Szezonja van: körte és zeller - körtés zellerkrém leves

Nagy zeller rajongó vagyok, és idén nagyon sok finom körte is termett, azokból is jól belakmároztam. De hogy a kettő együtt milyen finom, azt egy GoodFood recept elkészítése nyomán tudtam meg.

Hozzávalók:

egy nagy zeller, legalább 40 dkg

4 db vilmos körte

olívaolaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

3-5 cm gyömbér

1 l zöldség alaplé

só

bors

Elkészítés:

Az olajon megdinszteltem a hagymát, ügyelve, hogy ne barnuljon meg. Közben hozzáadtam az összenyomott fokhagymát, a lereszelt gyömbért, majd amikor a hagyma már puha volt, belekerült a fazékba az apró kockákra vágott zeller és a meghámozott, feldarabolt körte is. Felöntöttem a zöldséglevessel őket,  megsóztam, és kb. 25 percig főztem, amíg a zeller puha nem lett. Ekkor merülő mixerrel leturmixoltam a levest, megborsoztam kissé, és már készen is voltam. Tálaláskor ropogósra sült bacont ajánlok mellé.

Szezonja van: szilvás lepény

Tele van a piac szilvával, de nincs ezen mit csodálkozni, hisz itt az ősz, még ha a hőmérő állása nem is ezt mutatja. Én a magam részéről imádom a 30 fokot, vasárnap olyat strandoltunk a Rukkel-tónál, hogy öröm volt nézni. Méghozzá főleg azért, mert a népek inkább a naptárnak hittek, mint a szemüknek, ezért gyakorlatilag azt mondhatom, hogy egyedül voltunk a tónál, és ez fenséges élmény volt. Nemkülönben jó élmény ez a szilvás lepény, amivel munka alig van.

Hozzávalók:

30 dkg sima liszt

15 dkg rétesliszt

3 teáskanál sütőpor

25 dkg margarin/vaj

20 dkg kristálycukor

3 tojás

1 teáskanál fahéj

1 tasak vaníliás cukor

ha szükséges, néhány kanál tej

60 dkg magozott, negyedelt szilva

Elkészítés:

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat. Hozzákeverem a liszthez a sütőport, majd a vajas-tojásos keverékhez adom. Ha szükséges, egy-két kanál tejjel lazítom a tésztát, de általában nem szokott rá sor kerülni. 30x40-es tepsibe öntöm, és kirakom az elnegyedelt, vaníliás cukorral, fahéjjal meghintett szilvával. Mindegyiket kicsit bele is nyomom a masszába, hogy ne maradjon a sütemény tetején. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöm. A tetejét megszórom porcukorral, kockákra vágva tálalom.

Szezonja van: Sárgabarack-szilva clafoutis

Van az úgy, hogy nyár közepén árválkodik néhány, már nem túl kívánatos gyümölcs a gyümölcsös tálban. Nem volt ez másképp most sem, bár annak, hogy a piacon ma vettem egy kevés szilvát, ennek a tényhez semmi köze. És miután hevernek a hűtőben is különböző ételmaradékok, ma nem főztem, csak ezzel a clafoutis-val javítottam a férfiemberek általános hangulatán. A recept Gordon Ramsay-től származik. Maga az édesség pedig a franciáktól, akik tradícionáisan fekete cseresznyével készítik, de képesek elnézően viselkedni egyéb gyümölcsök iránt is.

Az asztalt is én csináltam:)

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcs nagyjából egyforma darabokra aprítva, jelen esetben sárgabarack, szilva és egy marék áfonya

2 egész tojás

2 tojás sárgája

2,5 dl tejszín

3 teáskanál liszt

10 dkg cukor

egy csipet só

5 dkg mandulaliszt

egy kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbben készült. Kivajaztam a formát, beledobáltam a felaprított gyümölcsöket. a cukrot összekevertem a liszttel, majd hozzáadtam a tojásokat, azzal simára kevertem. Utoljára következett a só és a tejszín. Habverővel  elkevertem a masszát, ráöntöttem a gyümölcsökre, és előmelegített, 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem a clafoutis-t. Fahéjas porcukorral szórtam meg tálalás előtt.

Más, hasonló receptek a Fakanálon:

Meggyel

Cseresznyével

Sárgabarackkal

Szezonja van: Kajszibarackos-meggyes buckle

Hétfőn piacra menni egyik álmoskönyv szerint sem jelent jót. De nemcsak Krúdy figyelne összevont szemöldökkel, én is pontosan tudom, hogy hétfői napon a piac halott. De nem volt mese, menni kellett, mert tököt kellett vennem, ha törik, ha szakad. Ez mondjuk sikerült is, de az a tervem, hogy kellemesen puha, zamatos, lédús sárgabarackot vegyek, nem vált valóra. Málnát végképp nem kaptam, ezért aztán kicsit változtattam Mary Cadogan receptjén. Legközelebb elhagyom a tetejéről a "morzsát", egyszerűen nincs jelentősége, sem ízben, sem állagban nem teszi rafináltabbá a süteményt. No nem mintha nagy macera lett volna beledobálni a hozzávalókat a chopperbe... És ha valaki tudja, mi az a buckle, ne habozzon megosztani az információt!

Hozzávalók a tetejére:

3 dkg vaj

2 teáskanál liszt

2 teáskanál barna cukor

A tésztához:

18 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

20 dkg puha vaj

2 teáskanál őrölt fahéj

15 dkg kristálycukor

3 tojás

2 teáskanál vanília kivonat

25 dkg magozott meggy

6 közepes darab sárgabarack

Elkészítés:

A morzsához késes aprítóban összedolgozzuk a lisztet, cukrot, vajat, félretesszük a keveréket. A többi hozzávalóból tésztát keverünk, és egy 23x23 cm-es sütőformába, melyet kivajaztunk és kiliszteztünk, beleöntjük a keverék felét. Rádobáljuk a magozott meggyet és az apróra vágott sárgabarackot, majd a maradék tésztát a tetejére kanalazzuk. Megszórjuk a lisztes, vajas cukorral, és 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig (illetve tűpróbáig) sütjük a süteményt. A gyümölcsök csodálatosan puhává teszik a tésztát, no persze a 20 dkg vaj sem fölöslegesen van benne...

Szezonja van: meggy - Meggyes pite

Bizony, elindult a meggy szezon. Ugyan még borsos áron mérik - 600 Ft körül -, ennek ellenére úgy éreztem, 60 dekát nyugodtan megvehetek, hogy a szezon első meggyes süteményét elkészítsem. Múlt héten kerti partin voltam, ahol a házigazda egy tejfölpiskótát sütött sárgabarackkal, Horváth Ilona szakácskönyvéből. Többször írtam már itt a blogon, hogy én abból a könyvből tanultam meg főzni, így teljes bizalommal ütöttem fel a 288. oldalon található receptet. Igen ám, de a másik oldalon ott hevert a meggyes pite leírása... Így aztán most azt sütöttem meg, de legközelebb kipróbálom a tejfölpiskótát is.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg liszt

4 tojás

15+10 dkg cukor

60 dkg kimagozott meggy

Elkészítés:

A puha vajat fehéredésig kevertem a 15 dkg cukor felével, majd amikor már könnyű és habos volt, egyenként belekevertem a tojások sárgáját. Közben a cukor másik felével keményre vertem a tojások fehérjét, és hozzáadtam a vajas keverékhez. Ezután a lisztet szitáltam több részletben a masszába, de azt már nem a robotgéppel kevertem el, hanem egy lyukas fakanállal, a szokásos nagy, széles mozdulatokkal, hogy minél több levegő maradjon a masszában.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (kb.  30x25 cm) öntöttem a tésztát, tetejét elegyengettem. A kimagozott meggyet megszórtam 10 dkg cukorral, összeforgattam, majd a levétől kissé kinyomkodva a piskóta tetejére raktam őket, mindegyiket belenyomva a tésztába.

180 fokos sütőben sült úgy 25 percet. Tűpróbával ellenőrizzük, átsült-e a tészta, mielőbb kivesszük a sütőből. 10-15 percet pihentetés után szeleteltem.

Szezonja van: eper

Nincs mese, én ezt az epres édességet szeretem legjobban. Pedig arcpirítóan egyszerű, villámgyors, ugyanakkor brutál jó. Egyszer ki fogom próbálni, mennyit tudok belőle egyszerre megenni, csak el ne felejtsem, hogy legyen mellettem valaki, aki értesíti majd a mentőket az adott pillanatban.

