VKF VIII. - Hétfűszeres burgonyasaláta

Szombaton, miközben festettem,  azon törtem a fejem, milyen salátát készítsek másnap a családom vendégségbe érkező tagjainak a grillen sült csirke mellé, eszembe jutott ez az egyszerű, de roppant ízletes étel. Nem hátrány, hogy a vendégség előtt egy nappal össze lehet állítani. Elkészítéséhez legjobb az aprószemű krumplit választani. És ha a piacról hazaviszünk néhány zöldfűszert is, nyert ügyünk van – feltéve, hogy éjszaka nem járunk rá az elkészült salátára. Nehéz megállni.

Legutóbb, amikor Bálint gazda honlapján nézelődtem, nemcsak a szilváról olvastam érdekes információkat. Kimerítően taglalja a honlap a burgonyát is. Származását tekintve a burgonya amerikai, azon belül is a hűvösebb klímájú területeken – Mexikóban, Peruban, Chilében terjedt el.  A brüsszeli piacon vasárnaponként számos fajtáját kapni, többek között nagy kedvencemet, az édesburgonyát (batata) is. Mivel azonban momentán csak a Bosnyák térig jutottam el, nem a Gare du Midiig, ott vásároltam be. Alighanem a forgatag ugyanakkora volt ott is, ha talán a választék nem is. De szerencsém volt, mert minden fűszert megkaptam a másnapi salátához  frissen, igaz, nagyon szemfülesnek kellett lennem, hogy a hihetetlen zöldség- és gyümölcshalmok között észrevegyem a megbúvó tárkonycsokrot, snidlinget és lestyánt.

1 kg aprószemű burgonya

1 fej salotta hagyma

5 tojás

5 dl tejföl

2 dl joghurt vagy kefír

2 kávéskanál dijoni mustár, lehet csípős is

olívaolaj ízlés szerint 

só

bors

zöldfűszerek:

snidling

petrezselyem

kapor

bazsalikom

tárkony

lestyán

rukola

a tálaláshoz egy csomag vegyes saláta keverék

A fűszereket megmosom, leszárítom, és késsel nagyon apróra vágom. Nem sajnáltam rá az időt, nem tettem robotgépbe őket, mert némelyik megkeseredhet. Összekeverem a zöldfűszereket a mustárral,  a szintén apróra vágott hagymával, sózom, borsozom, majd hozzáöntöm a tejfölt és a joghurtot. Időközben a burgonyát héjában megfőzöm, meghámozom, beleaprítom a tejfölös-fűszeres mártásba, ha szükséges, még sózom és borsozom, aztán mehet a hűtőbe. Másnap már nincs vele más dolgom, mint a saláta keveréket tálra rendezni, középre felhalmozni a burgonyasalátát, és a keményre főtt tojásokkal körberakni.

A világ legjobb tésztasalátája

A recepttel hét éve ismerkedtem meg, amerikai barátnőm készített nekem először ilyet, és mit mondjak: el voltam ájulva. Roppant egyszerű az elkészítése, és olyan ízharmóniát teremt, amely két tulajdonság jelenléte egy ételben nekem maga a tökéletesség. Szállítani is remekül lehet - mint éppen ma, amikor a lányomnak készítettem korai vacsora gyanánt, amit magával vitt a munkahelyére -, és ha mondjuk másnapos, akkor még finomabb. Annál hosszabb ideig nem érdemes tartogatni, mert a paradicsom megszottyad, az pedig már nem annyira finom.

Hozzávalók:

15 dkg tészta (farfalle, penne rigate)

4-6 szem piros, érett paradicsom

egy marék bazsalikom

egy kevés rozmaring

1-2 gerezd fokhagyma

olívaolaj

balzsamecet

só, bors

ha van, mozarella, ha nincs, anélkül is pont jó

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük az előírás szerint, majd hideg vízzel leöblítve lehűtjük. Közben a paradicsomot összevágjuk, összekeverjük a tésztával, a (mini)mozarellával (de mondom, az eredetiben nem volt, és anélkül is finom), ízlés szerint megsózzuk, megborsozzuk, rátépkedjük a sok bazsalikomot, a rozmaring levélkéket is ráaprítjuk, végül a fokhagymát is beledaraboljuk. Nem kell, hogy erőteljesen fokhagyma íze legyen a salátának, éppen csak finoman, a háttérből kell, hogy kiérződjön az íze. Utolsó lépésként nyakon öntjük olívaolajjal, megspricceljük finoman balzsamecettel, és készen is vagyunk. Hidegen a legjobb természetesen.

VKF VII. - A nyaralás íze: sopszka saláta

No kérem, tegnap éjszaka megérkeztünk tunéziai nyaralásunkból, és mivel kiderült, hogy a lakásfelújító iparosok holnap reggel helyett csak szerdán érkeznek, természetes, hogy a pályamű megírásával töltöm ki a hirtelen ölembe pottyant időt. Hogy mit szól majd ehhez a férjem, ha megjön a vásárlásból, más tészta:) Többszörösen is renitens leszek, mert nemcsak hogy a határidőt késtem le (remélem, chilii elfogadja még a pályázatomat...), de momentán fotóval se tudok szolgálni, tekintve, hogy Afrikában az utolsó percben azért csak sikerült valami alient benyelnem (pedig igen szorgalmasan fogyasztottam a gyomorfertőtlenítőt, várjunk csak, mi is volt a neve? ... Ballantines? Igen, az az!), aminek folyományaképpen ételre rá se tudok nézni, de ígérem, hogy záros határidőn belül kép is lesz ehhez a remek salátához. Szerelmünk hajnalán az urammal kétszer voltunk Bulgáriában, Burgaszt választottuk helyszinül annak eldöntéséhez, hogy mi most már jóban-rosszban örökké, de ott ismerkedtünk meg a sopszkával, amihez azóta is olthatatlan szerelem fűz. Úgy tűnik, az ottani választások tényleg időtállónak bizonyultak, mint beszámoltam róla, házasságunk immár belépett a második negyed századba:) A sopszkát azonban itthon reprodukálni sajnos azóta sem sikerült, tekintve, hogy a hozzá való bolgár sajttal még sosem futottam össze itthon, úgyhogy kénytelenek vagyunk megelégedni a hasonlóval. Egyébként aki tudja, hogy mi a neve a Bulgáriában használt sajtnak, kérem, ne habozzon megosztani az információt velem! *update: azóta kiderült: a kaskavál sajt az a bizonyos, köszönöm mindenkinek, aki segített. Ugyancsak Bulgáriában, 1979-ben találkoztunk először a Fantával, annak is a mandarinos változatába szerettünk bele, de ilyet azóta sehol nem ittam sajna.

A sopszka emígyen készül emlékeim szerint:

Érett, piros paradicsomokat felkockázunk, magjukat eltávolítjuk. Hasonlóan cselekszünk az uborkával is, ott nem kell feltétlenül ragaszkodni a magtalanításhoz. Kerülhet még a tálba paprika kocka is, sőt, némi lilahagyma sem árt a vállalkozás sikerének. Sózni nem kell, mert a sajt éppen elég sós. Egy kis olívaolajat löttyintünk a saláta tetejére, csinosan elrendezzük az összevegyített hozzávalókat, majd a sajtot bőven mérve ráreszeljük a tetejükre.

++= ^sopszka:)

Aki keres, talál

Jóval később indultam haza a munkából, mint szoktam, ráadásul csak rövid ideig tartózkodom itthon (de azért posztolok, mert súlyosan blogfüggő vagyok, de erről majd máskor), a gyerekeknek elmondom, mit vacsorázhatnak, magamnak pedig összeütök egy salátát, mert a hely, ahová megyek, nem az olcsóságáról híres, és így hónap végefelé nem biztos, hogy vacsorázni akarok. Ez született a hűtő tartalmából:

Hozzávalók:

egy marék rukkola

1 nagyobb paradicsom

fetasajt

retekcsíra

olívaolaj

bors

Elkészítés: mindent szépen berakok a tányérba, meglocsolom olajjal, borsot őrlök rá és kész. Ropik tehetnek rá fokhagymás olajban pirított kenyérkockát, GI-étázóknak toll a fülébe!:)

Tavaszi spárgasaláta

Hozzávalók:

néhány szál zöldspárga

néhány fej retek

egy-két paradicsom

póré- vagy újhagyma

keménytojás 

valami zöld saláta: rukkola, fejes, madár, bármi

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítjuk, a spárgát sós-ecetes-cukros vízben megfőzzük, kihűtjük,  csinosan felszeleteljük, amelyeket fel kell szeletelni, tányérra rendezzük. Kedvenc salátaöntetünkkel nyakon löttyintjük, és kész.  Én joghurtos-rokfortos öntettel szeretem legjobban, és egy szelet langyos pirítóssal.

Krumplisaláta

Már tegnap is megkíséreltem közzétenni ennek a salátának a receptjét, de a blogok nagy fehér istene nem engedte, hogy jönne rá a lábrázás! Na de ha én akarok valamit, akkor annak egy kis server error igazán nem állhatja útját, úgyhogy...! Évekkel ezelőtt lőttem valahol ezt a receptet, azóta csak kétszer készítettem, nem is értem, miért ez a méltatlan mellőzés.

Hozzávalók:

1 kg héjában főtt krumpli

2-3 fej lilahagyma

5 tojás

5-6 dl majonéz

só, bors

néhány csepp ecet, gondolatnyi porcukor

mustár

egy gondolatnyi olívaolaj

Elkészítés:

A krumplit odateszem héjában főni, ügyelek, hogy ne főjön szét, az nem tesz jót a salátának. Párhuzamosan felteszem a tojásokat is, 10 perces keménytojás lesz belőlük. Amíg ezek történnek, addig vékonyra szeletelek 2-3 fej lilahagymát, besózom és elkeverem egy kanál mustárral, majd keresek neki a lakásban egy olyan helyet, ahol elzárhatom, feltéve persze, hogy nem ragaszkodom az egész lakás hagymaszagban való úszásához. Közben elkészülhet a majonéz is. Alkalmazhatjuk a hagyományos módot, magunk keverve a mártást, de használhatunk kész majonézt és tejfölt, ízesítve a szuttyot sóval, porcukorral. Amikor kész a tojás, meghámozzuk és karikákra vágjuk. A majonézt ráöntjük a hagymára, utánaküldjük a tojáskarikákat, végül pedig a meghámozott, még meleg krumpliszeletek következnek. Jól átkeverjük a salátát, de vigyázzunk, a cél nem a pürésítés. Légmentesen lezárva hűsölhet akár egy teljes napot is a hűtőben, biztosan nem fog neki ártani az ízek összecsiszolódása.

Tzatziki, ahogy én csinálom

Olvasói kérésre következzék a tzatziki by fakanál.

Az uborkát meghámozom és finomra, mondhatni pépesre reszelem, besózom, félreteszem, hagyom tespedni. Kukkra fújás előtt nem nyomkodom ki, csak leöntöm róla a levet. Öntök rá ecetet, adok hozzá némi cukrot, borsot, nyomok rá fokhagymát, és jöhet a tejföl. Sok. Végül, de nem utolsó sorban friss vágott kaprot adok a salátához, nem túl sokat, hogy a fokhagyma ne kényszerüljön illegalitásba ízileg, de azért egy kellemes kaporíz jelen legyen.

Caprese

Készítem mindig, amikor:

- rossz kedvem van

- jó kedvem van

- van itthon friss bazsalikom

- amikor gyorsan, JÓT akarok enni

- folyton és folyvást, mert a caprese az egyik kedvenc ételem

Hozzávalók:

mozarella sajt (itthon bivalytejből készültről, azaz mozarella buffaláról álmodni botorság sajnos, pedig bizony mondom néktek, a különbség zongorázható. nekem legalábbis, aki két évtizeden át zongoráztam:)

piros, érett paradicsom

friss bazsalikom

olívaolaj

balzsamecet  (nem kötelező, én szeretem, ha van)

Dolgunk egyszerű, mint egy pofon: felkarikázzuk a sajtot és a paradicsomot, felváltva, csinosan tálra rendezzük, meglocsoljuk olívaolajjal, balzsamecettel, sózzuk, tekerünk rá borsot, rátépkedjük a bazsalikomot és friss, langyos pirítóssal betoljuk az arcba. Utána elégedetten szemléljük a világot, ha akad esetleg egy kis chianti vagy Lambrusco mellé, akár boldognak is érezhetjük magunkat átmenetileg:)

Tésztasaláta

Tésztasaláta sokféle van, nagyjából az határozza meg az összetételét, mi van a hűtőben. Ma ez a variáció készült:

Mini pennét főztem ki, amikor elkészült, lehűtöttem a tésztát. Fél liter tejfölből majonézzel, mustárral, sóval-cukorral öntetet kevertem, ráöntöttem a tésztára, és kezdődhetett az improvizálás. Került a salátába kockára vágott piros paprika, maréknyi zöldborsó, ementáli kockára vágva, keménytojás kockára aprítva, póréhagyma, alma, savanyú uborka, metélőpetrezselyem. A fridzsiderben várakozik egész éjszaka, hogy holnap, a pikniken remek körete legyen a sült csirkecombnak és a mini fasírtgolyóknak.