
Házibulira készítettem Horváth Ilona klasszikusát. Ebben a receptben sem csalódtam, bár arról nem tudok nyilatkozni, milyen a minősége mondjuk másnaposan. Gyorsan elkészült, gyorsan elfogyott.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg vaj vagy margarin
25 dkg juhtúró
2 tojás sárgája
só ízlés szerint, de 1 kávéskanálnyi legalább
3 dkg élesztő
0,5 dl langyos tej

Elkészítés:
A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, hozzáadtam a túrót, azzal is eldolgoztam, végül a langyos tejben megfuttatott élesztő és a tojások sárgája került a tésztába. A sót legutoljára gyúrtam bele, időnként megkóstolva a tésztát, elég sós-e már. Langyos helyen hagytam kelni bő egy órát, majd 2 cm vastagra nyújtottam, tetejét lekentem egy kis tejjel higított tojássárgájával, megszórtam reszelt sajttal, szezámmaggal, lenmaggal. Apró, 3 cm-es szaggatóval formáztam meg, és 180 fokos sütőben sütöttem nem túl sötétre.

Rég volt már, hogy VKF fordulóra neveztem recepttel, de ez a nagyon bevált sütőtök leves megérdemli, hogy sokan olvassák. Mióta nemcsak sütve esszük a tököt, így készítem belőle a levest, és így még azok is bele-belekóstolnak, akik egyébként csak lámpás formájában kedvelik a tököt:) Biztosan nagyon sok leves receptet olvashattok majd Zizi VKF fordulójában, érdemes sorra kipróbálni mindet.

Hozzávalók:
fél kanadai tök megsütve
1 nagyobb szem krumpli
1 kis fej hagyma
egy ágacska kakukkfű
só, bors, szerecsendió
egyharmad zöldségleves kocka
egy evőkanál olívaolaj
1-1,5 dl tejszín
Elkészítés:
A tököt darabokra vágva megsütöm a sütőben, majd amikor egy kicsit kihült, a turmixgép poharába kanalazom. Amíg a tök sül, a kis darabokra vágott krumpli is megfő sós vízben, ez is megy a tök után. Közben az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, ezt is beküldöm a tartályba. Egy kis krumpli főzővízzel lazítva krémesre turmixolom az anyagokat, majd átöntöm egy megfelelő méretű lábasba. Felmelegítem, sózom, erőteljesen borsozom, belemorzsolom a leveskockát, a kakukkfű levélkéit és felforralom a levet. Ha nagyon sűrű, még egy kis burgonya főzővízzel lazítom, de ne essünk túlzásba, hiszen jön még a tejszín. Aminek a mennyiségét az szabja meg alapvetően, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket. A tejszínnel szintén átmelegítem a levest, de fel már nem forralom.
A recept egy 2007. októberi bejegyzésem újra publikálása.

Nagy zeller rajongó vagyok, és idén nagyon sok finom körte is termett, azokból is jól belakmároztam. De hogy a kettő együtt milyen finom, azt egy GoodFood recept elkészítése nyomán tudtam meg.

Hozzávalók:
egy nagy zeller, legalább 40 dkg
4 db vilmos körte
olívaolaj
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3-5 cm gyömbér
1 l zöldség alaplé
só
bors
Elkészítés:
Az olajon megdinszteltem a hagymát, ügyelve, hogy ne barnuljon meg. Közben hozzáadtam az összenyomott fokhagymát, a lereszelt gyömbért, majd amikor a hagyma már puha volt, belekerült a fazékba az apró kockákra vágott zeller és a meghámozott, feldarabolt körte is. Felöntöttem a zöldséglevessel őket, megsóztam, és kb. 25 percig főztem, amíg a zeller puha nem lett. Ekkor merülő mixerrel leturmixoltam a levest, megborsoztam kissé, és már készen is voltam. Tálaláskor ropogósra sült bacont ajánlok mellé.