Hozzávalók 4 személyre:

5 darab habcsók (2 db tojásfehérjéből, némi cukorból és pár csepp ecetből)

40 dkg eper

néhány evőkanál porcukor

3 dl tejszín

gránátalma szirup (elhagyható)

Elkészítés:

A tojásfehérjéket 10 dkg cukorral keményre verjük, az utolsó fordulatoknál hozzáadunk néhány csepp ecetet. Sütőpapírral bélelt tepsire kanállal halmokat rakosgatunk a masszából, az edényt, amiben készítettük a habot, gondosan kinyaljuk. Ekkor áll be az első inzulinsokk. Már legalábbis nálam. 120-140 fokos sütőben szárítjuk a habcsókokat, közben megnézünk egy Santoriniről készült filmet, tekintettel arra, hogy három hét múlva ott tesszük tiszteletünket. Amikor a filmnek vége, konstatáljuk, hogy a habcsókok kicsit megszínesedtek, majd rántsunk egyet a vállunkon: semmi sem lehet tökéletes - kivéve Santorinit.

A tejszínt ízlés szerinti mennyiségű porcukorral verjük kemény habbá. Amíg a robotgép dolgozik, aprítsuk fel az epret, locsoljuk meg egy kevés gránátalma sziruppal, szórjuk meg egy kevés cukorral. Az időközben habbá lett tejszínhez könnyedén keverjük hozzá az epret szirupostul, tördeljük bele a habcsókokat, azt is keverjük el, de ne túl alaposan, mert roppant jól mutat a fagylaltos kehelyben, ha csíkos a krém. Igen, aki arra tippelt, hogy ezen a ponton kell az epres tejszínhabot poharakba kanalazni, jó úton járt. A halom tetejére kanalazzunk a megmaradt eperből, a tejszínhabos tálat megint takarítsuk ki, és figyelmünket koncentráljuk a második inzulin sokkra, mely sokkal határozottabb és kellemetlenebb, mint az előző volt, megéri tehát az odafigyelést. Próbáljuk meg egy kicsit hűteni az édességet, de ne keseredjünk el, ha ez nem sikerül, mert az édesség pont ugyanolyan zseniális hidegen, mint szobahőmérsékletűen. Fogyasszuk el a saját adagunkat, közben reménykedjünk, hogy a többieknek túl tömény lesz a desszert és leteszik a sajátjukat még menet közben. Ezen a ponton nem árt, ha eszünkbe jut a fogadalom, amelyet két nappal ezelőtt tettünk, ezzel párhuzamosan gondoljunk irigykedve kolléganőnkre, aki igen sok kilótól szabadult meg nemrégiben, aminek következtében brutálisan jól néz ki. Hessegessük el a gondolatot, miszerint az Eton mess is brutálisan jól néz ki. Élvezzük ki a krém utolsó falatkáit, egészen komolyan haragudjunk meg magunkra, amikor felötlik, hogy van még eper is, tejszín is, mi lenne, ha készítenénk még egy adagot. Ez már tényleg nem járja! Különben is, hasnyálmirigyünk ekkor már elkeseredetten termeli az inzulint, itt az ideje megkönnyíteni a dolgát, és kényelmesen elheverni a kanapén.

Mascarponés-epres piskóta

A tegnapi nap több szempontból okot adott arra, hogy valami extra finomsággal kényeztessem magam. Egyrészt elvitték reggel a szekrénybetéteket, amiket az elmúlt egy hétben készítettem, emiatt kicsit szomorú voltam. Másrészt értek csalódások, amik kifejezetten vigasztalásért kiáltottak. Így aztán elkészítettem Moha csodálatos süteményét, ami igazság szerint egy fantasztikus pohárkrém, amihez alibiként szolgál egy lehelet vékony piskótaréteg. Nálam különösen vékony volt, mivel az eredeti recept 50 dkg mascarponét ír, nekem pedig csak 25 dkg volt otthon, ezért alapból feleznem kellett a mennyiségeket. Négy embernek így is elég volt. De ez csak azért történhetett meg, mert a krém kikeverésekor mérhetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, és csak a krém egyharmadát nyalakodtam el:)

Megjegyezni kívánom még, hogy soha többé nem sütök másként piskótát, mint így.

