Kiwi lekvár

Kicsit tekintsünk túl a sütemények garmadáján, amiket az elmúlt napokban posztoltam.

Csalóka képet ad ugyanis mindarról, ami a konyhámban és a fejemben zajlik. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a fejemben mindenféle zöldségek és gyümölcsök alakulnak át lekvárokká, krémekké, chutney-kká, könyvek érkeznek szatyorban, postán, amik mind-mind ebben az irányba mutatnak, üvegek gyűlnek, teszt adagok készülnek, barátok kóstolgatnak, egyszóval folyik a munka.

Az egyik kísérlet, és egész nyugodtan mondhatom, bevált kísérlet volt ez a kiwi lekvár. Pont megfelelően savanykás, és az eredeti recepten való változtatásnak köszönhetően pont elég zselés és lekvárszerű is.

Hozzávalók 2 kis üveghez:

10 db közepes méretű kiwi

25 dkg cukor

1 lime leve és héja

1 púpozott teáskanál zselésítő por

Elkészítés:

A barátaink szilveszteri alkoholos mámorának folyományaként elkészült híg, savanyú lekvárt öntsük vissza egy lábasba, forraljuk fel újra, adjunk hozzá még cukrot és zselésítőt, majd töltsük üvegbe a lekvárt. A kiwiket hámozzuk meg, vágjuk kis darabokra, majd tegyük oda főni a cukorral és a zselésítő porral együtt. Amikor felforrt, adjuk hozzá a lime levét és lereszelt, zöld héját, főzzük az anyagot 5 percig, majd még forrón kanalazzuk üvegekbe, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Zakuszka

A recept Dóri barátnőmtől származik, aki egy csodálatos szeptember végi hétvégén kínált meg ezzel a finomsággal minket. Azonnal beleszerettem, és nem volt kétséges, hogy el fogom készíteni az útmutatás nyomán. Az én verzióm is őrületesen finom lett, úgyhogy holnap nekiállok, és barátoknak, ismerősöknek és magunknak mintegy 60 üvegnyit tervezek elkészíteni. A hozzávalók már a spájzban várakoznak sorsukra.

Hozzávalók:

5 db csípős paprika

10 db paradicsom paprika

10 gerezd fokhagyma

3 db közepes zeller

8 db hagyma

5-6 kg paradicsomból paradicsom lé

10 db szegfűszeg

5 db szegfűbors

¼ kg cukor

1 dl borecet

3 evőkanál só

3 babérlevél

Izlés szerint őrölt fekete bors

Elkészítés:

Húsdarálón kétszer ledarálom a nyers zöldségeket. Olajon  megpárolom a hagymát, majd amikor már puha, hozzáadom  a többi zöldséget. Ráöntöm a paradicsomlét, a babért, szegfűszeget, szegfűborsot, majd  kb. egy órát főzöm. (A fűszereket tegyük tüllbe vagy teatojásba, hogy ne kelljen a végén kiszedegetni.) A végén fűszerezem a zakuszkát  cukorral, ecettel, összeforralom az egészet. A munka utolsó előtti fázisaként merülő mixerrel kicsit krémesítettem az elkészült szószt, szerintem nem ártott neki. Üvegekbe töltöm és a tetejére egy evőkanálnyi olívaolajat teszek, ami légmentesen lezárja és konzerválja.

Készíthetjük úgy is, hogy a megtöltött üvegeket lezárjuk, néhány percre fejre állítjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk, így tovább eláll.

Nehézségi fok:

Chili lekvár

Mindezidáig, nagyjából ötven évig úgy gondoltam, az ember nem főz lekvárt, csak gyümölcsből. El kellett telnie ennek a sok évtizednek tapasztalatokkal, fájdalmakkal, örömökkel vegyesen, hogy megérjek ennek a nézetnek a felülvizsgálatára. Mert ugye a paprika sok minden, de gyümölcs biztosan nem. Mindegy, hogy kaliforniai, chili, kosszarvú, akkor sem gyümölcs. Meg különben is: egy lekvár ne legyen csípős, nemde?

Nos, ezeket a mélyen gyökerező nézeteket (és talán előítéleteket) tettem félre azon a hóval fenyegető, hideg februári estén, amikor nekiálltam édes chili lekvárt főzni. Régen vágyakozom arra az íz- és állag emlékre, amit a phzs-től karácsonyra kapott édes csili szósz hagyott bennem. Ezt ugyan most nem sikerült elérnem, mindazonáltal az elkészült chili lekvár isteni finom lett, és bár most még fogalmam sincs, mire fogom felhasználni a tüzesnél néhány klasszissal erősebb mártást, bízom a kreativitásomban.

Itt egy videó, én ugyan nem így készítettem az én változatomat, de ennek egyrészt helyes a zenéje, másrészt meg így is lehet...

Hozzávalók 2 kis üveghez:

2 kaliforniai paprika

1 kosszarvú édes piros paprika

3 nagy chili paprika

30 dkg édes koktélparadicsom

1 ujjnyi gyömbér tisztítva

ízlés szerint cukor (szerintem úgy 12-15 dekányi)

1 dl vörösbor ecet

Elkészítés:

A paprikákat összevágtam, a chiliben benne hagytam a magokat, a többit kimagoztam. A paradicsomokkal, gyömbérrel együtt késes aprítóban péppé zúzattam, majd egy vastag aljú lábasba öntöttem a masszát. Hozzáadtam a cukrot és az ecetet, majd 50 percig kis lángon főztem a lekvárt. Nemigen kevergettem, csak néha vigyázó szemeimet rávetettem a folyamatra. Azután 10 percig nagyobb lángon, folyamatosan kavargatva elfőztem a felesleges levet róla, egy kevés még volt rajta. Amikor elkészült, azon forrón beletöltöttem a két kis üvegbe. Ha lesz érkezésem, kap majd valami csinos cimkét a két üveg, és várja, hogy kitaláljam, mihez használjam fel a lekvárt.

Karácsonyi ajándék a konyhából 3. - VKF 30.

Kéretik nem félreérteni a képfeliratot! Alig hiszem, hogy van valaki, aki örülne, ha a karácsonyfája alatt spagettiszósz terülne szét. Azt azonban nemcsak hiszem, hanem tudom is, hogy a legnagyobb sikert a barátaim körében a házi készítésű spagettiszósszal szoktam aratni, hovatovább ipari mennyiségben tartósítom augusztus végén, hogy a rendszeresen felmerülő igényeket ki tudjam elégíteni. Nem, nem kell sajnálni engem ezért, minden egyes alkalommal, mikor valamelyik megkérdezi, hogy lenne-e esetleg netalán még a spagettiszószból, úgy megyek be a spájzba előhozni az aktuális adagot, mint akit hájjal kenegetnek, ezzel egyidőben a zsírmájam újabb centiket növekszik.

A szósz receptjét már közzétettem, most azért elevenítettem fel, hogy jövő nyáron be lehessen raktározni a karácsonyra való készleteket. A sikerért kezeskedem!

Karácsonyi ajándék a konyhából 2. - VKF 30.

Erre az ajándékra készülni kell, mondjuk úgy októberben. Akkor kapható ugyanis az otelló szőlő a piacokon, amiből ez a fantasztikus lekvár készül.

 

Hozzávalók:

2 kg nagyon érett, édes otelló szõlõ

60 dkg. kristálycukor,

1 citrom reszelt héja,

1 mokkáskanálõrölt fahéj

 

A szõlõt többször váltott vízben megmossuk, lecsöpögtetjük, leszemezzük és mégegyszer szûrõbe téve megmossuk, ismét tecsöpögtetjük. Lábasba rakunk egy réteg szõlõszemet, rászórunk egy réteg cukrot, és a fûszerekbõl egy keveset. A rétegezést addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók. Fedõ nélkül, kis lángon kezdjük fõzni. A tetejére feljövõ habot és szõlõmagokat  kis szûrõkanállal folyamatosan leszedegetjük,amíg csak tart a habképzõdés, illetve addig, amíg az összes szõlõszem fel nem pattan. Ha már nem jön fel mag a tetejére, lezárjuk alatta a lángot és tûzforrón kisméretû, kiforrázott üvegekbe töltjük. Megvárjuk, amíg a teteje megbõrösödik, kevés szalicin teszünk rá, és lezárjuk.

Rendkívül finom,  sokféle édességhez használható csemege. Sötét és nagyon szép színe miatt nagyon dekoratív, ezért torták és sütemények díszítésére is használható. Csodálatos ízű fagylaltot lehet belõle készíteni, amelynek a színe és az íze is különleges.

 

Még nem késő elkezdeni...

Még mindent lehet hozzá kapni a piacon, úgyhogy arra bíztatok mindenkit, akinek van helye hol tárolni egy 20-30 literes műanyag hordót/vödröt, hogy bátran vágjon bele a vállalkozásba. Még csak nagyon hűvös hely se kell a tároláshoz, Edit néni is,  akitől a recept származik, meg Zsófi barátnőm is a konyhában tárolja a savanyúságot, és tanúsíthatom, semmi baja sincs.

Hozzávalók, vagyis az arányok:

2 l víz

1/2 kg cukor

4 dl 20 %-os ecet

10 dkg só

2 kávéskanál szalicil

2 kávéskanál szódabikarbóna

2 kávéskanál borkén

babérlevél, koriandermag, mustármag, egész bors

ha van: meggyfalevél, szőlőlevél

Elkészítés:

Természetesen itt a lé arányai fontosak, csak azt kell eldönteni, mennyi lébe akarja az ember beletuszkolni a zöldségeket, úgyhogy papír, ceruza, és tessék számolni!

A hozzávalókat összekeverjük. Beleöntjük egy vödörbe/hordóba, és beletesszük az alaposan megmosott, és ízlés szerint feldarabolt  zöldségeket.

A zöldségeket nyomassuk le tányérral, ha szükséges, tegyünk rá nehezéket, hogy minden zöldség a lé alatt legyen, ne lógjon ki egyik se.

Hagyjuk állni néhány hétig. A vad, ecetes íz a napok múlásával kellemessé szelidül, minden nagyon finom, ropogós marad a lében, és egyáltalán... imádni való savanyúság ez!

A következő adagba szeletelt káposzta, zöldparadicsom, sárgarépa, karfiol, hagyma fog kerülni.

Csokoládés-fahéjas meggydzsem rummal

Nyakig vagyok a lekvárfőző szezonban. Vasárnap, miközben Magyarország felé tartottam, jött a hír, hogy Kecskemétről érkezik 30 kiló hírös barack a konyhámba. Gondoltam, ha a Zwacknak jó belőle pálinkát főzni - de milyet! -, nekem is jó lesz lekvárnak. És nem csalódtam: életem eddigi legeslegfinomabb barackját volt szerencsém lekvárnak befőzni. És amikor elindul a vezérhangya, jönnek az ötletek sorba... Ma meggyet főztem be, és hogy ne legyen unalmas (sic!), megbolondítottam némi fahéjjal, rummal, lime-mal és csokoládéval. Istenem, mennyire jó lesz karácsony táján a forró kalácsra kenni...!

Hozzávalók:

2 kg érett, édes meggy

60 dkg cukor

2 evőkanál sötét muscovado cukor

1 csomag Knorr dzsemfix (2 kg gyümölcshöz)

fél dl rum

1 púpozott teáskanál őrölt fahéj

1 lime leve és lereszelt héja

3-4 dkg jó minőségű csokoládé

Elkészítés:

A meggyet megmostam, kimagoztam (hogy én azt mennyire utálom!), lábasba tettem, ráöntöttem a cukrokat, hagytam állni tíz percig. Az idő letelte után felforraltam, és 15 percig főztem a lekvárt. Ezután került bele a fahéj, a rum, a lime leve és héja, valamint a csokoládé, legvégül pedig a dzsemfix, amivel jól elkevertem dzsemet. Forrón üvegekbe szedtem, rácsavartam  a tetejüket, és öt percig fejen állva pihegtek. Utána rögtön mentek a kamrába, és várják a telet...Egyelőre egyedül vannak ezzel a várakozással.

Nehézségi fok:

Kovászos uborka

Minden évben eljön a pillanat, amikor el kell készíteni az első kovászos uborka adagot. Ez a pillanat akkor érkezik meg, amikor napközben már olyan meleg van, hogy az ember lelki szemei előtt minduntalan felködlik a hűtőszekrényhideg savanyúság, orrában érzi a kapor illatát, és tudja: a legjobb szomjoltó a hideg kovászos uborka leve lenne. Már ha akadna a fridzsiderben kovászos uborka. De mivel nem akad, hát muszáj rakni.

Ma reggel, úgy 9 óra tájt a szimptómák  egyszerre álltak elő nálam, és roppant szerencsés vagyok, hogy a vágy éppen a Bosnyák téren terített le, kézenfekvő volt tehát, hogy rögvest magamévá tettem úgy másfél kiló szépséges, kovászolni való uborkát, a hozzá való kaprot, és most ez a látvány fogad az erkélyen:

Hozzávalók mennyiségek nélkül:

friss, nem fonnyadt, élénkzöld uborkák

egy nagy csokor száradásnak indult kapor, legjobb, ha már virágzó állapotban van

fokhagyma gerezdek

só

víz

kenyérszelet (én a félbarnát részesítem előnyben)

Elkészítés:

Az uborkát nagyon alaposan megmossuk: egy nagy edényben 10-15 percig áztatjuk, majd óvatosan átszedve egy másik edénybe (hogy a homok az első edény alján maradjon, ne keveredjen fel) többször átmossuk folyó víz alatt. A következő lépés a végek levágása, és az uborkák szisztematikus kóstolása, mert elég, ha egy darab keserű keveredik a többi közé, és kárba vész a munkánk. Az uborkákat ezután vágjuk hosszában csaknem félbe, majd a másik végéről indulva ismételjük meg a metszést, csak közben fordítsuk el 90 fokkal az uborkát. Szorosan állítsuk bele az üvegbe őket, szórjuk közé a fokhagyma gerezdeket. Amikor az üveg megtelt, nyomjuk bele a kaporcsokrot, tegyük a cucc tetejére a kenyeret (én nem szoktam becsomagolni tüllbe, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy gyerekkoromban nem volt balettszoknyám, nem maradt a szekrény alján tüll), és az időközben felforralt, jó alaposan megsózott, meg kissé kihűtött vizet öntsük rá az uborkára.

Nem írom, hogy mennyi sót tegyünk a vízbe, mert ez ízlés kérdése, de azt tudnunk kell, hogy a sótlan kovászos uborka rémes.

Savanyúságunk attól függően, milyen meleg az időjárás, 3-5 nap alatt készül el. Én éjszakára be szoktam hozni a konyhába, hogy ne hüljön le éjszaka túlságosan. 3 nap után érdemes megkóstolni, és ha finom, roppanós az uborka, akkor távolítsuk el a kenyeret, kaprot, szedjük a savanyúságot egy jól záródó edénybe, sűrű szitán szűrjük rá a levét, és irány a fridzsider!

Karamelles, likőrös szederlekvár

Nagyon szeretem a szedret, minden évben elteszek a - roppant kicsi - mélyhűtőmbe legalább egy kilót, szemenként lefagyasztva, hogy télen legyen a reggeli zabkásához néhány szem, ami a legszimplább reggelit is az egekbe képes emelni. Idén sem volt ez másként, de ezen a nyáron valahogy a gyümölcsök árai a földön járnak - szemben más nyarakkal. Azon még így is meglepődtem, hogy szerdán a Bosnyákon 498 forintért adtak egy kiló szedret, noha az átlagár 800 forint körül szokott mozogni. A mélyhűtőt már megtöltöttem a lehetőségekhez képest vele, de lássuk be, hogy ezt a pompás alkalmat nem hagyhattam ki semmiképp! Úgyhogy lekvárt főztem a szederből, nem is akármilyet!

Hozzávalók:

1 kg szeder

1 csomag Dr. Otker Dzsemfix (most 1:1-est kaptam)

70 dkg cukor

10 dkg barnacukor

70 ml Cointreau

Elkészítés:

A barnacukrot egy pici víz hozzáadásával sötétre karamellizáltam, majd amikor elkészült, hozzáöntöttem a likőrt, forraltam rajta egy gyorsat és lezártam alatta a gázt. A szedret lábasba tettem, rászórtam a cukrot és a dzsemfixet, összekevertem, nagy lángon felfőztem, 3 percig rotyogtattam. Ekkor hozzáadtam a likőrös karamellt, alaposan elkevertem a lekvárban, és kis üvegekbe töltöttem. A Cointreau íze remekül harmonizál a szederével, a barnacukor pedig elmélyíti ezt a harmóniát.