Spárgás tagliatelle

A Good Food online kiadásában láttam meg ezt a tésztát, csak bajban voltam, mert a recept zöldbabot ír, azt az igazi zöldhüvelyűt, amit sajnos ki nem állhatok, de ha ez másként is lenne, a piacon még akkor sem kapni. Így aztán azzal gazdálkodtam, ami éppen itthon volt. Ezt IS kedvelem a Good Food receptjeiben, hogy amikor olvasom őket, szárnyra kap a fantáziám, és nem akarok mindenáron a leírt hozzávalókhoz ragaszkodni.

Hozzávalók:

40 dkg száraztészta

20 dkg spárgarügy

15 dkg zöldborsó

20 dkg újburgonya

1,5 dl pesto

parmezán forgácsok

só

bors

Elkészítés:

A krumplit meghámoztam, és mivel aprókat használtam, egyben hagytam őket. Annyi vízben, hogy a tésztának elég legyen, odatettem főni, úgy 5 percet kapott. Ekkor beledobtam a vízbe a tagliatellét, 6 percig főztem, ekkor került a fazékba a borsó és a spárga is. Újabb négy perc főzés következett, majd leszűrtem a vizet úgy, hogy kb. egy decit félretettem belőle. Egy mély tálba öntöttem a pestot, abba tettem a lecsurgatott tésztát és zöldségeket, összeforgattam őket, kicsit még sóztam, borsoztam, ráreszeltem a sajtot, és már lehetett is enni.

Töki pompos

Mindenki ismeri a töki pompost szerintem, aki járt már hazai vásárban, búcsúban. Világszerte sok hasonló étel létezik, mint a mi pomposunk (mely egészen pontosan szakított tésztát jelent), mégis számomra ez a legjobb a sok hasonló finomság közül. Mert egyedülálló ízvilágot teremt a jó minőségű (sajnos nem light) tejföl, a füstölt szalonna és a hagyma a tetején.

Én most Limara receptjét választottam, és nem bántam meg. Valószínűleg a főtt krumplitól olyan kellemesen puha tésztája lett a kenyérlángosnak, hogy nem győztem dicsérni.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 kisebb krumpli megfőzve, összetörve

2,5 dl víz (használhatjuk a krumpli kihűtött főzővizét is, ha nem főzzük túl a krumplit, és nem párolog el a lé java része...)

3 evőkanál olaj

1 teáskanál cukor

2 teáskanál só

2,5 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A krumplit megfőztem, forrón összetörtem, félretettem. A lisztbe belemorzsoltam az élesztőt, beleöntöttem az olajat, vizet, ment bele a cukor és a só, valamint az összetört krumpli. Konyhai segédem "összegyurmázta" a tésztát, kellett hozzá még egy kevés víz, majd amikor kidolgozta, félretettük kelni. Közben 3 dl tejfölbe belenyomtam két gerezd fokhagymát, félfőre vágtam két lila- és egy vöröshagymát, felkockáztam 2 marék nagyon szép, húsos bacont. Amikor a tészta megkelt, sütőpapírral kibélelt tepsibe lapogattam (a tűzhelyhez gyárilag járó tepsit használtam), megkentem vastagon a fokhagymás, sós tejföllel, rászórtam a hagymát és a szalonnát, majd 190 fokon 30 perc alatt készre sütöttem.

Nehézségi fok:

Tagliatelle Alfredo

Szerintem mindenkinek az agyára megyek, amikor minden adandó alkalommal elmondom: minden rendes háztartásban lennie kell friss petrezselyemnek. Valószínűleg ezzel a kijelentésemmel nem leszek népszerű azoknál a háziasszonyoknál, akiknél nincs mindig petrezselyem, ezzel kapcsolatban azonban szeretném elmondani: mindenkinek vannak becsípődései, nekem a petrezselyem az. Nem főzök zöldborsó- vagy karalábé főzeléket sosem, ha nincs itthon friss petrezselyem. Nem teszek a krumplira szárítottat, nem szórok a levesbe sem olyat. Sőt, a fagyasztottat sem állhatom... Nyáron ötösével veszem, ilyenkor, télen pedig biztosan megkeresem azt az árust a piacon, akinek öt szálnál több kerül egy csokor petrezselymébe. Nem sajnálom rá ilyenkor sem a pénzt, és sokáig frissen tartom a fűszert a hűtő ajtajába állított pohár hideg vízben. Nem tehetek róla, nyilván egy előző életbeli trauma kivetülése ez nálam:)

Épp ezért mosolyogtam magabiztosan, amikor a férjem ma azt mondta: valami tejszínes tésztát főzzek. Mi sem egyszerűbb ennél, ha van otthon parmezán sajt és petrezselyem?

