Madártej

Kicsit sem meglepő, hogy a VKF V. fordulója alkalmából készült pályaművek közül éppen ezt akartam hamar-hamar megcsinálni, tekintve, hogy a madártej az egyik legkedvesebb desszertem. Nagyanyám csinált régesrégen, de ha jól emlékszem, én csak egyszer álltam neki,  most azonban muszáj volt. Nem elég, hogy Rio és Kismacs meghozták a kedvemet, de tegnap a TV Paprikán belefutottam Sándor Erzsi műsorába, ahol szintén madártejet készítettek. És még mondja valaki, hogy égi jelek nincsenek!

Hozzávalók:

1 liter tej

1 csomag vaníliás cukor

3 tojás

1 evőkanál porcukor + 3 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál liszt

1 rúd vanília

 

Elkészítés:

A tejet odatettem főni, kis lángon, nehogy lekapjon. A tegnapi műsorban trükként megemlítették, hogy ha a lábasba először fél deci vizet teszek, azt forralom fel elsőként, úgy öntöm rá a tejet, akkor nem ég le. S lőn! Felhasítottam a vaníliarudat (special thanks to nemisbéka), belekapartam a tejbe a magokat és utánuk hajítottam a hüvelyt is, hadd adjon az is jó ízt a tejnek. Amíg az melegedett, a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény, az edényből kifordíthatatlan habbá vertem, az utolsó percben megkapta az egy kanál porcukrot. A tojások sárgáját fehéredésig kevertettem a 3 evőkanál porcukorral, a vaníliás cukorral és a fiammal, valamint a robotgéppel. Majd a fehérjehabból galuskákat szaggattam a szüttyöngő tejbe, fél percig az egyik oldalát, fél percig a másik oldalát főztem, majd lyukas kanállal kiszedtem őket egy tányérra. Ekkor adtam a tojássárgájához a mokkáskanál lisztet, hozzáöntöttem a forró tej felét,  majd ezt a keveréket visszaöntöttem a tejbe, sűrűsödésig kevertem. Végül kihalásztam a vaníliarudakat, leszűrtem a krémet, hogy ne feketélljenek benne a magocskák, majd vízfürdőn lehűtöttem. Most a hűtőben várják a kegyes véget:)

Az azért érdekelne, mitől esnek össze a galuskák, amikor kiszedem őket a tejből...

 

 

Bűn az élet:)

A lakásfelújítás körüli előteendők miatt se erőm, se energiám különösebben bonyolult kulináris utazásokat tenni (ez magyarul azt jelenti, hogy nem főzök, ha meg mégis, hát máshol jár az eszem, ezért a tokány leég, a töltött paprika meg elsózódik például...), viszont bürokratikus kalandozásaim közepette rátaláltam két gyöngyszemre. Kóstoljátok meg őket, érdemes!

Borsos tokány - VKF V.

Mint a többi pályázó, én is sokáig gondolkodtam, melyik fűszert válasszam. Végül is azért döntöttem a bors mellett, mert arra gondoltam, annyira ismert és használt, hogy kevesen fognak rá gondolni, mint pályaművük alapjára. Magam mindig is rajongója voltam a borsnak - mértékkel persze, mert bár vérnyomáscsökkentő és állítólag a szexuális vágyra is serkentőleg hat, mindazonáltal erősen izgatja a gyomrot és a beleket is. Sokáig őrölt borsot használtam, zacskóban vettem, kis üvegben tároltam, és lesajnáló félmosollyal a szám sarkában hallgattam-olvastam az ömlengéseket, hogy mennyivel finomabb, intenzívebb íze van a frissen tekert borsnak. De azért persze szöget ütött a dolog a fejembe, addig-addig, míg rászántam magam, hogy vásároljak egy borsdarálót. Viszont az árakon elborzadva sokáig halogattam a bizniszt, mígnem tavalyelőtt karácsonykor a két tündérvirág kolléganőm meg nem lepett egy gyönyörű, fából készült darabbal. Nos, azóta én is azok táborát erősítem, akik eskü alatt vallják: a frissen darált borsnál nincs jobb. Összefoglalót itt olvashattok róla.  És most következzen a recept, a borsos tokány.

 

Hozzávalók:

70 dkg marhafelsál

20 dkg füstölt szalonna

zsiradék ízlés szerint, én most mangalicazsírt használtam 

2 közepes fej vöröshagyma

só, pirospaprika

1 paradicsom

1 paprika

sok frissen őrölt bors

 

Elkészítés:

A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk és a pörcöt félretesszük. A szalonnazsírhoz hozzáadjuk a kanálnyi egyéb zsiradékot, puhára dinszteljük rajta a minél apróbbra vágott hagymát. Megsózzuk. Ekkor rádobjuk a kisujjnyi csíkokra vágott marhahúst, nagy lángon megpirítjuk, majd fedő alatt kevés vizet aláöntögetve puhára pároljuk. Az ízének nem fog ártani egy-egy szem friss paradicsom és paprika. Az utolsó adag folyadék, amit aláöntünk a húsnak, lehet nyugodtan fehérbor, persze nem édes, sajnos nekem nem volt nyitott palackom, ráadásul a száraz fehér bor nálunk elég ritka vendég. Nos, amikor a hús már teljesen puha, rövid, sötét szaft van alatta, akkor színezhetjük az ételt egy kevés pirospaprikával, majd megkoronázásként rátekerünk egy tekintélyesebb mennyiségű borsot. Főtt, tört krumplival, rizzsel tálaljuk, és ne hagyjuk el mellőle a savanyúságot, valamint a sört  se!

 

 

Aki keres, talál

Jóval később indultam haza a munkából, mint szoktam, ráadásul csak rövid ideig tartózkodom itthon (de azért posztolok, mert súlyosan blogfüggő vagyok, de erről majd máskor), a gyerekeknek elmondom, mit vacsorázhatnak, magamnak pedig összeütök egy salátát, mert a hely, ahová megyek, nem az olcsóságáról híres, és így hónap végefelé nem biztos, hogy vacsorázni akarok. Ez született a hűtő tartalmából:

 

Hozzávalók:

egy marék rukkola

1 nagyobb paradicsom

fetasajt

retekcsíra

olívaolaj

bors

 

Elkészítés: mindent szépen berakok a tányérba, meglocsolom olajjal, borsot őrlök rá és kész. Ropik tehetnek rá fokhagymás olajban pirított kenyérkockát, GI-étázóknak toll a fülébe!:)

 

 

Gasztroajánló

   

Tegnap elcsíptem a Spektrumon Jamie új műsorát. Minden szerdán vetítik, szerintem érdemes megnézni, én jól szórakoztam rajta, és találtam is benne olyan receptet, amit el fogok készíteni. Azt mondjuk kötve hiszem, hogy Jamie-nk enkezével fenntartana egy vidéki rezidenciát, ahol mindenféle zöldségeket termeszt, de ez nyilvánvalóan csak az én kis gonoszságom, semmi más. Mint ahogy az is az, hogy Jamie feje lassan nem fér bele a tévémbe, akkora. Még szerencse, hogy egyébként kedvelem őt:) És Gáspár András hangja minden eddigit felülmúlóan idegesítő, úgyhogy ezzel szeretném előző állításomat igazolni, miszerint tényleg kedvelem Jamie-t, hogy a szinkron ellenére is nézem.