Hozzávalók:

4 tojás
15 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg kakaópor
1 teáskanál sütőpor
3 evőkanál víz
3 evőkanál olaj

Krém:

40 dkg eper
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3 evőkanál porcukor
2 zacskó Dr.Oetker Zselatin Fix

Elkészítés:

A tojást a cukorral nagyon habosra keverjük a robotgéppel. Moha 10 percet írt, én ugyan nem számoltam, mert közben mást csináltam, de majdnem fehérnek kell lennie a krémnek, és erősen meg kell növekednie a térfogatának. Ezután a tál oldalán belecsorgatjuk az olajat, majd a vizet, elkeverjük. Több részletben beleszitáljuk a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet, és vajazott, lisztezett tepsibe öntjük a masszát. 180 fokon 15 perc alatt készre sül. Közben elkészítjük a krémet. Felverjük a tejszínhabot a cukorral és a zseléfixszel, majd hozzákeverjük a mascarponét és az időközben összeturmixolt, magjaitól leszűrt epervelőt. A krémet a kihűlt piskótára kenjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Hasznos, ha teljes testünkkel védjük a hűtő ajtaját az időközben hazatérő családtagoktól.

Tetejét díszíthetjük eperrel, citromfűvel, vagy akár mentával is.

Karfiolkrémleves

Szezonja van a karfiolnak, még akkor is, ha az ára nem megy 400 forint alá. És mivel imádom, ilyenkor sem mulasztok el egy-egy szép, fehér, tömör fejet hazavinni a piacról. Nem mindig tudom, hogy rántott, esetleg rakott karfiol lesz-e belőle, vagy karfiol ropogós, netán leves, de hála istennek a blogger kollegák receptjei gyakran segítenek a dilemmát eldönteni. Így volt ez most is, amikor Flat Catnél megláttam ezt a rém egyszerű receptet. Nem változtattam semmit rajta, és nem bántam meg: tökéletes leves egy hűvös estén.

Én most nem csináltam hozzá fánkocskákat, ellenben megpirítottam a tegnap sült aszalt paradicsomos kenyeret, azt ettük hozzá.

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol

3 szem krumpli

marhahúsleves kocka

1 púpos evőkanál mascarpone

só

bors

szerecsendió

Elkészítés:

A leveskockás vízben a karfiolt és a krumplit puhára főztem, beletettem a mascarponét, fűszereztem, végül a merülő mixerrel pépesítettem.

Szezonja van: almás-szedres pite

Nem egy gyors tészta, az már biztos. Bele is telt két napba, míg megsütöttem, mert aznap, amikor a tésztát összeállítottam, az élet másként alakult, így a tészta várakozott egy napot a hűtőben.

Hozzávalók:

tészta:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

töltelék:

60 dkg alma

40 dkg szeder

15 dkg cukor

2 kanál liszt

őrölt fahéj

1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

A lisztet, vajat, porcukrot konyhai robotgépbe tettem, morzsásra kevertettem a géppel, végül hozzáadtam a tojást is, és kivéve  a gépből, gombócot formáltam belőle.  Folpack, 1 óra a hűtőben.

Közben az almát meghámoztam, negyedekre, majd cikkekre vágtam, tálba tettem, majd a mikróban, nagy teljesítményen 3 percig "főztem". Kis levet engedett. Megszórtam a cukorral, fahéjjal, liszttel, végül belekevertem a szedret.

A tészta kétharmadát lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, kibéleltem vele egy piteformát, a  túllógó széleket levágtam. Villával az alját megszurkáltam, sütőpapírt vágtam bele, majd babot szórtam a papírra, és 170 fokra előmelegített sütőben sült a tészta 20 percet. Ekkor eltávolítottam a babot, és sütöttem még 10 percig a tésztát. A 30 perc letelte után beleöntöttem a gyümölcsöket, a maradék tésztából rácsokat szabtam a tetejére. Megkentem felvert tojással, és 170 fokon még sütöttem a süteményt egy órán át.

