Kukoricás cukkinilepény fetás mártogatóssal

Nagyon kevés munka van vele, nagyon hamar elkészül, nagyon finom, nagyon jó hidegen is, melegen is. Nagyon ajánlom!:)

Hozzávalók:

1 kg cukkini

1 tojás

zsemlemorzsa szükség szerint

1 csomag petrezselyem

1-2 cső főtt kukorica

só

bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, besóztam és állni hagytam. Közben a kukoricáról levágtam a szemeket, a petrezselymet felaprítottam. Amikor a cukkini kiengedte a levét, nagyon-nagyon alaposan kicsavartam, és innentől gyorsan kell dolgozni, ugyanis folyamatosan termeli a levet továbbra is. Beleütöttem a tojást, borsoztam, hozzáadtam a petrezselymet, a kukoricát és annyi zsemlemorzsát, hogy formálható masszát kapjak. Ezután lapos pogácsákká formáltam egy-egy tenyérnyi masszát, meghempergettem egy kis prézliben, és forró olajban - ami alatt később mérsékeltem a lángot - pirosra sütöttem a lepénykéket.

A mártogatóshoz 2 dl tejfölbe beletörtem 6-8 dkg feta sajtot, egy kanál majonézt, és simára kevertem vele.

Az egyik legjobb (és legolcsóbb) nyári kaja, amit csak ismerek.

Cheeseballs

Nem javíthatatlan anglomániámból adódóan ez a bejegyzés címe, még akkor sem, ha Kamari tengerparti sétányán minden angolul van kiírva az éttermek előtti menü-táblákon. Az első hét végén ettem sajtgolyókat egy étteremben, de a következő héten nem volt kedvem olyan messzire legyalogolni (egy kilométer az egész plázs...), ezért a szálláshoz közelebb kerestem volna sajtgolyókat, hogy a nemrég érkezett barátnőmmel is megkóstoltassam ezt a finomságot.

Az éttermek előtt mindig áll egy-egy becsalogató ember, és az arabokhoz képest nagyon kedvesen és visszafogottan próbálnak rábeszélni, hogy náluk egyél. Egy-egy no thanks, de legalább egy mosoly mindegyiknek kijár erőfeszítései jutalmául. Egyetlen ellenszer van ellenük: ha fürdőruhában, törölközővel sétálsz a sétányon, mert akkor éles logikával rájönnek, hogy előbb úgyis a vizes fürdőruhától akarnál megszabadulni, és nem vágysz még ebédelni, vacsorázni. Ilyenkor szemkontaktust se vesznek fel, nyugodtan korzózhatsz.

De mondom, mivel nem erőszakosak, nem jelent problémát a jelenlétük. Nos, megálltunk egy szimpatikus étterem előtt, ahol a (minden nap) világoskék inges csaliember széles mosollyal fogadott. Sorolni kezdi a menüt, én megakasztom: aztán cheeseballs van-e? CHESSEBALLS???? Az meg mi? Próbálkozom magyarázni, mondja, hogy cheese pie van, és bár fogalma sincs, mi az a cheeseballs, azt azonban biztosan tudja, hogy az száraz, ámde a cheese pie! Na, az valami csoda! És hát van ugye tomato balls, nem azt keressük? Mondom a barátnőmnek: te, ez teljesen hülyének néz, mit gondolsz? Ekkor a pincér, hezitálásunkat látva, felajánlja, hogy csinálnak ők nekünk cheeseballst, ha arra vágyunk (arckifejezése híven tükrözi, mit is gondol pontosan azokról, akik ilyen rettenetet akarnának enni, bár az még mindig kérdéses, honnan tudja, mi is az a rettenet, az előbb még nem ismerte...), mert náluk nincs lehetetlen. Mit mondjak: nem szélesre tátott szájjal ugyan, de bekaptuk a csalit.

A rendelést felvenni persze már nem ő jön, a pincér megint értetlenkedik, de ő sokkal jobb hatásfokkal teszi ezt, mint a kollégája, ezért belefáradunk a vitába, és berendeljük a tomato ballst. Rossz a szájízünk, hiszen a parton tucatjával vannak éttermek, ahol azt ehettük volna, amit szeretnénk... no mindegy, mindig tanul az ember... Amit kapunk, az igazán finom, végül nem is bánom, hogy még egy fajta ételt megkóstoltunk. Tzatzikivel és frissen sütött krumplival ez is verhetetlen. Az én cheese pie-om is finom.

Bosszúnk nem túl nemes, de hatékony:  attól a naptól kezdve sportot űzünk belőle, hogy az étterem előtt elmenve úgy tegyünk, mint akik komolyan megfontolják a betérés lehetőségét, és amikor már nyeregben érzi magát az úr, csúfondárosan csak ennyit kérdezzünk: CHEESEBALLS? A harmadik alkalomnál már ő üdvözölt minket széles mosollyal, mintha épp azt mondaná: cheeeeeeeeeese:)

Sült sajtgolyók

Elkészítése pofonegyszerű. Reszeljünk le 20-25 dkg kemény sajtot, adjunk hozzá 5-10 dkg szárazabb fetát is. Két felvert tojással és néhány evőkanál zsemlemorzsával készítsünk belőle formálható masszát. Én dúsítanám friss petrezselyemmel, vagy akár néhány szem apróra vágott olajbogyóval is, abban, amit én ettem, ilyesmi nem volt. Zsemlemorzsába forgatva a maréknyi golyókat bő olajban süssük pirosra őket. Bármilyen salátával - akár majonézessel, akár zöldsalátával, vagy tzatzikivel és egy pohár fehér borral fenséges vacsora.

Hogyan hasznosítsuk jól az időt? Süssünk perecet!

Mert ugye az a néhány óra, amíg a croissant pihen, kel, hül, mifene, nem telik úgy, hogy ölben legyen a kezünk. Közben lehet kicsit takarítani, rendet rakni, álmodozni a nyaralásról, majd ránézni az órára, hogy tejóég, mindjárt ebédet kell adni a népeknek. Na de mit is? Volt isteni borsóleves, és született utána egy kis perec, amit Cserkénél lőttem. Köszönet érte:)

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 evőkanál cukor

2 teáskanál só

3 evőkanál olaj

2 evőkanál szódabikarbóna (a főzővízbe)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ezt a tésztát nem kell különösebben pihentetni vagy keleszteni, így aztán elég, ha addig hevernek, amíg kb.  2 liter vizet forralunk. Beletesszük a szódabikarbónát, és amikor szelíden forr a víz, főzzük a pereceket mindkét oldalukon egy-másfél percig, majd szűrőlapáttal emeljük át egy sütőpapírral bélelt tepsire. Szórtam rájuk tökmagot, lenmagot és szezámmagot, aztán forró sütőben addig sütöttem őket, amíg ilyen szép színük nem lett. Egy teáskanál sóból, két teáskanál lisztből és némi vízből sűrű masszát kevertem, meglötyköltem vele a pereceket, és még két percig a sütőben hagytam őket.

Nehézségi fok:

Szezonja van: meggy - Meggyes pite

Bizony, elindult a meggy szezon. Ugyan még borsos áron mérik - 600 Ft körül -, ennek ellenére úgy éreztem, 60 dekát nyugodtan megvehetek, hogy a szezon első meggyes süteményét elkészítsem. Múlt héten kerti partin voltam, ahol a házigazda egy tejfölpiskótát sütött sárgabarackkal, Horváth Ilona szakácskönyvéből. Többször írtam már itt a blogon, hogy én abból a könyvből tanultam meg főzni, így teljes bizalommal ütöttem fel a 288. oldalon található receptet. Igen ám, de a másik oldalon ott hevert a meggyes pite leírása... Így aztán most azt sütöttem meg, de legközelebb kipróbálom a tejfölpiskótát is.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg liszt

4 tojás

15+10 dkg cukor

60 dkg kimagozott meggy

Elkészítés:

A puha vajat fehéredésig kevertem a 15 dkg cukor felével, majd amikor már könnyű és habos volt, egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Közben a cukor másik felével keményre vertem a tojások fehérjét, és hozzáadtam a vajas keverékhez. Ezután a lisztet szitáltam több részletben a masszába, de azt már nem a robotgéppel kevertem el, hanem egy lyukas fakanállal, a szokásos nagy, széles mozdulatokkal, hogy minél több levegő maradjon a masszában.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (kb.  30x25 cm) öntöttem a tésztát, tetejét elegyengettem. A kimagozott meggyet megszórtam 10 dkg cukorral, összeforgattam, majd a levétől kissé kinyomkodva a piskóta tetejére raktam őket, mindegyiket belenyomva a tésztába.

180 fokos sütőben sült úgy 25 percet. Tűpróbával ellenőrizzük, átsült-e a tészta, mielőbb kivesszük a sütőből. 10-15 percet pihentetés után szeleteltem.

Spárgás tagliatelle

A Good Food online kiadásában láttam meg ezt a tésztát, csak bajban voltam, mert a recept zöldbabot ír, azt az igazi zöldhüvelyűt, amit sajnos ki nem állhatok, de ha ez másként is lenne, a piacon még akkor sem kapni. Így aztán azzal gazdálkodtam, ami éppen itthon volt. Ezt IS kedvelem a Good Food receptjeiben, hogy amikor olvasom őket, szárnyra kap a fantáziám, és nem akarok mindenáron a leírt hozzávalókhoz ragaszkodni.

Hozzávalók:

40 dkg száraztészta

20 dkg spárgarügy

15 dkg zöldborsó

20 dkg újburgonya

1,5 dl pesto

parmezán forgácsok

só

bors

Elkészítés:

A krumplit meghámoztam, és mivel aprókat használtam, egyben hagytam őket. Annyi vízben, hogy a tésztának elég legyen, odatettem főni, úgy 5 percet kapott. Ekkor beledobtam a vízbe a tagliatellét, 6 percig főztem, ekkor került a fazékba a borsó és a spárga is. Újabb négy perc főzés következett, majd leszűrtem a vizet úgy, hogy kb. egy decit félretettem belőle. Egy mély tálba öntöttem a pestot, abba tettem a lecsurgatott tésztát és zöldségeket, összeforgattam őket, kicsit még sóztam, borsoztam, ráreszeltem a sajtot, és már lehetett is enni.

Gyors chilis bab

Ez a recept Carla Bardi Klasszikus vegetáriánus  konyha c.szakácskönyvéből származik. Roppant egyszerű elkészíteni, és még a lányomnál is sikert aratott, aki pedig nem bírja a csípős ételeket, a fiam pedig egyenesen rajongója lett. A könyvet egyébként meleg szívvel ajánlom megvásárlásra, minden egyes receptje használható, az alapanyagok könnyen beszerezhetők, a leírások érthetőek, a fotók pedig nagyon szépek benne. Szóval minden együtt van a könyvben, amitől szerintem egy szakácskönyv jó.

Hozzávalók:

3 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál vaj

1 evőkanál friss gyömbér reszelve

5-6 kardamommag

1 evőkanál őrölt koriander

5 gerezd finomra vágott fokhagyma

2 finomra vágott hagyma

2 friss chilipaprika szeletelve (nálam most őrölt chili)

250 ml paradicsompüré

1 doboz csicseriborsó konzerv leöblítve, leszűrve

1 doboz vörös kidney bab leöblítve, leszűrve

1 doboz fehér bab konzerv leöblítve, leszűrve

1 babérlevél

só, bors

egy csokor petrezselyem

Elkészítés:

Az olajat és a vajat felhevítjük, a hagymát, a chilit, gyömbért, kardamomot, koriandert, fokhagymát 7-8 percig pirítjuk rajta.  Beletesszük a paradicsompürét, a babokat, a babérlevelet, és óvatosan kevergetve 15 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd tálaláskor petrezselyemmel szórjuk meg. Friss pitával ellenállhatatlan.

Hagymás lepény

Imádom, imádom, imádom! És ha szereted a hagymát, meg a leveles tésztát, te is rajongója leszel ennek a rém egyszerű, igen finom lepénynek.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

6-7 fej vöröshagyma (lehet vegyesen édes, fehér hagyma, lilahagyma, vöröshagyma)

3-4 szelet bacon

5 dkg ementáli sajt

1 csomag Camping tejszínes krémsajt

olíva olaj

só

fehérbors

kakukkfű

Elkészítés:

A leveles tésztát kibugyoláltam a papírjából, a tepsi méretére vágtam (a maradékból lett 4 kis lekváros táska), peremet képeztem, és a tészta alját megkentem a krémsajttal. A hagymákat megtisztítottam, félkarikára vágtam, majd az olajon elkezdtem lassan dinsztelni. Közben a kicsire aprított bacont ropogósra sütöttem egy serpenyőben, a sajtot pedig apró kockákra vágtam. Amikor a hagyma már puha volt, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, és azon melegében belekanalaztam a tepsibe, a krémsajt tetejére. A szalonnadarabkákkal és a sajtkockákkal megszórtam, majd 20 percre 180 fokos sütőbe helyeztem.

A szalonna elhagyásával vegáknak is jó lehet.

Hamis gulyásleves

Kicsit körülnéztem a neten, mitől hamis a hamis gulyásleves, bár nem ért meglepetésként az eredmény, miszerint az a változat hús nélkül készül. Mindazonáltal az én gulyáslevesem akkor is hamis, ha van benne hús. Merthogy ez csirkemellből készült, és természetesen más karakterű, mint az igazi gulyás, de hogy van olyan finom, mint az, azért kezeskedem. Az elkészítés menete ugyanaz, mint a valódi gulyásnál.

Hozzávalók:

2 kis csirkemell filé dobókockányira vágva

2 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

darabka zeller

1 vöröshagyma

3 db krumpli felkockázva

2 babérlevél

só

bors

őrölt kömény

pirospaprika

olaj

1 tojásból csipetke

Elkészítés:

4 evőkanálnyi olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor utána küldtem az apróra vágott zöldségeket, sóztam, borsoztam, megszórtam köménnyel, pirospaprikával, beletettem a babérlevelet is, és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Néhány percig forraltam, ekkor hozzáadtam a kockákra vágott burgonyát is. Amíg a leves főtt, elkészítettem egy kis tojásból és lisztből a csipetkét (a felét lefagyasztottam, jó lesz a jövő heti bablevesbe), belecsipkedtem a fortyogó levesbe, és a tésztával együtt még főztem öt percig.  Utánasóztam, borsoztam, tűzforrón tálaltam.

És hogy egy kis könnyedség is legyen a posztban, idézném a férjem ódáját, amit egy néhány évvel ezelőtt elkövetett bográcsgulyásomhoz írt:)

Óda a gulyáshoz

Itt ma mestermű készül, nem vitás.
Már a hagyma pirulásakor észlelem.
A pirospaprikával házasodsz,
Semmi kétség: Te leszel a végzetem.

Jön a hús, a lábszár (marha),
S felhördül a sok éhező:
Vajon lesz-e elég mindenkinek,
Vagy éhes marad éppen ő?

Répa, babér, zeller, krumpli,
Szépen, sorban Beléd hull.
Várni kell majd egy keveset,
Amíg minden megpuhul.

Szól a Mester: az étel már kész,
Sebbel-lobbal siessetek teríteni,
És nagyon fontos: legyen idő
Jó kis csípős paprikát keríteni.

Oh, mily gyönyörű vagy, oh, mily ízletes!
A nyálcsorgató, gyomorkorgató döbbenet.
A testes bográcsban tündökölsz, s hívogatsz.
Magad vagy a Csoda - megennék Belőled ötvenet!

Szedres-mákos muffin

Nincs semmi bajom a muffinnal, mint műfajjal. Egyszerű, ezerféleképpen variálható, szinte elronthatatlan, gyors, mi kell még? Emlékszem, amikor a Nők Lapja egy ősrégi - huszonéves - számában megtaláltam Miss Marple teasüteménye címen a receptet, kincsként őriztem.

Ma is megvan az újságkivágás, és egyszer bizonyára ki is próbálom majd. Arra is emlékszem, mikor néhány éve amerre a szem ellátott, mindenki muffint sütött, talán még én is. Akkoriban már kicsit untam, hogy nem lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy valaki ne hozna egy szakajtónyi muffint, mindazonáltal ez a mostani darab holnap biztosan elkészül egy barátnőm névnapi bulijára. Mert ez más, mint az eddig megszokott receptek. Meg merem kockáztatni, a legfinomabb, amit valaha ebben a műfajban kóstoltam.

Hozzávalók:

4 db tojás szétválasztva

12 dkg finomliszt

8 dkg mák

8 dkg kristálycukor

4 dkg porcukor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

8 dkg puha vaj

szeder

Elkészítés:

A tojások sárgáját fehéredésig keverem a porcukorral, majd hozzáadom a vajat, és habosra keverem a cukros sárgájával. A fehérjét a 8 dkg kristálycukorral kemény habbá verem, és a vajas masszát belekeverem. Végül a liszt-darálatlan mák-szódabikarbóna triót adom hozzá az elegyhez.

Papírkapszlikba szedem úgy, hogy a tészta csak a forma kétharmadát töltse ki, és mindegyikbe nyomok 3-3 szem szedret.

180 fokos sütőben 20 percet sült.

Isteni, ahogy a mákszemek ropognak a süteményben, a tészta textúrája sokkal könnyedebb, mint a muffinoknál megszokott. Legközelebb egy kevés reszelt citromhéjat is adok hozzá.

Papp Emese receptje a Nők Lapja Konyhából

Találkozásom Nigel Slaterrel

Igazából nem tudom, szégyen-e vagy sem, hogy mindez idáig Nigel Slaternek mindössze a nevét ismertem, tudni róla semmit nem tudtam. Disszertációt most sem mernék írni munkásságáról, de tegnap elkaptam egy műsort a TV Paprikán, ahol a fickó azonnal magával ragadott. Egyszerű receptjeivel, természetes kedvességével, no meg az alábbi banános sütijével. Példa nélkül álló az a gyorsaság, amivel a recept elhangzása után öt perccel a konyhában álltunk és sütöttük a banános sütit. Igaz, a mogyorót kifelejtettem belőle, és amúgy is csak dió volt otthon, kicsit változtattam is az összetevőkön, de a lényeg megmaradt.

Hozzávalók:

17,5 dkg puha vaj

17,5 dkg cukor (nálam fele fehér, fele nádcukor)

7,5 dkg tisztított, előpörkölt mogyoró (nálam ez kimaradt)

2 tojás (csak egyet használtam)

17,5 dkg liszt

1 sütőpor (az eredeti receptben nem szerepel)

2 nagyon érett banán (nálam 3)

1 kiskanál vanília kivonat

17,5 dkg étcsokoládé (nálam 10 dkg fehércsoki)

1 teáskanál fahéj (az eredetiben nem szerepel)

egy kis barnacukor a tetejére (én elhagytam)

Elkészítés:

A vajat a cukorral alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, a lisztet, sütőport, vaníliakivonatot. Beleaprítottam a banánokat, a csokicseppeket, alaposan elkevertem, és sütőpapírral bélelt cake-formába kanalaztam. Nigel a tetejét megszórta egy kis cukorral, én azt fölöslegesnek éreztem, és a visszajelzések azt mutatják, jól döntöttem. 170 fokon épp egy órát sült a sütemény.

Nehézségi fok:

Kurkumás cukkinileves

Ez a Nigella-féle leves megosztotta azokat, akik kóstolták. Az uram egyszerűen rossznak titulálta, szerintem pedig kifejezetten érdekes, kicsit szokatlan ízhatású a leves. A színe pedig egyszerűen káprázatos!

Hozzávalók:

50 dkg cukkini meghámozva

olívaolaj

1 liter csirke alaplé

1 teáskanál kurkuma

10 dkg rizs

1 citrom leve és héja

só, bors

chili olaj

Elkészítés:

A cukkinit hosszában félbe, majd negyedbe vágtam, majd 3 mm-es darabokra. Az olajat megmelegítettem, rádobtam a cukkinit és a citrom lereszelt héját, és kb. 6.7 percig dinszteltem. Ekkor megszórtam a kurkumával, sóval, borssal, hozzáadtam a rizst, és felöntöttem a csirke alaplével. Sóztam, borsoztam, és kb. 15 perc alatt készre főztem. Akkor jó, ha a rizs puha.

A zöldség és a rizs egyharmadát pürésítettem, és visszaöntöttem a levesbe. Csepegtettem bele némi chili olajat, és melegen tálaltam.

Dupla kukoricás muffin

Szeretem, ha egy étel az, aminek látszik. (Tudom, ez ma már nem túl korszerű hozzáállás.) Viszont tipikusnál is tipikusabb iker személyiségem miatt szeretem, ha egy étel nem az, aminek látszik. Ez a muffin ennek a második kritériumnak felel meg remekül. Mert a muffin nem olyan rég hódított teret kis hazánkban, és viszonylag kevesen készítik sósan. Ez egy sós változat, remek körete lehet akár húsoknak is, de simán el tudom képzelni tepsiben sütve, amilyen lapos kenyér formátumban is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg kukoricadara

2 db tojás (csak egyet használtam, de elég volt)

2 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

2x130 ml joghurt

1 dl tej

8 dkg vaj

egy kis vöröshagyma

fél doboz kukoricakonzerv

5 dkg cheddar sajt reszelve

bors

Elkészítés:

A vajat megolvasztottam, az apróra vágott vöröshagymát és a kukoricát megdinszteltem rajta, majd félretettem kicsit hűlni.

Egy edényben összekevertem a liszteket, sót, sütőport, sajtot, egy másikban a tojást, joghurtot és tejet, majd ezeket beleöntöttem a lisztes keverékbe. Utánaküldtem a vajas-zöldséges keveréket, néhány mozdulattal elvegyítettem a száraz és nedves anyagokat.

Kibéleltem egy muffinformát papírral, színültig töltöttem a mélyedéseket a tésztával.

180 fokon 25 percig sültek a muffinok.

Póréhagymás lepény

Napok óta motoszkál a fejemben az ötlet, ami persze nem eget rengető újdonság. Hagymás lepény. Ki is találtam, hogyan készítsem el, de aztán egy barátnős fecsegős este, mely kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél, és egy aznapi ígéret, hogy valaki ilyet ebédelhet másnap, eltérítettek az eredeti tervemtől. Így fagyasztott leveles tésztából készült a lepény, nem élesztősből, de ez semmit nem von le az értékéből.

Hozzávalók:

egy csomag felengedett leveles tészta ízlés szerinti darabokra, formákra vágva

1 póréhagyma

1 csomag újhagyma

1 kisebb piros kápia paprika

1 kisebb cukkini

1 csomag mini mozzarella

néhány karika kolbász

egy kevés tejföl

oregano

kakukkfű

bazsalikom levelek

olívaolaj

Elkészítés:

A tésztát négyzetekre, illetve téglalapokra daraboltam. Mindegyiket egy centire a szélétől körbe karcoltam egy éles késsel, a belső részt pedig megszurkáltam villával. Erre azért van szükség, mert az egy centis rész fel fog emelkedni peremszerűen, a megszurkált pedig nem, így mélyedés keletkezik, amiben a töltelék igen jól megfér.

A mélyedéseket megkentem tejföllel. Belehalmozom a tölteléket, amit úgy készítettem el, hogy egy kevés olajon megdinszteltem a hagymákat, a paprikát és a cukkinit, fűszereztem az oreganóval, kakukkfűvel, sóztam, borsoztam, némelyikbe vékony karika kolbász is került.  Nem kell puhára párolni teljesen. 180 fokos sütőben sütöttem úgy 10 percig a lepényeket, majd kihúztam a tepsit a sütőből, és a félbe vágott sajtokat elosztottam a tészták tetején. Adtam neki még öt percet. Friss bazsalikom levelekkel díszítettem.

Hasonló receptek még a blogon:

Pestos tartlet

Póréhagymás-brokkolis tartlet

Hétköznapi vacsora: töltött csirkemell

Őszintén szólva 29 évi háztartásvezetés rutinja sem mindig segít az oly gyakran feltett kérdés megválaszolásában: mi legyen ma a vacsora? Most hagyjuk figyelmen kívül az olyan segítő válaszokat, mint a "valami finom", "nem tudom", és társait, koncentráljunk a válaszra.

Meg kell ugye felelni a családtagok ízlésének: ritka az olyan konstelláció, amikor minden családtag szeret egy adott ételt.

Meg kell felelnie az otthoni készleteknek: nem igazán kivitelezhető, hogy minden nap nagybevásárlást csináljunk, csak hogy valami mindenki fogára való kerüljön az asztalra.

Nem árt, ha valamenyire követjük a szezonális felhozatalt, nyilvánvalóan ilyenkor télen inkább kelkáposzta főzeléket főzünk, mint zsenge karalábét, mert bár az is van a piacon aranyáron, nem szeretek belegondolni, mennyi műtrágya kell ahhoz, hogy a fólia alatt akkorára nőjön a karalábé, amekkorára.

És nem utolsó szempontként egyáltalán nem válik kárára az elkészült ételnek, ha van kedvünk a megfőzéséhez. Nem újkeletű az a nézetem, hogy az elkészült étel minősége egyenes arányban áll a hozzáadott törődéssel, gondoskodással, szeretettel.

Ilyen hosszú bevezető után lássuk a mai vacsoránkat. A minak a Lidlben járva nagyon kedvemre való csirkemell filét találtam, ebben az esetben a "kedvemre való" kitétel azt takarja, hogy a melleket úgy bontották, hogy minden kis cafat le volt tisztítva róla, gyönyörű háromszög alakú húsdarabok hevertek a hungarocell tálcán. Nagyon szeretjük a különböző fűszerekkel bedörzsölt, majd teflonban, kevés zsiradékon kvázi meggrillezett csirkét, de azért néha az is kicsit uncsi. Így lett inkább ma ez a változat.

Hozzávalók:

személyenként fél csirkemell filé

1 dl sűrű tejföl

10 dkg reszelt sajt

néhány szem aszalt szilva

1 kis csomag bacon

Elkészítés:

A húsokat megmostam, megtöröltem, majd a vastagabbik oldaluknál bevágva megnyitottam őket. A sajtot lereszeltem, összekevertem a tejföllel ügyelve, hogy ne legyen folyékony a matéria. Ezt töltöttem a nyílásokba, félbe vágott aszalt szilva darabokat tuszkoltam még bele, majd minden húsdarabot akkurátusan becsomagoltam baconbe, hogy mindenhol befedje. Sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem a darabokat, letakartam fóliával, majd 190 fokos sütőben 25 percig sütöttem. Levettem a fóliát, grill fokozatra kapcsoltam a sütőt, és pirosra sütöttem a húsdarabok tetején lévő bacont. Néhány percet pihentettem a deszkán, aztán ferdén felszeleteltem a csirkét. Vajas krumplipürével tálaltam.

Elkészítése nem igényelt több időt, mint összesen 45 percet, amivel azt szeretném alátámasztani, hogy semmivel sem időigényesebb egy viszonylag "flancosabb" ételt varázsolni vacsorára, mint mondjuk egy grízes tésztát...

Nehézségi fok:

Az univerzális gomba

Szeretem a gombát. Nem volt ez mindig így, de felnőtt létem kezdetén valahogy megkedveltük egymást. Olyan ez, mint egy sorsszerű szerelem: évekig lappang, csak meg-megvillantja magát, aztán egy napon belép az életedbe, hiába védekeznél ellene. A gomba ott van, muszáj szeretni, mert ízei kiegészítik az addig ismert és szeretett ízeket, állaga pont az az állag, amit szeretsz, és csak látszólag visszahúzódó és semleges: megfelelő kezekben megmutatja önmagát. Ha a tudsz a gombával bánni, nyert ügyed van:)

Hozzávalók:

0,5 kg gomba

1 vöröshagyma

2,5 dl főzőtejszín

1 kis doboz sürített paradicsom

2 gerezd fokhagyma

egy csomag petrezselyem

egy marék reszelt parmezán

só

bors

egy gondolatnyi chili

oreganó

olívaolaj

Elkészítés:

A gombát megmossuk, vastag szeletekre vágjuk. Az olajon a hagymát megpirítjuk, rádobjuk a gombát, megsózzuk, fűszerezzük ízlés szerint, most a fenti ízesítők kerültek bele. Hozzáadjuk a paradicsomot, puhára főzzük a gombát, végül felöntjük a tejszínnel, rottyantunk rajta egyet, beledobjuk a petrezselymet és a parmezánt, és eldöntjük, hogy spagettivel, rizzsel, esetleg kuszkusszal tálaljuk-e.