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=5241815&i_where=1&i_where_tv=1

Rakott karfiol

Hozzávalók:

1 fej karfiol

1/2 kg csirke vagy pulyka darálthús

1 nagy fej hagyma

1 paprika

1 paradicsom

só, bors, pirospaprika

zsírszegény tejföl vagy joghurt

 

 

Elkészítés:

A karfiolt fém párolóedényben, sós gőzben megpárolom, majd a felét egy kiolajozott jénai edénybe terítem, villával rusztikusra töröm. Közben, amíg a karfiol párolódik, a nagy fej hagymát apróra vágom, olajon megdinsztelem, rádobom a húst, és a paprika, valamint a paradicsom, némi pirospaprika társaságában puhára főzöm. Hagyhatjuk kicsit bővebb szaftra, hogy a karfiolt is átjárja, ne legyen száraz. Amikor elkészül, ráterítem a karfiolra, egyenletesen elosztom rajta. Jöhet a karfiol másik fele, végül pedig a tejföl vagy joghurt. Mehet a sütőbe, 180 fokon szerintem 15-20 perc alatt szép pirosra sül. Elvetemültek megszórhatják zabkorpával a tetejét, mintha morzsás karfiol lenne, de ne ámítsuk magunkat, csak olyan lesz, mintha...

 

Puffancs

Nos tehát, itt egy poszt imádottamról, a puffancsról. Mint tudjuk, Cserkénél bukkantam rá, mindazonáltal álljon itt a receptje nálam is.

 

 

Hozzávalók:

45 dkg liszt

1 csomag szárított élesztő

1 tojás

5 dkg olvasztott vaj

1 dl tej

2 evőkanál joghurt

1,5 kávéskanál só

3 evőkanál kristálycukor

 

Elkészítés:

A vajat, a tejet, joghurtot és a tojást a kenyérsütő gép tartályába öntöm, majd hozzáadom a lisztet, cukrot, sót, élesztőt. A dagasztó programmal másfél óra alatt elkészíttetem a tésztát, kivéve a gépből szelíden átdolgozom, tíz cipócskára osztom, elgömbölygetem őket a tenyerem között, végül beleültetem őket a sütőpapírral bélelt tepsibe. Ekkor már melegítem a sütőt, így ha a tűzhely tetejére, a sütőből felszálló meleg levegő útjába teszem a tepsit, ott szépen megkelegetnek a cipók a konyharuha alatt. Amikor úgy ítélem meg, hogy már mehetnek a szoliba - kb. 20 perc -, kereszt alakban megvágom a tetejüket, cseppnyi vízzel elkevert tojásfehérjével bőven lekenem, majd 180 fokos sütőbe teszem és készre sütöm.

 

Post-születésnapi reggeli

Tegnap estefelé csatlakozott a lányom pasija is a köszöntők seregéhez, és egy hirtelen ötlettől vezérelve meghívtam ma reggelizni. Tegnap, a D-dayen ez amúgy is problémás volt, merthogy korán reggel elmentem otthonról. Nem is evett senki semmit... Nos, a megjelenés némi áldozatot kívánt a fiatalembertől, ugyanis az éjszakát Tinnyén, egy lovardában töltötte, gyaníthatóan némi haverok és sörök társaságában, úgyhogy nem volt biztos, hogy időben ide tud érni. Részletesen ecseteltem neki az általam frissen sütött sütemény zamatát, a saját készítésű lekvárjaim színét, és persze a fantasztikus társaság előnyeit, akik várni fogják. Életében ilyen pontos nem volt, 9.30-kor csengetett az ajtón, ahogy azt kértem tőle. Jutalmul ez a látvány fogadta:

 

A kép közepe táján látható bucikról egy külön poszt fog születni, addig is álljon itt, hogy mérhetetlenül hálás vagyok Cserkének, nála találtam a receptet. Gyerekkorom óta ez az édeskés tésztájú, pihekönnyű sütemény volt a kedvencem, de sehol nem találtam olyan leírást, ami azzal kecsegtetett volna, hogy sikerül reprodukálnom a puffancsot. Merthogy az én gyerekkoromban ez  volt a neve. Mától törzsvendég a konyhámban, nemcsak én, de az összes többiek is teljesen el voltak alélva a langyos, isteni süteménytől.

Gasztroajándék

Nem tudom, létezik-e ilyen kifejezés, hogy gasztroajándék, én ezen a szép, napsütéses reggelen úgy döntöttem, hogy létezik. Az idén csak egy ilyet kaptam - egyelőre -, de annak nagyon örülök, íme itt van:

A magyar vonalat a gombapaprikás és a lecsó képviseli, bár amikor elolvastam, hogy sürített paradicsom is "kell" a lecsóba, akkor szolídan megborzongtam. A címlapon lévő töltött paprika roppant csábító, hever is két szépséges példány a hűtőben... hm...

 

Születésnapi ebéd

Nos, a mai nap egy úgynevezett MÁSE (májusi sajnálatos események), amely rövidítésben a "sajnálatos" azt hivatott takargatni, hogy megint egy évvel idősebb lettem. Köszönöm, virágokat az öltözőmbe:) Ebből az alkalomból hagytam magam elvinni abba az étterembe, amiről már esett szó az ezüstlakodalom kapcsán, mégpedig a Mátyás Étterembe Rákospalotán. A teraszon már nem kaptunk helyet, de szerintem sokkal jobb helyünk volt a szellőjárta nagyteremben. A berendezésről most nem ejtek szót, csak annyit mondok, nekem rengeteg negatív észrevételem lenne ezzel kapcsolatban, de hát ízlésről márpedig nem vitatkozunk. A pincérek kedvesek, szolgálatkészek, az étel hamar érkezik, a kávéra se kell várni, úgyhogy a kiszolgálással minden nagyon rendben van. De ami a legeslegfontosabb, hogy az ételekkel van minden nagyon-nagyon rendben, ezért aztán megbocsátjuk, hogy nem lehet kártyával fizetni, hogy kis híján a tonik helyett kólát kapunk, és egyéb apróságok. Ha főzni tudnak, nagy baj nem lehet! Márpedig főzni igencsak tudnak, úgyhogy melegen ajánlom az éttermet mindenkinek.

Mangalicakaraj füstölt sajttal, mangalicasonkával, vargányával töltve mandulás bundában, póréhagymás burgonyapürével 

Roston sült csirkemell baconbe tekerve, juhtúrós, pirított magvas salátával, sajttal fedve, burgonyakrokettel

Rántott fogasfilé medvetalp burgonyával, tartármártással

A desszertet anyámnál szolgálták fel egy Eszterházy-torta képében. Az imént pedig egy pohár pezsgővel koccintottunk világrajöttöm percében:)

Személyi kultusz off:)

 

Lecsó

Agyaltam ma, mit is főzzek, de semmi épkézláb nem jutott eszembe. Időm behatárolt, úgyhogy ma semmi extra és ismeretlen nem jöhetett szóba. És persze nem találtam hirtelen egy olyan ételt se, amit a fiam is, a lányom is szeretne, viszont a munkából hazatérő férjem is értékelhető minőségben ehetné, tehát tűri a melegítést. Gondoltam, majd szerzek ihletet a Nagycsarnokban. Szereztem is ihleten kívül gyakorlatilag mindent, a sor élén egy jól fejlett epeömléssel. A Nagycsarnok időről időre nemzeti napokat szervez, én mindig repestem a boldogságtól, amikor láttam a molinókon hirdetve őket, merthogy milyen remek ötlet, és mennyire jót tesz a turizmusnak, és fantasztikus! Aha! Egészen máig tartott a lelkesedés. Ma portugál napok vannak. A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: három utazási iroda három csoffadt asztalnál még az asztaloknál is csoffadtabb prospektusokat próbál rásózni a csarnok magyar vásárlóira, akiknek mérhetetlenül tele a tökük a meleggel, a délutánnal, de leginkább azzal, hogy szabad közlekedésükben akadályozzák őket a középre kirakott (itt egy másik szó volt előzőleg) asztalok. Egy asztalon egy nő bizsut árult, pont olyat, mint a városban bárhol máshol. Egy másikon pedig árválkodott néhány borospalack, az érdeklődőket egy magyar asszony egy gépelt papírból próbálta eligazítani, láthatóan fogalma sem volt, melyik palack mit rejt. Egy hölgy kóstolót kért, erre ez volt a válasz: a rosét ajánlanám, de az nagyon meleg. Hát ecsém! Mi aztán tudunk turistát csalogatni, ammá biztos! Na de térjünk vissza posztom tárgyához, azaz a vacsorához. Ahogy szétnéztem a csarnokban, elkeseredetten láttam, hogy borsót képtelenség venni: a hüvelyek aszottak, sárgák, nyilvánvalóan élvezhetetlen szemeket rejtenek magukban. És azt is láttam, hogy a paradicsom hovatovább nemcsak megfizethető, de érettnek is tűnik. Rögtön adódott a lehetőség, a lecsó. Az Első Idei Lecsó. Azt kérdezte az eladó: nem drága még lecsót főzni? Hát nézzük! 1 kg paprika 398.-, 1/2 kg paradicsom 150.-, 2 fej vöröshagyma kb. 25.-, virsli kb. 350.-, a rizst, a pirospaprikát, a szalonnadarabkát számoljuk meg mondjuk 50.- forintban, az annyi mint 973.-, ami ugyebár fejenként 243.- forint. Szerintem ez nem sok. Viszont finom!:)

 

Hozzávalók:

1 kg paprika

1/2 kg paradicsom

2 fej vöröshagyma

egy darab szalonna

olaj

só, bors, pirospaprika

2 marék rizs

kolbász

 

Elkészítés:

A szalonnát felkockázom, kevés olajon kisütöm a zsírját, majd a pörcöt eltávolítom. Rádobom a zsiradékra az apróra vágott hagymát, megsózom, üvegesre párolom. Ekkor csatlakozhat a(z általam kockára) vágott paprika, és megint következik egy kis kevergetés, amíg a paprika kissé megszottyad. Utoljára adom hozzá a héjától megfosztott paradicsomot (a paradicsomokat forrásközeli hőmérsékletű vízbe mártom egy-két percre, utána hideggel leöblítem, utána alig várják, hogy maguktól levetkőzzenek szinte). Megszórom pirospaprikával, a magam részéről sokkal, beledobom a kolbászt és a két marék rizst. Ennyi megpróbáltatás után pedig kislángon hagyom fődögélni a lecsót, magam pedig hallgatom az elfojtott sóhajokat, miszerint micsoda elképesztően finom illatok vannak, illetve ellenkezőleg: a fiam századszorra is közli, hogy nem szereti a lecsót. Századszorra is azt válaszolom, hogy nem baj, kisfiam, mi szeretjük, és ennyiben maradunk:) Ha nem rizzsel, hanem tojással készítjük, simán belefér a GI-diétába is.

 

Ananászos-sajtos csirkemell sáfrányos-mazsolás rizzsel

Azt hiszem, a recepttel sikerült megvalósítanom Ecet és olaj rémálmát, ("Megvannak a divatos hozzávalók: pulykamell, bacon, gomba, sajt minden ételben van. És általában ezeket a hozzávalókat puff, fogják és szépen ömlesztve berakják a sütőbe.") és egy teljesen unalmas, intenció nélküli kaját főznöm. De néha ilyen is kell. Hogy miért? Azért, mert ma főzés közben a pultra tettem a kávésdobozt - egyszerűen elő kellett mögüle vennem a mazsolásdobozt -, mire életem párja megkérdezte: kávé is kell a vacsorába? Mondom neki: már hogy kéne?! Mire ő: Na hallod, amiket mostanában főzöl... sose lehet tudni:)

Hozzávalók:

csirkemell filé szükség szerinti mennyiségben

1 nagy doboz ananászkonzerv

10-15 dkg reszelt sajt (trappista+kevés füstölt)

sültcsirke fűszersó by Kotányi

rizs

egy marék mazsola

sáfrány vagy kurkuma 

 

Elkészítés:

A csirkemelleket lapjában elvágva vékony szeletekké varázsoltam, kicsit megklopfolgattam és beszórtam a fűszersóval. Kevés olajon megkapattam mindkét oldalát a húsoknak, majd sorban leraktam egy jénai tálba, amibe előzőleg egy kevés olajat és ananászlevet öntöttem. Az apróra vágott ananászt ráhalmoztam a húsokra, majd fólia alatt pároltam a kompániát egy darabig. Amikor úgy ítéltem meg, hogy a hús puha (cca 20 perc), levettem a fóliát, megszórtam a húsokat a sajttal és rágrilleztem. A párolt rizsbe belekevertem a sáfrányt és az ananászlében puhított mazsolát. Legközelebb krumplipürével tálalom, mert a párom szerint kicsit száraznak bizonyult a hús és a rizs együtt. Ha s amennyiben elhagyjuk a hús mellől a rizst, a GI-diétába is beilleszthető.

 

Chorizos polentafalatkák

Hozzávalók:

11 dkg kukoricaliszt

7 dl víz

10 dkg reszelt sajt (jót tesz neki a füstölt)

chorizo

néhány érett paradicsom, mondjuk 5 db

2 szál újhagyma

friss rozmaring vagy bazsalikomlevélkék

Elkészítés:

A vizet felforraljuk, vékony sugárban, állandó keverés mellett hozzáadjuk a kukoricalisztet. Csomómentesre keverjük (muhaha!), és addig főzzük-kavarjuk, míg sűrű masszaként el nem válik az edény falától. (Leginkább az alján szeret tartózkodni, és nem átall odakapni, ha nem figyelünk...) Amikor késznek nyilvánítjuk, belekeverjük a reszelt sajtot, lehet esetleg borsozni, és ollóval vagdoshatunk a masszába bazsalikomot. Nem kell sok, 2-3 levél elegendő. Ezekután kiolajozott tepsire simítjuk, lehetőleg egyenletes vastagságban, majd hűvös helyre tesszük szikkadni. Nekem épp befért a fridzsiderbe, ott is felejtettem tegnap óta egészen ma estig. Ma azonban elővettem a hűtőből, és nagyobbacska pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki a masszából, majd fóliával bélelt sütőlapon, grill funkcióval adtam mindkét felének a sütőben. Ez kimondottan hasznos tevékenységnek bizonyult, hiszen a konyhában ekkor még csak 30 fok volt, épp ideje volt ráerősíteni a fűtésre. Mindkét oldalnak kellett néhány perc szolárium, ekkor kikaptam a tepsit, hagytam a korongokat hűlni. Közben a paradicsomokat felnegyedeltem, kimagoztam, a paradicsomhúst apró kockákra vágtam. Olívaolajon a karikára vágott újhagymát pirongattam kicsinyég, társítottam hozzá a paradicsomot, sóztam, borsoztam, kapott némi őrölt rozmaringot, de csak azért, mert imádom. Rottyantottam rajta két szolídat, nem kell péppé főzni semmiképp. Utolsó műveletként a chorizot karikáztam fel vékonyan, nagyjából annyi karikát, ahány korongocska volt. Mindkét oldalukat forró serpenyőben megsütöttem. Ekkor következett az építkezés: a  polentakorongra  paradicsomszószt pottyantottam, passzítottam párjául pirított paprikáskolbászt, pihentetve platnira pakoltam. Itt van nektek a mára rendelt alliterált mondatom:) Remek kis előétel, próbáljátok ki!

 

Kördés

Pirike indította el a görgeteget, közvetlenül pedig Anától kaptam a kördést, hogy mik a terveim a nyárra. Renitens leszek, és roppant rövid, ámde érdektelen választ fogok írni. Különösebb gasztro-tervem nincs, ami élmény beficcenhet, az egy tunéziai nyaralás alatt kell, hogy rám találjon. Egyébként pedig lakásfelújítok, úgyhogy a konyha lesz az első, amit szétverek:) Amúgy pedig komment formájában várom a tanácsaitokat, mit tennétek, ha szívetek szerint járólappal burkolnátok a konyhátokat, ám azt életetek párja nem akarná, mert szerinte hideg, viszont ti pedig unjátok nagyon a linóleumot. Tapasztaltak, ne kíméljetek, nagy szükségem van a tanácsokra.

Moeske és nemiske válaszait olvasnám érdeklődéssel a kördésre:)

 

Éttermek

Az elmúlt néhány napban két éttermet is volt szerencsém tesztelni, én voltam a legjobban meglepődve, hogy mindkettő remek minősítést szerzett. A kétely tárgya pedig én magam voltam, mert mint tudjuk, nekem megfelelni nem könnyű. Legalábbis ezt állítják az engem ismerők, de hát ők is tévedhetnek néhanap.

Az első étterem a Vénhajó Étterem volt a Lánchíd pesti hídfőjénél. Engem igazából nem a belső berendezés hozott lázba, bár az se hagyott maga után kívánnivalót, de a kilátás, az valami pazar.

Miután egy találkozón vettem részt, a menü svédasztalos volt, a diétára való tekintettel nem térképeztem fel a teljes spektrumot, de a kapros majonézes kukoricasaláta lazaccal például kiváló volt, jó sajtokat is találtam a sajttálon, bár a füstölt Karavánt képtelenek voltak valami jobbra cserélni, és az egzotikumot a camambert képviselte... A meggyes rétes vaníliasodóval pedig kitünőnek látszott úgy messziről, a többiek tányérján. És egy kolléga roppant mód biztatott a sztrapacskával való közelebbi összeismerkedésre, de hát vagyok én egy erkölcsi nulla, hogy - a tequilán kívül mással is - megszegjem a diétámat? Nem vagyok! Úgyhogy a sztrapacska kóstolatlan maradt:) Indítványoztam az uramnak, hogy a hétvégén esedékes ünnepségsorozatot esetleg nyissuk meg a hajón, de miután ellátogatott az intézménybe, megkérdezte, nem találnék-e a parton egy másik hajót, ahonnan ugyanazt a Várat lehet látni, mint a Vénhajóról? Ezért aztán arra következtetek, hogy az árak borsosak...

A másik étterem a Két szerecsen a Nagymező utcában. A barátnőmmel ültünk be hozzájuk, és annak ellenére nem bántuk meg, hogy a Nagymező utcában most éppen pofon adása a szarnak felújítás folyik, ebből kifolyólag ebéd közben egy kevéssé dekoratív palánkot volt szerencsénk nézhetni, viszont időről időre egy tömörítőgép adott zenei aláfestést beszélgetésünkhöz. De mivel a kiszolgálás korrekt volt, az ételek pedig finomak, a kávé pedig igen jó, ezért az apró hiányosságok fölött szemet húnytunk. Még egy kellemes beszélgetés is került a tulajdonosnővel. Az édesburgonya levesük fantasztikus élmény, édes is, csípős is, ráadásul a levesbetét is roppant ötletes: mangetout-t darabolnak a lébe.

 

Barátném a leves után már csak zöldteás tiramisut evett, én pedig egy három alkotóelemből álló tapas tálat kértem humusszal, indiai fasírttal, mentás joghurttal, valamint tzatzikivel. Jelentem, jó úton haladok a humusz szeretetéhez vezető úton...

Bori, köszi a kedvezményt, nagyon kedves volt tőled:)