszórtam a rettenet mennyiségű petrezselymet, kapott még pótlólag egy kis sót, aztán hajrá! Főzelékhez én sosem eszem feltétet, az uram tükörtojást és sült virslit csinált magának.

Az egyszerűség dícsérete: paprikás krumpli

Aki azt hiszi, hogy jó paprikáskrumplit főzni könnyű, az téved. Jó paprikáskrumplit főzni ugyanis gyakorlat kérdése. Mert a jó paprikáskrumpli nem ám hagymás vízben főtt zöldség, hanem tartalmas szaftú egytálétel. Mire az ember kitapasztalja, hogy mennyire legyen sűrű a szaftja, mennyi hagyma legyen benne, ahhoz néhányszor kudarcot kell vallani. És persze sose garantált mindig a siker, mert az nagyban függ a krumpli tulajdonságaitól is, és hát ugye ritka kivételes személyiségektől eltekintve az ember lánya nemigen lát bele a krumpliba, hogy azt előre tudhatná.

Hozzávalók:

1,5 kg krumpli kockázva

1 termes fej hagyma apróra vágva

zsiradék ízlés szerint

só, bors

paprika, paradicsom nem árt, ha van

kolbász, virsli, ahogy tetszik

szalonna

pirospaprika

Elkészítés:

A szalonnát apróra vágva némi olaj társaságában zsírjára sütöm, majd a pörcöt kiszedem. Megpárolom a hagymát. Amint bedobom a zsiradékba, megsózom, így könnyebben ereszt levet, hamarabb puhul. Az üvegessé vált hagymára hajintom a krumpli kockákat, kicsit átmelegítem, megszórom pirospaprikával, és felöntöm annyi vízzel, hogy szűken ellepje. Kis lángon, csendesen puhára főzöm. Természetesen már a főzési prodecúra elején beleteszem a kolbászt, ha azzal készítem, a virslit csak az utolsó néhány percben, mert annak igazából csak át kell melegednie. Idényben nagyon jó szolgálatot tesz a paprika és a paradicsom, eléggé meg tudja dobni ennek a roppant egyszerű ételnek az ízét. És még egy apró fogás: amikor zellerzöld már csőstül kapható a piacon, én mindig dobok bele egy közepes ágnyit, fantasztikus ízharmóniát teremt. Újkrumpli szezonban, amikor a krumpli vizesebb, nokedlit szoktam bele szaggatni (tisztán tojás és liszt), máskor házi tarhonyát főzök bele.

Agglegény rántotta

Most, hogy Mamma volt olyan kedves, és idézte egy régebbi posztomat, rájöttem, hogy az agglegény rántotta elkészítésének módját nem osztottam meg az én drága olvasóimmal, csak lefetyeltem róla egy keveset. Pedig a recept megörökítésre érdemes, ráadásul ezzel visszatérek  a blog keletkezésének eredeti kiindulópontjához, mármint hogy a lányomnak legyen egy használható online szakácskönyve. Nyilván minden családban van valami hasonló recept, én a mienket írom most le.

Hozzávalók:

4-5 tojás  

2 közepes krumpli

1 szál póré- vagy 1 fej vöröshagyma

bacon szeletek

ha van otthon éppen, akkor egy marék zöldborsó, egy marék reszelt sajt

só, bors, olaj

löttyintésnyi tej vagy tejszín

Elkészítés:

A krumplikat meghámozom, vékony karikára vágom. A felmelegített olajban elsőként a bacont sütöm ropogósra, amikor ez kész, félreteszem. A visszamaradt zsiradékon szintén ropogósra sütöm a krumplikarikákat, amikor már majdnem jó, hozzádobom a hagymát, szolídan sózom. Kevergetem kicsinyég. Ha borsót is akarunk bele tenni, ezt most cselekedjük meg. Amikor a krumpli ropogós, a zöldségek pedig puhák, jöhet a pici tejjel, vagy tejszínnel nagyon habosra felvert, sózott, borsozott  tojás. Ráöntöm a serpenyőben tartózkodó hozzávalókra, és néhány percig hagyom, hogy szilárduljon a tojás alja. Majd a lapáttal mindig csinálok a serpenyő oldala és a tojás között egy rést, ahová a még nyers tojás befolyhat. Ezzel a módszerrel egy nagyon gusztusos, hullámos massszát kapunk. Akkor van készen a rántotta, amikor az alja szilárd, a teteje pedig még kicsit remegős, de már nem nyers. Itt jött el a pillanat, hogy az esetleges reszelt sajtot ráküldjük, én ezzel már nem szoktam sütni, mert amíg a serpenyő az asztalhoz ér, éppenpont jól rá fog olvadni a sajt a tojásra. Lehet persze variálni a receptet, mehet bele sonka, kolbász, gomba, snidling, petrezselyem, különböző fűszerek, ne fogjuk vissza kreativitásunkat! Ó, és el ne felejtsem, a sült bacon nehogy ott maradjon a pulton feltálalatlanul! Helyezzük csinosan a tányérokra, mellé a rántotta, friss kenyér, tea,  hadd szóljon!:)

Spenót tojással

Már két napja spanolom a páromat azzal, hogy spenótot főzök vacsorára. Tegnap ezt a svájci szekció itt léte akadályozta - úgy éreztem, nagyon snassz külföldi vendégek előtt spenótot főzni:) -, ma meg már reggel a telefonban gúnyos megjegyzéseket kaptam az emberemtől, hogy "haha, úgyse főzöd meg... mindig ezt csinálod" (igen, néha tényleg ezt csinálom: elhúzom a mézesmadzagot, aztán mire a megvalósításra kerülne a sor, már nincs meg se a lelkesedés, se az energia...), úgyhogy hazafelé igenis leszálltam a Nagycsarnoknál, hogy friss spenótot vegyek. És ha már ott voltam, és a kollégáknak holnapra amúgy is tzatzikit ígértem, egy konkrét uborka ültetvényt is hazatoltam. De a tzatzikiről már értekeztem korábban. A spenótnál egyszerűbben készíthető főzelék gyakorlatilag talán nincs is. Így van ez még akkor is, ha nem mirelitet használunk. Egyetlen egyre kell ügyelni: hogy olyan növényt vásároljunk meg, amin látszik, hogy nem földes az átlagosnál jobban. Nem sajnálok a hétvégi piacokon akár többet is fizetni a "tisztított" spenótért, ami ugye annyit tesz, hogy le van szárazva, már csak mosni kell. Belevágom az egészet a mosogatóba, folyó víznél átmosom a leveleket (közben erőnek erejével nem gondolok a vízórára, ami pörög, mint állat...), aztán egyszer megfürdetem őket egy tál állóvízben  is, amiből lazán kiemelve, lecsöpögtetve kerülnek át a lábosba, amelyben aztán megfőnek. Így azért nem olyan sok macera ez, és az eredmény bőven megéri a fáradságot.

Hozzávalók:

1 kg spenót

2-3 gerezd fokhagyma

4-5 evőkanál olaj 

3 evőkanál liszt

só, bors

1 liter tej

Elkészítés:

A spenótot a fentebb vázolt módon megmostam, és annyi vízzel, amennyi a leveleken maradt, néhány perc alatt puhára pároltam. Kinyomkodtam belőle a nedvességet, beletettem a turmixgép poharába, hozzáöntöttem 2-3 dl tejet, beledobtam a pohárba a fokhagymát is, aztán hadd szóljon. Közben kitöröltem a pároló edényt, és a megmelegített olajon a lisztből rántást készítettem. A turmixgép poharából ráöntöttem a spenótpépet, rögtön kavartam is, mert hajlamos fröcskölni az aljas. Jól eloszlatom a masszában a rántást, felforralom, és a maradék tejet apránként hozzáöntöm, figyelve, hogy ne legyen túl híg a főzelék. Felforralom, sózom, (erőteljesen) borsozom, és egy kávéskanál cukorral fejezem be a műveletet. Az egész szcéna nincs több 20 percnél. A legnagyobb dícséretet ma a fiamtól (lásd még: kulináris analfabéta:) kaptam: ez finom volt, mondta, és állította, hogy nem, nem ő volt az tegnap, aki lesápadt a spenótfőzeléknek még csak a tervére is.

