festés bejegyzései 
képeimPipacsok a bárszekrényben
Időről időre beszámolok ezen a blogon is a festésben, üvegezésben elért eredményeimről. Az üveges blogomon beszámoltam a pipacsos üvegek megszületésélnek körülményeiről, de azért ezt a blogot sokkal-sokkal többen olvassák, mint azt, ezért e helyt is szeretnék elbüszkélkedni azzal, hogy a pipacsok bekerültek a helyükre, és múlt szerdán végre én is megnézhettem, hogy mutatnak végleges helyükön. Mert szépek voltak azok a műhelyben is, de a helyszínen pedig egész egyszerűen lélegzetelállítóak. Ömlik rájuk a fény, hatalmas, tágas tere van a szemnek, hogy befogadja a festett üvegek látványát, a fehér falak és padlózat pedig még ki is emelik a pirosak, narancsok, kékek és zöldek fényét.
Büszke vagyok erre a munkámra, melyhez hasonlót már csináltam, legalábbis ami a méreteket illeti, de szerintem a végeredményen meglátszik az a négy év fejlődés, ami a két munka között eltelt időben történt.
A másik munkám, ami egy solymári családi ház télikertjét díszíti:
A pipacs projekt
Hála az égnek, nagyon jól állok a gigamegrendeléssel, 15 nappal a határidő előtt kb. 80 százalékos készültségben vagyok, és ez nagyon megnyugtató érzés. Lassan felsejlik a remény, hogy egyszer az életben még főzni is fogok valamit...:)
A boldogság kék (vagy narancssárga) madara
A Kék Madarat nem kell távoli országban keresni. A Kék Madár mindig velünk van,
ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is.
De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük egymás örömét.
Mert a Kék Madár maga a boldogság, és kalickája az emberi szív - írja Maurice Maeterlinck meséjében.
Tudom, ez sokakban talán nem talál visszhangra, mert azt mondják, ez túl szentimentális, túl nyálas, túl... túl... Mindegy. Én mostanában ezt a mondást mindennél erősebben tapasztalom meg, valószínűleg ezért születtek ezek a kék madarak.
Te tudod, milyen a te kék madarad? Ha tudod, én elkészítem neked üvegből, ha nem tudod, bízd rám, hogy elképzeljem...
Tavasz 2.
Nemcsak az üvegek virágoznak, de már a madarak is megjelentek!:)
Még meleg...
Bár az "egy hónap - egy lámpa" projekt bedőlni látszik, azért dolgozom ám. Ajtóbetétet még sosem készítettem, ez az első, és elégedett vagyok vele. Azért legközelebb fotózás előtt megtakarítom rendesen az üveget...:)
Egy kis velencei hangulat
Nagyon úgy néz ki, hogy ebből a blogból szeptemberig amolyan fotóblogféle lészen. De senki ne menjen sehová, a reklám után tényleg visszajövök!:)
Rántott cukkini helyett...
...készült ez a doboz tegnap. Délelőtt tettem szert erre a csodálatos üvegre, mely kézzel készült, gyűrött hatású, és egészen egyszerűen beleszerettem, úgyhogy nem volt megállás, még aznap magamévá is kellett tenni. Úgyhogy a család a rántott cukkini helyett hideget vacsorázott, desszertként pedig gyönyörködött:)
Elkészült...
...ez a munka is. Vicces, mert a megrendelő és én egy napon születtünk, úgyhogy én megajándékoztam magamat azzal, hogy letettem a feladat terhét, őt pedig azzal, hogy a születésnapján már gyönyörködhet az ajtóban, amibe ezek a betétek kerülnek:)
Csendháborítás
Akkora itt a csend mostanság, hogy talán azt hiszitek, elbujdokoltam. Pedig nem. Csak mostanában mindent betölt a saját műhely varázsa, a kirakat feltöltése - lehetőleg lámpákkal -, a képeim felapplikálása a falra. Egyszóval mostanában főzés helyett is a kuckómban vagyok, rámosolygok mindenkire, aki arra jár és megnézi a kirakatot. Akit esetleg érdekelne az élmény személyesen is, dobjon meg egy levéllel, és elmondom, hol talál meg. Azok pedig, akik régóta tartoznak nekem e-maillel, legyenek olyan jók, és ragadjanak végre klaviatúrát. Köszönöm!:)
Karácsonyi ajándék
Kedveseim, jön a karácsony, remélhetőleg sok embert szeretnénk/szeretnétek megajándékozni, ebben szeretnék - nem teljesen önzetlenül:) - segíteni ezzel a két fotóval. Részleteket a a honlapomon találtok.
Igazolás hétvégi nem-nagyon-főzésről
No persze amit a lányomnak megígértem, hogy tudniillik lesz húsos rakott tészta, azt maradéktalanul betartottam. Desszertnek ezt ajánlanám:
Tevékenykedem ám, ha nem is feltétlenül a konyhában, de azért... Novemberben kiállítás, úgyhogy elképzelhető, hogy mostanában több lesz az üvegkép a blogon, mint az ételfotó:) Tévedések elkerülése végett: nem várok dícsérő ódákat a kommentboxban, csak azért mutatom meg őket, hogy aki akar, esetleg jobban megismerhessen nemcsak az ételeimen, hanem a képeimen keresztül is.
