Nekem kicsit cinnabon...

Ez a sütemény pont megfelel egy jó kis krumplileves után második fogásnak. Nálam reggelire készült, és mondhatom: életveszélyes. Melegen-langyosan abbahagyhatatlan, de volt alkalmunk kipróbálni hidegen is, és úgy is nagyon tuti. Munka vele alig... A receptet Maci blogján lőttem, és most sem csalódtam.

A frissen kisült csigák engem erőteljesen emlékeztetnek legeslegnagyobb amerikai kedvencemre, a cinnabonra, amit bármikor, bárhol képes voltam megenni. Átható vajas-fahéjas illatának, mely belengi a pályaudvarok, aluljárók levegőjét, képtelenség ellenállni. Persze, az jóval puhább, mint ez a csiga, de előhozta az emlékeket belőlem, így aztán hamarosan cinnabont is sütök, ahogy már tervezem jó ideje...

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg mascarpone

1/2 csomag sütőpor

egy csipet só

10 dkg porcukor

5 evőkanál olaj

Töltelék:

10-15 dkg darált dió

annyi baracklekvár, hogy kenhető masszát kapjunk

annyi porcukor, amennyitől a kence ízlésünknek megfelelően édes lesz

A tetejére:

3 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál fahéj

2 evőkanál víz

Elkészítés:

A  hozzávalókból robotgéppel tésztát készítettem, és fél órára betettem a hűtőbe. Erősen lisztezett lapon 3 mm vastagra nyújtottam, megkentem a diós-lekváros krémmel, majd szorosan felcsavartam. Maci jó kis ötletétől vezérelve egy darab cérnával kétujjnyi vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 25 percig sütöttem. Amikor elkészült, bőven meglocsoltam mindegyik csigát a porcukros-fahéjas-vizes keverékkel, és még egy percre visszadugtam a sütőbe.

Hogyan hasznosítsuk jól az időt? Süssünk perecet!

Mert ugye az a néhány óra, amíg a croissant pihen, kel, hül, mifene, nem telik úgy, hogy ölben legyen a kezünk. Közben lehet kicsit takarítani, rendet rakni, álmodozni a nyaralásról, majd ránézni az órára, hogy tejóég, mindjárt ebédet kell adni a népeknek. Na de mit is? Volt isteni borsóleves, és született utána egy kis perec, amit Cserkénél lőttem. Köszönet érte:)

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 evőkanál cukor

2 teáskanál só

3 evőkanál olaj

2 evőkanál szódabikarbóna (a főzővízbe)

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát gyúrunk. Ezt a tésztát nem kell különösebben pihentetni vagy keleszteni, így aztán elég, ha addig hevernek, amíg kb.  2 liter vizet forralunk. Beletesszük a szódabikarbónát, és amikor szelíden forr a víz, főzzük a pereceket mindkét oldalukon egy-másfél percig, majd szűrőlapáttal emeljük át egy sütőpapírral bélelt tepsire. Szórtam rájuk tökmagot, lenmagot és szezámmagot, aztán forró sütőben addig sütöttem őket, amíg ilyen szép színük nem lett. Egy teáskanál sóból, két teáskanál lisztből és némi vízből sűrű masszát kevertem, meglötyköltem vele a pereceket, és még két percig a sütőben hagytam őket.

Nehézségi fok:

Croissant

Íme tehát a recept, ami a Szakácsok könyvéből való.

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a croissant készítésében semmi, de semmi ördöngősség nincs, és igazából semmi másra nincs hozzá szükség, mint időre és türelemre. Slussz! Én délelőtt 11-kor kezdtem hozzá, és este 8-kor szedtem ki a sütőből a vajban tocsogó, gyönyörűségesen szép kifliket. A párizsiak egyelőre nem szerveznek tüntetést a Bastille elé, hogy az én kreálmányomat akarják enni a sajátjuk helyett, de én meg voltam vele elégedve. Legközelebb vékonyabbra fogom nyújtani a tésztát, hátha még levelesebb lesz. Mindazonáltal nagyon örülök, hogy végre nekiálltam, megcsináltam, és egyrészt a mélyhűtőben ott figyelnek a lefagyasztott maradékok, sőt, még egy darabka megformázatlan tészta is, másrészt pedig egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó croissant-akció a konyhámban.

Hozzávalók:

12 gr friss élesztő

3 dl langyos víz

60 dkg rétesliszt

2 teáskanál só

75 gr porcukor

3,5 dkg puha vaj

20 gr tejpor

32,5 dkg hideg vaj

1 tojás

Elkészítés:

Oldjuk fel az élesztőt kb. 2 dl vízben. Öntsük a lisztet, sót, cukrot, a 3,5 dkg vajat és a tejport egy tálba, adjuk hozzá az élesztős vizet, majd az anyagokat gyúrjuk tésztává. Menet közben a maradék vizet adjuk hozzá a keverékhez, és ha még szükségesnek látjuk, pótoljuk ki. (A Szakácsok könyve mindösszesen 2 dl folyadékot ír, ennyitől nem áll össze a tészta.) Jön az első pihentetés: folpackkal letakarva, szobahőmérséklet, 1-1,5 óra

A megkelt tésztát átgyúrjuk, és most a hűtőben pihenjen 1-1,5 órát.

Dagasszuk át újra, és tegyük a mélyhűtőbe 30 percre.

Felezzük el a hideg vajat. Az egyik felét most fogjuk felhasználni, a másikat tegyük vissza a hidegre. A tésztát lisztezett felületen nyújtsuk téglalappá, vastagsága kb. 5-7 mm legyen, arányaiban pedig úgy nézzen ki, hogy kb. háromszor olyan hosszú legyen a téglalapunk, mint amilyen széles. Őszintén szólva nem mértem ki vonalzóval, egy konyhakés adta a nagyjábóli mértéket. Kenjük a vajat a tészta kétharmadára. Kéz vagy spatula használata szükséges. Harmadoljuk el a tésztát úgy, hogy először az üres tésztaharmadot hajtsuk rá a többire, aztán a vajas harmadot. Három réteg tésztánk lesz, két réteg vajjal a közökben. Folpack, mélyhűtő, 30 perc. Aztán sima hűtő, 1 óra.

Ha letelt a pihentetési idő, ismételjük meg a tészta kinyújtását, vajjal megkenését, illetve harmadolását, valamint a 30 perc mélyhűtő, 1 óra sima hűtő procedúrát.

És végre elkezdődik az érdekesség, kinyújtjuk a tésztát. Lisztezett munkalapon, 3 mm vastagra (ez nem lesz olyan egyszerű, hiszen a vaj igyekszik majd kiszabadulni a rétegek közül...), ráadásul szabályos téglalappá, hiszen majd szabályos háromszögeket kell vagdosnunk. Mégpedig olyan 20 cm magas, 12 centi alapú háromszögeket. A háromszögeket az alapjuktól kezdve tekerjük fel kiflikké, tegyük őket néhány centi távolságra egymás mellé egy sütőpapírral bélelt tepsire. Hagyjuk kelni szobahőmérsékleten két órát, végül süssük őket 20 percig 230 fokra előmelegített sütőben. A hőmérsékletet vegyük vissza 190 fokra, amint betettük a kifliket sülni.

A fenti tésztamennyiségből 10 db normál méretű croissant lett, kb. 5 kicsi megformálva várja a mélyhűtőben a sütést, és hagytam egy darab tésztát megformázatlanul is, ki tudja még, mire lesz jó.

Nehézségi fok:

Késleltetett kelesztésű bagett a borfesztiválra

Mindig reménykedve nézem a blogstatisztikát, és legörbülő szájszél ellen folyvást emlékeztetnem kell magam arra, hogy bizony az olvasó egy olyan fajta, amelyik azt a blogot olvassa, amelyikbe ír a gazdája:)

Mivel a napokban megint inkább üveges tevékenységem javára billen a mérleg,  sok posztolni való nincs, ami meg lenne, arról fotó nincs, tekintve, hogy amikor a család vacsorázik, én még bőven a műhelyben dolgozom. Na de nemsokára jön a nyár, vele a munkaszünet, szóval azért mindenkit arra biztatnék, ne legyen hozzám hűtlen, cserébe megígérem, én se leszek az a bloghoz.

Álljon itt most annak a bagettnek a receptje, amelyet Sajtkukac receptje alapján sütöttem, és vittem magammal Győrbe, a borfesztiválra, ahol a konyakos májpástétom és a juhtúrós-krémsajtos kence mellett mind egy szálig elfogyott.

Hozzávalók:

76 dkg liszt

16 gr só

5,5 gr porélesztő

55 dkg jeges víz (sok jégkockával)

Elkészítés:

Millie-nél elolvasható egy precíz leírás a készítésről, megvallom, én jóval lazább voltam ennél. Semmi olajozott tál, vizes kanál... Hasonlóan jártam el, mint a DNK-nál, a tészta dagasztásához nem használtam robotgépet, csak összekevertem a hozzávalókat, tessék-lássék gyúrtam rajta egy keveset - bár ez nem könnyű, hisz a tészta elég híg -, majd fóliával letakarva betettem éjszakára a hűtőbe. Másnap hajnalban kitettem a pultra, négy órája volt a tésztának, hogy magához térjen. Ez elégnek is bizonyult, mert olyan csodás, lyukacsos bélszerkezete lett az elkészült bagetteknek, hogy csak lestem, mint a lyuki nyúl. Erősen lisztezett deszkára tettem a rúdnyi adagokat, másfélszeres mennyiségből nekem hat rúd bagett lett. Megformáltam őket, hármasával sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket, éles pengével bevagdaltam a rudakat, majd hagytam még egy kicsit kelni. 230 fokos sütőben, légkeveréssel sültek, a sütő aljára egy fém lábasban vizet tettem. A gőzhöz közelebbi tepsin szépen megrepedezett a bagettek héja, a másikon nem. Kb. 25 percig sütöttem őket, majd még langyosan konyharuhába tekertem mindet, és irány Győr. Szerintem még langyosak voltak, amikor odaértünk.

DNK ismét

Doki nyomán nekem is eszembe jutott a fantasztikus, nagy port kavart dagasztás nélküli kenyér, és újra megsütöttem. Nem mondom, hogy kár volt, mert mindenki rákattant a családból - még az is, aki ritkán eszik kenyeret, igaz, ő "csak" ennyit mondott: minden nap süssél ilyet, mert minden nap ilyen kenyeret akarok enni!:) -, mert olyannyira kevés munka van vele, hogy súlyos csúsztatás lenne panaszkodni emiatt. Viszont arról is beszámolhatok, hogy az évekkel ezelőtti misztifikálás minden sallangja lehullt a receptről, ma már úgy készítem, hogy gyakorlatilag oda se nagyon nézek rá. Nem számolom az órákat, a 12 kelesztési óra legyen meg, ez a fontos, de hogy mennyivel több, meg melyik fele van fölül a kenyérnek, melyik alul, már rég nem izgalom tárgya.

Aki most próbálja ki először, annak sok sikert!:)

Hozzávalók:

7,5 dl liszt (max. 2,5 dl lehet belőle teljes kiőrlésű)

1 púpos teáskanál só

1/8 kocka friss élesztő, vagy 1/2 teáskanál szárított

2,5 dl langyos víz (ha nagyon száraz a liszt, adhatunk még hozzá óvatosan)

Elkészítés:

Egy nagy tálba teszem a lisztet, a sót, elkeverem, belemorzsolom az élesztőt, és adagolva a vizet. Kemény galuska tészta állagot kell elérni, úgy adagoljuk a vizet, hogy ilyen legyen a végeredmény.  Nem kell dagasztani, túlkavarni, éppen csak keverjük el a lisztet a vízzel. Konyharuhával letakarva szobahőmérsékleten hagyjuk állni 12-18 órát. Ekkor borítsuk erősen lisztezett konyharuhára, kicsit formáljuk meg, majd újabb két órát pihentessük. Ezt a két órát én gyakran elhagyom, mert nincs rá idő.

Tegyünk egy 24-26 cm átmérőjű, fedeles jénai edényt a hideg sütőbe, és melegítsük fel maximális hőmérsékletre, nálam ez 230 fok. Amikor ezt a hőmérsékletet elérte a sütő és az edény, óvatosan vegyük ki, fordítsuk bele a tésztát, tegyük rá az edény tetejét, és 25 percig fedővel, 25 percig fedő nélkül süssük a kenyeret.

Croissant... vagy (a)mit akarok?

Imádom a croissant-t. Nincs annál jobb, mint Párizsban reggel kijőve a szállodából bemenni az első boulangerie-be, ott megvásárolni a croissant-t, baguett-et, és azon nyomban elcsipegetni, mohón tépve a foszlós, meleg tésztát... jaj!

Ez az élmény tegnap nem adatott meg, igaz, a tészta se a klasszik croissant-é. Első próbálkozásnak jó volt, mindenkinek nagyon ízlett, de továbbra sem mondok le arról, hogy egy semmi-dolgom-sincs (???) napon süssek egy igazi croissant-t.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

3 dl langyos víz

0,5 dl olaj

1 teáskanál só

1 evőkanál cukor

12,5 dkg vaj

7 dkg liszt

1 tojássárgája

töltéshez: virsli, kemény szilvalekvár, csokicseppek

Elkészítés:

A vajat és a 7 dkg lisztet összegyúrjuk, félretesszük. A  többi hozzávalóból tésztát gyúrunk, alaposan kidagasztjuk, és meleg helyre téve, letakarva duplájára kelesztjük. Igen jól kezelhető tésztát kapunk. Amikor szép lazára kelt a tészta, kör alakúra nyújtjuk kb. 1 cm vastagon, és a vajas lisztet rácsipegetjük a tetejére. Mindenhová jusson belőle. Ezután sugár alakban bevagdossuk a tésztát, 8 cikket gyártva belőle, de ne vágjuk be egészen a tészta közepéig, hagyjunk egy kört középen érintetlenül. Majd az egymással szemben található fülecskéket hajtsuk egymásra, így egy labdacsot kapunk. Ezt nyújtsuk ki ismét kör alakúra, és ismételjük meg a hajtogatás műveletét, és a másodszorra elkészült labdacsot végül nyújtsuk ki, és hagyjuk néhány percig pihenni. (Gál Edithnél jó fázisfotók vannak, mint ahogy a receptet is tőle kívántam meg:)

Én téglalap alakúra nyújtottam végül a tésztát, ezt hosszában négybe vágtam, és kis háromszögeket szabtam belőle. Némelyiket csokicseppel, másokat szilvalekvárral töltöttem, és készült néhány virslis is. A kiflik tetejét megkentem tojással, és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket. Sajnos nem tudok róla beszámolni, milyen hidegen, mert még melegen elfogyott az összes, pedig nem volt kevés:)

Medvehagymás kenyér

A tavasz végén begyűjtött és feldolgozott medvehagyma felélésére lassan sort kell keríteni. Ezért barátnőm ezzel a kenyérrel lepett meg minket, ami valódi meglepetés volt, hiszen ez az első, önállóan sütött kenyere.Kenyérsütő gépben készült, de természetesen anélkül is megsüthető.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

1 dkg só

1 teáskanál cukor

2 evőkanál olajban eltett medvehagyma

2,5 dl víz

Elkészítés:

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe sorakoztatjuk, és alapprogramon megsütjük.

Acma

No, még mielőtt felszállok egy Rómába tartó repülőgépre, sütöttem reggelire valamit. Nehéz meghatározni ezt a valamit, mert nem könnyű szavakba önteni, milyen ez édes-foszlós, kalácsszerű zsemle valójában. Ahogy olvad rajta a vaj, ahogy szelíden csordogál rajta a baracklekvár... jaj...!

Akik jövő héten kilátogatnak a Budaörsi Vigasságokra, megkóstolhatják.

A recept alapján készült süteménnyel először a Rosinantében találkoztam, amikor a Finománia kurzusán Mirelle vezetésével sütöttük, és bár akkor is mély nyomot hagyott bennem, arra nem emlékeztem, hogy ez ilyen brutálisan finom. De már vagy egy hete készülök megtölteni a kenyérsütő üstjét a hozzávalókkal, és végül Maci receptjét használtam fel.

Hozzávalók az üstbe kerülés sorrendjében:

1 db tojás

2 dl tej

150 ml olaj

150 ml joghurt

50 dkg liszt

7 gr élesztő

1 teáskanál sütőpor

40 ml cukor

1 teáskanál só

a kenéshez egy tojás sárgája egy evőkanál tejjel lazítva

Elkészítés:

A hozzávalókat a megfelelő sorrendben a gép üstjébe pakoltam. (Macinál megtalálható a kézi módszer leírása.) 20 percig dagasztott a gép, ekkor - az idő rövidségére való tekintettel - kivettem a tésztát, és egy liszttel megszórt tálba tettem, bepakoltam az 50 fokra előmelegített langyos sütőbe. 20 perc múlva gyönyörűen megkelt a tészta, ekkor átgyúrtam, felnyolcadoltam, majd hosszú kígyókat sodortam egy-egy adagból. Félbe hajtottam, két végét  ellenkező irányba tekertem, majd összecsomóztam. Ezen még van mit gyakorolni...  Lekentem a tejes tojással, megszórtam a tetejüket fekete szezámmaggal, mákkal, és 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűségesre sültek.

Nehézségi fok: gépben elkészítve, kézzel 

Ír szódás kenyér

Nyugodtan mondhatom, hogy az ír szódás kenyér (irish soda bread) évek óta izgatja a fantáziámat, főleg azért, mert mindig is szerettem az édes tésztákat, szeretem az "olyan-mintha" ételeket. Ez az ír szódás kenyér olyan, mintha kenyér lenne, de nem az, és olyan, mintha sütemény lenne, de nem az. Viszont remekül el tudom képzelni krémsajttal például, bár tradícionálisan vajjal és lekvárral eszik, ami hát több, mint érthető. A Rockland Bakery-ben tett látogatás alkalmával megláttam egy csodaszép darabot az egyik állványon, és még nem is tudtam, mit látok valójában, máris beleszerettem. Aztán hazaérve megkóstoltuk, és a fiam egyből beleszeretett a kenyérbe - bár meglehetősen félve próbálta ki -, én pedig elhatároztam, hogy otthon is meg fogom majd sütni, elkészítése egyáltalán nem bonyolult.

Hozzávalók:

4 bögre liszt

2-3 evőkanál barna cukor

1 teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna

4 evőkanál vaj

1 bögre mazsola

1 tojás

1,5 bögre író (vagy joghurt)

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk össze a szódabikarbónával, cukorral, sóval, morzsoljuk össze a vajjal, majd adjuk hozzá a kissé felvert tojást és az írót (vagy joghurtot), végül a mazsolát. Dolgozzuk össze, de hosszan gyúrni nem kell. Formáljunk belőle labdát, és tegyük egy kör alakú sütőedénybe, tetejét szórjuk meg liszttel, és 180 fokon süssük, míg szép piros lesz a héja.

Krumplis-diós kenyér

Szeretek kenyeret sütni, ez talán eddig is kiderült a blogból. Jó ideje a kenyérsütő gépet csak dagasztásra, kelesztésre használom, a tészta a sütőben sül aztán ropogós héjúra. Úgy tűnik, az idei "nyáron" viszonylag hosszan kitolódik a kenyérsütés, azaz nem lesz elviselhetetlen tehertétel a sütő bekapcsolása és a konyha bemelegítése. Kicsit talán ez utóbbi is cél volt, amikor ma kerestem egy új receptet, és nekiálltam sütni.

A receptben semmi különös nincs, az eredetihez képest annyit változtattam, hogy egy kis malátát csempésztem a hozzávalók közé. Azt meg még Egyiptomból hoztuk,  amikor kint jártunk.

Itt szeretném felhívni hűséges olvasóim figyelmét, hogy július elsején három hétre New Yorkba, illetve New Jersey-be vezérel jó sorsom (és a Delta Airlines), úgy tervezem, hogy a fent linkelt utazós blog szolgál majd arra, hogy élményeimről folyamatosan beszámoljak.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl langyos víz

60 ml tej

3 dkg burgonyapehely (én a Knorr burgonyapüréjét használom)

1 evőkanál maláta

1 evőkanál olívaolaj

2,5 dkg élesztő

1 púpos teáskanál só

2 marék durvára vagdalt dió

Elkészítés:

Az élesztőt feloldottam egy kevés langyos vízben, majd a folyékony hozzávalókat beleöntöttem az üstbe, ezt követték a száraz anyagok. Másfél óra múlva fantasztikus állagú tésztám lett, amit megformáztam, fél órát hagytam még kelni, majd 180 fokos sütőben fél óra alatt készre sütöttem.

Fehér kenyér

Semmi különös. Gyors, finom. Nekem más tegnap nem is kellett ahhoz, hogy ezt a receptet válasszam elkészítésre.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

30 ml olívaolaj

20 ml cukor

250 ml víz

10 ml  só

7 gr porélesztő

20 ml tejpor

Elkészítés:

A hozzávalókat a kenyérsütőgépbe tettem, másfél óra alatt készre dagaszttattam, majd kivéve az üstből megformáltam a tésztát, és 25 percig hagytam újra megkelni. 180 fokos sütőben sütöttem, kb. 25 percig.

Ciabatta aszalt paradicsommal és fekete olívabogyóval

Tegnap reggeltől estig lázban égtem a Segítsüti miatt, és ez a felfokozott idegállapot azt eredményezte, hogy tettem-vettem a lakásban, rendet raktam a teraszon - ismét várja vendégeit csendes esti borozásra gyertyafény mellett -, átültettem a növényeket, cikkeket írtam, kreatívkodtam, és ebbe beletartozott egy ciabatta sütése is. Azt kell mondjam, az elmúlt idők legeslegjobb darabja került ki a sütőből, egészen biztos helye lesz a reggeli péksütemények között.

Hozzávalók:

25 dkg búzaliszt

10 dkg tönköly búzaliszt

50 ml olívaolaj

2,5 dl langyos víz

7 gr szárított élesztő

1,5 teáskanál só

10 dkg olajban eltett szárított paradicsom

5 dkg fekete olívabogyó

Elkészítés:

A hozzávalókat a paradicsom és az olajbogyó kivételével a kenyérsütő üstjébe tettem, másfél óra alatt a gép megdagasztotta és megkelesztette. Az utolsó keveréskor hozzáadtam a lecsöpögtetett,  apróra vágott paradicsomot és szintén összevagdalt olívabogyót. Természetesen annak sincssemmi akadálya, hogy gép híján a hozzávalókból enkezünkkel készítsünk tésztát. Nagyjából négyszögletes darabokat vágtam a megkelt tésztából, szám szerint hetet, amiket a sütőpapírral bélelt sütőlapon hagytam még 20 percig kelni. 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Nehézségi fok:

Megvan!

Régen keresem már az ideális szendvicsnek való péksüteményt. Szeretjük az édeskés tésztát is, a sósat is, a rozsost is, de valahogy még nem jött szembe az igazi. Egészen a hét elejéig, amikor is rátaláltam az ideális receptre. Kicsit vicces ugyan a hely, ahol rábukkantam, de az élet nagy mókamester. A recept ugyanis a saját blogomon figyelt, várva a nagy egymásra találásra. Jó régen volt már, mikor azt a rozskenyeret sütöttem, de emlékszem, finom volt. Neki is álltam a hét elején, hogy újra elkészítsem, és már rakosgattam össze a gépbe az alapanyagokat, amikor szomorúan kellett rájönnöm, hogy a rozslisztemet a múltkor ki kellett kukáznom, mivel hívatlan, ámde nem ideiglenesen állomásozó vendégekre bukkantam a zacskóban. Ezért a rozslisztet kényszerűségből tönkölybúza lisztre cseréltem. Ezzel a cserével pedig megérkezett az a péksütemény a repertoáromba, amit ezentúl bármikor boldogan megsütök, ugyanis tökéletes a mi ízlésünknek.

Hozzávalók:

40 dkg búzaliszt

20 dkg tönkölybúza liszt

0,5 dl olaj

2,5-3 dl langyos víz

2,5 dkg élesztő

2 teáskanál só

1 marék napraforgó mag

2 evőkanál szezámmag

1 evőkanál lenmag

egy csipet cukor

Elkészítés:

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem (a friss élesztőt egy kevés cukros vízben megfuttatom), a géppel megdagasztatom, és másfél óra múlva egy tökéletes állagú tésztát veszek elő belőle. Tetszés szerint formálom, kipróbáltam már a zsemlét is és a stanglit is. Gőzös sütőben 180 fokon 20-25 percig sütöm.

Bagett

Csalódott vagyok. No azért nem nagyon, de egy kicsit mindenképpen. Tegnap egész nap arra gondoltam, hogyan fog a bagett héja roppanni a kezemben, amikor langyosra hül és én kettétöröm. Sajnos az elkészült darab nem szólt hozzám így. Nagyon kellemes szendvicsalap lett belőle, de az általam elképzelt bagettől messze van. Egy számomra kedves blogból való a recept, az arányokon nem változtattam, csak kevesebbet sütöttem belőle, mint ő. Azért nem hivatkozom rá, mint forrásra, nehogy magára vegye a kudarcot, mert szó sincs arról, hogy a recepttel lenne bajom. Csak nem ezt kerestem.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

3 dkg élesztő

2 teáskanál só

2 teáskanál méz

3,5 dl tej

3 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A lisztet mikróban kicsit megmelegítettem, hozzáöntöttem a mézes tejben felfuttatott élesztőt, az olvasztott vajat és a sót, majd alaposan kidolgoztam a tésztát. Langyos helyen először egy órát kelesztettem letakarva, majd kissé átgyúrtam, és újabb fél óra pihenőt kapott. Négy darabra vágtam, hosszúkás bagett formákat formáztam a rudakból, sütőlapra téve bevagdostam őket. Amíg a sütő bemelegedett 230 fokra, addig is keltek egy keveset. Lekentem mindegyik rudat egy tojássárgájával, és kb. 25 perc alatt készre sütöttem őket úgy, hogy a hőfokot tíz perc után visszavettem 200-ra.

Nehézségi fok:

Hárommagvas bucik

A nyár végét legjobban az jelzi számomra, hogy újra beindíthatom a házipékséget, azaz minden este megsüthetem a másnapi elvivős tízórainak való zsemléket, kifliket, mifenéket.  Nem merném álítani, hogy a pékség üzemeltetése miatt örömmel lemondanék a nyárról, sőt, ha többé nem süthetnék zsemlét, kiflit, de mindig nyár lenne, egy pillanatig sem haboznék, és lemondanék a sütés élményéről, egészen komolyan mondom. Na de ha ez pillanatnyilag nem opció, akkor nézzük, miből élünk. Ez a buci teljes kiőrlésű rozsosnak indult, ám vasárnap este ért a kínos felismerés, miszerint a rozslisztemet valamikor, a távoli múltban elhasználtam, és hűlt helye vigyorog vissza rám a dobozból. Nem volt más megoldás tehát, mint fehérlisztből megsütni a bucikat, viszont raktam bele bőven magokat, hogy legalább a rosttartalmuk nőjön.

Hozzávalók:

140 ml víz

140 ml tej

45 dkg liszt

7 gr szárított élesztő

1,5 tk só

2 tk cukor

napraforgómag, szezámmag, lenmag

Elkészítés:

A hozzávalókat beleöntöttem a kenyérsütő gép tartályába, amint összekeverte az anyagokat a lapát, beleöntöttem a háromféle magot. Másfél óra múlva szépen megkelt a tészta, amit 8 darabba vágtam, bucikat képeztem belőle több-kevesebb sikerrel, tejjel lekentem a tetejüket, megszórtam még magokkal, és 25 perc alatt 180 fokos sütőben készre sütöttem őket.

Nehézségi fok: