VKF XV. - Kreatív kaméleon

Előrebocsátom, nem vagyok büszke az alábbi pályaműre. Vagyis magára a napocskára igen, de az ötletre semmiképp. Ennél azért jóval több kreativitás szorult belém, de mostanság meglehetős méretű dugó zárja el azt a külvilágra kerüléstől. Úgyhogy Beatbull felhívására ezzel jelentkeznék, ami a kipróbált, remekül bevált kalácsreceptemre alapoz, de formájában mégis kicsit más. Amikor tegnap reggel megsütöttem, eszembe se jutott, hogy megfelelhet esetleg a kiírásnak, de azért a tudatalatti valószínűleg dolgozott, mert nem lehet véletlen, hogy éppen a kiírás lejártának napján alakult másként a kalács, mint szokott...

Hozzávalók:

7,5 dkg olvasztott vaj

1 tojás

2,5 dl langyos tej

2,5 dkg friss élesztő egy egész kevés tejben elkeverve 

50 dkg finomliszt

1 mokkáskanál só

10 dkg kristálycukor

+ 1 tojássárgája a kenéshez

Elkészítés:

A hozzávalókat a fenti sorrendben a kenyérsütő üstjébe tesszük, és a dagasztó programon levegős, könnyű tésztává dolgoztatjuk a géppel. Ezután lisztezett deszkára húzzuk, kicsit átgyúrjuk, majd hat egyforma darabra tépjük-vágjuk. A darabokat gombóccá gömbölygetjük, sütőpapírral bélelt tepsibe lerakjuk - egy középen, a többi öt körülötte -, letakarva 30 percig kelesztjük. A tojássárgáját néhány csepp tejjel lazítjuk, ezzel bőségesen lekenjük a napocska tetejét, és 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Nehézségi fok:

A tökéletes kalács

Az estiskolán találtam a receptet, köszönettel tartozom érte Kósa Ritának. Mivel a sonkához sütöttem, csak 4 dkg cukrot tettem bele, más alkalmakkor mehet bele akár 6 dkg is. Foszlós, könnyű, csodálatos! A hatos fonás módszerét szintén egy kollega linkelte be, sajnos már nem emlékszem, kicsoda, de én is beteszem a linket, hadd terjedjen az ige, hogyan kell gyönyörűre fonni egy kalácsot. Lehet persze, hogy ez a fonás csak nekem újdonság, de hát egy újszülöttnek ugyebár...:) A tészta dagasztását a kenyérsütő gépemre bíztam, másfél óra alatt remek állagúra dagasztotta-kelesztette a tésztát. Azt hiszem, mostantól gyakrabban sütök majd kalácsot, nemcsak sátoros ünnepeken. Azért megpróbálok nem teljesen hűtlen lenni a Mami-féle kalácshoz sem.

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt

7,5 vaj

2,5 dkg friss élesztő

4 (6) dkg cukor

1 egész tojás + 1 sárgája a kenéshez

1 mokkáskanál só

2,5 langyos tej

Elkészítés:

A folyékony anyagokat beleteszem a gép üstjébe, úgymint: a langyos tejet, a tojást, az olvasztott vajat és az egy-két evőkanál tejben elkevert élesztőt. Rászórom a lisztet, a cukrot és a sót, dagasztó programra állítom a gépet, és hajrá! Másfél óra múlva kiveszem a tésztát a gépből, átgyúrom, majd hat egyenlő adagra vágom. Mindegyikből hurkát sodrok, nem túl vékonyat, majd a mellékelt videó alapján - vagy saját módszerrel, én eddig csak a háromágú fonást ismertem - megfonom a tésztát. Ha kész, belerakom a sütőformába - kedvelem a szögletes cake-formákat -50 fokos sütőbe helyezem, ott hagyom még 20 percet kelni. Ha duplájára kelt, kiveszem a kalácsot, megkenem tojással, amíg ez a művelet tart, felturbózom a sütőt 180 fokra, amiben aztán 20-30 percet tölt a tészta, attól függően, hogy egy nagyobb darabot, esetleg két kicsit sütök-e.

Másfélórás kenyér/zsemle

Nehézségi fok:

Igen, én is megsütöttem, ha már a mai időjárási helyzet (ónoseső) meghiúsította, hogy festési mániámnak hódolhassak. Nem tudom, a hoppon maradt  megrendelő mivel vigasztalódott, én másfélórás zsemlét sütöttem, és magam is csatlakozom a lelkendezőkhöz.

 

Dagasztás nélküli kenyér - Part Two

Nehézségi fok:  

A 2. GasztroBlogger Találkozón remek kis kenyérkét zsákmányoltam. Mint később megtudtam, Doctor Pepper követte el, nagyon helyesen! Ott fogyasztani belőle sajnos nem volt érkezésem - csakúgy, mint oly sok más, ez sem fért már belém -, de vittem belőle haza. Az uram el volt tőle ájulva, nemkülönben Gabojsza padlizsánkrémétől, aminél én a magam részéről még nem ettem jobbat, beleértve a sajátomat is. Tehát ahogy hallgattam késő este a konyhából az elégedett cuppogásokat, sejtettem, hogy ennek a történetnek nem ott lesz a vége. Hála a  Munka- és Munkaszüneti Napokat Megkavaró Nemzeti Bizottság áldásos tevékenységének, valamint a főnökömnek, aki ezt a tevékenységet nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta, ma végre ki tudtam úgy sakkozni az időmet, hogy újra megpróbálkozzam a dagasztás nélküli kenyér elkészítésével. Ez persze valószínűleg nem ugyanaz, mint amit a találkozón nem ettem*, de ami késik, nem múlik, arra is sort kerítek kisvártatva. Viszont  első, nem túl jó eredménnyel abszolvált nekifutásomat DNK (dagasztás nélküli kenyér) ügyben  végre felülírhatom, kint piheg ugyanis a konyhában a tökéletes DNK. Nem kerítettem neki nagy feneket, valószínűleg ezért sikerült most remekül, mentesen a túlaggódástól és túlszofisztikálástól. Így aztán zongorázni lehet a különbséget a két kenyér között.

A teteje természetesen nem porcukros, hanem erősen lisztes:) 

Hozzávalók:

7,5 dl liszt

2 dl langyos víz (több recept szerint másfél csésze kell bele, ami ugye 3,6 dl, szerintem az rettentő sok)

fél teáskanál szárított élesztő

1,5 teáskanál só

Elkészítés:

A lisztbe belevegyítettem az élesztőt és a sót, majd hozzáadtam - némi fokozatosságot tanúsítva - a vizet. Fakanállal - nomen est omen - kavartam rajta annyit, hogy a liszt mindenhol nedves legyen, majd belehúztam a műanyag tálat egy nylonzacskóba, összetekertem a száját, és a konyhában, a langymelegben mintegy 13 órára sorsára hagytam a tésztát. Ma reggel erősen lisztezett deszkára borítottam az anyagot, jobbra és balra, illetőleg lenti és fenti irányba nagyjából négyzetet húzgáltam belőle, félbehajtottam először balról jobbra, majd fentről lefelé. Letakartam, és vagy 3 órára megint elfelejtettük egymást. A hideg sütőbe betettem egy másfél literes jénait tetővel együtt, felmelegítettem a sütőt 220 fokra - az enyémnek ez a maximum sajna -, majd amikor az edény forró volt, belezuttyantottam a tésztát, lefedtem, és kapott 30 percet sapkával a sütőben.Ennek leteltével megszabadítottam a fedőtől, és még úgy 15-20 percig sütöttem. Csodaszép, csodaropogós héjú, csodafinom kenyér lett a végeredmény.

* a szemfüles kismacs hívta fel a figyelmemet arra, hogy kiestem a konspiráló gasztroblogger szerepéből és óvatlanul leírtam a hely nevét, ahol a találkozót tartottuk. Kiszedtem ugyan utólag a nevet, de szeretném jelezni, hogy mélyen nem értek egyet ezzel a már-már paranoiás titkolózással.

Molnárka

Nehézségi fok:  

Nem novum, amit írok, ámde tény, hogy sokat köszönhetek a blogolásnak. Nem sorolom fel, csak slágvortokban, mire gondolok. Amikor puffancsról álmodoztam, jött egy puffancs recept egy blogon. Amikor bégel után sírt a lelkem, találtam egy bégel receptet egy másikon. És most itt van a molnárka, a családi nagy kedvenc. Amiért képes vagyok sorbaállni a Bosnyákon, amiért hajlandó vagyok kifizetni szemérmetlenül sok pénzt hétvégenként. De ezentúl van nekem saját molnárkám, mert blogolok, és ha már blogolok, olvasom másokét is, és akiket olvasok, azok olvasnak a gondolataimban. Köszönet érte!

Hozzávalók:

50 dkg liszt

10 dkg vaj

2 dl tej

7 gr szárított élesztő

1 evőkanál cukor

1 teáskanál só

3 tojássárgája + 1 a kenéshez

Elkészítés:

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe teszem - először a folyékonyakat, aztán a szárazakat -, megdagasztatom, majd kivéve a gépből átgyúrom. 12 cipőcskára osztom, megformázom, tetejüket bevágom, majd letakarva kelnek még 20 percet. 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsülnek.

Puffancs

Nos tehát, itt egy poszt imádottamról, a puffancsról. Mint tudjuk, Cserkénél bukkantam rá, mindazonáltal álljon itt a receptje nálam is.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

1 csomag szárított élesztő

1 tojás

5 dkg olvasztott vaj

1 dl tej

2 evőkanál joghurt

1,5 kávéskanál só

3 evőkanál kristálycukor

Elkészítés:

A vajat, a tejet, joghurtot és a tojást a kenyérsütő gép tartályába öntöm, majd hozzáadom a lisztet, cukrot, sót, élesztőt. A dagasztó programmal másfél óra alatt elkészíttetem a tésztát, kivéve a gépből szelíden átdolgozom, tíz cipócskára osztom, elgömbölygetem őket a tenyerem között, végül beleültetem őket a sütőpapírral bélelt tepsibe. Ekkor már melegítem a sütőt, így ha a tűzhely tetejére, a sütőből felszálló meleg levegő útjába teszem a tepsit, ott szépen megkelegetnek a cipók a konyharuha alatt. Amikor úgy ítélem meg, hogy már mehetnek a szoliba - kb. 20 perc -, kereszt alakban megvágom a tetejüket, cseppnyi vízzel elkevert tojásfehérjével bőven lekenem, majd 180 fokos sütőbe teszem és készre sütöm.

A tökéletes bagel

Mint az iménti posztban említettem, a recept a Fűszer és lélek című blogból van. Természetesen módosítottam rajta, de nem azért, mert felül akarnék bírálni egy autentikus receptet, hanem azért, mert nem volt itthon tejporom. Pedig nagyon be kéne szerezni, mert a kenyérsütő gépes receptekhez is kell, de valahogy mintha eltűnt volna a pesti boltok polcairól. Nos tehát, ahogy én csináltam a bagelt:

25 dkg liszt

4 gr porélesztő

1,5 evőkanál cukor

1,5 teáskanál só

1,5 dl meleg víz

Egy edénybe öntöttem a hozzávalókat, összeállítottam, kidolgoztam. Könnyen kezelhető tészta kerekedik az anyagokból, öröm vele dolgozni. Az alaprecepthez képest én kb. 30 percig kelesztettem egy cipóban, azután kinyújtottam, négy darabba vágtam a tésztát, egyenként hosszú oldalú téglalapot formáztam belőle, hosszanti tengelye mentén hurkát sodortam belőle, majd igyekeztem csinosan összeilleszteni a két végét. Ebben az állapotában még kelt vagy tíz percet, majd következett a fürdő: egy kis lábasban vizet forraltam, tettem bele egy maréknyi kristálycukrot, ebben a szolídan gyöngyöző vízfürdőben pancsoltak a karikák fél-fél percet oldalanként. Ezután sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket, megkentem gazdagon tojássárgájával, megszórtam mákkal és lenmaggal, 20 percet töltött a 180 fokra előmelegített sütőben. A fotókat az uram készítette, és amíg azok készen lettek, éppen olyan langyosra hültek a bagelek, hogy lehetett enni.

Dagasztás nélküli kenyér

Na mondom, eljött az én időm! Most, hogy beteg vagyok, itthon fekszem, pont nekem találták ki a dagasztás nélküli kenyeret. Híven követtem Eszter receptjét, tegnap délután bekevertem, ma délben megsütöttem a kenyérkét. Eszter biztosan tudja, mit jelent a bodag szó, de talán a többiek előtt sem ismeretlen. Ha valaki még nem hallotta volna, az tekintse meg az alanti nagyívű fotót, azonnal rá fog érezni a bodag szó jelentésére. Azt hiszem, a kenyér is érezte, hogy nem vagyok topon, úgy döntött, ő bizony nem nagyon kel fel meg. Az ízét majd leteszteltetem, ha hazajön valaki, aki ebben a témakörben nyilatkozni tud. Én néhány napja ízléstelen vagyok:)