A recept Dóri barátnőmtől származik, aki egy csodálatos szeptember végi hétvégén kínált meg ezzel a finomsággal minket. Azonnal beleszerettem, és nem volt kétséges, hogy el fogom készíteni az útmutatás nyomán. Az én verzióm is őrületesen finom lett, úgyhogy holnap nekiállok, és barátoknak, ismerősöknek és magunknak mintegy 60 üvegnyit tervezek elkészíteni. A hozzávalók már a spájzban várakoznak sorsukra.
Hozzávalók:
5 db csípős paprika
10 db paradicsom paprika
10 gerezd fokhagyma
3 db közepes zeller
8 db hagyma
5-6 kg paradicsomból paradicsom lé
10 db szegfűszeg
5 db szegfűbors
¼ kg cukor
1 dl borecet
3 evőkanál só
3 babérlevél
Izlés szerint őrölt fekete bors
Elkészítés:
Húsdarálón kétszer ledarálom a nyers zöldségeket. Olajon megpárolom a hagymát, majd amikor már puha, hozzáadom a többi zöldséget. Ráöntöm a paradicsomlét, a babért, szegfűszeget, szegfűborsot, majd kb. egy órát főzöm. (A fűszereket tegyük tüllbe vagy teatojásba, hogy ne kelljen a végén kiszedegetni.) A végén fűszerezem a zakuszkát cukorral, ecettel, összeforralom az egészet. A munka utolsó előtti fázisaként merülő mixerrel kicsit krémesítettem az elkészült szószt, szerintem nem ártott neki. Üvegekbe töltöm és a tetejére egy evőkanálnyi olívaolajat teszek, ami légmentesen lezárja és konzerválja.
Készíthetjük úgy is, hogy a megtöltött üvegeket lezárjuk, néhány percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk, így tovább eláll.
Nehézségi fok: 


Születésnapi megemlékezésre készült ez az egyszerű falatka, de amilyen egyszerű volt az elkészítése, olyan nagy sikert arattam vele. Kevés hozzávaló, kevés munka, zajos tetszésnyilvánítás... legjobb!:)

Hozzávalók:
egy csomag friss leveles tészta
15 dkg nem túl sós feta sajt
olívaolaj
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1 termetes csomag petrezselyem
egy marék koktélparadicsom
2 evőkanál fenyőmag
bors
Elkészítés:
A kinyújtott leveles tésztát 4x4 cm-es négyzetekre vágtam. Annyira jó állaga volt, hogy ollóval gyönyörűen lehetett vagdosni, pillanatok alatt kész voltak a krékerek. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, villával megszurkáltam, hogy ne puffadjanak fel túlságosan. és 170 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem őket, majd félretettem hűlni.
A késes aprítóba beletettem a sajtót, a petrezselymet és a fokhagymát, krémesre kevertem. Hozzáöntöttem két evőkanál olívaolajat, azzal is pulzáltattam egyet. Tálba kanalaztam a krémet, belekevertem a borsot és a fenyőmagot, majd kanállal a kihült kekszekre kanalaztam. Díszítettem negyedbe-félbe vágott koktélparadicsommal és petrezselyemlevéllel. Pillanatok alatt elfogyott.

A mai recept is egy roppant gyors étel. Mire a gyerekeknek elkészült a rántott csirkemell-sült krumpli vacsora, már el is felejtettem, hogy előtte tíz perc alatt megfőztem a felnőttek diétás vacsoráját is. Többek között ezt szeretem a GoodFood receptekben: a legtöbbje kevés hozzávalóból, egyszerű eljárással remek végeredményt ad. A fotó határeset, mert ez az étel nagyon finom, de enyhén szólva sem fotogén. Ez nyilván függ egyébként a krumpli fajtájától, mert a nem szétfővő fajtából "tisztább" végeredmény születik, az enyém meglehetősen szuttyoskrémes lett.