Egyébiránt a spenótról szól az a családi legenda is, ami akkor esett meg, amikor szerelmünk hajnalán - 28 éve éppen - a pasim nálunk töltötte az estét. Elszaladt az idő, kínálgatta nagyanyám őt vacsorával, ami hát spenót volt. Az én emberem mondta: köszöni, nem kér, nem éhes. Namármost akkor azt nem tudtam, hogy ez szemenszedett hazugság, egy 20 éves fiú egész napi munka után egyszerűen nem létezik, hogy nem éhes. Telt-múlt az idő, nem akaródzott neki elválnia tőlem - szegény, akkor pedig még megpattanhatott volna:) -, de végül már szinte hallani lehetett a szeme kopogását is. Nagyanyám még mindig kínálta, akkor már bevallotta az én drágám, hogy spenótot, na, azt semmi körülmények között nem vesz magához, mert ő azt nem szereti. Nálunk meg nem volt divatban, hogy akkor együnk mást. Ez a vacsora, ezt kell megenni... Nem nyújtom hosszúra, végül megtört szegény az éhség súlya alatt, szenvedő arckifejezéssel hagyta, hogy szedjünk neki egy szűk tányérnyit. Az arcára kiülő kínt csak a megváltó kereszthalála előtti állapothoz tudnám hasonlítani. Nagy nehezen megkóstolta a főzeléket, lement az első kanál, a második, majd olyan arckifejezéssel, amilyet amíg élek, nem felejtek el, azt mondta: de hát hisz ez jó!! Komolyan meg volt döbbenve. Nagyanyám lazán intézte el a dolgot, megkérdezte tőle: miért, kisfiam, te azt hitted eddig, hogy mi szart eszünk?:)  Sokáig nem verte nagydobra az én édesem, hogy ő megszerette a spenótot, de amikor már némileg biztonsággal forgattam a fakanalat, rendszeresen követelte, hogy legyen spenót. Szinte betűre így jártunk a tökfőzelékkel is. Azt azonban szerintem a mai napig nem vallaná be az apjának:)

Trikolor tészta mascarpone szósszal

És akkor itt a mascarponés tészta, végül nem kellett hozzá szakácskönyv, jött fejből.  Nem állítom, hogy ez az étel jelenti szakácsművészetem csúcsát, de egynek jó:)

Hozzávalók:

25-35 dkg tészta

25 dkg mascarpone

fél dl tej

só, bors, szerecsendió

1 gerezd fokhagyma

sok parmezán

1 tojássárgája

Elkészítés:

A tésztát al dente főztem. Ez ennél a fajtánál egyáltalán nem volt nehéz, ahol középen össze van csippentve, kimondottan kemény maradt, pedig vagy két perccel tovább is főztem, mint az ajánlott idő volt. Közben a mascarponét elkevertem tejjel, felforraltam, ízesítettem, végül levettem a tűzről. Amikor egy picit - de tényleg csak egy kicsit - lehült, elkevertem benne a tojássárgáját, beledobtam a nagy maréknyi sajtot, aztán már lehetett is tálalni.

Sajtos tortilla guacamoléval

Valami olyat akartam vacsorára tálalni, ami elüt - nálunk - a megszokottól. Nos, ez sikerült is, de hogy a fiúk jóllaktak-e, abban azért nem vagyok ezer százalékig biztos... Legközelebb ellenállok az Ázsia boltbéli kísértésnek, és nem vagyonokért veszem a tortillát, hanem magam fogom sütni. Akkor talán nemcsak finom, de elég is lesz a végeredmény.

Hozzávalók 3 főre a tortillához:

fejenként 2 db tortilla, nekem most paradicsomos volt itthon

fejenként 5-7 dkg reszelt sajt, itt és most gauda

néhány pötty mustár

A guacamoléhoz:

1 avokádó

fél (zöld)citrom leve

só, bors

1 gerezd fokhagyma

1 teáskanál tejföl (tudom, Mexikóban nincs tejföl!)

Elkészítés:

Az avokádót félbevágtam, magját eltávolítottam, majd a gyümölcshúst kikapartam egy tányérba. Villával pépesre törtem, ízesítettem sóval, borssal, fokhagymával, simára kevertem a tejföllel, kész passz.

A tortillát vékonyan kiolajozott serpenyőbe tettem, megpötyögtettem mustárral, rátettem a reszelt sajtot, majd beborítottam a cuccot a másik tortillával. Megfordítottam, a másik oldalát is átforrósítottam, majd a serpenyőből kivéve négy körcikkelyre vágtam.  Került még mellé paradicsom apró kockákra vágva, és egy jó pohár sör.

Tortilla, 8 adag:

50 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

65 ml olaj

2-3 dl langyos víz, amennyit felvesz a tészta

A hozzávalókat robotgéppel összekevertetem, amikor határozottan tészta formája van, kiveszem, alaposan kidolgozom. 30 perc pihenő jár neki nedves konyharuha alatt. Sütés előtt 8 gombócot szakítok, egyenként 1-2 mm vékonyra nyújtom, végül forró serpenyőben néhány perc alatt megsütöm őket. Leheletnyi olajat lehet használni a serpenyőbe, de tulajdonképpen egy jó teflonnál ez felesleges.

Túrókrém medvehagymával

Hozzávalók:

egy napfényes tavaszi reggel

15 dkg tehéntúró

1 evőkanál natúr krémsajt

1 evőkanál tejföl

só

egy marék medvehagyma apróra vágva

Elkészítés:

A hozzávalókból krémet keverünk. Friss péksüteménnyel, barnakenyérrel és sok primőr zöldséggel kínáljuk, ezzel párhuzamosan próbálunk nem gondolni rá, mennyi műtrágyát veszünk magunkhoz.

Egyszerű, de nagyszerű

Tegnap este érdekes helyzet állt elő nálunk: eljött a vacsoraidő, de a népek nem voltak úgy igazán éhesek, de azért ettek volna valamit, de halvány segédfogalmuk se volt, mi is lenne az. Szeretem, mikor elhangzik ez a mondat: úgy ennék valamit, de nem tudom, mit... És persze elvárják, hogy én találjam ki helyettük. Hát tegnap kitaláltam. Nyári parázsban sütések hangulatát idézte a vacsora...

Hozzávalók:

krumpli

kolbász

szalonna

vöröshagyma

esetleg paradicsom, paprika

Elkészítés:

Alufóliából nagy négyzeteket vágok, kiterítem magam elé, és ráhalmozom a következőket: egy vékony szelet bacon, arra krumpli karikák vékonyra vágva, jöhet rá egy-két karika kolbász, arra hagymakarika, vagy paradicsom, paprika szelet, a tetejére megint krumpli, koronaként szalonna. Szorosan bebugyoláltam a batyukat, fél órára bevágtam a sütőbe. Friss kenyérrel, savanyúsággal egy szempillantás alatt eltűnt mind egy szálig.

Butter chicken

Ajánlom ezt az ételt mindenkinek, aki szereti az indiai konyhát, ráadásul könnyen, gyorsan elkészíthető ételre vágyik, amit igen nehéz elrontani.

Hozzávalók:

60 dkg csirkemell filé kis darabokra vágva

5 dkg vaj 

egy nagy paradicsompüré

egy nagy fej vöröshagyma apróra metélve

másfél dl tejföl

indiai fűszerkeverék

Elkészítés:

A vajat felmelegítem, az apróra vágott vöröshagymát 3-4 percig sütöm rajta, majd hozzáadom a paradicsompürét, fél deci vizet, a tejfölt, végül, de nem utolsó sorban a csirkét. Átkeverem és fűszerezem. Most az egyszerűség kedvéért az Ázsia-bolti indiai fűszerkeveréket használtam, egy kis plusz garam masalával és római köménnyel turbózva. 20-25 percig fődögél a csirke, ezalatt a rizs is elkészül hozzá. A tányéron még adhatunk az étel tetejére egy kis tejfölt, de nem elengedhetetlen.

Gyors ázsiai tészta

Mostanában kevés időm van főzni, extrákat meg végképp nem. Ennek persze rajtam kívül senki nem örül a családban, de hát ez van, ezt kell szeretni. Tegnap elég későn értem haza, pizza rendelést fontolgattam. Aztán eszembe jutott Kicsi Vú egyik receptje, gondoltam, nekiállok, igazán nem egy ügy. Jól sikerült, itt az én variációm ázsiai tészta, illetve gyors vacsora témára.

Hozzávalók:

25 dkg tojásos tészta

1 doboz vegyes zöldség konzerv (mini kukorica, szójacsíra, vízigesztenye, bambuszrügy)

1 kisebb szál sárgarépa

1 arasznyi póréhagyma

1 gerezd fokhagyma

darabka friss gyömbér

1 evőkanál borecet

sötét szójaszósz

szezámolaj

1 kávéskanál keményítő

Elkészítés:

A tésztát 5 perc alatt készre főzöm, leszűröm. Közben a wokban felforrósítom az olajat, beledobom a fokhagymát és a gyömbért, illetlen szavakat mormolok, mert a wok fogantyúja kivehető, de az évek során elvesztette azt a tulajdonságát, hogy a helyén maradjon, vagyis pillanatonként a kezemben marad, nem segítve ezzel pozitív irányba fordítani azt a folyamatot, hogy a hagyma és a gyömbér ne égjenek meg. Pár másodperccel később a wokba dobom a vékonyka hasábokra vágott sárgarépát és pórét, kevergetem egy rövid ideig. Ekkor megy utána a leszűrt, leöblített zöldségkeverék. Kap szójaszószt, borecetet, sót, némi langyos vízben feloldott keményítőt. Átforrósítom, és gyakorlatilag készen van. Szerintem jobban jártunk, mintha pizzát rendeltem volna.

Fotó nincs, se idő, se kedv nem volt hozzá, meg aztán a szójaszószos tészta mesterséges fénynél minden, csak nem étvágygerjesztő.

Tojás currykrémmel

Hozzávalók:

6 db főtt tojás

25 dkg natúr krémsajt

1 teáskanál currypor

a díszítéshez: kaviár, lazacszeletek, kapribogyó

Elkészítés:

A tojásokat keményre főzzük, kihűtjük. Sárgájukat kiemeljük, simára keverjük a krémsajttal és a curryvel. Csillagcsőrű nyomózsákba töltjük a krémet, és csinosan visszanyomjuk a fél tojásfehérjékbe. Díszíthetjük kaviárral, lazaccal, kapribogyóval, petrezselyem zölddel, vagy ami eszünkbe jut, és harmonizál a curryvel.

Császármorzsa

Párás szemmel gondolok vissza a régmúlt időkre, amikor azt gondoltam, hogy a császármorzsa műanyag zacskóban terem a mirelit pultban. Eleinte vidám volt, mert a két gyereknek bőven elég volt egy tasakkal venni, ha ügyes voltam, még nekem is jutott a maradékból egy-két evőkanállal. Olcsó is volt, gyorsan készen volt, királyság volt. Aztán egyszer Kata barátnőm - szia, Kata vagyok! van egy Pepsid? - egy napfényes délutánon, amikor együtt legeltettük a gyerekeinket, azt mondta: hazamegyek, és összedobok a kölkeknek egy császármorzsát. Mi van? Azt csak úgy össze lehet dobni? Esküszöm, úgy nézett rám, mint aki ufót lát. Megjegyzem, ma már én is így néznék bárkire egy ilyen kérdés után, de hát ő már akkor is 9 évvel idősebb volt nálam, nagy fórja volt velem szemben az élet nagy kérdéseit illetően. A dolog nem hagyott nyugodni, amint hazaértünk, elővettem a Bibliát Horvát Ilona szakácskönyvét, én ugyanis abból tanultam meg főzni. S láss csodát, tényleg benne volt a recept, hogyaszongya: császármorzsa. Elolvastam, roppant egyszerűnek tűnt, így aztán kipróbáltam. Azt láttátok volna, amikor az uram aznap hazajött és megkérdezte, mi a vacsora, én meg csak egy lesajnáló pillantásban részesítettem, kicsit tán le is néztem rá - bár már akkor is magasabb volt, mint én, de nekem ez remekül megy ennek ellenére -, és kipöktem a fogaim között: császármorzsát, mi mást? Ahogy Nagyanyám mondaná, szaros pennával nem lehetett felérni az orrom hegyét, olyan büszke voltam. A gyerekek mára nagyocskák, hogy finoman fogalmazzak, néha mégis rákívánnak a császármorzsára.

Hozzávalók:

30 dkg búzadara, de ha csak gríz van a boltban, azt is megvehetjük 
10 dkg margarin
5 dl tej
8 dkg kristálycukor
só
3 db tojás
mazsola
1 citrom reszelt héja
baracklekvár

Elkészítés: 

A búzadarát belekeverem a tejbe, hozzáadjom a cukrot, a mazsolát, a sót és a tojások sárgáját, ezt jól elkeverem, állni hagyom. Amennyi időm van, addig. Ha csak egy órám van, akkor annyit pihen, ha több, hát nem árt neki. Végül óvatosan hozzákeverjem a fehérje kemény habját, és a - sok - reszelt citromhéjat.
Egy tepsit kikenek a margarinnal, beleöntöm a masszát, és nem túl forró  sütőben (170 - 180) fokon lassan megsütöm. Sütés közben néhányszor erőteljesen átkeverem a masszát, megforgatom, morzsásítom, hogy minél nagyobb felületen képződjön rajta barna kéreg. Tálaláskor baracklekvárral locsoljuk meg, elvetemültek és soványak porcukorral is megszórhatják

.

Töltött krumpli

Arról beszélgettünk ma Mammával, mitől trendi egy food blog, és hogy lehet-e soktagú, nagyétkű családnak divatosan főzni, és hogy milyen főzési irányzatokat követhet az ember, ha nemcsak saját ízlésére kell főznie, de a családnak is meg kell felelnie. Nos, az alábbi recept biztosan nem trendi, viszont biztosan jóllakatható vele akár két kamasz, egy udvarló és egy férj is.

Hozzávalók:

személyenként 2-3 szem burgonya

füstölt kolbász nagyon apróra vágva

1 tojás

sajt

só, bors, szerecsendió

esetleg tejföl

Elkészítés:

A krumplikat héjában megfőzöm. Odafigyelek a válogatásnál, hogy egyforma nagyságúakat válasszak, hogy egyszerre főjenek meg. Forrón meghámozom őket, majd kicsit hülni hagyom. Amikor már megfoghatók, kalapjukat levágom és mokkáskanállal kikaparom a belsejüket egy tálba úgy, hogy ne lyukasszam ki őket. Amikor az összes bele a tálban hever, villával pépesítem, hozzákeverem az apróra vágott kolbászt, a tojást, sózom, borsozom, mehet hozzá a szerecsendió is, ha kell, tejföllel lazítom. Lehet hozzá sajtot is adni, nem rontja el. Olyan masszát kell kapjak, ami nem túl atomos, hiszen nem szeretném, hogy a vacsorába bármelyik családtagom belefulladjon. Azt a változatot a nem szívesen látott vendégeknek tartogatom. Amikor a töltelék összeállt, visszatöltöm a krumplikba, és kiolajozott sütőlapra állítgatom őket, a kalapjukat ezen a ponton visszakaphatják, és mehetnek a sütőbe napozni. Valószínűleg nem kell nekik túl sok idő, mert ugye a krumpli nem hült ki teljesen, a töltelék is langyos, úgyhogy csak átforrósítani kell a cuccot. Tálaláskor adhatunk hozzá jó sűrű tejfölt, de savanyúságot is. Én most rukkolával körítettem, nagyon finom volt. A lefotózott mai adagot a lányom készítette, ő azt a megoldást választotta, hogy félbe vágta a burgonyákat, úgy töltötte meg őket. A töltelékkel lehet variálni, készülhet gombás, sonkás, zöldséggel töltött, vagy sajtos töltike is.

Diétás vacsora

Hozzávalók:

5-6 nagyobb virág brokkoli

1 dl tejszín

parmezán sajt ízlés szerinti mennyiségben

só, bors

kenyérmorzsa (egy fél szelet kenyér aprítóban megdolgozva)

Elkészítés:

A brokkolit pároló edényben, sós vízgőzben megpároltam. Közben felmelegítettem a tejszínt, megolvasztottam benne a parmezánt, borsoztam. Harmadik fázisként száraz serpenyőben megpirítottam a kenyérmorzsát. Végül a megfőtt brokkolikat a tányér közepére halmoztam, ráöntöttem a sajtmártást, körbeszórtam a morzsával. Egyszerűsége ellenére fenséges. A recept eredetije Chili&Vaniliáé, de ő más sajttal készítette, nekem "csak" parmezánom volt itthon.

Olasz omlett

Itt tipródtam dél körül, hogy mit adjak enni a két - kicsit sem éhes - fiúnak, mielőtt elmegyek előszilveszterezni. Sajnos főzni egyáltalán nem volt kedvem, az utóbbi héten főztem eleget, főzzön most már más is. De mivel nem voltam ilyen szerencsés, időhúzásként elmerültem új szakácskönyveimben. A Nélkülözhetetlen tészta c. könyvből merítettem az alapötletet, meglehetősen hozzáigazítva az itthoni készletekhez. Zárójelben jelzem, mit használtam az előírtak helyett.

Hozzávalók 4 főre:

6 tojás

13 dkg sonka (nekem mindössze 5 dkg hajszálvékony speckem volt itthon, még ausztriai beszerzés)

2 csésze főtt fussili vagy csavart tészta (én háromszínű csavart tésztát használtam, kb. 15 dkg-ot)

1 fej hagyma

6 cl tej (az vajon mennyi? én csak meglöttyintettem a dobozt)

3 evőkanál friss parmezán

6 dkg reszelt cheddar (akarom mondani: trappista)

2 evőkanál olívaolaj (nekem kifogyott épp, úgyhogy sima napraforgó olaj)

2 evőkanál friss petrezselyem

1 evőkanál friss bazsalikom (fájdalom, ezt nélkülöznöm kellett minden formájában)

Elkészítés:

Az olaj felén megdinsztelem a hagymát, az utolsó egy percben hozzáadom a sonkát is. Félreteszem. A tojásokat elhabarom a tejjel, hozzáadom a kifőtt tésztát, a parmezánt, a zöldeket, a hagymás sonkát, sózom, borsozom. A maradék kis olajat megforrósítom a serpenyőben, beleöntöm a matériát, és addig sütöm nem túl nagy lángon, amíg a széle meg nem szilárdul.  Tetejét megszórom a cheddarral, majd a serpenyőt beküldöm a grill alá (légkeverést is adtam neki, hadd szokja), és addig sütöm, amíg a sajt rá nem olvad a tetejére. Ne felejtsük el fóliába tekerni a nyelet, bár az én serpenyőm oly kevés ideig tartózodott a szoláriumban sütőben, hogy komoly veszélynek nem volt kitéve.

A kaja isteni, remek ízt ad neki a friss petrezselyem, és szerencse, hogy nem gépsonkát tettem bele, hanem specket, bár a gépsonkára meglehetősen kicsi volt az esély, tekintve, hogy sosem veszek ilyen préselt, kitudjamibőlvan xarokat. Most pedig elhaladok, és feltöltöm kiürült készleteimet, úgy mint olíva, bazsalikom.