
Nos, ez volt az a húsgolyó, amit elkészítettem a könyvből, és amely zajos sikert aratott nálunk. Tudom, a hozzávalók hosszú sora riasztó lehet, de a chutneyn, a korianderen és talán a szegfűborson kívül nem igényel extra beszerzést a húsgolyó elkészítése. A koriandert nyugodtan lehet petrezselyemzölddel helyettesíteni. A főzés pedig mindösszesen két munkafázist tartalmaz, pillanatok alatt elvégezhető.
Hozzávalók:
75 dkg darált marha- vagy pulykahús
fél csésze zsemlemorzsa
1 tojás
fél csésze mangó chutney
néhány csepp chili olaj
egy teáskanál római kömény
1 teáskanál curry
só
bors
egy marék friss korianderzöld
néhány szem szegfűbors porrá törve
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál tej
1 evőkanál citromlé
Elkészítés:
Az összes hozzávalót késes aprítóba tesszük, és egy sima masszává dolgoztatjuk össze a géppel. Ezután elkeverjük a darált húsban, és kicsi gombócokat formálunk a keverékből. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, ecsettel vagy olajsprayvel olajozzuk ki, rakosgassuk rá a gombócokat, a tetejüket is spricceljük-kenjük meg az olajjal, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük nagyjából 20-25 percig.
Nehézségi fok: 

Szeretem a tésztát (az egy pennén kívül gyakorlatilag mindet).
Szeretem az ázsiai konyhát (de csak olyan állat lehet az ételben, aminek lába és arca van).
Szeretem a zöldségeket, mindet, kivétel nélkül (na jó, a céklát annyira talán nem).
Szeretem a csípős ételeket.
Ráadásul van egy kis thai büfé Pesten, aminek imádom a tésztaételeit, és mindig vágytam arra, hogy reprodukáljam a főztjüket.
Nos, ez utóbbi vágyam most sem teljesült, de nagyon jó kis pad thait főztem. Macerásnak tűnik az elkészítése, de cseppet sem az.
Hozzávalók:
30 dkg rizstészta (spagetti)
40 dkg csirkemell filé
1 púpos teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta
3 szál újhagyma
1/2 piros kaliforniai paprika
1 zöld chili
1 marék brokkoli előfőzve
20 dkg mungóbab csíra (konzerv)
1 evőkanál sötét szójaszósz
2 teáskanál halszósz
2 evőkanál napraforgó olaj
1 marék mogyoró
1 teáskanál chili pehely
só
1/2 teáskanál nátrium glutamát (umami)
Elkészítés:
A tésztát leöntöttem forrásban lévő vízzel, majd a tálat letakartam Kb. tíz perc múlva a tészta megpuhult, leszűrtem, félretettem.
A forró olajon egy percig pirítottam a gyömbér-fokhagyma pasztát, aztán hozzáadtam a karikára vágott újhagymát, apró kockára vágott kaliforniai paprikát és chilit. Ők is kaptak két percet kevergetve, akkor a legnagyobbra tekertem a lángot, és beletettem a wokba a nagyon vékonyra vágott csirkecsíkokat is. Kb. két percig kevergettem a húst, majd ízesítettem a szójaszósszal, halszósszal, hozzáadtam a sót, a chili pelyhet és az umamit, végül belekerült a wokba a mogyoró, és a kissé előfőzött brokkoli is. Utolsó lépésként belekevertem a tésztát, a babcsírát, és alaposan összeforgattam a többi alkotóelemmel.


Őszintén szólva 29 évi háztartásvezetés rutinja sem mindig segít az oly gyakran feltett kérdés megválaszolásában: mi legyen ma a vacsora? Most hagyjuk figyelmen kívül az olyan segítő válaszokat, mint a "valami finom", "nem tudom", és társait, koncentráljunk a válaszra.
Meg kell ugye felelni a családtagok ízlésének: ritka az olyan konstelláció, amikor minden családtag szeret egy adott ételt.
Meg kell felelnie az otthoni készleteknek: nem igazán kivitelezhető, hogy minden nap nagybevásárlást csináljunk, csak hogy valami mindenki fogára való kerüljön az asztalra.
Nem árt, ha valamenyire követjük a szezonális felhozatalt, nyilvánvalóan ilyenkor télen inkább kelkáposzta főzeléket főzünk, mint zsenge karalábét, mert bár az is van a piacon aranyáron, nem szeretek belegondolni, mennyi műtrágya kell ahhoz, hogy a fólia alatt akkorára nőjön a karalábé, amekkorára.
És nem utolsó szempontként egyáltalán nem válik kárára az elkészült ételnek, ha van kedvünk a megfőzéséhez. Nem újkeletű az a nézetem, hogy az elkészült étel minősége egyenes arányban áll a hozzáadott törődéssel, gondoskodással, szeretettel.
Ilyen hosszú bevezető után lássuk a mai vacsoránkat. A minak a Lidlben járva nagyon kedvemre való csirkemell filét találtam, ebben az esetben a "kedvemre való" kitétel azt takarja, hogy a melleket úgy bontották, hogy minden kis cafat le volt tisztítva róla, gyönyörű háromszög alakú húsdarabok hevertek a hungarocell tálcán. Nagyon szeretjük a különböző fűszerekkel bedörzsölt, majd teflonban, kevés zsiradékon kvázi meggrillezett csirkét, de azért néha az is kicsit uncsi. Így lett inkább ma ez a változat.
Hozzávalók:
személyenként fél csirkemell filé
1 dl sűrű tejföl
10 dkg reszelt sajt
néhány szem aszalt szilva
1 kis csomag bacon
Elkészítés:
A húsokat megmostam, megtöröltem, majd a vastagabbik oldaluknál bevágva megnyitottam őket. A sajtot lereszeltem, összekevertem a tejföllel ügyelve, hogy ne legyen folyékony a matéria. Ezt töltöttem a nyílásokba, félbe vágott aszalt szilva darabokat tuszkoltam még bele, majd minden húsdarabot akkurátusan becsomagoltam baconbe, hogy mindenhol befedje. Sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem a darabokat, letakartam fóliával, majd 190 fokos sütőben 25 percig sütöttem. Levettem a fóliát, grill fokozatra kapcsoltam a sütőt, és pirosra sütöttem a húsdarabok tetején lévő bacont. Néhány percet pihentettem a deszkán, aztán ferdén felszeleteltem a csirkét. Vajas krumplipürével tálaltam.
Elkészítése nem igényelt több időt, mint összesen 45 percet, amivel azt szeretném alátámasztani, hogy semmivel sem időigényesebb egy viszonylag "flancosabb" ételt varázsolni vacsorára, mint mondjuk egy grízes tésztát...
Nehézségi fok:


Nem, nem lángolt kolbásszal töltött karaj. Nem mintha azt nem szeretném, de már az idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára, mert amikor szóba kerül, hogy esetleg akkor egy töltött karaj, a család egy emberként hurrog le, hogy az száraz. Pedig annak is megvan a maga létjogosultsága, mondjuk egy büféasztalon. Oké, elcsépelt kicsit, de annyi étel van, amire ezt ráfoghatnánk, mégis hónapról hónapra asztalra kerül... No mindegy, amikor a mostani születésnapi ebédre készültem, és előálltam a karaj ötletével, rögtön hozzátettem: de nem AZ a karaj, hanem egy egészen más.

Hozzávalók:
1,2 kg rövidkaraj filé egyben
10-12 dkg pármai sonka
10 dkg brie sajt
2 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
0,5 kg vékony szelet bacon
olívaolaj, estemben bazsalikommal ízesített (köszönöm, esőjáró!:)
Elkészítés:
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd hosszában három mély vágást ejtettem benne úgy, hogy se az oldalaknál, se az aljánál ne lyukadjon ki. Ezekbe a résekbe tömködöm a tölteléket: minden résbe kerül apróra vágott pármai sonka, egy szelet brie és egy kevés dió. Amikor készen van, és már nem fér több töltelék a húsba, deszkára terítek annyi egymást fedő szelet bacont, hogy a hús hosszában elférjen rajta. Ráteszem a hasábot, majd felülről is szorosan betakargatom szalonna szeletekkel. Elbújtatok alattuk négy gerezd fokhagymát is, a tetejére fektetem a rozmaring ágakat, majd spárgával átkötözöm a húshasábot. Ez volt a legnehezebb feladat az egészben, nem is sikerült szépen, de kicsire nem adunk... Meglocsoltam olajjal, és 160 fokos sütőben letakarás nélkül 3 órát sült.
A töltelékkel a végtelenségig lehet variálni, meg is fogom tenni hamarosan. Egyébként érdekes, hogy a sajt nyomtalanul tűnt el a pecsenyében, megolvadt és beszívta a hús.
Az eredeti recept Gabah-nál.
Meglocsoltam a húst egy kis bazsalikomos olajjal

Az idei karácsony number one-ja volt szenteste ez a pulykamellből készült étel. A helyzet az, hogy nem tartozom azok közé, akik karácsony este ezerféle étellel rakják tele az asztalt, számomra sokkal fontosabb a fadíszítés, ajándékozás, mint a főzés ezen a napon. No persze ilyenkor is mindig van legalább három fogás az asztalon, de törekszem arra, hogy ne kelljen az egész napot a konyhában töltenem. Ez még így is ritkán sikerül, de legalább megpróbálom.
A receptet több gasztroblogban is láttam, és bíztam benne, hogy pont olyan egyszerű elkészíteni, mint ahogy az a leírásokban írva vagyon, és nem csalódtam. Már most vannak ötleteim arra nézvést, hogyan fogom variálni a tölteléket, de ez a klasszikusnak mondható aszalt szilvás változat is nagyon finom.
Hozzávalók:
1 nagy csomag szeletelt bacon
50 dkg pulykamell filé 2x2 cm-es kockákra darabolva
3 tojás
2 dl tejföl
1 nagy csokor petrezselyemzöld
szárnyas fűszerkeverék
4 evőkanál liszt
frissen őrölt bors
10-12 szem aszalt szilva
20 dkg reszelt sajt, jó, ha van benne valamennyi füstölt is
Elkészítés:
Egy kuglóf formát kibélelünk sütőpapírral. Én úgy találtam egyszerűnek ezt, hogy csíkokat vágtam a papírból, azokat ügyeskedtem a formába úgy, hogy mindenhova jusson papír. Ezután a szalonnaszeleteket fektettem egymás mellé úgy, hogy jócskán kilógjanak a forma szélén. Nem mindig egyszerű a művelet, de nem is lehetetlen küldetés. Elkészítjük a tölteléket: a húskockákat beszórjuk fűszerkeverékkel, félretesszük.Ezután a tejfölt, lisztet, tojásokat, petrezselymet, borsot, reszelt sajtot, sót összekeverjük, majd hozzáadjuk a masszához a húst is. A fele tölteléket belekanalazzuk a szalonnaágyba, arányosan elosztjuk az aszalt szilvát, végül befedjük a massza maradékával. A szalonna túllógó végeit ráhajtjuk a töltelékre úgy, hogy mindenhol elfedje azt. Felhajtjuk a sütőpapír csíkokat is, és 180 fokos sütőbe tesszük a formát úgy 30 percre. Félidőben a papírt kihajtogatjuk, hogy a szalonna megpiruljon. Amikor már szép piros, hazardírozunk egyet. Mégpedig úgy, hogy fogunk egy tepsit, rátesszük a kuglóf formára, és egy villámgyors mozdulattal megfordítjuk a tepsit és a formát. Lehúzzuk a sütőpapírt a húsról, és újabb 20 percre visszadugjuk a sütőbe, így a szalonna eddig alul lévő része is meg tud pirulni. Szeletelés előtt pihentessük az elkészült koszorút, mert csak akkor tudunk szép szeleteket vágni belőle. Hidegen is isteni!

Most, hogy elkészültem az üvegekkel és itt a hosszú hétvége, végre főzök is valami olyasmit, ami még nem szerepel a blogban. Persze csupán ez nem lenne elég a publikáláshoz, de az, hogy igen finomra sikerült, már elégséges indok.
Sajnos az évek során nem sikerült igazán megbarátkoznom a padlizsánnal, ennek ellenére már nyár vége óta motoszkál bennem a muszaka gondolata, és a helyzet az, hogy ezt az ételt bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem rajonganak a tojásgyümölcsért. Jelenléte harmonikusan olvad bele a hús, a krumpli és a besamel közé.

Hozzávalók:
0,5 dkg darált hús (esetünkben pulyka)
0,5 kg krumpli
1 vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 közepes padlizsán
2 közepes paradicsom
kb. 3 dl sűrű paradicsomszósz (passata)
6 dkg vaj
6 evőkanál liszt
6 dl tej
10 dkg reszelt füstölt sajt
szerecsendió
só
bors
őrölt fahéj
oregánó
olaj
Elkészítés:
A padlizsánokat megmostam, szárukat eltávolítottam, majd kb. ujjnyi vastag szeletekre vágtam. Kevés olajon pirosra sütöttem mindkét oldalukat, majd papírtörlőre szedegetve félretettem a szeleteket.
A krumplit fél centis karikákra vágva sós vízben megfőztem, leszűrtem, félretettem.
A vöröshagymát apróra vágva olajon megdinszteltem, rádobtam a darált húst, a fakanállal elnyomogattam az összeállni hajlamos göböket, fehérre pirítottam, majd hozzáadtam a két apróra vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, adtam hozzá egy mokkáskanál oreganot, fahéjat, ráöntöttem a paradicsomszószt, és kis lángon puhára főztem a szószt. Mire elkészült, besűrűsödött.
A vajból, lisztből, tejből, sóból, borsból és szerecsendióból a szokásos módon besamelt főztem, végül beledobtam a kb. 10 dkg reszelt füstölt sajtot.
Egy vékonyan kiolajozott jénaiba leraktam a padlizsán karikákat, rámertem a húsos szószt, betakartam a krumpli karikákkal, végül a besamel mártást öntöttem a tetejére, 180 fokos sütőben 40 percet sült.


Nagy kedvencem az amerikai élelmiszeráruház láncok közül a ShopRite. Biztosan van ennél elegánsabb, drágább, engem ez is elkápráztat az árubőségével.

Van egy olyan érzésem, hogy ha egy nagyobb üzletükre reggel beengednének, és kedvemre nézelődhetnék, késő délután előtt nemigen lenne rám gondja senkinek. Mindent kézbe vennék, meggusztálnék, nyilván néhány dologról azt se tudnám, mi fán terem.
Tegnap, amíg a barátnőm fizetett, a fiam pedig pakolt a zacskókba, egy állványra lettem figyelmes, amin roppant guszta kártyák sorakoztak, szebbnél szebb fotókkal, hátukon receptekkel. Egy tucatnyit magamévá tettem, van köztük egy, ami jobban tetszik, mint a többi, és még a héten el is fogom készíteni a háziak remélhetőleg igen nagy örömére. Íme:
Hozzávalók:
1 csésze (2,5 dl) mandarin-narancs-gyömbér vinegrett
(ezt otthon is elkészíthetjük, ne ijedjünk meg tőle)
2 teáskanál szójaszósz
1 teáskanál méz
1 nagy csirkemell filé
1 kisebb ananász felszeletelve, karikárara vágva
1 csomag zöldsaláta
1 piros kaliforniai paprika megsütve, lehéjazva
1/2 vöröshagyma vékony karikákra vágva
Elkészítés:
A kaliforniai paprikát grillen megsütjük, majd egy nylon zacskóba téve néhány percre félretesszük. Ezt követően lehúzzuk a héját, vékony szeletekre vágjuk. A csirkéhez elkészítjük a marinádot: összekeverjük a vinegrettet a szójaszósszal és a mézzel, majd ennek a marinádnak a felében érleljük négy órán át a húst.
A pácolási idő leteltével grillen süssük meg a csirkemell filéket (6-8 perc oldalanként) és az ananászt (5-7 perc oldalanként). Ha a hús elkészült, vegyük le a grillről és vágjuk ujjnyi falatokra, tegyünk ugyanígy az ananász karikákkal is. Keverjük össze egy salátástálban a salátát, a csirkét és a gyümölcsöt, paprikacsíkokat és hagymakarikákat. Öntsük rá a megmaradt dresszinget, keverjük össze jó alaposan, és tálaljunk.

Tegnap kitört rajtam a főzési láz. Éppenséggel nincs benne semmi csodálatos, az idő ótvar, jól esett begyújtani a sütőt egy kenyér alá, közben kitelepedtem a konyhába a laptoppal (melegedtem kicsit a sütő mellett), bóklásztam a neten - naná, hisz határidős munkám van, nyilvánvaló, hogy nem a műhelyben szorgoskodtam... -, szakácskönyveket vettem elő, amiket már évek óta nem forgattam, majd miután dolgom volt Budán, elterveztem, hogy benézek a Fény utcai piacra.
Nos, ez a benézés nem volt olcsó mulatság, muszáj volt vennem egy kis pármai sonkát, és az ázsiai fűszereshez is benéztem (ami őszintén szólva csalódás volt). Hazaérve még a színház előtt elkészítettem Stahl Judit receptjét, de sem a fényviszonyok, sem a színházi program nem kedvezett már a fotózásnak. Ennek ellenére szívből ajánlom a receptet mindenkinek, különleges ízhatású, kellemesen egyszerűen készíthető étel.
Hozzávalók:
60 dkg pulykamell filé csíkokra vágva
1 csomag újhagyma felkarikázva
3 dl vörösbor
2 dl víz
3 evőkanál szójaszósz
10 dkg mazsola
1 púpos teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta
3 evőkanál balzsamecet
10 dkg cukor
5 dkg vaj
olívaolaj
só
bors
Elkészítés:
1 dkg vajon pároljuk üvegesre a hagymát, majd öntsük rá a bort, a vizet és a szójaszószt, tegyük bele a megmosott mazsolát, és főzzük a mártást 25 percig csendes tűzön. Ennyi idő alatt kb. harmadára fog besűrűsödni. A maradék vajat egy kis olívával melegítsük össze, abban süssük aranybarnára a húst. Sózzuk, borsozzuk. Közben a 10 dkg cukorból néhány csepp víz hozzáadásával készítsünk karamellt, majd amikor szép borostyán színű, adjuk hozzá a balzsamecetet. Forraljuk össze. Az időközben redukálódott mártást botmixerrel pürésítsük, adjuk hozzá az ecetes karamellt, tegyük bele a gyömbér-fokhagyma pasztát, kóstoljuk meg, és ízlésünknek megfelelően korrigáljunk az ízeken. A mártást öntsük a húsra, rottyantsunk rajta még egyet. Rizzsel tálaljuk.

Szeretem a mexikói ételeket, és őszintén szólva alig várom, hogy New Yorkban járva tortillát, enchiladat, quesadillát kapjak a kezembe. Ezek az ételek nem túl bonyolultak, itthoni elkészítésük azonban mégis csakközepes sikerrel kecsegtet, pont úgy, mint amikor kínai étel készül itthon. Finom az, finom az, de mégis más. Ez az oka annak, hogy némely esetben nem ódzkodom tasakos mixek használatától, mert ízvilágukban hozzák az eredetit, és ha van is bennük tartósító, ízfokozó, anyám nyila, olyan gyakorisággal nem eszünk ilyesmit, hogy ezen aggódnom kéne. Szeretem például a taco és fajita mixeket, legszívesebben a Casa Fiesta márkát vásárolom. Ez a fajita is ezzel készült.

Hozzávalók:
tortilla lapok
egy méretes csirkemell filé
1 evőkanál olívaolaj
1 csomag Casa Fiesta fajita seasoning mix
tejföl
kaliforniai paprika, paradicsom, salátalevelek, újhagyma aprítva
Elkészítés:
A csirkehúst egészen apró kockákra vágom, majd az olajon aranybarnára sütöm. Rászórom a fűszerkeveréket, felengedem másfél dl vízzel, és a hús puhulásáig, illetve a szaft besűrűsödéséig főzöm. A tortilla lapokat serpenyőben átmelegítem, majd megtöltöm a hússal, ízlés szerint a zöldségekkel, pötyögtetek bele tejfölt, felcsavarom, és indulhat a fiesta!

Múlt héten láttam a receptet Rachel Allen egyik műsorában. Természetesen akkor azt gondoltam, megjegyeztem a gombóckészítés mikéntjét, de hát elmebeli állapotomat pontosan ismerve nem is értem, hogyan reménykedhettem ebben? Az bizonyos, hogy volt a hozzávalók között darált hús csirkéből, meg chili. Darált csirkét nem kaptam a piacon,a pulykát túl száraznak gondoltam, úgyhogy végül a sertés mellett döntöttem. A chili maradt, de arra gondoltam, valami édes még harmonizálhatna az ízvilággal, amit elképzeltem. Így került bele aszalt szilva apró darabokban, miután az aszalt sárgabarackot egyszer már kipróbáltuk és igen jónak ítéltük.

Hozzávalók:
50 dkg darált hús
1 nagyobb szelet kenyér morzsásra aprítva, nem beáztatva
1 evőkanál reszelt vöröshagyma
1/2 mokkáskanál őrölt római kömény
1 tojás
só
bors
8 szem aszalt szilva beáztatva, apróra vágva
2 kis piros chili kimagozva, apróravágva
Elkészítés:
A hozzávalókból a szokásos módon fasírtot gyúrtam, majd kis gombócokat görgettem belőlük. Sütőpapírral bélelt sütőlapon 180 fokon 35 percet sütöttem.


Én nem is tudom, hogy fordulhatott elő, de még sosem készítettem cordon bleu-t. Étteremben is csak szökőévenként rendeltem, ha már semmi más lehetőség nem adódott. De amikor szombaton a piacon megláttam a pulykamelleket, beugrott ez az étel, és mivel tudtam, hogy a fiúk szívesen fogadják majd, vásároltam hozzá gyönyörű prágai sonkát és svájci ementáli sajtot. Nagy siker volt, pont, ahogy számítottam rá.
Hozzávalók:
fejenként egy szelet pulykamell
mellenként egy szelet sonka és egy-másfél szelet sajt
2 tojás
20 ml tej
liszt
zsemlemorzsa
só
Elkészítés:
A pulykamelleket óvatosan vékonyra klopfoltam, a széleket egyenesre vágtam. Megsóztam minden szeletet, majd beborítottam a sonkával és a sajttal, szorosan felcsavartam mindegyiket. Fogpiszkálóval megtűzögettem itt-ott, majd a szokásos módon bepaníroztam. A tojást, hogy kiadósabb legyen, lazítottam egy kis tejjel. Kis lángon sütöttem az olajban, hogy a hús át tudjon sülni. Petrezselymes újkrumpli és hordós savanyúság volt a köret.

Jövő héten a barátaimnál nyárindító értekezlet, akarom mondani, nyárindító kerti parti lesz. Ahogy a meghívóban áll: hátha akkor elindulna ez a tetves nyár:) Ebben én magam is nagyon bízom, és nagy várakozással tekintek a zöld curry elé, ami a menü lesz. Tegnap elkészítettem a saját verziómat.

Hozzávalók:
40 dkg pulykamell filé
2 evőkanál zöld curry paszta
1 közepes doboz kókusztej
4 kaffír lime levél
1 ázsiai citromfű (most sajnos csak szárított)
1 zöld chili paprika kimagozva
4 szál újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál reszelt gyömbér
1 lime héja és leve
só
olaj
tálaláshoz friss korianderzöld
Elkészítés:
Az olajon üvegesre dinszteltem a karikára vágott újhagymát, az összeaprított chilit, utána megpirítottam a curry pasztát. Egy-két percig kavargattam, majd belevagdostam a lime levelet, a szárított citromfüvet, a fokhagymát és a gyömbért, a lime héját és levét, majd felöntöttem a kókusztejjel. Felforraltam, az apró kockákra vágott pulykamell darabokat beletettem a lébe, és kb. 20 percig főztem, míg meg nem puhult. Addigra a lé kissé besűrűsödött. Korrigáltam az ízét még egy kis sóval, egy csipet római köménnyel.

Nem egy nagy durranás, tudom én azt. Mostanában nem is hajtok nagy durranásokra - legfeljebb a hétvégén, amikor egy izgalmas sütemény fog elkészülni remélhetőleg -, megelégszem azzal, ha olyasmit főzök, amit szívesen esznek a fiúk. És ez az étel ennek a kritériumnak maradéktalanul megfelelt.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemell 2x2 cm-es kockákra vágva
1 doboz kukoricakonzerv
20 dkg zöldborsó
2 csokor petrezselyem
1 kis dobozos kókusztej
1 dl tejszín
só
bors
olívaolaj
Elkészítés:
A csirkekockákat az olajon megpirítottam, sóztam, borsoztam. Egy külön edényben puhára főztem a zöldborsót. Leszűrtem, félretettem. Időközben a húshoz adtam a kukoricát, majd beleöntöttem a kókusztejet és a tejszínt. Puhára főztem az egészet, legutoljára hozzáadtam a zöldborsót és a petrezselyemzöldet is. Rizzsel tálaltam.
Nehézségi fok:

Lám, ez történik, amikor egy szakácskönyv kint marad napokig a konyhaasztalon. Ismét Stahl-recept következik, kissé átdolgozva. A férjem követte el, nekem már csak sütni kellett. Ez is megtartós recept, csakúgy, mint a mandulás pulyka vagy az empanada a Gyors húsos ételek című könyvből.

Hozzávalók:
60 dkg darált hús
1 fej vöröshagyma
10 dkg aszalt sárgabarack
1 teáskanál gyömbér--fokhagyma krém
1/2 teáskanál fahéj
só ízlés szerint
15 dkg kissé szikkadt kenyérbél
olaj a sütéshez
Elkészítés:
Hagyományos módon fasírtot készítünk a hozzávalókból. Ha van konyhai késes aprítónk, nyert ügyünk van, mert a hagymát és a kenyérbelet ugyanúgy összedaraboltathatjuk benne, mint a kevés vízben felfőzött, majd leszűrt aszalt barackot. Kis gombócokat formálunk a masszából, majd forró olajban 5-6 perc alatt pirosra sütjük azokat. Vigyázzunk, mert a barackban lévő cukor megtréfálhat minket és odakaphat.
Tegnap pirítóssal, valamint mangó, illetve rebarbara chutney-val tálaltam.

Tegnap igen finomat főztem! Ez itt nem az önfényezés helye, hanem a tényeké. Viszonylag laza nap volt, és egy kellemes kötelességgel indult: beteg barátnőmnek ígértem húslevest. Persze ebben nem az a kellemes, hogy Gyé beteg, hanem hogy főzhettem neki. Úgyhogy irány a Bosnyák - nagyon szomorú látvány üresen, hótól gyötörten, hétfőn... -, szerencsére egy baromfis és egy zöldséges volt pont nyitva. Így aztán megvásároltam a húslevesnek valót, és még muszáj volt vennem hatvan deka pulykamell filét, mert szép volt. Stahl Judit egyik receptjét készítettem el belőle, és nem bántam meg. A férjem mondjuk annyira nem volt boldog, mert kénytelen volt szegény mandulát törni, és az nem olyan jó móka.

Hozzávalók:
60 dkg pulykamell filé vékony csíkokra vágva
10 dkg pirított mandula őrölve
6-8 gerezd fokhagyma
10 dkg vaj
1 dl olívaolaj
4 dl tejszín
egy csipet sáfrány 20 ml forró vízbe áztatva
Elkészítés:
A fokhagymagerezdeket 3-4 dkg vajon, kis lángon puhára pároltam, kellett neki úgy 10 perc. Néha megkevertem, de sok energiát nem kell rá fordítani. Közben a mandulát megpirítottam, ledaráltam, beleöntöttem a turmixgép tartályába. Követte ezt később a vajas fokhagyma, a sáfrányos víz, végül a tejszín. Sima mártássá kevertem az anyagokat. A vaj és olívaolaj keverékén két részletben barnáspirosra sütöttem a húscsíkokat, melyeket előzőleg sóztam, borsoztam. Ráöntöttem a mártást, felforraltam, rottyantottam rajta egyet. Aztán a turmix tartályát fél deci vízzel kiöblítettem, azt is a húshoz öntöttem. Egy kis só, bors még utánízesítésként, egy késhegynyi kurkuma a szebb színhatás kedvéért, és már lehetett is tálalni. Tegnap mazsolás rizst főztem köretnek, kétféle mazsolából.
Nehézségi fok: 

balinto 2006