Hozzávalók:
3 db közepes burgonya kockára vágva
20 dkg apró szemű gomba (én most a maradék portobellot használtam fel) megtisztítva
1 vöröshagyma apróra vágva
1 közepes méretű padlizsán meghámozva
2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál zöld curry paszta
250 ml kókusztej
250 ml zöldség alaplé
1 csomag koriander/petrezselyem
Elkészítés:
Az olívaolajra rádobtam a hagymát és a burgonya kockákat, fedő alatt pároltam őket néhány percig. Utána belekerült az edénybe a gomba és a padlizsán, a curry paszta, majd a kókusztej és a leves is. Alaposan elkevertem a dolgokat, és fedő alatt 15 percig főztem az ételt. Eddigre a krumpli puha lett, a padlizsán krémesre főtt, a leve pedig besűrűsödött. Szórjunk rá egy csomag koriandert vagy petrezselymet. Lehet rizzsel vagy naannal tálalni, de önmagában is jó.
Nehézségi fok: 

A játék jó, a játék fontos, de azért a legfontosabbak a receptek. Már ha van kedv és idő főzni. E kettőből azonban errefelé most elég kevés akad, de szerintem ezt pontosan látja a blogon az, aki rendszeresen figyelemmel kíséri itt a történéseket. Szerencsére legyen szó azonban időhiányról, ihletszegénységről, fogyókúráról vagy bármi másról, a GoodFood mindig inspirálóan hat rám. Olyankor is, amikor a férjem hazaállít egy tálca portobello gombával, és kijelenti: ma pedig együnk gombát!
Az étel elkészítése azzal együtt is csak 20 perc, hogy bementem a közértbe sajtért.

Hozzávalók:
fejenként 2-3 nagy portobello gomba
1 kis üveg pesto
1 csomag mini mozzarella
2 dkg fenyőmag
só, bors
fejenként egy pita
Elkészítés:
A gombákat megpucoltam és vékonyan kiolajozott tűzálló tálba ültettem. Üregeikbe pestot kanalaztam, beledaraboltam a sajtokat, megszórtam fenyőmaggal, és 200 fokos sütőben, grill funkcióval 10 perc alatt megsütöttem. Enyhén megpirított pitával tálaltam.


Vagy két hete hever a spájzban egy igen termetes cukkini, amit ajándékba kaptam. Miközben azon töprengtem, mi legyen belőle, fájdalmas felismerésre jutottam: a nyáron talán ha egyszer sütöttem cukkini fasírtot, és minden szinten teljesen elhanyagoltam legnagyobb kedvencemet. Ráadásul most sem ebben a formában készült, inkább a GoodFood nyomán egy frittert sütöttem belőle. A fritter a wikipédia szerint fánk, de azért én ezt az állagot nem annak nevezném, maradjunk inkább talán a lepény kifejezésnél.

Hozzávalók:
kb. 40 dkg reszelt cukkini
fél fej vöröshagyma nagyon apróra vágva vagy reszelve
10 dkg liszt
fél tasak sütőpor
2 tojás
só
bors
egy csomag petrezselyemzöld
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A hozzávalókat összekevertem, és csak akkor sóztam, amikor már az olaj elég meleg volt, lehetett kezdeni a sütést. Ez azért hasznos, mert így nem enged ki magából a cukkini egy csomó levet, ami eláztatná a "tésztát". Bő olajban, közepes hőmérsékleten sütöttem a lepénykéket, hogy megfelelően átsüljenek.
Újhagymás, paradicsomos, uborkás, petrezselymes kuszkuszt adtam mellé köretnek.
NE FELEDJÉTEK, A SZÜLETÉSNAPI JÁTÉK MÉG HÉTFŐIG TART, VÁROM AZ ÚJABB MEGFEJTÉSEKET!

Kényszerűségből cseréltem le a receptet, nem ezt a ropit terveztem megsütni másodiknak, de hamar rájöttem, hogy az időjárás nemcsak hozzám nem lesz kegyes az előkészület hetében, de a sütikhez sem, ezért meg kellett találnom azt a sós ropogtatni valót, amelyet a legkevésbé fog kiszárítani, tönkretenni a hőség. Ennek a kritériumnak pedig ez a ropi remekül megfelel.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
25 dkg margarin
2 teáskanál só
3 evőkanál 10 %-os ecet
6 evőkanál hideg víz
a tetejére 1 tojás
lenmag, szezámmag, mák
Elkészítés:
A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ha nem akarna könnyedén összeállni, egy kevés tejföllel segíthetünk a helyzeten. Ha egy éjszakát tud pihenni a tészta a hűtőben, az remek, de ha nem, akkor sincs gond. 4-5 mm vastagra nyújtsuk ki lisztezett deszkán, és vékony pálcikaszerű csíkokra vagdossuk fel. Mivel számomra fontos volt, hogy egyformák legyenek a pálcikák, igénybe vettem egy négyzet alakú fém forma segítségét. Ezzel kb. 8x8 cm-es négyzeteket vágtam ki a tésztából, amiket lekentem tojással, megszórtam maggal, majd késsel öt egyenlő részre vágtam. 190 fokos sütőben aranybarnára sütöttem.
A menyasszony:)

A sütik útjukra indulnak...



Halálosan fáradt vagyok. Négy napja készülődöm arra az esküvőre, amire felkértek, és amivel semmi gond sem lett volna, ha az időjárás nem dönt úgy, hogy kicsinál. És amit elhatározott, véghez is vitte. Négy napig folyamatosan 33 fok volt a konyhában, csukott ablakoknál, lehúzott redőnnyel, két ventillátor folyamatos működése mellett. Nem is az a bajom, hogy én hulla vagyok, hanem az, hogy a pogácsák és sós ropik ugyanolyan rosszul tűrik a meleget, mint én, és sokkal-sokkal hamarabb kiszáradnak, mint más időjárási viszonyok miatt. Nagyon remélem, hogy a vendégek nem csonttá száradt pogácsákat és ropikat fognak nyammogni az aperitifjük mellé.
Kétségbeesésemben jutott eszembe Nigella receptje a fűszeres magokkal, és bár jóval drágább megoldás, mint egy pogácsa, az eredmény legalább üzembiztos. Nem adok meg mennyiségeket, mert gondolom, ritkán készít bármely olvasóm 6 kilóból, úgy, mint én.
Hozzávalók:
natúr mogyoró, pisztácia, mandula, kesudió és dió
vaj
barna cukor
chili pehely
friss rozmaring
só
Elkészítés:
A vajat lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a barnacukrot, és addig kevergetjük, míg a cukor fel nem olvad. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott rozmaring leveleket, a chili pelyhet és a sót, majd apránként az előzetesen sütőben néhány percig pirított, meleg magokra kanalazzuk. Akkor jó, ha nem tocsog a vajban (a margarint most felejtsük el!), ha kellemesen fűszeres, és egyszerre sós és édes is. Fogyasztásával csak óvatosan, nem kicsit terheli meg az epét.

Igen, ez egy jó kérdés. Angolul meglehetősen egyszerű és kifejező a süti neve: lemon self-saucing pudding. Ez a desszert keveréke a habkönnyű piskótának és a citromkrémnek, a hagyományos pudinghoz szerintem nem sok köze van. Végül is mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy ellenállhatatlanul könnyed, citromos, langyosan a legfinomabb, és kb. 5 perc, míg összeállítod - egyszóval ideális desszert. Múlt vasárnap egy igen ütős lasagne-t követett, remekül kompenzálva annak karakteres ízeit.

Hozzávalók:
5 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 nagy citrom héja
1 dl citromlé
3 tojás
5 dkg liszt
2,5 dl tej
Elkészítés:
A tojások habját keményre verjük, félretesszük. A vajat alaposan elkeverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, a citromlevet és a tejet, végül a lisztet is. Összekeverjük a felvert tojáshabbal. Használjunk fa spatulát. Vajazzunk ki egy magas, nem túl nagy szuflé formát (a képen látható jénai edény kicsit nagy volt ehhez a mennyiséghez, és különben is, legközelebb megduplázom az adagot), öntsük bele a masszát, majd a formát állítsuk egy forró vízzel teli edénybe úgy, hogy a víz a forma feléig ér. Süssük 180 fokon 45-50 percig.
Mivel a desszert vendégségben készült, nem akartam sok macerát, ezért hagyományos módon, vízfürdő nélkül sütöttem meg, kb. 20 perc alatt aranybarna lett a teteje, az állaga pedig tökéletes. A fotón nem látszik, de felül piskótaszerűvé válik a kész cucc, alul pedig fantasztikusan finom citromkrém vár ránk.

Íme egy poszt az archívumból, 2009 júniusából.

Az úgy volt, hogy reggel moessal piharcoltunk, és ahogy jöttünk-mentünk fel s alá, egy standon szembejött egy halom csodás vargánya. Az ára se volt vészes (3500.-/kg), már legalábbis ahhoz képest nem, hogy a Fehérvári úti csarnokban ennél jóval többért adják. Meg aztán nem is akartam sokat venni - sokat a ló se bír, fiam, mondaná apám -, úgyhogy megszavaztam a költségvetésből 20 dekányi gomba árát. Majd legfeljebb máshol átcsoportosítok, esetleg elvonok, ez most úgyis nagy divat.
Aztán persze nem tudtam, mit főzzek belőle, úgyhogy mi sem kézenfekvőbb, mint hogy ötletért Zsuzsához kukkantottam be. Végül aztán a hűtőben lévő gnocchi mellett voksoltam, és az biztos volt, hogy a tejszín és a bazsalikom, no meg a parmezán nem maradhat ki a műsorból. Azért az sokatmondó tény, hogy egész pánikba estem, amikor elsőre nem találtam a mélyhűtőben a parmezán készleteimet. Azon vettem észre magam, hogy már-már sokkos állapotban azt motyogom: de hát itt kell lennie, egészen biztosan emlékszem, hogy még legalább két darabnak lennie kell! Aztán persze előkerültek a sajtdarabok, úgyhogy letöröltem a verítéket a homlokomról, és nekiálltam ennek az isteni ebédnek. Alig várom, hogy az uram hazaérjen, és végre eltüntesse a maradékot, nehogy véletlenségből én tegyem ezt meg helyette...
Hozzávalók:
25 dkg vargánya megmosva, nem túl kis darabokra vágva
3 evőkanál olívaolaj
egy szűk marék friss bazsalikom
színes bors
3 dl tejszín
0,2 dl fehérbor
só
1 nagy gerezd fokhagyma
3-5 dkg reszelt parmezán
Elkészítés:
A fokhagymát finomra vágtam, és az olívaolajon megfuttattam. Ez néhány másodperc volt csupán, és a forró olajba beledobtam a gombaszeleteket, nagy lángon 3-4 percig sütöttem őket. Ekkor megsóztam, megborsoztam a gombát, ráöntöttem a bort, és szintén nagy lángon tartva a gázt hagytam, hogy a bor alkoholtartalma elpárologjon. Ekkor került a serpenyőbe a tejszín és a tekintélyes mennyiségű bors. Beforraltam a mártást, belereszeltem néhány deka parmezánt, beletépkedtem a bazsalikomot, és már készen is volt a sugo. Időközben a gnocchi is kifőtt, amit tányérba szedtem, rászedtem a tejszínes gombát, és reszkető kézzel fotóztam, gyorsan, gyorsan, hogy minél hamarabb megkóstolhassam ezt a fantasztikus, ízekben oly gazdag ételt.
Alapötlet: http://www.nosalty.hu/?q=node/1099#comments

Azt kérdezte a fiam, miközben gyúrtam a tésztát, hogy mi a különbség a különböző sós-sajtos sütemények között, és én csak annyit tudtam neki mondani, hogy bár igen sok nagyon hasonlít egymáshoz, azért az összetevők arányában mégis eltérnek. Arra nemigen tudtam választ adni, hogy akkor miért használunk mindig más receptet, ha már egy bevált és működik:) Ezt a sós pálcikát Moha és Sáfrány blogján találtam, tulajdonképpen a szép fotó keltette fel a figyelmemet. De a recept is megér egy misét: rém egyszerű az összeállítása, én a Moulinex robotgépem késes aprítóját használtam az összeállításhoz, még csak a kezem se nagyon lett vajas, mire elkészült. És ez bizony fontos szempont akkor, amikor K. esküvőjére választom ki a majd elkészítésre kerülő darabokat.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyi adaghoz:
25 dkg liszt
13 dkg hideg vaj
1 dl joghurt
2 teáskanál só
10 dkg reszelt ementáli (érdemes ezt használni karakteres íze miatt)
a tetejére a megkenéshez 1 tojássárgája
Elkészítés:
Én mindent beleöntöttem a robotgépbe, megforgattam az alapanyagokat. Láttam, hogy nem elég nedves a tészta, ezért öntöttem még hozzá talán 2-3 evőkanál vizet (a joghurtos pohárba öntöttem, gyakorlatilag kimostam vele azt:), és a gép szépségesen tésztalabdát gyártott belőle. Egy éjszakát pihent a hűtőben a tészta, másnap pedig 3 milliméteres, kisarasznyi rudakra vágtam, tetejét tojással kentem le, és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

Sültpaprika levest a Kistücsökben ettem, és szerelem volt első kóstolásra. Világos volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, reprodukálni kell a konyhámban is. És amikor szombaton megláttam, hogy a piacon 400 forint egy kiló kápia paprika, nem volt tovább kérdés, hogy mi legyen a barátokkal töltött kreatív napra főzött ebéd első fogása.

Hozzávalók:
1 kg kápia paprika
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 liter zöldség alaplé
2 dl tejszín
olaj
só
bors
Worchester szósz
chili olaj
Elkészítés:
A paprikákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem, és magas hőmérsékleten megsütöttem úgy, hogy a héjuk fekete hólyagosra égjen-süljön. Még melegen nylon zacskóba tettem mindet, és saját gőzüktől a héjuk elvált a húsuktól, így könnyű volt meghámozni őket. 3 evőkanál olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a paprikát, pároltam néhány percig együtt őket, majd felöntöttem az alaplével. Felforraltam a levest, közben sóztam, borsoztam, adtam hozzá 2 teáskanál Worchester szószt, két mokkáskanál chili olajat. Nem kell, hogy vad erős legyen, épp csak legyen egy kis csípős mellékíze a levesnek. Felöntöttem a tejszínnel, majd leturmixoltam az egészet. Kellett még egy kis utánsózás, egy gondolatnyi cukor, és már készen is volt ez a fantasztikus ízű leves. Szívem szerint vagy levesgyönggyel, de még inkább apróra vágott, ropogósra sült baconnel tálaltam volna, de az első nem volt itthon, a másodikra nem volt időm. Igy egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikes Rostad Lök névre hallgató pirított hagymával megszórva került a tányérokba, és mondhatom, remek választás volt.
A barátaim egészen furcsán néztek rám, amikor az utolsó cseppeket is szétosztottam, majd az üres tállal a kezemben kétségbeesetten felkiáltottam: elfelejtettem lefényképezni a levest! Különböző válaszokat kaptam, de csak egyetlen használható volt közöttük: hamarosan meg kell ismételni a főzést, hogy legyen a levesről is fotó!

Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.

Az asztalt is én csináltam:)
Hozzávalók:
40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya
2 egész tojás
2 tojás sárgája
2,5 dl tejszín
3 teáskanál liszt
10 dkg cukor
egy csipet só
5 dkg mandulaliszt
egy kevés vaj a forma kikenéséhez
Elkészítés:
A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.
Más, hasonló receptek a Fakanálon:

balinto 2006