Hozzávalók:

25 dkg tagliatelle

1,5 dl tejszín

5 dkg vaj

3 csokor petrezselyem

6-8 dkg reszelt parmezán

egy marék (mélyhűtött) zöldborsó

só

bors

Elkészítés:

A tagliatellét kifőzzük, és amíg ez történik, elkészítjük a tésztaszószt. A vajat megolvasztjuk, rádobjuk a reszelt sajtot, megvárjuk, amíg elolvad. Ekkor felöntjük a mártást a tejszínnel, beledobjuk a borsót, óvatosan sózzuk, bátrabban borsozzuk, és néhány percig rotyogtatjuk a szószt, hogy a borsó megfőjön benne. Az utolsó egy percben hozzáadjuk a petrezselymet, teszünk a serpenyőbe egy-két evőkanállal a tészta főzővizéből is. Leszűrjük a tagliatellét, ráöntjük a mártást, összeforgatjuk és tálalunk.

Nehézségi fok:

Zöldséges lasagne

Alapjáraton nem vagyok egy lassú nő, de ennek az ételnek az elkészítésével nagyjából hét hónapot vártam. A Rosinante fogadóban ettem zöldséges lasagnét januárban, egy kis ideig eltartott az is, míg összeszedtem a bátorságomat, hogy elkunyeráljam a receptet, aztán már "csak" azt kellett megvárnom, hogy minden zöldség, amit elképzelek bele, rendelkezésre álljon. Amit Szigetmonostoron ettem, az maga volt a tökély, az enyémen még van egy-két apró javítani való, elsősorban a fűszerezés terén, de ez az első próbálkozás is finom volt.

Hozzávalók:

2 kis cukkini

1 kisebb szál póréhagyma

1 padlizsán

2 sárgarépa

1 kis fej brokkoli

15 dkg gomba

őrölt rozmaring

egy marék friss bazsalikom

só

bors

lasagne tészta

5 dkg vaj

5 dkg liszt

5 dl tej

5 dl paradicsomszósz

15 dkg reszelt parmezán

0,5 dl olívaolaj

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítottam (most a padlizsánnak is lehámoztam a héját), karikára, félkarikára vagdostam, és az olívaolajon 7-8 percig pároltam. Sóztam, borsoztam, megszórtam a rozmaringgal, rátépkedtem a bazsalikomot.

A vajból, tejből, lisztből és a parmezán harmadából sajtos besamel mártást készítettem. (Megolvasztottam a vajat, meghintettem a liszttel, és csak éppen addig kavargattam, míg a liszt felszívta a vajat. Felöntöttem a tejjel, és folyamatos kevergetés közepette besűrítettem a mártást. Végül ízesítettem a reszelt sajttal, sóval és borssal.)

Egy hőálló tálat derekasan megkentem paradicsomszósszal, ráfektettem egy réteg tésztát, megkentem besamellel, elterítettem rajta a zöldség harmadát. Arra is kanalaztam egy kis paradicsomszószt, megszórtam reszelt parmezánnal, újra tészta következett, majd paradicsomszósz, zöldség, sajt, besamel, és így tovább. A tetejére mindenképpen besamel mártás kerüljön. 180 fokos sütőben 25 percet töltött az étel.

Nehézségi fok:

Mac 'n' cheese

A nagy amerikai klasszikus. Mindenhol lehet kapni étteremben, a szupermarketekben ezerféle dobozos változata létezik, amit nagyjából öt perc alatt lehet elkészíteni, három perc alatt eltüntetni. Az amerikai gyerekek nagy része ezen nő fel - aztán meg is nézheti magát, ha felnőtt... -, és mi tagadás, a macaroni and cheese nem rossz. Szerintem ugyan semmi különös, de mondjuk szénhidrát függőségben jó szolgálatot tesz, mint lélekmelegítő comfort food. Nem különösebben hajtottam rá, hogy mac'n'cheese-t egyek Amerikában - ezer számomra fontosabb étel lett volna, amit szívesen kóstoltam volna meg -, de Atlantic Cityben egy este nem volt kedvem se hamburgert vacsorázni, se bizonytalan kimenetelű új kalandba bocsátkozni, ezért sajtos tésztát rendeltem. De aki azt gondolja, hogy ez a sajtos tészta az a sajtos tészta, amit mi eszünk reszelt sajttal és tejföllel, téved.

