A 40 ezres macaron

Hát ez lett az idei tavaszi Segítsütis macaronom vége. 40.000 forintot fizet érte az a kedves licitáló, aki az én meggyes-mákos macaronjaimat választotta. Köszönet érte!

És akkor álljon itt a recept is.

Hozzávalók:

12,5 dkg pihentetett tojásfehérje (szobahőmérsékleten 1, hűtőben 5 napig pihentessük letakarva a tojásfehérjét)

12,5 dkg mandulaliszt

25 dkg porcukor

5 dkg kristálycukor

Elkészítés:

A mandulalisztet és a porcukrot kétszer átszitáljuk, majd összekeverjük.

A tojásfehérjéket először alacsony fordulatszámon elkezdjük verni, apránként adagoljuk hozzá a kristálycukrot, majd kicsit magasabb fordulatra kapcsolva addig verjük a habot, amíg már nem csúszik ki a fejre állított edényből. Ha ezt az állapotot elértük, készen vagyunk.Az utolsó néhány keveréskor adjuk hozzá a minimális ételfestéket a habhoz.Ekkor egy falapát segítségével keverjük össze a habot és a cukros mandulalisztet. Először lendületes mozdulatokkal elegyítsük az anyagokat, utána óvatosabban keverjük a masszát. A cél, hogy a légbuborékokat kikeverjük belőle, és az anyag egy szalagszerűen, sűrűn folyó állagot érjen el. Ha a fakanalat kiemelve a masszából az szakad, még keverjünk rajta.

Ezután töltsük az anyagot habzsákba, és 5 mm-es kinyomó csővel nyomjunk a tepsibe terített sütőpapírra egyforma korongokat. Ha kicsit csúcsosodna, csapjuk néhányszor alaposan az asztalhoz a tepsit. Tegyük félre a macaronokat legalább 45-50 percre, míg a tetejük meg nem szárad. Ekkor 150 fokra előmelegített sütőben, a sütő alsó rácsán süssük készre a kis habcsókokat.Ez kb. 13-16 percet vesz igénybe.

Kihűlés után könnyedén el tudjuk távolítani a korongokat a sütőpapírról.

Mákos töltelék:

10 dkg darált mák

néhány evőkanál tej

cukor ízlés szerint

reszelt citromhéj

egy púpos teáskanál keményítő

vaj

A mákot felfőztem a tejjel és a cukorral, citromhéjjal, végül egy pici tejben simára kevertem a keményítőt, azzal sűrítettem a krémet. Mogyorónyi vajjal tettem selymesebbé a krémet.

A macaronokat összeállítottam: mindegyikbe került mákkrém és házi meggylekvár.

 

 

Segítsüti 2012 tavaszán

Mi tagadás, szívet melengető dolog, ha az ember életében nemcsak az jelzi a tavasz érkezését, hogy melegszik az idő, rügyeznek a fák és a madarak hajnalonta már reggel 4-kor koncertszerűen tolják a nótát, hanem az is biztosan jelzi a tél elmúltát, hogy megérkezik a tavaszi Segítsüti forduló, amiben immáron negyedik éve veszek részt.

Az akció lényegét, történetét bárki elolvashatja az akció hivatalos weblapján, én most inkább annak szentelnék néhány mondatot, milyen szerencsések vagyunk családilag, hogy nem szorultunk soha idei támogatottunk, a Gézengúz Alapítvány segítő munkájára.

Az alapítvány egyidős a fiammal, aki 1990-ben született, egy sok egészségügyi problémával súlyosbított terhesség után. A szülés korántsem volt problémamentes, életmentő császármetszés lett a vége. És jött utána sok-sok hónap aggódás, félelem, figyelés, hogy vajon az oxigénhiányos állapot, amiben bizony súlyos perceket töltött a gyerek, milyen nyomokat hagyott hátra. Tudom, sokan tudnának ilyen történeteket mesélni, de sajnos nagyon sokan nem a "majdnem" állapotban vannak, így óriási szükségük van a Gézengúz Alapítvány segítségére.

Kérek mindenkit, aki megengedheti magának, licitjével segítsen minél több pénzt gyűjteni az ő munkájukhoz.

A képre kattintva már lehet is licitálni!

Amivel hozzájárulok a dologhoz, az 30 darab meggyes-mákos macaron, amit nagyon sok odafigyeléssel és szeretettel készítek el a nyertesnek. Sokat töprengtem rajta, milyen meggyes-mákos kombinációval állhatnék elő, hogy még a negyedik évben se legyen unalmas, amit kínálok, mégis megfeleljen az évek óta jól bevált meggyes-mákos ízpárosításnak is. A próbasütés alapján bátran mondhatom, idén sem kell szégyenkeznem a licitre bocsátandó kollekció miatt:)

 

Blogger Macaron Marathon

Piszke, valamint a Colors in the Kitchen, a Gesztenye és a Narancslekvár blogok írói szerveztek egy Blogger Macaron Marathont a holnapi Macaron Nap előestéjére, tiszteletére, propagálására, mindegy is, hogy minek hívjuk.

Én már alig várom, annak ellenére, hogy az utolsó sütést némi kudarc is kísérte. De úgy látom, meg kell békélni azzal, hogy a macaron akkor sikerül, amikor ő akarja, és nem akkor, amikor én szeretném. Ezzel a későbbiekben még meggyűlhet a bajom, a terveimet tekintve, de mindig is szerettem a kihívásokat:)

Fotó: www.almafoto.hu

Azoknak, akiket egyáltalán nem érdekel a macaron, mert még sosem kóstolták, vagy nem elég bátrak nekiállni, vagy mert utálják az édességet, vagy mert utálják a túlhájpolt:) dolgokat, azt üzenem, hogy nemsokára lesznek itt más receptek is, mint macaronok:) Köszi a türelmet, már csak a holnapot kell kibírni.

Kísérletek

 

Folynak a kísérletek a macaronok színezésével és ízesítésével kapcsolatosan. Most a lila ételfesték paszta volt soron, hát ez sokkal inkább szürke, mint lila szerintem, de ezzel a céklaporral színezett citromos vajas krémmel töltött darabnak jól áll.

Született már tonkababos csokoládés, Meyer citromos vajkrémes, kávés, narancsos csokis. A lehetőségek száma ha nem is végtelen, de számos. A töltés terén is van még mit gyakorolnom, de haladok:)

 

Macaron

 

A mai nap sem telt el káromkodás nélkül. A legjobban az bosszant, hogy nem tudom a hiba okát. (Piszkének írtam, remélem, neki lesz valami ötlete, mint nagy macaron-szakértőnek.) A helyzet ugyanis az, hogy a massza nagyon sűrű lesz, ezért kinyomni sem egyszerű a habzsákból, és nem is terül el szépen a sütőlemezen. Mindent úgy csinálok, ahogy azt a Le Meridienben tanultam, már lassan nincs poszt, amit e tárgyban ne olvastam volna el, de semmi ötletem így se.

Egyébként egészen fura, eddig ismeretlen személyiség jegyeket hoz ki belőlem ez a macaron-kérdés. Nem vagyok különösebben kitartó, akik ismernek, tudják ezt. Iszonyú hamar lángra lobbanok, tart is egy darabig a lelkesedés, aztán ha nem jönnek a gyors és látványos eredmények, a kitartásom gyorsan és meredeken csökken. Ez a macaron pedig épp ellenkező hatást vált ki belőlem: minél inkább úgy érzem, hogy nem sikerül szabályos macaront készítenem, annál jobban hajt a vágy, hogy ez ne így legyen.

Sajnálom, hogy az első eresztésről nem készítettem képeket, mindjárt láthatóvá válna egyébként az ugrásszerű fejlődés. De a mai macaronok még igen messze vannak a papírforma szerinti tökéletestől formátumban mindenképpen. Ez elsősorban annak köszönhető ugyebár, hogy a massza sűrű, ezért nehezen jön ki a habzsákból. A másik ok az, hogy még mindig nincs normális habzsákom, a mai rózsaszín sütik első adagját vastag nylonzacskóból próbáltam kinyomni, a második adagot pedig Fackelman egyszer használatos habzsákból, de hát szerencsétlen, az is feladta a harcot egy idő után. Tehát a kérdés: miért sűrű a massza?