Sajtos krumpli

A több tucat szakácskönyv mellett, amivel rendelkezem, vannak még más formában is receptjeim, a kedvenc gyűjtemény ezek közül azok a kinyomtatott GoodFood receptek, amelyek az évek során gyűltek össze. Ezeket időről időre átnézem, mindig megállapítom, hogy amikor a mostaninál lényegesen több szabadidővel rendelkezem, végig fogom főzni az összeset, aztán visszakerülnek a lapok ismét a helyükre, a polcra.

Épp egy ilyen nyálcsorgatós-átnézős estén kiemeltem egyet a sok lap közül, mert a recept annyira egyszerűnek és finomnak tűnt, hogy eldöntöttem: ez lesz a másnapi vacsora. Nem írom azt, hogy "még a férjemre is rá mertem bízni", mert a pasi egyre gyakrabban, és egyre jobbakat főz, őszintén szólva a stefánia vagdaltja már régen kenterbe veri az enyémet...

Hozzávalók:

1 kg jó minőségű, nem szappanos krumpli

10 dkg vaj

1 vöröshagyma apróra vágva

20 dkg bacon apró kockákra vágva

1,25 dl száraz fehér bor

1,5 dl tejszín

30-35 dkg vegyes sajt, nálunk most cheddar és trappista

1,5 teáskanál füstölt pirospaprika

Elkészítés:

A krumplit vágjuk kockákra, és sós vízben főzzük öt percig. Ezután szűrjük le, és tegyük egy nagy tálba. A vajon pároljuk néhány percig a hagymát, adjuk hozzá a bacont, süssük együtt öt percig őket, majd keverjük a krumplihoz. Keverjük össze a tejszínt, a paprikát és a reszelt sajtot, borsozzuk kissé, öntsük a hagymás krumplira, és az egészet öntsük egy kivajazott sütőtálba. Megtehetjük a keverést már a sütőtálban is, ezzel mosogatnivalót spórolunk. 180 fokos sütőben fólia alatt süssük az ételt 25 percig, majd a fóliát eltávolítva még 20 percet kapjon. Addigra a krumpli puha lesz, a sajtok csodásan megolvadnak. Bármilyen húsételhez ajánlom köretnek, mi savanyúsággal főételként fogyasztottuk.

Nehézségi fok:

Dupla kukoricás muffin

Szeretem, ha egy étel az, aminek látszik. (Tudom, ez ma már nem túl korszerű hozzáállás.) Viszont tipikusnál is tipikusabb iker személyiségem miatt szeretem, ha egy étel nem az, aminek látszik. Ez a muffin ennek a második kritériumnak felel meg remekül. Mert a muffin nem olyan rég hódított teret kis hazánkban, és viszonylag kevesen készítik sósan. Ez egy sós változat, remek körete lehet akár húsoknak is, de simán el tudom képzelni tepsiben sütve, amilyen lapos kenyér formátumban is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

15 dkg kukoricadara

2 db tojás (csak egyet használtam, de elég volt)

2 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

2x130 ml joghurt

1 dl tej

8 dkg vaj

egy kis vöröshagyma

fél doboz kukoricakonzerv

5 dkg cheddar sajt reszelve

bors

 

Elkészítés:

A vajat megolvasztottam, az apróra vágott vöröshagymát és a kukoricát megdinszteltem rajta, majd félretettem kicsit hűlni.

Egy edényben összekevertem a liszteket, sót, sütőport, sajtot, egy másikban a tojást, joghurtot és tejet, majd ezeket beleöntöttem a lisztes keverékbe. Utánaküldtem a vajas-zöldséges keveréket, néhány mozdulattal elvegyítettem a száraz és nedves anyagokat.

Kibéleltem egy muffinformát papírral, színültig töltöttem a mélyedéseket a tésztával.

180 fokon 25 percig sültek a muffinok.

