Sós-sajtos rudacska

Azt kérdezte a fiam, miközben gyúrtam a tésztát, hogy mi a különbség a különböző sós-sajtos sütemények között, és én csak annyit tudtam neki mondani, hogy bár igen sok nagyon hasonlít egymáshoz, azért az összetevők arányában mégis eltérnek. Arra nemigen tudtam választ adni, hogy akkor miért használunk mindig más receptet, ha már egy bevált és működik:) Ezt a sós pálcikát Moha és Sáfrány blogján találtam, tulajdonképpen a szép fotó keltette fel a figyelmemet. De a recept is megér egy misét: rém egyszerű az összeállítása, én a Moulinex robotgépem késes aprítóját használtam az összeállításhoz, még csak a kezem se nagyon lett vajas, mire elkészült. És ez bizony fontos szempont akkor, amikor K. esküvőjére választom ki a majd elkészítésre kerülő darabokat.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyi adaghoz:

25 dkg liszt

13 dkg hideg vaj

1 dl joghurt

2 teáskanál só

10 dkg reszelt ementáli (érdemes ezt használni karakteres íze miatt)

a tetejére a megkenéshez 1 tojássárgája

Elkészítés:

Én mindent beleöntöttem a robotgépbe, megforgattam az alapanyagokat. Láttam, hogy nem elég nedves a tészta, ezért öntöttem még hozzá talán 2-3 evőkanál vizet (a joghurtos pohárba öntöttem, gyakorlatilag kimostam vele azt:), és a gép szépségesen tésztalabdát gyártott belőle. Egy éjszakát pihent a hűtőben a tészta, másnap pedig 3 milliméteres, kisarasznyi rudakra vágtam, tetejét tojással kentem le, és 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

Sültpaprika-krémleves, azaz hárpialeves

Sültpaprika levest a Kistücsökben ettem, és szerelem volt első kóstolásra. Világos volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, reprodukálni kell a konyhámban is. És amikor szombaton megláttam, hogy a piacon 400 forint egy kiló kápia paprika, nem volt tovább kérdés, hogy mi legyen a barátokkal töltött kreatív napra főzött ebéd első fogása.

Hozzávalók:

1 kg kápia paprika

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 liter zöldség alaplé

2 dl tejszín

olaj

só

bors

Worchester szósz

chili olaj

Elkészítés:

A paprikákat sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem, és magas hőmérsékleten megsütöttem úgy, hogy a héjuk fekete hólyagosra égjen-süljön. Még melegen nylon zacskóba tettem mindet, és saját gőzüktől a héjuk elvált a húsuktól, így könnyű volt meghámozni őket. 3 evőkanál olajon megdinszteltem az apróra vágott vöröshagymát, rádobtam a paprikát, pároltam néhány percig együtt őket, majd felöntöttem az alaplével. Felforraltam a levest, közben sóztam, borsoztam, adtam hozzá 2 teáskanál Worchester szószt, két mokkáskanál chili olajat. Nem kell, hogy vad erős legyen, épp csak legyen egy kis csípős mellékíze a levesnek. Felöntöttem a tejszínnel, majd leturmixoltam az egészet. Kellett még egy kis utánsózás, egy gondolatnyi cukor, és már készen is volt ez a fantasztikus ízű leves. Szívem szerint vagy levesgyönggyel, de még inkább apróra vágott, ropogósra sült baconnel tálaltam volna, de az első nem volt itthon, a másodikra nem volt időm. Igy egy hirtelen ötlettől vezérelve az ikes Rostad Lök névre hallgató pirított hagymával megszórva került a tányérokba, és mondhatom, remek választás volt.

A barátaim egészen furcsán néztek rám, amikor az utolsó cseppeket is szétosztottam, majd az üres tállal a kezemben kétségbeesetten felkiáltottam: elfelejtettem lefényképezni a levest! Különböző válaszokat kaptam, de csak egyetlen használható volt közöttük: hamarosan meg kell ismételni a főzést, hogy legyen a levesről is fotó!

Szezonja van: Sárgabarack-szilva clafoutis

Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.

Az asztalt is én csináltam:)

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya

2 egész tojás

2 tojás sárgája

2,5 dl tejszín

3 teáskanál liszt

10 dkg cukor

egy csipet só

5 dkg mandulaliszt

egy kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel  elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.

Más, hasonló receptek a Fakanálon:

Meggyel

Cseresznyével

Sárgabarackkal

Szezonja van: Kajszibarackos-meggyes buckle

Hétfőn piacra menni egyik álmoskönyv szerint sem jelent jót. De nemcsak Krúdy figyelne összevont szemöldökkel, én is pontosan tudom, hogy hétfői napon a piac halott. De nem volt mese, menni kellett, mert tököt kellett vennem, ha törik, ha szakad. Ez mondjuk sikerült is, de az a tervem, hogy kellemesen puha, zamatos, lédús sárgabarackot vegyek, nem vált valóra. Málnát végképp nem kaptam, ezért aztán kicsit változtattam Mary Cadogan receptjén. Legközelebb elhagyom a tetejéről a "morzsát", egyszerűen nincs jelentősége, sem ízben, sem állagban nem teszi rafináltabbá a süteményt. No nem mintha nagy macera lett volna beledobálni a hozzávalókat a chopperbe... És ha valaki tudja, mi az a buckle, ne habozzon megosztani az információt!

Hozzávalók a tetejére:

3 dkg vaj

2 teáskanál liszt

2 teáskanál barna cukor

A tésztához:

18 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

20 dkg puha vaj

2 teáskanál őrölt fahéj

15 dkg kristálycukor

3 tojás

2 teáskanál vanília kivonat

25 dkg magozott meggy

6 közepes darab sárgabarack

Elkészítés:

A morzsához késes aprítóban összedolgozzuk a lisztet, cukrot, vajat, félretesszük a keveréket. A többi hozzávalóból tésztát keverünk, és egy 23x23 cm-es sütőformába, melyet kivajaztunk és kiliszteztünk, beleöntjük a keverék felét. Rádobáljuk a magozott meggyet és az apróra vágott sárgabarackot, majd a maradék tésztát a tetejére kanalazzuk. Megszórjuk a lisztes, vajas cukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig (illetve tűpróbáig) sütjük a süteményt. A gyümölcsök csodálatosan puhává teszik a tésztát, no persze a 20 dkg vaj sem fölöslegesen van benne...

Esküvő - pogácsa

Az igazat megvallva, amikor elolvastam a facebookon K. üzenetét, leesett az állam. Azt kérdezte ugyanis, elvállalnám, hogy augusztus végi esküvőjére én sütöm a sós süteményeket? Mert ilyen vagyok: nagyon akarok valamit, és amikor a kívánságaim elkezdenek teljesülni, tátom a számat, hogy nahát, tényleg??? Nem volt kérdéses, hogy igent mondok, ezért egy nagyon jó fagyi mellett leültünk megbeszélni a teendőket. Hogy mi tartott ezen csaknem három órát, azt ne kérdezzétek...:)

Így aztán elkezdtem ötleteket gyűjteni, recepteket keresgélni, fejben logisztikázni, tervezni. Az egészen bizonyos, hogy pogácsa készülni fog, hiszen azt ugye mindenki szereti. Mohakonyha ötlete alapján jutottam el Ízbolygó túrós pogácsájáig, és mondhatom, megtaláltam benne a tuti esküvői résztvevőt. Köszönet érte!

Hozzávalók:

60 dkg liszt

50 dkg túró

40 dkg olvasztott, kihűtött vaj

2 tojás

3 dkg friss élesztő, 0,5 dl langyos tejben feloldva

1 csapott evőkanál só

1 tojás a tetejére

Elkészítés:

Az alapanyagokat összegyúrtam, folpackkal letakarva pihent a hűtőben fél órát. Utána erősen lisztezett felületen ujjnyi vastag téglalapra nyújtottam, majd a pogácsák lekenésére szánt tojásból kicsit elvéve megkentem a tészta felét. Ráhajtottam a másik felét, végül két ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát. Apró pogácsaszaggatóval kiszaggattam, a maradék tojással lekentem a tetejüket, és szezám-, illetve lenmaggal szórtam őket. 200 fokra előmelegített sütőben sültek. Vigyázzunk, ne süssük túl, ne szárítsuk ki a pogácsákat.

Káposzta saláta

Mutogatom itt a görög képeket, videókat, közben kint nyár van, hőség, és a legjobb ilyenkor egy jó kis saláta. Múlt héten ripsz-ropsz összedobtam ezt a görögdinnye salátát, most pedig Zsófi barátnőm készített a nálam feleslegesnek bizonyuló gyalult káposztából egy zseniális salátát. Köszönet érte!

Elkészítés:

A legyalult fejes káposztát 1-2 óráig hagyjuk lesózva állni. Közben vágjunk fel szálasra egy fej vöröshagymát, zöldpaprikát vékonyra, és készítsünk kellemes ízű salátalevet 3-5 evőkanál cukorból, 1-2 evőkanál ecetből és vízből. Kóstolni kell, másként nem megy. A kicsavart káposztát ebbe a lébe tegyük, tegyük hidegre, és hagyjuk az ízeket összeérni.

Kukoricás cukkinilepény fetás mártogatóssal

Nagyon kevés munka van vele, nagyon hamar elkészül, nagyon finom, nagyon jó hidegen is, melegen is. Nagyon ajánlom!:)

Hozzávalók:

1 kg cukkini

1 tojás

zsemlemorzsa szükség szerint

1 csomag petrezselyem

1-2 cső főtt kukorica

só

bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A cukkinit meghámoztam, lereszeltem, besóztam és állni hagytam. Közben a kukoricáról levágtam a szemeket, a petrezselymet felaprítottam. Amikor a cukkini kiengedte a levét, nagyon-nagyon alaposan kicsavartam, és innentől gyorsan kell dolgozni, ugyanis folyamatosan termeli a levet továbbra is. Beleütöttem a tojást, borsoztam, hozzáadtam a petrezselymet, a kukoricát és annyi zsemlemorzsát, hogy formálható masszát kapjak. Ezután lapos pogácsákká formáltam egy-egy tenyérnyi masszát, meghempergettem egy kis prézliben, és forró olajban - ami alatt később mérsékeltem a lángot - pirosra sütöttem a lepénykéket.

A mártogatóshoz 2 dl tejfölbe beletörtem 6-8 dkg feta sajtot, egy kanál majonézt, és simára kevertem vele.

Az egyik legjobb (és legolcsóbb) nyári kaja, amit csak ismerek.

Cheeseballs

Nem javíthatatlan anglomániámból adódóan ez a bejegyzés címe, még akkor sem, ha Kamari tengerparti sétányán minden angolul van kiírva az éttermek előtti menü-táblákon. Az első hét végén ettem sajtgolyókat egy étteremben, de a következő héten nem volt kedvem olyan messzire legyalogolni (egy kilométer az egész plázs...), ezért a szálláshoz közelebb kerestem volna sajtgolyókat, hogy a nemrég érkezett barátnőmmel is megkóstoltassam ezt a finomságot.

Az éttermek előtt mindig áll egy-egy becsalogató ember, és az arabokhoz képest nagyon kedvesen és visszafogottan próbálnak rábeszélni, hogy náluk egyél. Egy-egy no thanks, de legalább egy mosoly mindegyiknek kijár erőfeszítései jutalmául. Egyetlen ellenszer van ellenük: ha fürdőruhában, törölközővel sétálsz a sétányon, mert akkor éles logikával rájönnek, hogy előbb úgyis a vizes fürdőruhától akarnál megszabadulni, és nem vágysz még ebédelni, vacsorázni. Ilyenkor szemkontaktust se vesznek fel, nyugodtan korzózhatsz.

De mondom, mivel nem erőszakosak, nem jelent problémát a jelenlétük. Nos, megálltunk egy szimpatikus étterem előtt, ahol a (minden nap) világoskék inges csaliember széles mosollyal fogadott. Sorolni kezdi a menüt, én megakasztom: aztán cheeseballs van-e? CHESSEBALLS???? Az meg mi? Próbálkozom magyarázni, mondja, hogy cheese pie van, és bár fogalma sincs, mi az a cheeseballs, azt azonban biztosan tudja, hogy az száraz, ámde a cheese pie! Na, az valami csoda! És hát van ugye tomato balls, nem azt keressük? Mondom a barátnőmnek: te, ez teljesen hülyének néz, mit gondolsz? Ekkor a pincér, hezitálásunkat látva, felajánlja, hogy csinálnak ők nekünk cheeseballst, ha arra vágyunk (arckifejezése híven tükrözi, mit is gondol pontosan azokról, akik ilyen rettenetet akarnának enni, bár az még mindig kérdéses, honnan tudja, mi is az a rettenet, az előbb még nem ismerte...), mert náluk nincs lehetetlen. Mit mondjak: nem szélesre tátott szájjal ugyan, de bekaptuk a csalit.

A rendelést felvenni persze már nem ő jön, a pincér megint értetlenkedik, de ő sokkal jobb hatásfokkal teszi ezt, mint a kollégája, ezért belefáradunk a vitába, és berendeljük a tomato ballst. Rossz a szájízünk, hiszen a parton tucatjával vannak éttermek, ahol azt ehettük volna, amit szeretnénk... no mindegy, mindig tanul az ember... Amit kapunk, az igazán finom, végül nem is bánom, hogy még egy fajta ételt megkóstoltunk. Tzatzikivel és frissen sütött krumplival ez is verhetetlen. Az én cheese pie-om is finom.

Bosszúnk nem túl nemes, de hatékony:  attól a naptól kezdve sportot űzünk belőle, hogy az étterem előtt elmenve úgy tegyünk, mint akik komolyan megfontolják a betérés lehetőségét, és amikor már nyeregben érzi magát az úr, csúfondárosan csak ennyit kérdezzünk: CHEESEBALLS? A harmadik alkalomnál már ő üdvözölt minket széles mosollyal, mintha épp azt mondaná: cheeeeeeeeeese:)

Sült sajtgolyók

Elkészítése pofonegyszerű. Reszeljünk le 20-25 dkg kemény sajtot, adjunk hozzá 5-10 dkg szárazabb fetát is. Két felvert tojással és néhány evőkanál zsemlemorzsával készítsünk belőle formálható masszát. Én dúsítanám friss petrezselyemmel, vagy akár néhány szem apróra vágott olajbogyóval is, abban, amit én ettem, ilyesmi nem volt. Zsemlemorzsába forgatva a maréknyi golyókat bő olajban süssük pirosra őket. Bármilyen salátával - akár majonézessel, akár zöldsalátával, vagy tzatzikivel és egy pohár fehér borral fenséges vacsora.

Hogyan hasznosítsuk jól az időt? Süssünk perecet!

Mert ugye az a néhány óra, amíg a croissant pihen, kel, hül, mifene, nem telik úgy, hogy ölben legyen a kezünk. Közben lehet kicsit takarítani, rendet rakni, álmodozni a nyaralásról, majd ránézni az órára, hogy tejóég, mindjárt ebédet kell adni a népeknek. Na de mit is? Volt isteni borsóleves, és született utána egy kis perec, amit Cserkénél lőttem. Köszönet érte:)

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 evőkanál cukor

2 teáskanál só

3 evőkanál olaj

2 evőkanál szódabikarbóna (a főzővízbe)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ezt a tésztát nem kell különösebben pihentetni vagy keleszteni, így aztán elég, ha addig hevernek, amíg kb.  2 liter vizet forralunk. Beletesszük a szódabikarbónát, és amikor szelíden forr a víz, főzzük a pereceket mindkét oldalukon egy-másfél percig, majd szűrőlapáttal emeljük át egy sütőpapírral bélelt tepsire. Szórtam rájuk tökmagot, lenmagot és szezámmagot, aztán forró sütőben addig sütöttem őket, amíg ilyen szép színük nem lett. Egy teáskanál sóból, két teáskanál lisztből és némi vízből sűrű masszát kevertem, meglötyköltem vele a pereceket, és még két percig a sütőben hagytam őket.

Nehézségi fok:

Croissant

Íme tehát a recept, ami a Szakácsok könyvéből való.

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a croissant készítésében semmi, de semmi ördöngősség nincs, és igazából semmi másra nincs hozzá szükség, mint időre és türelemre. Slussz! Én délelőtt 11-kor kezdtem hozzá, és este 8-kor szedtem ki a sütőből a vajban tocsogó, gyönyörűségesen szép kifliket. A párizsiak egyelőre nem szerveznek tüntetést a Bastille elé, hogy az én kreálmányomat akarják enni a sajátjuk helyett, de én meg voltam vele elégedve. Legközelebb vékonyabbra fogom nyújtani a tésztát, hátha még levelesebb lesz. Mindazonáltal nagyon örülök, hogy végre nekiálltam, megcsináltam, és egyrészt a mélyhűtőben ott figyelnek a lefagyasztott maradékok, sőt, még egy darabka megformázatlan tészta is, másrészt pedig egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó croissant-akció a konyhámban.

Hozzávalók:

12 gr friss élesztő

3 dl langyos víz

60 dkg rétesliszt

2 teáskanál só

75 gr porcukor

3,5 dkg puha vaj

20 gr tejpor

32,5 dkg hideg vaj

1 tojás

Elkészítés:

Oldjuk fel az élesztőt kb. 2 dl vízben. Öntsük a lisztet, sót, cukrot, a 3,5 dkg vajat és a tejport egy tálba, adjuk hozzá az élesztős vizet, majd az anyagokat gyúrjuk tésztává. Menet közben a maradék vizet adjuk hozzá a keverékhez, és ha még szükségesnek látjuk, pótoljuk ki. (A Szakácsok könyve mindösszesen 2 dl folyadékot ír, ennyitől nem áll össze a tészta.) Jön az első pihentetés: folpackkal letakarva, szobahőmérséklet, 1-1,5 óra

A megkelt tésztát átgyúrjuk, és most a hűtőben pihenjen 1-1,5 órát.

Dagasszuk át újra, és tegyük a mélyhűtőbe 30 percre.

Felezzük el a hideg vajat. Az egyik felét most fogjuk felhasználni, a másikat tegyük vissza a hidegre. A tésztát lisztezett felületen nyújtsuk téglalappá, vastagsága kb. 5-7 mm legyen, arányaiban pedig úgy nézzen ki, hogy kb. háromszor olyan hosszú legyen a téglalapunk, mint amilyen széles. Őszintén szólva nem mértem ki vonalzóval, egy konyhakés adta a nagyjábóli mértéket. Kenjük a vajat a tészta kétharmadára. Kéz vagy spatula használata szükséges. Harmadoljuk el a tésztát úgy, hogy először az üres tésztaharmadot hajtsuk rá a többire, aztán a vajas harmadot. Három réteg tésztánk lesz, két réteg vajjal a közökben. Folpack, mélyhűtő, 30 perc. Aztán sima hűtő, 1 óra.

Ha letelt a pihentetési idő, ismételjük meg a tészta kinyújtását, vajjal megkenését, illetve harmadolását, valamint a 30 perc mélyhűtő, 1 óra sima hűtő procedúrát.

És végre elkezdődik az érdekesség, kinyújtjuk a tésztát. Lisztezett munkalapon, 3 mm vastagra (ez nem lesz olyan egyszerű, hiszen a vaj igyekszik majd kiszabadulni a rétegek közül...), ráadásul szabályos téglalappá, hiszen majd szabályos háromszögeket kell vagdosnunk. Mégpedig olyan 20 cm magas, 12 centi alapú háromszögeket. A háromszögeket az alapjuktól kezdve tekerjük fel kiflikké, tegyük őket néhány centi távolságra egymás mellé egy sütőpapírral bélelt tepsire. Hagyjuk kelni szobahőmérsékleten két órát, végül süssük őket 20 percig 230 fokra előmelegített sütőben. A hőmérsékletet vegyük vissza 190 fokra, amint betettük a kifliket sülni.

A fenti tésztamennyiségből 10 db normál méretű croissant lett, kb. 5 kicsi megformálva várja a mélyhűtőben a sütést, és hagytam egy darab tésztát megformázatlanul is, ki tudja még, mire lesz jó.

Nehézségi fok:

Szezonja van: meggy - Meggyes pite

Bizony, elindult a meggy szezon. Ugyan még borsos áron mérik - 600 Ft körül -, ennek ellenére úgy éreztem, 60 dekát nyugodtan megvehetek, hogy a szezon első meggyes süteményét elkészítsem. Múlt héten kerti partin voltam, ahol a házigazda egy tejfölpiskótát sütött sárgabarackkal, Horváth Ilona szakácskönyvéből. Többször írtam már itt a blogon, hogy én abból a könyvből tanultam meg főzni, így teljes bizalommal ütöttem fel a 288. oldalon található receptet. Igen ám, de a másik oldalon ott hevert a meggyes pite leírása... Így aztán most azt sütöttem meg, de legközelebb kipróbálom a tejfölpiskótát is.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg liszt

4 tojás

15+10 dkg cukor

60 dkg kimagozott meggy

Elkészítés:

A puha vajat fehéredésig kevertem a 15 dkg cukor felével, majd amikor már könnyű és habos volt, egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Közben a cukor másik felével keményre vertem a tojások fehérjét, és hozzáadtam a vajas keverékhez. Ezután a lisztet szitáltam több részletben a masszába, de azt már nem a robotgéppel kevertem el, hanem egy lyukas fakanállal, a szokásos nagy, széles mozdulatokkal, hogy minél több levegő maradjon a masszában.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (kb.  30x25 cm) öntöttem a tésztát, tetejét elegyengettem. A kimagozott meggyet megszórtam 10 dkg cukorral, összeforgattam, majd a levétől kissé kinyomkodva a piskóta tetejére raktam őket, mindegyiket belenyomva a tésztába.

180 fokos sütőben sült úgy 25 percet. Tűpróbával ellenőrizzük, átsült-e a tészta, mielőbb kivesszük a sütőből. 10-15 percet pihentetés után szeleteltem.

Spárgás tagliatelle

A Good Food online kiadásában láttam meg ezt a tésztát, csak bajban voltam, mert a recept zöldbabot ír, azt az igazi zöldhüvelyűt, amit sajnos ki nem állhatok, de ha ez másként is lenne, a piacon még akkor sem kapni. Így aztán azzal gazdálkodtam, ami éppen itthon volt. Ezt IS kedvelem a Good Food receptjeiben, hogy amikor olvasom őket, szárnyra kap a fantáziám, és nem akarok mindenáron a leírt hozzávalókhoz ragaszkodni.

Hozzávalók:

40 dkg száraztészta

20 dkg spárgarügy

15 dkg zöldborsó

20 dkg újburgonya

1,5 dl pesto

parmezán forgácsok

só

bors

Elkészítés:

A krumplit meghámoztam, és mivel aprókat használtam, egyben hagytam őket. Annyi vízben, hogy a tésztának elég legyen, odatettem főni, úgy 5 percet kapott. Ekkor beledobtam a vízbe a tagliatellét, 6 percig főztem, ekkor került a fazékba a borsó és a spárga is. Újabb négy perc főzés következett, majd leszűrtem a vizet úgy, hogy kb. egy decit félretettem belőle. Egy mély tálba öntöttem a pestot, abba tettem a lecsurgatott tésztát és zöldségeket, összeforgattam őket, kicsit még sóztam, borsoztam, ráreszeltem a sajtot, és már lehetett is enni.

Gyors chilis bab

Ez a recept Carla Bardi Klasszikus vegetáriánus  konyha c.szakácskönyvéből származik. Roppant egyszerű elkészíteni, és még a lányomnál is sikert aratott, aki pedig nem bírja a csípős ételeket, a fiam pedig egyenesen rajongója lett. A könyvet egyébként meleg szívvel ajánlom megvásárlásra, minden egyes receptje használható, az alapanyagok könnyen beszerezhetők, a leírások érthetőek, a fotók pedig nagyon szépek benne. Szóval minden együtt van a könyvben, amitől szerintem egy szakácskönyv jó.

Hozzávalók:

3 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál vaj

1 evőkanál friss gyömbér reszelve

5-6 kardamommag

1 evőkanál őrölt koriander

5 gerezd finomra vágott fokhagyma

2 finomra vágott hagyma

2 friss chilipaprika szeletelve (nálam most őrölt chili)

250 ml paradicsompüré

1 doboz csicseriborsó konzerv leöblítve, leszűrve

1 doboz vörös kidney bab leöblítve, leszűrve

1 doboz fehér bab konzerv leöblítve, leszűrve

1 babérlevél

só, bors

egy csokor petrezselyem

Elkészítés:

Az olajat és a vajat felhevítjük, a hagymát, a chilit, gyömbért, kardamomot, koriandert, fokhagymát 7-8 percig pirítjuk rajta.  Beletesszük a paradicsompürét, a babokat, a babérlevelet, és óvatosan kevergetve 15 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk, majd tálaláskor petrezselyemmel szórjuk meg. Friss pitával ellenállhatatlan.

Kukoricaburger

Két hét húsmentesség uralkodik nálunk. A konyhában három vegetáriánus szakácskönyv hever mindig - egyik jobb egyébként, mint a másik, majd megmutatom őket -, amiből a családtagjaim kiválasztják, mit ennének, és másnapra, ha egy mód van rá, el is készítem nekik. Sajnos mivel mindig viszonylag későn este érnek haza - tegnap 9 után volt a vacsora:( -, fényképezni nem igazán sikerül.

Ez a kukoricaburger a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből van.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

bors

1 teáskanál őrölt koriander

egy csomag petrezselyemzöld

1,2 dl tej

2 tojás

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, sót, borsot, koriandert beletesszük egy tálba, hozzáadjuk a tojásokat és a tejet, a petrezselymet, valamit a kukoricakonzervet. Ennek a felét előzőleg leturmixoljuk, a többit szemes formában tesszük a masszába.

Felforrósított olajba szaggatjuk az evőkanálnyi halmokat a masszából, néhány perc alatt aranysárgára sütjük.

Mártogatós:

1 teáskanál borecet

2 teáskanál barnacukor

1 teáskanál sötét szójaszósz

1 teáskanál chiliszósz

A hozzávalókat összeforrósítjuk, míg a cukor felolvad.

Hagymás lepény

Imádom, imádom, imádom! És ha szereted a hagymát, meg a leveles tésztát, te is rajongója leszel ennek a rém egyszerű, igen finom lepénynek.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

6-7 fej vöröshagyma (lehet vegyesen édes, fehér hagyma, lilahagyma, vöröshagyma)

3-4 szelet bacon

5 dkg ementáli sajt

1 csomag Camping tejszínes krémsajt

olíva olaj

só

fehérbors

kakukkfű

Elkészítés:

A leveles tésztát kibugyoláltam a papírjából, a tepsi méretére vágtam (a maradékból lett 4 kis lekváros táska), peremet képeztem, és a tészta alját megkentem a krémsajttal. A hagymákat megtisztítottam, félkarikára vágtam, majd az olajon elkezdtem lassan dinsztelni. Közben a kicsire aprított bacont ropogósra sütöttem egy serpenyőben, a sajtot pedig apró kockákra vágtam. Amikor a hagyma már puha volt, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, és azon melegében belekanalaztam a tepsibe, a krémsajt tetejére. A szalonnadarabkákkal és a sajtkockákkal megszórtam, majd 20 percre 180 fokos sütőbe helyeztem.

A szalonna elhagyásával vegáknak is jó lehet.