Hozzávalók:

30 dkg rövid makaróni, helyi szokás szerint szarvacska féle

5-6 dkg vaj

5 dkg liszt

5 dl tej

20-25 dkg sajt, szerintem cheddart érdemel

só, bors

1 púpos teáskanál mustár

Elkészítés:

Amíg a tészta fő, készítsük el a sajtmártást. Ehhez olvasszuk meg a vajat, keverjük el benne a lisztet, de ne süssük, csak amíg habzani kezd, melegítsük. Ekkor öntsük rá a tejet - klasszikusok szerint forrón, de én mindig hidegen öntöm rá, sosem lesz csomós, de ki-ki cselekedjen kedve szerint. Amikor a szósz felforr, kevergessük néhány percig, majd ízesítsük a mártást a mustárral és a lereszelt sajt kétharmadával-felével. Öntsük rá a kifőtt tésztára, keverjük alaposan el, majd az egészet küldjük be a 180 fokos sütőbe úgy 20 percre. Tálalás előtt szórjuk meg a tésztát a maradék reszelt sajttal. Grillezett, kicsit csípős-pikánsra ízesített paradicsomot kínálhatunk hozzá.

Egy kis Atlantic City és Atlanti-óceán még:

Fülöp-szigeteki tésztasaláta

Minden kommentelőnek nagyon köszönöm, aki vette a fáradságot, hogy az előző poszthoz írjon néhány kedves szót, igazán nagyon jól esik! Biztatnám az eddig hallgatókat, ők is ragadjanak klaviatúrát, hátha övék lesz a chili paprikás fényfogó.

Ugye nem kell különösebben ecsetelnem, milyen nagy élmény egy gasztronómia iránt érdeklődőnek Amerikába látogatni? Akkor is, ha a vendéglátói magyarok, és viszonylag sok magyaros ételt főznek. Így is találkozom érdekes ízekkel, de kóstoltunk már mexikói ételt, echte amerikait, várólistás még az indiai konyha, és ki tudja még, mi jön szembe a hátra lévő 9 napban?

Bea barátnőm ma az itt következő fülöp-szigeteki tésztasalátával örvendeztetett meg:

Hozzávalók:

főtt csirkehús, a csontokról leszedve, darabokra tépve

25 dkg rövid makaróni

1 sárgarépa lereszelve

fél fej hagyma apróra vágva

1 doboz ananász konzerv, vagy egy kisebb friss ananász

majonéz

só

bors

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük, lehűtjük. A húst lecsipegetjük a csontokról, összekeverjük az almareszelőn lereszelt répával, a hagymával, ananásszal, tésztával, majd adunk hozzá néhány kanál majonézt, ízesítjük sóval, borssal. Legalább egy napot hagyjuk a hűtőben érni. Én még frissen kóstoltam, mennyei!

Azannya, de hisz ez egy lazannya!

Elnézést kérek a címért, a hétvégén sok időt töltöttem a férjem társaságában, és ilyenkor hajlamos engem is maga alá gyűrni az idétlen szóviccek hulláma:) Ráadásul utálom, ha a lasagne-t (ejtsd: lazannye) lazannyának mondják, viszont nem én voltam, aki a lasagne-t a családban azannyának nevezte el... Eh, bonyolult, hagyjuk!:)

Mindig nagy tartalékokat szoktam képezni száraztésztából, mert valahogy azt képzelem, ha tészta van otthon, nagy baj már nem lehet. Azonban feltűnően felszaporodtak a bontott lasagne-s dobozok a spájzban, amit nem is értek, hiszen olyan gyakran nem készítek ilyesmit, hogy ennyi maradék tésztalap legyen... Ez is a konyhai rejtélyek egyike. Így aztán a férjem többszöri jelentőségteljes "és rengeteg lasagne-nk is van" mondatának másodlagos, ám valójában nagyon is elsődleges jelentését végre megértve kitaláltam, hogy most inkább ne paradicsomos-darálthúsos legyen, hanem valami tavaszias. Spárga szóba sem jöhetett a fiam miatt (lásd még: kulináris analfabéta címszó alatt:), viszont a spenótot szereti, úgyhogy erre esett a választás.

Hozzávalók:

lasagne tészta

0,5 kg friss spenót

25 dkg tehéntúró

2 gerezd fokhagyma

só, bors

10 dkg vaj

6 dkg liszt

6 dl tej

10 dkg parmezán

1 dl tejföl

Elkészítés:

A spenótot megmostam, leszáraztam, a nedves leveleket plusz víz hozzáadása nélkül puhára pároltam, majd kihűtöttem, kinyomkodtam belőle a felesleges nedvességet. Hozzáadtam a túrót, sót, borsot, két gerezd fokhagymát, és a botmixeremmel (örvendező poszt később!:) spenótkrémet gyártottam a hozzávalókból. Megfőztem a besamel mártást, amibe beleolvasztottam a parmezán felét.

Egy tűzálló tál alját kissé kiolajoztam, belerakosgattam az első réteg száraz lasagne lapot, megkentem túrós-spenótos krémmel, leöntöttem a sajtos besamellel, majd újra tészta, újra spenót, újra besamel, végül az utolsó réteg tészta. Ezt megkentem a tejföl és a maradék parmezán keverékével, majd 180 fokos sütőben 30 percig sütöttem.

Nehézségi fok:

Paradicsomos, zöldséges gnocchi

Semmiképp nem volt hiábavaló szombati látogatásunk a Konyhakiállításon. Ha nem nézném a remek sütikiszúrókat, a finom falatokat és az új szerelmet, a Kaldeneker Györgytől ellesett recept akkor is pozitív irányba billentené a mérleget.

Hozzávalók:

50 dkg gnocchi (lehet készen vásárolt is, én most a Lidlben ilyen hosszúkás formájút kaptam)

1 cukkini

1 nagy fej lilahagyma

2-3 szál újhagyma

15 dkg gomba (portabellot használtam)

1 piros kaliforniai paprika

0,5 liter paradicsomszósz

(Kaldeneker Bertolit használt, de nekem tele a kamrám a saját készítésű sugommal, úgyhogy kivételezett helyzetben vagyok)

10 dkg reszelt parmezán

olívaolaj

ízlés szerint fűszerek

Elkészítés:

Elkészítése roppant egyszerű és gyors, mégis lehengerlően finom étel a végeredmény. A tésztát két evőkanálnyi olívaolajon átmelegítem, majd az összevágott zöldségeket beleszórom a serpenyőbe, együtt pirítom egy-két percig az egészet. Ekkor nyakon öntöm a paradicsomszósszal, vigyázat, a cél nem az, hogy tocsogjon a tészta a szószban, hanem hogy egy olyan bevonatot képezzen rajta, amitől nem száraz, és amiben megfő a tészta. Fűszerezem BAZSOROZ-zal (helyes megfejtőknek hangszóró jár:), majd amikor a zöldségek még roppanósak, de nem nyersek, a tészta pedig megfőtt, lezárom a gázt. A tányérokon alaposan megszórjuk sajttal az ételt.

Krumplistészta

Épp ma egy éve íródott az alábbi poszt... rohan az idő... Közben készült egy sokkal szebb fotó a tésztáról, ez adja az aktualitást.

2009.02.03.

A fiam tegnap elutazott Kolozsvárra, hogy az általa rendezett darabbal vendégszerepeljen:) Ennek persze rettentően örülünk és büszkék vagyunk, ugyanakkor ezen a héten olyan ételek is kerülnek az asztalunkra, amiket ő nem szeret, ezért ritkán főzök ilyet. Tegnap krumplistésztával vártam az uramat - és nyeldekeltem hatalmasakat, a krumplistészta nekem tiltólistás pillanatnyilag -, aminek - abból ítélve, hogy egy perc alatt tüntette el a kétszemélyes adagot - igencsak örült.

Hozzávalók 4 személyre:

50-60 dkg krumpli

1 fej vöröshagyma

50 dkg kockatészta

só

bors

olaj

pirospaprika

Elkészítése:

A krumplit megpucoltam, apró kockákra vágva forrásban lévő sós vízbe tettem, és néhány perc alatt puhára főztem. Közben az olajon a szintén apró kockákra vágott vöröshagymát megfonnyasztottam, ügyelve, hogy tényleg puha legyen a végén. Megszórtam pirospaprikával, és a leszűrt krumplit beleöntöttem. Villával darabosra dolgoztam, és a megfőtt, leszűrt kockatésztát beleforgattam. Sóztam, borsoztam, tálaltam, szomorkodtam:)

Nehézségi fok:

Tésztasaláta pestoval és tonhallal

No meg kukoricával és olajbogyóval.

Hirtelen jött ötlettől vezérelve - valamint az esti munka folyományaként - készült reggel ez a tésztasaláta, amiből ma az ebéd lesz. Elkészítése rém egyszerű, variálhatóságának pedig csak a hűtő és a kreativitás szab határt.

Hozzávalók:

10 dkg tészta, ajánlanám az orsó- vagy szarvacskatésztát

2 evőkanál pesto

2 keménytojás

1 doboz kukoricakonzerv lecsöpögtetve

1 doboz tonhalkonzerv lecsöpögtetve

fekete olajbogyó ízlés szerint

só

bors

Elkészítése:

A tésztát főzzük ki, hűtsük le, és adjuk hozzá az összes hozzávalót. Lazán keverjük át. Van ennél egyszerűbb recept? Nincs.

Tészta, ahogy mi szeretjük

Ha valami gyorsat és biztosan  közkedveltet akarok főzni, én mindig a tésztához folyamodom. Nem volt ez másként tegnap sem. Segédeim beszerezték a nélkülözhetetlen sonkát és sajtot, útközben hazafelé még beugrott egy csinos fej brokkoli a képbe, a többi örömfőzés volt.

Hozzávalók:

50 dkg tészta (spagetti, farfalle,  tagliatelle, fussili)

10 dkg serrano sonka (vagy pármai)

20 dkg parmezán

1 doboz kukoricakonzerv

125 gr Philadelphia krémsajt

3 dl tejszín

1 csokor petrezselyem

1 fej brokkoli

só

bors

őrölt rozmaring, oregano és bazsalikom

Elkészítés:

A tésztát al dente, egy másik edényben a brokkolit roppanósra főzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk kissé a csíkokra vágott sonkát, hozzáadjuk a fűszereket, a kukoricát, amikor átforrósodott, belekanalazzuk a krémsajtot, olvadásig kevergetjük, majd felöntjük annyi tejszínnel, hogy kellemes állagú szószt kapjunk. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A reszelt parmezánból tehetünk a szószba egy keveset, a többit majd a tészta tetejére szórjuk tálaláskor. A brokkolirózsákat utoljára tegyük a mártásba, nehogy összetörjenek. Ekkor kerül sor az összevagdalt petrezselyemre is, ami nemcsak színt, de kellemes ízt is ad a tésztának. A forró mártást összeforgatjuk a kifőtt tésztával, és már lehet is tálalni, az egész nem több 15 percnél.

Nehézségi fok:

Szlovák est - pirohy, azaz juhtúrós barátfüle

Lejjebb olvashatjátok Szú második receptjét, a pirohyét.

A derelye szót azért nem szeretem használni rá, mert a derelye definíció szerint édes, ez pedig a legkevésbé sem az. Ez a szlovákok raviolija, egy nagyon pikáns, juhtúrós-krumplis töltelékkel. Más szláv népek pirognak hívják, gyakran hússal töltik, és olajban vagy sütőben sütik. Hozzávalóit tekintve ez is egyszerű étek, de nem diétázóknak való.

Az elkészítésére sem vállalkozik az ember bármikor, de számomra ez a tökéletes tésztaféle. Sok-sok évvel ezelőtt csináltam ilyet a barátoknak, ahol Kriszta is evett belőle. Nemrég ismét találkoztunk, és ő vágyakozva mondta: „Jaj, add már meg a receptjét annak a valaminek, amit akkor főztél nekünk! Azóta kívánom!” Krisztának és mindenki másnak is ajánlom.

A mennyiségből szerintem 3 ember lakik jól, leves után tán egy négytagú család is, de én mindenképpen dupla adagot ajánlanék – már csak azért is, mert ha a pirohy frissen isteni, akkor másnap megpirítva maga a mennyország!

Hozzávalók (3-4 személyre)

Tészta:

25 dkg rétesliszt

½ kávéskanál só

1 tojás

150 ml langyos víz

1 evőkanál olvasztott vaj

Töltelék:

25 dkg főtt krumpli

½ tömlős natúr tejszínes sajtkrém (Medve)

10 dkg bryndza

1 evőkanál vaj

rengeteg apróra vágott snidling

só, bors

15 dkg füstölt húsos szalonna

 A krumplit megpucoljuk, és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, a vajjal pürésítjük, majd hagyjuk kihűlni. Belemorzsoljuk a juhtúrót, hozzáadjuk a sajtkrémet, az apróra vágott snidlinget, sózzuk, bőségesen borsozzuk, és alaposan összekeverjük. A tésztához a hozzávalókat egy tálba tesszük és összegyúrjuk. Nekem általában a víz felét sem sikerül hozzátennem, de lehet, hogy valamit rosszul csinálok. Mindenesetre ne legyen kemény a tészta, törekedjünk a könnyen gyúrható állagra. Ezután 2 mm vastagra nyújtjuk (a liszttel óvatosan, mert ha a teteje nagyon lisztes lesz, nem fog ragadni), és 7-8 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle. A körök közepébe egy púpos kávéskanál tölteléket teszünk, majd félbehajtjuk a tésztát, és a széleit ujjal összenyomkodjuk. Ha nem ragadna, vízzel segítsünk rá. A végén villával mintázhatjuk a széleket. A kész füleket lisztezett tálcára helyezzük – de még véletlenül se érjenek egymáshoz, mert annak végzetes szakadás lesz a vége.

A tapasztás és a kilyukadás elkerülése kulcsfontosságú, ha ugyanis főzésnél szétnyílik, a töltelék nyomtalanul eltűnik belőle, és a nagy macera végeredményeképpen egy nagy lábas főttésztát kapunk. Ezért kell ügyelni a töltelék adagolásával is, mert bár a szem úgy kívánná, hogy bőségesen osszuk, ha túlzásba visszük, azzal elősegíthetjük a kifolyását.

Mivel a tésztát sem sikerül mindig ugyanolyan vékonyra nyújtani, és a tölteléket sem lehet grammra adagolni, előfordulhat, hogy a tésztából vagy a töltelékből marad a végén. (Mikor anyukámmal csináltuk, a rém finom töltelékből sosem maradt a végén – szerintem az a csoda, hogy a pirohykba meghagytunk valamennyit a húgommal.) A szalonnát apróra vágjuk és ropogósra pirítjuk. Egy nagy fazékban sós vizet melegítünk. A lobogó vízbe 8-10 derelyét teszünk egyszerre, melyeket addig főzünk, míg fel nem úsznak a felszínre. A kész pirohykat a szalonna zsírjával keverjük, hogy ne ragadjanak egymáshoz a kész darabok.

Tálaláskor megszórjuk a pirított szalonnával, és bőségesen meglocsoljuk tejföllel.

Szlovák party - Juhtúrós és káposztás sztrapacska

Fogadjátok szeretettel az alábbi posztot Szú néni tollából.

Abban a megtiszteltetésben lehetett nemrég részem, hogy egy szívemnek rettentő mód kedves gasztrobloggernek főzhettem – Fakanálnak. Mikor utána felajánlotta, hogy vendégposztolhatom a menüt, tudtam, hogy ez az első és lehet legutolsó esélyem bekerülni a halhatatlanok közé. Mondhattam volna nemet?!

Olvassátok hát kedvenc szlovák receptjeim – ahogy a család odatartozó felétől: anyukámtól, nagymamámtól és a nagynénémtől tanultam.

Juhtúrós  és káposztás sztrapacska

Lehet, hogy én nem jártam eddig a megfelelő helyeken, de magyarországi étteremben még sosem ettem sztrapacskát. No ez nem azt jelenti, hogy nem rendeltem volna, de mindig nokedlit kaptam fullasztó juhtúróval megszórva, és mindenhol sajnálták a vizezett tejfölt. Így aztán mikor megkívánom, inkább magam készítem. 

Az első erőpróba a megfelelő  juhtúró beszerzése. Sajnos azt kell mondjam, hogy a magyar juhtúró  nem jó – de semmiképpen sem érhet nyomába a bryndzának. Ezért érdemes körbenézni a Tescoban, Auchanban, mert ezekben gyakran kapni szlovák juhtúrót is.

A második előkészület a finom savanyúkáposzta becserkészése. Mert a káposztás sztrapacska nem a káposztás kocka északi verziója, de nem ám! Savanyúkáposzta kell, olyan igazi, nemédes-elégsós-elégsavanyú. A Lehel téren ott hátul Katikánál kapni a tökéleteset – én mindig tőle veszem. A többi hozzávaló nem okozhat gondot, és anyagilag sem megterhelő – a sztrapacska ugyanis a földművelő parasztok étke volt (hasonlóan a pirohyhoz), ebből kifolyólag nem is egy fitnessfogás.

Hozzávalók (4 személyre)

1 kg krumpli

1 tojás

½ kávéskanál só

kb. 30 dkg finomliszt 

Juhtúróshoz:

15-20 dkg bryndza

1 tömlős natúr tejszínes sajtkrém (Medve)

1 pohár tejföl

só 

Káposztáshoz:

30 dkg savanyúkáposzta

só, bors 

15 dkg füstölt húsos szalonna

pár szál újhagyma 
 

A füstölt szalonnát vágjuk apróra, és pirítsuk ropogósra.

Közben a krumplit megpucoljuk, és turmixgéppel pépesítjük. Lehet a sajtreszelő megfelelő oldalával is próbálkozni, de egy kiló esetén is irgalmatlan izomláz lehet a vége. Régen én is úgy csináltam, de a nagymamám nemrég elárulta a titkot, márpedig ő éveken át minden szombaton ezt főzött a nagyapám kívánságára.

Ha a krumpli kész, felteszünk egy nagy lábas sós vizet főni.

A pépesített nyers krumplihoz hozzáadjuk a tojást, megsózzuk, és addig adagoljuk hozzá a lisztet, míg kelttészta állagú masszát nem kapunk.

A nokedlihez hasonlóan lobogó vízbe szaggatjuk és megfőzzük. Viszont mivel itt nyers krumpliról van szó, várjuk meg, míg a kis sztrapacsok felúsznak a felszínre, és ezután még 1-2 percig főzzük őket. A víz tetején fehér hab keletkezik – ez a krumplikeményítőtől van, ne ijedjünk meg tőle.

A kész galuskát a füstölt szalonna zsírjával keverjük össze azonnal, különben összeragad. A krumplitól kapja jellegzetes szürke színét is, ez se kedvtelenítsen el senkit. (Ennek hiányában buknak le az éttermi sztrapacskának álcázott nokedlik.)

Ha kifőtt az összes sztrapacs, a savanyúkáposzta levét nyomjuk ki, vágjuk apróra, és egy teflonedényben a szalonna felével és némi zsírral pirítsuk meg. Sózni nem kell nagyon, de bőségesen borsozzuk! Ne főzzük túl puhára; mikor szép aranybarna színe van, keverjük hozzá a kifőtt sztrapacska felét, majd amikor az egész átmelegedett, vegyük le a tűzről és tálaljuk.

A galuska másik felét teflonban kezdjük melegíteni. Morzsoljuk rá a bryndzát, nyomjuk rá a tömlős sajtkrémet, és adjuk hozzá a tejfölt. Folyamatos kevergetés közben forrósítsuk át az egészet, majd vegyük le a tűzről. A pirított szalonna maradékával és apróra vágott újhagymával tálaljuk.

Jó étvágyat! 

Folytatása következik...

Nyári tésztasaláta

Csak egy egész kicsit bonyolultabb ezt a tésztasalátát elkészíteni, mint az előző posztban szereplő rokfortkrémet. Kreativitásunknak semmi sem szab határt, nekem most a hűtő viszonylag szűkös tartalma adott kereteket, de a visszajelzések szerint azért megugrottam a feladatot. Ne sajnáljuk az időt a házi majonéz elkészítésére, megéri a munkát az a jelentős különbség, amit tapasztalni fogunk.

Hozzávalók:

2 tojássárgája

2 dl napraforgó olaj

só, bors

1 teáskanál citromlé

1 teáskanál dijoni mustár

25 dkg rövid makaróni

2 cső főtt kukorica

1 jonatán alma

2 kemény tojás

3 dl sűrű tejföl

1 csokor újhagyma

Elkészítés:

A 2 tojássárgájához hozzáadtam a sót, borsot, mustárt és citromlevet, majd eleinte cseppenként adagolva az olajat, a későbbiekben vékony sugárban a masszához öntve majonézt kevertem. (Az első adag a mosogatóban landolt, nem akarta az igazságot, van ilyen...) Hozzáadtam a tejfölt, és a mártást egy öblös salátástálba öntöttem. Időközben megfőtt a tészta, amit hideg vizes zuhannyal viszonylag hamar lehűtöttem. Feldaraboltam a többi hozzávalót, a hagymát, almát, tojásokat, a kukoricákról levágtam a szemeket, és a salátástálban mindezt alaposan összevegyítettem, vigyáztam azonban arra, hogy ne turmix legyen a dologból. Utánsóztam, kicsit még borsoztam, és néhány órát várakozott a hűtőben.

Lehet turbózni sajttal, sonkafélével, egyebekkel.

Nehézségi fok:

Tejszínes spagetti pármai sonkával, bébikukoricával

Lassan ideje lenne visszatérnem a fedélzetre, de még nemigen megy. Ez az utolsó hetem a hosszú nyári szabadságból - szavam nem lehet, három hónap szabadság mellett az ember ne picsogjon, mert a végén valaki szájon vágja:) -, sikerült úgy alakulnia a hétnek, hogy egy sürgős, nagy munkát is meg kell csinálnom, tanítvány is érkezik, zúzós lesz. 

Ezért használtuk ki a kvázi utolsó hétvégét a barátnőimmel, hogy Surányban hédereljünk egyet, és mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk - mindig zavart az eső hangja az alvásban, Surányban ez valahogy épp ellenkezőleg hat rám -, így napozás, Dunában úszás helyett főztünk és ettünk. Én az alant következő spagettit készítettem a lányoknak, mégpedig azért, mert Surányba menet elég volt megállni a Culinarisban, és egy körrel (és egy vagyonért:) be lehetett szerezni a hozzávalókat. A variációk száma ez esetben is, mint a spagettiknél általában végtelen.

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg olasz spagetti (most De Cecco)

10 dkg pármai sonka

egy kis tálca (15-20 cső) bébikukorica

2 ág friss rozmaring

1 csomag újhagyma

3 dkg fenyőmag

olívaolaj

3 dl zsíros tejszín (most Cserpes)

6-8 dkg reszelt parmezán

só

bors bőven

Elkészítés:

A spagettit előírásszerűen megfőztem, és amíg az készült, pont készen lettem a szósszal is.

Olívaolajon a nagyon apróra vágott (special thanks to Zsófi) újhagymát megfuttattam, utána küldtem a nagyobb karikára metélt bébikukoricát, a felvagdalt sonkát, rozmaringot,  majd felöntöttem a tejszínnel. Itt kell elmondjam, hogy a Cserpes tejszínnél szebbet még nem láttam itthon, bár az én ízlésemnek kicsit savanykás volt, de az ételben ez nem volt zavaró. Felforraltam a szószt, hagytam kicsit besűrűsödni, ízesítettem sóval, borssal, majd a reszelt parmezánt is felolvasztottam benne.  Egy kis serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot, az is belekerült, és már lehetett is tálalni.

Elégedetten cuppogtak az asztal körül ülők, egyesek azzal gyanúsítottak, hogy direkt el akarom tenni őket láb alól, szóval sikere volt a cuccnak:), én pedig az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy még mindig zuhog az a rohadt eső rögtön éhen halok, és vágyódó gondolatokat küldtem a maradék spagetti felé - fegyelmezett életmódváltó NEM megy ki éjjel zabálni... -, amiről reggel kiderült, hogy akkor már régen bizonyos gyomrok orvul elnyelték vágyaim tárgyát, úgyhogy jól tettem, hogy nem nyikorgattam meg több ajtót, és nem romboltam le a saját hősiességembe vetett illúzióimat:)