 

Rácburgonya

 

 

A múlt héten történt, hogy egy hajnalon ráckrumplit álmodtam. A 80-as években gyakorta ebédeltem az MTV "Metesz" névre hallgató éttermében, amit akkor Bús Ernő és felesége,  Ági vezettek. Elmesélhetetlen hangulata volt a helynek, és azt kell mondjam, legkevésbé a kulináris élvezetekért jártunk oda enni. A társasági élet színhelye volt a Metesz, komplett asztaltársaságok alakultak ki, mindig ugyanazokkal az emberekkel, aki azonos időpontban együtt jártak enni, hogy a hasukat étellel, agyukat pedig fontos információkkal tömjék meg. És az információáramlás mesternője Ági volt, akinek mindenről volt véleménye, és ezt sose félt meg is osztani az érdeklődőkkel. Ernő lába járt, mint a motolla, hordta szét az ételeket, Ági se volt rest, de vele azért pletykálni is lehetett. És bár mindenkihez volt jó szava, azt, hogy hosszabban megálljon egy-egy asztalnál beszélgetni, azt bizony ki kellett érdemelni. Ági intézmény volt, és maradt az utolsó napig, amit az MTV épületében töltött. 

Az ő sajtos spagettijüknél jobbat soha, sehol nem ettem, még a saját konyhámban sem, de szívesen emlékszem vissza a papírvékonyra kiklopfolt pulykamellre rántva, mint ahogy arra is nosztalgiával gondolok, hogy sokáig a káposztaleves is szerepelt az étlapon, amikor a 80-as évek vége felé annak fogyasztása oly nagy divat volt. És náluk ettem rácburgonyát is néhányszor, amiről álmodtam. Úgyhogy neki is láttam elkészíteni ezt a jó kis köretet, ami most egy egyszerű grillezett csirkemell kíséretéül szegődött.

Hozzávalók:

fél kg krumpli

3 db érett paradicsom

1 paprika

1 kis fej hagyma

tejföl

só

bors

Elkészítés:

A krumplikat héjastul megfőztem, majd mikor kicsit kihűltek, meghámoztam és felkarikáztam. Egy tűzálló edénybe leraktam egy sor krumplit, megsóztam, ráterítettem egy sor vékonyra felszeletelt hagymát, paradicsomot, néhány karika paprikát, majd tejfölt kanalaztam rájuk. Ebből a mennyiségből összesen öt réteg lett egy ikeás, nem túl nagy edényben. A sort krumpli zárta, amit áthúztam tejföllel, és kb. 30 percre a 200 fokos sütőbe tettem.

Legközelebb meg fogom próbálni nyers burgonyával, hátha még ízletesebb lesz, ahogy beszívja a paradicsom levét.

Nehézségi fok:

Köles grillezett zöldségekkel

 

 

Mostanában, hogy szabadságon vagyok itthon, valami ebédféléről is kell gondoskodni, de valami olyasminek kell lennie, ami nem igényel hosszú elkészítési időt, nem kellenek hozzá extra alapanyagok, és az sem baj, ha finom. Így született ez az étel.

Hozzávalók:

30 dkg zöldség apróra vágva (újhagyma, cukkini, padlizsán, sárgarépa, zöldborsó, karfiol, brokkoli... bármi)

néhány kanál olívaolaj

10 dkg köles

só, bors

friss fűszernövények: bazsalikom, oregano, petrezselyem, vagy bármi más ízlés szerint

 

Elkészítés:

A kölest megmostam, lecsöpögtettem, és két kanál olajon kicsit megpirítottam. Ezután felöntöttem másfélszeres mennyiségű forró vízzel, picit megsóztam, és fedő alatt kis lángon puhára pároltam. Ez idő alatt beszívta a vizet. A zöldségeket felaprítottam, a maradék olajon megpirítottam őket, ügyelve rá, hogy ne főjenek, hanem piruljanak. Amikor elkészült, összekevertem a kölessel, fűszereztem sóval, borssal, néhány levél friss bazsalikommal és oreganóval, petrezselyemmel. 

Burgonyafánk

A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy az első fánkomat nagyanyám 98. születésnapján készítettem. És sokat adtam volna érte, ha kóstolót vihettem volna neki...

Hozzávalók:

40 dkg burgonya

30 dkg liszt (a mennyiség erősen függ a krumpli minőségétől)

2 tojássárgája

2 dl tej

2 dkg friss élesztő

só

cukor

olaj

 

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, még melegen összetörtem és hűlni hagytam. A tejet meglangyosítottam, egy kanálka cukor társaságában beletördeltem az élesztőt, hagytam, hogy felfusson. A tészta összeállításakor a krumpliba beletettem a tojások sárgáját, az élesztős tejet, rászórtam a lisztet, sót, és összegyúrtam. A liszt adagolásakor figyeljünk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükségünk lesz, de előfordulhat, hogy többre lesz szükség, ez teljességgel a krumplitól függ. Kissé lágy, de kezelhető tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem. Ezután erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra lapogattam (szükségtelen a nyújtófát bepiszkolni), és lisztbe mártogatott apró pogácsaszaggatóval kis adagokat szakítottam ki a tésztából. Az olajnak melegnek, de nem tűzforrónak kell lennie, hogy a fánkok szépen, egyenletesen süljenek benne, és legyen idejük megnőni. Ha az olajban nem fordulnak meg maguktól, ne essünk kétségbe, a fakanál remek szolgálatot tesz. Papírtörlőre szedve itassuk le róla a felesleges zsiradékot.

Szombaton Gordon zseniális marhacasserole-jához, vasárnap pedig a képen látható borjúpaprikáshoz tálaltam. Nem, vasárnap nem a szombati maradékot!:)

Nehézségi fok:

Meleg burgonyasaláta citromos vinegrettel és metélőhagymával

Az alábbi köretet Delia Smith honlapján találtam, és nemcsak a ránk köszöntött hidegfront miatt ajánlom melegen. Tálalni is melegen kell, én ma sült csirke mellé adtam, és bár voltak kétségeim, mégis mindenkinek nagyon ízlett. Sajnos saját fotót nem sikerült készítenem róla, a népharag elsodort volna, ha megpróbálom az időt fotózással húzni:)

 

 

Forrás: www.deliaonline.com

Hozzávalók:

1 kg nem szétfővő fajta burgonya (Desirét kaptam a piacon, remek volt a recepthez)

2 ág fodormenta

2 szál újhagyma

fél csokor snidling

 

a vinegretthez:

fél citrom leve és héja

1 gerezd fokhagyma

1 csapott evőkanál só

1 teáskanál dijoni mustár

5 evőkanál extra szűz olívaolaj

őrölt bors

 

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőztem, a főzővízbe sót tettem, valamint beledobtam a két ág mentát is. Amikor megfőtt, meghámoztam, és az előzőleg összekevert vinegrett mártásba forgattam. Megszórtam az apróra vágott újhagymával és snidlinggel, és már lehetett is tálalni.

Vinegrett: A hozzávalókat egy mélyebb tálkában habverővel opálosra kevertem, a fokhagymát a sóval mozsárban törtem pépesre, úgy került a tálkába. 

Nehézségi fok:

Polenta verde - VKF XIII.

Legerősebb jelöltem erre a VKF-fordulóra a polenta volt. Ismeretségünk lassan egy éve tart, ideje volt kissé szélesíteni a spektrumon.

Így aztán ismét Paul Gaylert híva segítségül,    elkészült a polenta verde, azaz zöld polenta.

Hozzávalók:

14 dkg kukoricadara

2,5 dl víz

só

25-30 dkg kelkáposzta

1 nagyobb gerezd fokhagyma

2-3 dkg vaj

1 tojássárgája

2-3 dkg reszelt parmezán

5 dkg ementáli sajt

Elkészítés:

Egy serpenyőbe tegyük bele a vajat, adjuk hozzá a fokhagymát és az apró darabokra vágott káposztát. (Nem ajánlom a hosszú csíkokra vágást, mert az jelentősen megnehezíti a későbbieket...) 15 perc alatt kevergetve pároljuk meg. Közben egy lábasban forraljuk fel a vizet, sózzuk meg, majd folyamatos keverés közben adjuk bele a kukoricadarát. Közepes lángon, kevergetve főzzük 10 percig. Amikor megfőtt, keverjük hozzá a káposztát, a reszelt parmezánt, a tojássárgáját, majd borsozzuk meg. Egy lapos tálat borítsunk be folpackkal, erre terítsük el a káposztás polentát, vizes késsel simítsuk el. Tegyük a hűtőbe, hagyjuk megszilárdulni, akár másnapig is ellehet ott. Tálalás előtt vajazzunk meg egy tepsit, majd borítsuk ki a tepsiből a megkötött lepényt a munkalapra, késsel vágjuk tetszés szerinti darabokra. Ezután tegyük a kivajazott tepsire, szórjuk meg az ementálival, és süssük, amíg megpirul.

Elkészíthetjük párolt kelkáposzta helyett úgy is, hogy az elkészült polentába pestot keverünk, az se utolsó ízkombináció!

Nehézségi fok:

 

És végül egy ötlet, ami nem tartalmi, hanem formai. Egy egyszerű párolt rizst, amibe párolt zöldségeket keverünk (lásd még: magyar étlapokon rizotto néven... no comment), így is tányérra lehet tenni, nemcsak úgy kutyafuttában odahányba... Bár ahogy ezt leírtam, eszembe ötlött, hogy a gasztrobloggerek többsége az én tanácsaim nélkül is sokat ad a tálalásra, úgyhogy gyakorlatilag ez az utolsó bekezdés teljességgel felesleges, de ha már idekörmöltem, beteszem a fotót is.

 

Sült zöldségek kölessel - VKF XIII.

Az alábbi étellel úgy jártam, hogy mire kitaláltam volna a receptet, már sok blogon tarolt a köles. Elkészítését végül is azért nem vetettem el, mert a Tibi köles jó, a köles finom, a köles különleges:) Számtalan variációban asztalra adhatjuk, én jobban szeretem, mint a rizst - természetesen a krumplit semmi nem taszíthatja le a trónról -, úgy tapasztalom, kevesebb macera is van vele, mert nem tapad össze, nem lesz ragacsos, és még a családban elbújva rejtőzködő kulináris analfabéták:) is megeszik.  A recept ötletét - bár nem nagy truváj - Paul Gayler: Vegetáriánus ételek című könyve adta.  Még azt elmondanám, hogy főzéskor sokan voltunk a konyhámban: amikor a céklát főztem, Chili és Vanília, a nagy cékla fan járt az eszemben, de a kelbimbó pucolásánál is rá gondoltam, hiszen nála olvastam, hogy a kelbimbó nemcsak főzve jó, hanem sütőben sütve is. Amikor a páclevet állítottam össze, Mammát idéztem, akitől a zseniális balzsamecetet kaptam, és óhatatlanul megelevenedett előttem közös csokizásunk képe is, az emlék még ma is leteper:) A kölest pirongatván Sütisnéne állt mellettem, azt hiszem, gasztroblogban nála olvastam először a kölesről. Amikor pedig a paszternákot hámoztam, a Bosnyák téri fiatalemberre volt muszáj gondolni, aki pult alól nyomja a paszternákot, mert akkora kereslet van rá, amekkorát nem tud kielégíteni, de mikor múltkorjában megláttam a dugi készleteket, kénytelen voltam emlékeztetni, hogy a nyári paradicsomjainak döntő hányadát én vásárolom fel, úgyhogy lesz szíves a repi paszternákból is részeltetni:) Szóval lányok, köszi, hogy nem hagytatok egyedül bíbelődni a konyhában!

 

Hozzávalók:

15 dkg köles

3 dl zöldség alaplé (fájdalom, nálam ez most leveskockából készült)

egy gerezd fokhagyma

zöldségek vegyesen: kelbimbó, sárgarépa, paszternák, főtt, hámozott bébicékla, póréhagyma, zeller)

fél dl olívaolaj

2-3 evőkanál balzsamecet

1 babérlevél

csapott mokkáskanál őrölt kömény

só, bors

 

Elkészítés:

A kölest megmostam, kicsit megszikkasztottam, majd száraz serpenyőben néhány percig pirongattam. Amikor átforrósodott, felöntöttem az alaplével (miután leveskockából készült, nem kellett sózni), beledobtam a fokhagyma gerezdet, kislángra tettem a tűzhelyet, és fedő alatt 20 perc alatt puhára pároltam. Közben a zöldségeket meghámoztam, feldaraboltam (a céklát előtte héjában megfőztem, majd kihűtöttem, meghámoztam), és ráöntöttem a balzsamecetből, olajból, fűszerekből álló páclevet. Ekkor a céklát még nem tettem bele, mert mindent bordóra színezett volna, ez pedig nem volt cél. Egy órácskát feredőztek a zöldségek a pácban, ezen a ponton csatlakozott hozzájuk a feldarabolt cékla, s amikor már mind együtt voltak, akkor beküldtem őket a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol 20 percet töltöttek. Ennyi idő elég volt, hogy a zöldségek puhák, de roppanósak legyenek. Tálaláskor a kölesre halmoztam a zöldségeket. Ez az étel vegetáriánusoknak abszolút főétel, de például sült csirke- vagy kacsacombhoz remekül el tudom képzelni.

Nehézségi fok:

Burgonyatortácska - VKF XIII.

Egy VKF-háziasszony élete nem könnyű, több okból sem, de most csak a legfontosabbat említem. Ahogy érkeznek sorra az e-mailek a jobbnál jobb receptekkel, időről időre azzal szembesülök, hogy egyik ötletemet is megvalósította előttem valaki, a másikat is megfőzte egy másik, és akkor már nincs értelme nekem is elkészíteni. Így jártam a burgonyafánkkal, a supplival, a kölessel, és ha törném a fejem, találnék még többet is szerintem. Úgyhogy most gyorsan-gyorsan (haha, percekkel a határidő lejárta előtt szinte) beposztolom ezt a burgonyatortácskát, nehogy ezt is lelője valaki. Nemisbékánál már hetek óta komissióztam, hogy szerezzen be nekem rozsdamentes gyűrűket (most jobb elnevezés nem jut eszembe, késő van), amiben ezt a tortát elkészíthetem. Imáim meghallgatásra találtak, kaptam tőle néhány darabot, szépet, jót, köszönet érte! Segítségével  készült el az első recept. A fotóért elnézést kérek, egy olyan reggelen készült, amikor rohantam dolgozni, a lányom meg nem volt itthon, szóval bocs:)

 

 

Hozzávalók:

személyenként egy nagyobb burgonya

személyenként egy tojássárgája (használhatunk egész tojást is)

személyenként 3 evőkanál tejszín

só, bors, őrölt szerecsendió

vaj a forma kikenéséhez

 

Elkészítés:

A burgonyát meghámozom, és nagyon vékony (gyakorlatilag egymilliméteres) karikákra vágom. A sütőformát kivajazom, sütőpapírral bélelt, kicsit megvajazott tepsibe teszem. A tojássárgákat összekeverem a tejszínnel, a fűszerekkel, és elkezdem megtölteni a formákat. Alulra krumplikarikák kerülnek úgy, hogy kitöltsék a forma alját, ennek érdekében ne legyünk restek akár formára vágni a krumplit. Ha megtelt az első sor, öntözzük meg a tejszínes-fűszeres tojással (vagy tojásos-fűszeres tejszín?), ültessük rá a második réteg krumplit, ez is kapjon a léből, és így tovább, amíg tart a hozzávalókból. A tetejére krumpli kerüljön. 180 fokos sütőben süssük 20 percig. Ha jól vajaztuk ki a formát, viszonylag könnyen lehúzhatjuk  a "tortáról", ha viszont ezt elbénáztuk - lásd a képet:) -, akkor kicsit nehezebb dolgunk lesz, és a végeredmény sem lesz annyira gusztusos, mint amilyen akár lehetne is.

Bármilyen grillezett húshoz ajánlom, a saláta ne maradjon el mellőle! 

Nehézségi fok:

Béranyaság

Levelet kaptam T. Évától, aki az alábbi receptekkel szeretne pályázni a VKF-en. Mivel blogja nincs - még:) -, így felajánlottam, hogy itt, az Ahogy esziken közzéteszem a receptet. Íme: