Kis kedvenc

Ezt az eszközt két éve vettem, úgy emlékszem, cirka 300 forintos tétel volt. Azóta is konyhai eszköztáram egyik oszlopos tagja, bár őszintén szólva a fővárosi tömegközlekedés során is jó használt venném gyakran... Istenien fel lehet rá szúrni a forró, főtt krumplit és a bunkó utastársakat, ami gombóckészítésnél elsődleges fontosságú, ott ugyanis a krumplit forrón kell áttörni, hidegen begyúrni. De remek szolgálatot tesz olaszos ételek készítésekor, amikor a paradicsomot kell a forró vízből kihalászva megfosztani a héjától. Ha szembejön veletek, érdemes rá "beruházni".

Új lakó

Újabb kütyüvel lettem gazdagabb, és újabb álommal szegényebb. Már úgy értem, még egy álom, ami helyett - megvalósulása után - másikat kell keresnem:) Tegnap vásárolni voltam - születésnapok és egyéb dolgok ürügyén, csak nem tudom, miért van az, hogy a feladatokból egyet se abszolváltam, gazdagabb lettem viszont egy papuccsal, két nyaklánccal és ezzel az üvegcsével:) Bementem a Kátayhoz, oda ugyanis gyakorta bemegyek szörnyülködni az árak láttán, és nyálat csorgatni az eszközöket stírölve. Miután borsőrlőm már van, sóőrlőre még egy darabig nem lesz szükségem szerintem, körülnéztem a konyhai szerszám fronton. Vágyakozva pillogtam Jamie Oliver zöldséghámozójára (a honlapján még csak a sékert láttam, ezt a tisztítót nem), de úgy gondoltam, 2500-ért nem feltétlenül veszem meg, de valami hátul, a kisagyamban azt súgja, hogy ez csak átmeneti gondolat nálam. Ellenben régóta szeretnék egy olajspricnit magamnak, tudjátok, azt a szórófejes üveget, amiből lehelet vékonyan lehet a salátára felvinni, vagy adott esetben éppen csak megmutatni a serpenyőnek az olajat. Találtam is egy nagyon csinosat, de az árát meglátva úgy dobtam el, mint akinek parazsat nyomtak a kezébe. Sajnálkoztam egy sort, hogy ilyen se lesz nekem - nyolcezerért istenuccse nem kell! -, majd kiballagtam az objektumból. Következő megállóm a Spar volt, ahol mit látok, na mit? Ott vigyorog a polcon egy Fackelman spricni, mindösszesen 860 forintért. Üstöllést magamévá tettem, és bár ki még nem próbáltam, boldog gazdája vagyok ennek a csinos darabnak:

Gasztroajándék II., ami igazából III.

Hogy rögtön a cím magyarázatával kezdjek: az alább megmutatandó könyv a keresztségben - és a blogban - a gasztroajándék II. nevet viseli, pedig a legeslegelsőt moestól kaptam, még valamikor márciusban, csak az valahogy nem kapott számot. Jut eszembe, ideje lesz belőle újra sütni - majd októberben, amikor alábbhagy a hőség. De akár így, akár úgy, vasárnap az Istennő, aki tanulmányi körúton tartózkodott errefelé, megajándékozott ezzel a remek könyvecskével, ni!

Ha tavasz, akkor tojásos nokedli salátával

Úgy emlékszem, nem találkoztam olyan emberrel eleddig, aki ne imádta volna a tojásosnokedlit salátával. A magam részéről ha nincs hozzá fejessaláta, inkább nem eszem, sőt, amilyen zsarnok vagyok, nem is készítem. Most minden volt hozzá: saláta, tojás, jókedv és napfény.

Hozzávalók a nokedlihez:

40 dkg liszt

2 tojás

tej

só

4 tojás felverve a tetejére

Hozzávalók a salátához:

saláta

só, cukor, ecet, víz

Elkészítés:

Egy ötliteres lábasba vizet tettem oda forrni. Egy öblös tálba beleöntöttem a lisztet, egy csapott evőkanál sót - a halálom a sótlan nokedli... -, hozzáadtam két tojást, kicsit elkevertem a liszttel, majd elkezdtem a tejet önteni a masszához. Önt, kever, önt, kever, egészen addig, amíg nem túl lágy tésztát kapunk. Azt tanultam, hogy a jó nokedli (legalább fele részben) tejjel készül, és nem kell túlságosan kidolgozni, de pihentetni se célszerű, mert meglágyul. Jó időzítés mellett ekkor már forr a víz, amit szintén megsóztam, majd beleszaggattam a nokedlit. Én azóta szeretem ezt a műveletet - na jó, ez túlzás, hogy szeretem, de már nem ver le a víz, ha nokedlit kell készíteni -, amióta egy kedves konyhatopikos ismerős nem ajánlotta, hogy vegyek Fackelmant, ilyent ni.

Na, azóta öröm a szaggatás, komolyan mondom. A kiszaggatott nokedlit néhány percig főzöm, majd egy tésztaszűrőbe öntöm, lehetőleg a mosogatóban mindezt. Sajnos előfordult már, hogy a mosogatóba belehelyeztem ugyan a tésztaszűrőt, de gondosan a mosogatótálba zuttyantottam a nokedlit. Ezt a hibát rohadt nehéz korrigálni, mert ugyan az lenne az első, önkéntelen mozdulata az ember lányának, hogy kézzel gyorsan belelapátolja a megfelelő edénybe a cuccot, igen ám, de nem kell hozzá sok ész, a nokedli ilyenkor tűzforró. Nem, nem mesélem el, mi történt, amikor erről megfeledkeztem, ne is kérjétek!:) Hideg vízzel leöblítem a nokedlit, alaposan lecsöpögtetem, majd egy alkalmas - teflon - serpenyőben melegedő egy-két evőkanálnyi olajra öntöm. Átkavarom, hogy újra forró legyen a tészta, akkor ráöntöm a habosra vert, megsózott tojást - természetesen minél többet, annál finomabb lesz -, és közepes lángon kavargatom, amíg meg nem szilárdul a nokedlin. Túlsütni nem tanácsos, mert úgy nemfinom, ráadásul a serpenyőben még utólag is sül egy kicsit, miután már nem ég alatta a gáz. A salátát mindezeket megelőzően leveleire szedtem - most nemigen volt rá szükség, isteni, szinte csak salátaszívből álló példányt kaptam, amit négybe vágtam, és helló -, alaposan megmostam. Elkészítettem a salátalevet, megfürdettem benne a leveleket. Nem mondom, hogy ehhez a roppant egyszerű(nek tűnő) ételhez nem kell rutin. De, kell. Nekem évekig nem sikerült olyan nokedlit csinálnom, amivel elégedett lettem volna, de most már azért nagy biztonsággal készítem.

Steam cleaner, az új játékszer

Olyan, mint egy hangyászsün a hegyes orrával:)

Emlékszem, néhány éve azzal nyaggattam az uramat, hogy vegyen nekem gőzborotvát. Nem, nem a lábamról szerettem volna végleg eltávolítani a nem kívánatos szálakat, hanem takarítani akartam vele. Volt valami nagyon drága konstrukció, takarítógépbe integrálva, na, arra fájt a fogam. Most is csak idézni tudom a negyedszázados házasságunk alatt klasszikussá vált mondást, amit az uram fogalmazott meg, ennek ellenére:) tökéletesen igaz: nálunk én vagyok a motor, ő a fék. És mivel akkor satufék üzemmódban adta elő, nem lett nekünk gőzborotvánk. De nem alusznak ki a lángok az én lelkemben olyan egyszerűen, a kis gőzborotva azóta is lesben ül valamelyik hátsó agytekervényemben, hogy bármelyik alkalmas pillanatban előugorjon onnan, és a vágy utána ismét vérvalósággá váljon. Múlt héten rendbe raktam a mosógép  adagoló tartályát, ki kellett főzni és hosszan sikálni, hogy lejöjjenek róla a nem odavaló anyagok. No, ez volt a történelmi pillanat, mert az uram nem volt elégedett teljesen, ugyanis a gép belső régióiban még mindig káosz uralkodott, viszont oda nem lehetett kézzel benyúlni. És ekkor érezte végre ő  is úgy, hogy gőzborotva márpediglen kell. Itt hívnám fel a hölgyek figyelmét egy aranyszabályra, ami a hosszú házasság - egyik - titka: tudni kell időlegesen lemondani aktuális vágyainkról, hogy türelemmel kivárjuk az időt, míg azok a vágyak már nemcsak a mieink, de életünk párjáé is. Akkor ugyanis semmi nem lesz felesleges, kihasználatlan, semmi nem lesz drága... Hát így esett, hogy még azon a napon az én emberem egy csinos kis gőzgéppel állított haza, amit aztán a hétvégén kipróbáltunk. Először csak játszottunk vele, hódoltunk perszonális mániáinknak: ő a vécé pereme alatt tisztított és fertőtlenített, én a kádat és a tükröt vettem össztűz, akarom mondani: összgőz alá. Ma viszont egyszer s mindenkorra véget vetettem a flörtnek: igen komolyan álltam neki takarítani a célszerszámmal, és mondhatom, remek tapasztalataim vannak. Esküszöm, nem kapok egy fillért se a forgalmazótól (megjegyzem, ez kiváltképp helytelen!), ennek ellenére elmondom nektek, mire jó ez a készség. A forró gőz fellazítja a szennyeződéseket, a lájtosabbakat meg is szüntetni, a makacsabbakat hatékonyan megnoszogatja, s ekkor ők már könnyebben távolíthatók el egy kis folyékony súroló és szivacs segítségével. A csaptelep mellől olyan dolgokat bírtam távozásra néhány másodperc alatt, amit már sokszor kíséreltem meg Domestosszal, Cillit Banggel és egyéb csodaszerekkel - sikertelenül. Ma a konyhában a mosogatógép és a gáztűzhely rejtett zugai kerültek sorra, megtisztítottam vele az ablakot, és ha még fel tudom emelni a kezemet - ami egyre kevésbé sanszos -, kipróbálom, hogy a gyűrött függönyt simává varázsolja-e. A használati utasítás ugyanis ezt ígéri. Különböző fejek vannak hozzá, mindenhova be lehet vele férni. Egyszerűen imádom! Nem hiába vártam rá éveket, nem igaz?:)

My dear Moulinex

Csodák csodájára találtam a gúgliban egy fotót az én legeslegkedvesebb konyhaeszközömről. Mindenképpen meg akartam mutatni, de gondoltam, mielőtt nekiállok magam lefotózni, csak belelapozok a világhálóba. Bár a fotó készítője valamilyen általam ismeretlen okból kifolyólag egy discoballt biggyesztett a gép tetejére, én ezt levágtam róla. Nos, az éppenkereken 24 és fél éves gépről azt kell tudni, hogy állandó használatban van, a legcsekélyebb hiba sem jelentkezik nála - na jó, a habverője az első használatkor használhatatlanra tört, de szegényt már el is felejtettük, olyan rég élünk nélküle -, s noha nem dizájnos, mint mai társai, semmiért el nem cserélném. Majdnem azt mondtam, szív, szuszog, segget nyal, hó végén kölcsönad, de nem, sajnos ez utóbbi funkcióval nem rendelkezik, de az összes többivel gyakorlatilag igen. Reszel, aprít, kaszabol, darál, mint a parancsolat. Örök hálám érte a Moulinex tervezőinek.

Hasznos holmik

Bemutatom kedvenc konyhagépemet. Kedves olvasóim, ő itt konyhám egyik kedvence. Konyhám egyik kedvence, ők itt az olvasóim:)

Amíg nem volt aprítóm, nem voltam meggyőződve, hogy szükségem van rá, ámde mióta megvettem hirtelen felindulásból, tudom, hogy debizony! Hagymát, petrezselymet, sajtot, diót, mákot, almát, csokit vágtam eddig vele, de az enyémmel lehet pürét is csinálni, van hozzá egy külön fej. A használata nagyon könnyű, mosogatni pillanatok műve, egyszóval ideális. A magam részéről  esküszöm a Moulinex márkára, mert 24!!! évvel ezelőtt nászajándékba kaptunk egy konyhai robotot, sokfunkciósat, azóta is azt használom, kitűnően működik, ezért bármikor, ha konyhai gépet akarok venni, mindig először ezt a márkát veszem szemügyre. Most is jól választottam:)