Good Food recept

Nehézségi fok:

Szezonja van: a szilva

Szóval szilva. Az előző vásárlásból még maradt néhány szem, nekiálltam hát receptet keresni. Találtam is, egyszerű, jónak ígérkező. Csak keveseltem a gyümölcsöt, ami itthon volt, ezért lementem a Sparba, hogy pótoljam. Hogy a klasszikust idézzem: "Sokkot kaptál, b.........g, sokkot kaptál!" Hát bizony, jó néhány percig állhattam a zöldséges pult előtt, ami leírhatatlan állapotban volt. Rohadó zöldségek és gyümölcsök, muslincahegyek, zavaros vízben úszkáló valamikori fűszernövények... mit mondjak, az amerikai szupermarketek után döbbenetes volt a látvány. Ez ugyan attól visszatartott, hogy kiegészítsem a szilva készleteimet, de attól nem tántorított el semmi, hogy megsüssem ezt a nagyon durván finom sütit. Minden túlzástól mentesen: ez a tészta nekem maga a nyár.

Hozzávalók:

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

7 dkg cukor

1 tojás

7 dkg puha vaj

1 csomag vaníliás pudingpor

5 dkg cukor

fél liter tej

2 egész tojás

40 dkg szilva

2 evőkanál olvasztott vaj

1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A lisztből, sütőporból, tojásból, cukorból és vajból tésztát gyúrunk, és legalább egy órára hűtőszekrénybe tesszük. Később lisztezett deszkán kinyújtjuk és kibélelünk vele egy nagyjából 30 centis tortaformát úgy, hogy peremet is képezünk a tésztából. Ha nem tudjuk nyújtani, mert nagyon ragad, az is jó megoldás, ha a kezünkkel egyenletesen belenyomkodjuk a formába a tésztát. Az alját szúrkáljuk meg sűrűn villával, de vaksütést is alkalmazhatunk. Ez utóbbi hasznosabb, mert nagyobb hely marad a krémnek. Én végig tartottam attól, hogy a krém majd kifut az edényből, de végül megúsztam. 15 percig legyen 180 fokos sütőben a sütemény. Addig készítsük el a vanília krémet: a pudingport készítsük el előírás szerint, majd amikor készen van, alaposan keverjünk el benne két tojást. Amikor a tészta 15 perce lejárt, töltsük bele a vaníliakrémet, rakjuk ki sűrűn negyedelt szilvával, és süssük tovább még 30 percig a süteményt. Ha kész, a sütőből kivéve azonnal kenjük meg a tetejét olvasztott vajjal, és szórjuk meg vaníliás cukorral.

Szezonja van: a szilva

Bizony, már most is tele vannak a standok szilvával, és ez a következő napokban-hetekben fokozódni fog, már-már a nemzetközi helyzet mintájára. Sokan nem becsülik meg kellőképpen a szilvát, és igaz, ami igaz, vannak nála szofisztikáltabb gyümölcsök is, de a tény az, hogy a szilva az árával mindig is versenyképes, sőt, hogy úgy mondjam: piacvezető lesz, másrészről pedig mindazokat a finomságokat el lehet belőle készíteni, mint drágább, puccosabb gyümölcs-társaiból.

A wikipédia szerint 23 államilag elismert fajtáját tartják nyilván, ahhoz pedig már nem kell a wikihez fordulni, hogy tudjuk, felhasználási módja roppant sokféle lehet. Készülhet belőle krémleves éppúgy, mint számtalan fajta sütemény, chutney, a szilvalekvár már-már klasszikus, az aszalt szilva is nagy ajándéka az életnek, a szilvapálinka pedig hát.... istenem... egy jó szilvapálinka...! Mondjuk egy jó Zwack Kosher...

De álmodozásaink tárgya most nem egy pálinka, hanem egy rémesen, megalázóan egyszerűen elkészíthető sütemény, a szilvás kevert.

Hozzávalók:

5 dl liszt

2,5 dl cukor

3,5 dl joghurt

2 dl olaj

3 db tojás

1 sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

egy csipet só

őrölt fahéj

70 dkg szilva kimagozva, negyedelve

Elkészítés:

A tojásokat az olajjal és a joghurttal elkeverem, egy másik edényben összevegyítem a lisztet, cukrot, sütőport és szódabikarbónát, majd a kettőt összedolgozom. Kiolajozott, liszttel megszórt tepsibe öntöm, a negyedelt, kevés fahéjas cukorral megszórt szilvával sűrűn megszórom, és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütöm. Használjunk viszonylag nagy tepsit, véleményem szerint ez a süti akkor jó, ha vékony a tésztája.

SZEZONJA VAN: A zeller

Nos, a rántott zeller pont az, amit a neve ígér, se több, de nem is kevesebb! Nem tudok visszaemlékezni - pedig napok óta próbálok! -, mikor és hol ettem először ilyet. Arra pedig nem találok épkézláb magyarázatot, hogy miközben annyira imádom, miért készítem olyan ritkán. Jó, a fiam rá se nézne, de a férjem szereti. Hétvégén születésnapi buli lesz nálunk, a rántott csirke mellett zellert is fogok készíteni. Házi majonézzel, ahogy kell!

Hozzávalók:

1 nagy zellergumó megtisztítva

só, bors

1 mokkáskanál ecet

a panírozáshoz tojás, liszt, zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A zellergumót egycentis karikákra, vagy félkarikákra vágom, sós, ecetes vízben néhány percig előfőzöm. Ne legyen puha a főzés végén, mert akkor panírozáskor észrevétlenül fog előjönni passzív szókincsünkből az a néhány kifejezés, amiről pontosan tudjuk, hogy úrinő ilyeneket nem használ. Hagyjuk a zellerszeleteket kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk lisztbe, felvert tojásba és finom zsemlemorzsába. Ez utóbbit alaposan lapogassuk a zeller hátára, nehogy idő előtt szabaduljon meg a kabátjától az olajban. Lassú tűzön süssük pirosra.

Elmaradhatatlan kísérője valamilyen mártás, szerintem a legfinomabb majonézzel, de lehet hozzá adni akár kapribogyós szószt is, esetleg sűrű tejfölt. Petrezselymes krumplival vagy pürével tökéletes vacsora.

Ha a karikákat mondjuk süteménykiszúróval formáljuk különböző alakúakra, látványos fingerfood is lehet belőle akár.

Nehézségi fok:

SZEZONJA VAN: A zeller

Új rovat a blogon:  a szezonális zöldségekből készült ételek receptjei. Nem nagy etwas, hiszen természetes, hogy abból főzök, amit a piacon kapok, tehát a szezon favoritjai kerülnek az asztalunkra, de talán nem árt ezt kicsit ki is emelni.

Őszi nagy kedvencem a zeller. A zeller azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa. A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat és flavonoidokat is. Serkentőleg hat a veseműködésre. Háromféle fajtáját termelik világszerte (metélő zeller, halványító zeller, gumós zeller), nálunk a gumós változat népszerű, de nagyobb élelmiszeráruházak polcain és a piacokon is megtaláljuk már a szárzellert, ami salátákba kiváló, ráadásul jóval több ásványi anyagot is tartalmaz, mint a gumós változat.

Tudom, hogy sokan nem szeretik a zeller markáns ízét, a következő néhány recept nem nekik szól:)

Sajtos zellerkrém leves

Hozzávalók:

50 dkg zellergumó hámozva

2 db krumpli

3 szál újhagyma

1,5 liter zöldség alaplé

egy citrom héja

1 evőkanál vaj

1 mokkáskanál szárított zsálya (vagy friss, ha van)

15 dkg reszelt sajt, legjobb a cheddar

só

bors

Elkészítés:

A felaprított újhagymát megfuttattam a vajon, majd hozzáadtam az  apró kockákra vágott zellert és krumplit. Átforrósítottam azt is a vajon, sóztam, borsoztam, beledobtam a citrom hosszú csíkokban levágott héját, rászórtam a szárított zsályát, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Kb. 20 perc alatt a zöldségek puhára főttek. Kihalásztam belőle a citromhéjat, majd a botmixerrel pürésítettem a levest. Aki szereti, hagyhatja darabosabbra is, én valahogy a teljesen krémes állagot jobban kedvelem. Tálalás előtt a forró levesbe keverjük a reszelt sajtot. Betétnek adhatunk hozzá krutont.

Nehézségi fok: