Fejtett bab leves

 

Jó étel. Legszívesebben nyáron főzöm, olyankor nemigen teszek bele füstölt húst és - dacolva a meleggel - tejföllel habarom be, kockáztatva a hamarabbi megromlást. Igy ősszel már a fokhagymás rántásos figura megy, és nem sértődünk meg, ha kerül bele egy kis oldalas, tarja, persze csak az íze kedvéért.

 

Hozzávalók:

1/2 kg fejtett bab (mostanában preferáljuk az apróbb szemű fajtákat)

a szokásos leveszöldség, zeller feltétlenül

1 fej vöröshagyma  egészben

1 duci gerezd fokhagyma

2-3 babérlevél

só, pirospaprika

 

Elkészítés:

Beleteszem a kuktába a babot, a zöldségeket, a füstölt húst, a babérlevelet, sót, és nekiállok főzni. A mai csodakukták korában - nekem is van egy csodajó Ufesa - nem kell ennek több 10 percnél. Ekkor kinyitom a kuktát, ellenőrzöm a zöldségek állapotát, berántom a levest a fokhagymás, pirospaprikás rántással, kiforralom. Külön szoktam kifőzni a csipetkét, mert nem szeretem, ha orvul megissza az összes levest előlünk. Csipetke: Egy ekkora adag leveshez kb. 8-10 deka lisztből készül, 1 tojással. Jó keményre kell gyúrni a tésztát, ha kell, még és még lisztet adagolva hozzá. Amikor már atomos, bele kell csipkedni a forrásban lévő folyadékba, lett légyen az akár maga a leves, akár külön víz. Néhány percnyi forralás után leszűrhető, felhasználható. Megkóstolni egyet mindig érdemes, nehogy lyukra fussunk, és a leves kanalazásakor derüljön ki, hogy a csipetke bizony kissé nyers maradt.

Zsemle

 

Ünnep van, kicsit meglassul ilyenkor az ember élete, itt az idő a gyönyörű őszi reggelen valami finommal előállni. Zsemlét sütök reggelire. Mióta megvan a kenyérsütő gépem, ez igazán nem probléma. Ime a recept:

 

Hozzávalók:

2,5 dl víz

1 tojás

2,5 dkg vaj olvasztva

45 dkg finomliszt

1 teáskanál só

1 evőkanál cukor

1 csomag szárított élesztő

 

A fenti anyagokat a felsorolás sorrendjében a gépbe teszem, dagasztó programon összedolgoztatom (ha nincs erre másfél órám, akkor persze kézzel is megcselekedhető a dolog, bár a gép másfél órájában a kelesztés is benne van), amikor megkelt, kisodrom. Kb. 12 zsemle lesz ebből az adagból. Megformázom őket, kicsit bevágom, levizezem a tetejüket, díszítem szezámmaggal, lenmaggal, esetleg dinsztelt hagymával. Kb. 180 fokos sütőben kap 15-20 percet. A legnehezebb feladat a folyamatban a család megakadályozása abban, hogy rávessék magukat a tűzforró süteményekre.

 

Vége a nyárnak

 

 

Tegnap leszüreteltem "kertem" minden bazsalikomját: jó nagy marékkal lett. Egy-két levélkét még hagytam a tövön mutatóban, hátha a héten megkívánom még a capreset - egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt! -, de szomorúan konstatáltam, hogy bizony, vége a nyárnak. A rozmaringot is bemenekítem a konyhába, ami egyet jelent azzal, hogy egy-két héten belül elpusztul. És megint kezdődik a szomorú időszak: hajsza a szupermarketekben bazsalikom és rozmaring után, ha az ember valami finomat szeretne enni. Pestora valónyit összevadászni még csak lehet, de kifizetni...:( Úgyhogy nincs más hátra, mint mától megint várni a nyarat szánkban a tegnap esti pestos spagetti emlékével...

Naan

 

Azt írtam ma valahol viccesen: "á, úgyse sütsz jobb naant, mint én", ennek kapcsán igény merült fel a naan receptére. Amikor először sütöttem ilyet csirke curry-hez, sokat keresgéltem a neten, találtam is nagyon sok - eltérő - receptet, aztán rájöttem: a legegyszerűbb a legjobb. Ezért aztán az én naanom így készül:

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 zacskó szárított élesztő (én Oetkert használok)

ízlés szerint só, úgy kávéskanálnyi talán

1 pohár natúr joghurt

langyos víz

 

Elkészítése:

Összegyúrjuk a hozzávalókat, a langyos vizet úgy adagoljuk, hogy mindig csak keveset adjunk a tésztához, nehogy túl lágy legyen a massza. Dolgozzuk ki emberesen, majd tegyük félre kelni. Ezután a kelt tésztáknál - többé-kevésbé - szokásos módon járjunk el: gyúrjuk át újra a tésztát, formáljuk a kellő vastagságúra és alakúra, majd hagyjuk még kis ideig kelni. Ezután száraz vasserpenyőben - persze, csak ha rendelkezünk ilyennel, ennek híján jó állapotú teflonban - a közepesnél kicsit erősebb lángon süssük aránybarnára a kenyereket. (Legközelebb megpróbálom sütőben, hátha kevésbé lesz büdös a lakásban utána.)

 

Színes-szagos videó a naan készítéséről (kicsit eltérő a recept, de elhanyagolható mértékben, mint a fenti.

 

 

 

Jól megfogtam:)

 

Múlt héten végre alkalmam nyílt Váncsa Pista remek szakácskönyvét dedikáltatni. Amíg Pista aláírt, én kérdezgettem, hol szerzi be az alapanyagokat, amik között sok - sajnos nálunk - egzotikusnak számító is van. Azt mondta erre, hogy ma már mindent be lehet szerezni, mindent! Bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknek nem szeretek ellentmondani, de megszólalt bennem a kisördög, gyorsan végigpörgettem fejben, milyen alapanyagok okoznak nekem gondot beszerzésileg, és előálltam a kérdéssel: - Na jó, akkor hol veszel például corizot? Mire ő felhúzta a szemöldökét, felnézett a plafonra, hogyaszongya: - Hát jó, most megfogtál.... corizot éppen sehol, azt nem lehet nálunk kapni:)

Jobban örültem volna, ha nem fogom meg, viszont tud egy tuti beszerző helyet.

Gyümölcstorta

 

 

Hozzávalók:

egy kész gyümölcstorta alap

főzhető pudingpor

gyümölcs

tortazselé

díszítéshez tejszínhab

 

Elkészítés:

A világ legegyszerűbb desszertje. Eldöntjük, milyen gyümölccsel akarjuk elkészíteni, ehhez választunk egy ízben harmonizáló pudingot. (A vaníliás gyakorlatilag minden gyümölcshöz jó; eperhez, málnához az epres ízűt szoktam választani, de a grízes pudingot is szeretem: mondtam, hogy roppant egyszerű!:) A zacskón lévő utasítás szerint megfőzzük a pudingot, kavargatjuk, hogy ne bőrösödjön meg a teteje. Ebbe a munkafázisba bátran bevonhatjuk a gyerekeket is, és amíg ők kevergetnek, mi feldarabolhatjuk a gyümölcsöt. Kockára, szeletre, golyóbisra, cikkekre - ahogy tetszik. Akár egy fajtából készítjük, akár többféléből, hamar megvagyunk vele. A pudingot ráöntjük a piskótára - akár melegen is, nem probléma -, tetejére halmozzuk, rakosgatjuk, művészkedjük a gyümölcsöt, ráöntjük a szintén utasítás szerint felfőzött tortazselét, és már mehet is a hűtőbe. A díszítésnél - is - kiélhetjük a fantáziánkat. Amint a fenti kép bizonyítja, az enyém ma reggel roppant szegényesnek bizonyult. De az vesse rám az első követ, aki reggel 6-kor ennél cifrábbra érez késztetést:)

Felfedezés

 

Mindig tudtam, hogy a Nagycsarnok-béli Ázsia bolt remek hely, ma ismét meggyőződtem erről, amikor szisztematikusan végignéztem a polcokat a GoodFood-könyv apropóján. No kérem szépen: láttam szirupban eltett gyömbért (830 forint, córesz okán most kihagytam), találtam pappadamot, amiről pedig meg voltam győződve, hogy széles e hazában nem lelhető fel, curry paszta csak nagy üveggel volt, amire nem volt szükségem, kivárom a kisüvegest, de dícséretes, hogy tartanak (jó, tudom, ez ázsiai boltban olyan, mint nekünk, magyaroknak a piros arany krém). Beugrott még a kosárba őrült koriander, római kömény, sáfrányos szeklice, indiai fűszer, vettem gyömbért, darabolt paradicsomot, kapri bogyót, kuszkuszt (holnap az lesz az ebéd, alig várom), mangó chutney-t, fájó szívvel ott hagytam a mangetou-t (értelmes magyarázat nincs rá, hiszen holnap nyugodtan csinálhatnék egy hoisin szószos csirkét, abba pont jó lenne...), magammal rántottam ellenben némi fenyőmagot... szóval most boldog vagyok. És végre, kaptam gyönyörű lila fügét is, mert megérdemlem:)

Hoisin szószos csirke kesudióval

 

Bizonyos hatásokra mostanában több szakácskönyvet veszek a kezembe, sőt, sajnálatos módon némelyek gyakran tovább vándorolnak a kezemből a kosaramba is, ezzel több síkon kárt okozva nekem, úgymint: pénztárca karcsúsítás, ezzel párhuzamosan sok idő eltöltése a receptek áttanulmányozásával, megfőzésével, még párhuzamosabban fenéknek az ő növekedésével, és így tovább, és így tovább. Bár mi tagadás, színészi képességeim ellenben fejlődnek: már Blaha Lujzát meghazudtoló tehetséggel vagyok képes ártatlanul, alulról felfelé rezgő szempillákkal elrebegni: ugyan szivem, de hát ez már régen megvan! (Minő pech, hogy ezt a trükköt az illetékes jó ideje ismeri ruha-ügyben...)

Az a gyűjtemény, amiből most fogok idézni, igazi ugrás volt úgymond a sötétbe, mert neten rendeltem a könyvet, gyakorlatilag semmit nem tudtam róla a csábító címén kívül: 101 fűszeres és csípős étel. Ahogy ma belelapoztam, nem okozott csalódást, bár van egy-két recept, ami felől megkérdezném a magyar szerkesztőt, hogy ugyan-vajon miért szerkesztette be azt a receptet, amiben olyan hozzávalók vannak, amit nemhogy ritkán lehet kapni Magyarországon, de soha, egyáltalán, sehol. No de sebaj, majd a bizonyos hatásokat kifejtő kolleginákat megdolgoztatjuk a világnak arról a szerencsésebbik feléről. Úgyhogy: nemisbéka reszkess, fakanál egyszer majd kérni fog tőled valamit (mondjuk szirupban eltett gyömbért, készen kapható jamaikai gyümölcstortát, ilyeneket:) 

 

Hozzávalók:

1 piros húsú paprika kimagozva, feldarabolva

2 csirkemell filé, ugyanakkora darabokra aprítva, mint a paprika

1 kis fej vöröshagyma, nagyobb darabokra vágva

4 evőkanál hoisin szósz (nagy kedvencem)

2 fej pak choi (szerény véleményem szerint helyettesíthető kínai kellel, ha tévednék, szóljatok rám)

maroknyi (nagy maroknyi legyen, én úgy szeretem, és legalább főzés közben is lehet kóstolgatni) sós kesudió

rizs vagy tészta köretnek

 

Elkészítés:

 

Forgassuk össze a hozzávalókat - a pak choi és a kesu kivételével - egy nagy tálban, adjunk hozzá 3 evőkanál vizet, kevergessük kitartóan, amíg a szósz mindent egyenletesen bevon. Öntsük át lapos mikrotálba, a szószt csorgassuk rá, ne vesszen kárba belőle semmi. Fedjük be a tálat fóliával, kicsit szúrkáljuk meg, majd nagy teljesítményen adjunk neki 2 percet. Ezután fólia levesz, pak choi, amit hosszában elnegyedeltünk, hozzáad, összekever, lefóliáz, újra kilyukaszt, mikróba vissza 7 percre. Végül óvatosan szedjük le a fóliát, ha a kicsapó gőzzel netán eddig nem égettük cafatossá a kezünket, ezután se tegyük. Keverjük az ételhez a kesut. Mehet a tál az asztalra, mellé a köret, és kész is.

Apró személyes megjegyzés: én biztosan wokban fogom megcsinálni, nincs annál jobb!

 

Forrás: BBC Good Food Magazin

Csicseriborsó fasírt, leánykori nevén falafel

 

Nagy kedvenc volt mifelénk, népszerűsége a tavaly nyári jordániai látogatás után (ahol is naponta ettünk ilyet)  zuhanásszerűen csökkent, azóta próbál visszakapszkodni a toplista legalább alsó harmadába.

 

Hozzávalók:

35 dkg csicseriborsó

2 szelet sötét rozskenyér

2 tojás

2 fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

zsemlemorzsa

olaj

só

bors

pirospaprika

1 csokor petrezselyem

1 babérlevél

 

Elkészítés:

A borsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk, másnap friss vízben egy babérlevéllel és az egyik hagymával félpuhára főzzük, ekkor sózzuk. Ha megfőtt, lecsöpögtetjük, ledaráljuk. A vízbe áztatott kenyeret alaposan kinyomkodjuk, összekeverjük a borsókrémmel, tojással, a másik hagymával, amit lereszelünk, valamint a zúzott fokhagymával. Sóval, borssal, pici pirospaprikával, petrezselyemmel ízesítjük. A masszából kis gombócokat formálunk, zsemlemorzsába forgatjuk, bő, forró olajban kisütjük.

Tálalhatjuk fasírtként, burgonyával, salátával, mi jobban szeretjük pitában, salátával, ízesített joghurttal meglocsolva, enyhén csípősen.

 

Túrótorta

Hozzávalók:                                                        

1/2 kg túró

2 dl tej

5 evőkanál cukor

2,5 dkg zselatin

3-4 dl tejszín

citromhéj

gyümölcsök apróra darabolva

Elkészítés:

A túrót a tejjel, a cukorral és a zselatinnal és a (sok) citromhéjjal összekeverjük, sőt mi több, ha van (k)gépünk hozzá, turmixoljuk, hogy minél egyneműbb masszát kapjunk. Ennek utána szelíd tűzön felfőzzük, de nem forraljuk, csak épp első rottyanásig visszük el a folyamatot. Hozzákeverjük a tejszínt, és a meglehetősen lötyögős masszát formába töltjük. Aggodalmunkat, miszerint ebből az életben nem lesz torta, sikeresen elnyomjuk, ezenközben kedvenc gyümölcsünket aprózzuk a torta tetejére. (Ha van kedvünk, önthetünk rá tortazselét, szebb lesz a látvány, bár sokáig nem lesz alkalma a tortának tetszelegni az asztalon...) Végül pedig jó néhány órára beküldjük a cuccot a hűtőbe, ellenállunk a kényszernek, hogy percenként meglötyögtessük, meggyőződvén arról, hogy megszilárdult-e már (igen, megszilárdult, ezért ne nyitogassuk a fridzsidert), majd alkalom adtán felszeleteljük, tányérra tesszük, meg se halljuk a sürgetést (jaj, anya, nem kell tányér, jó lesz a formából is!), és elégedetten hátradőlünk.

Hasznos holmik

 

Bemutatom kedvenc konyhagépemet. Kedves olvasóim, ő itt konyhám egyik kedvence. Konyhám egyik kedvence, ők itt az olvasóim:)

 

 

Amíg nem volt aprítóm, nem voltam meggyőződve, hogy szükségem van rá, ámde mióta megvettem hirtelen felindulásból, tudom, hogy debizony! Hagymát, petrezselymet, sajtot, diót, mákot, almát, csokit vágtam eddig vele, de az enyémmel lehet pürét is csinálni, van hozzá egy külön fej. A használata nagyon könnyű, mosogatni pillanatok műve, egyszóval ideális. A magam részéről  esküszöm a Moulinex márkára, mert 24!!! évvel ezelőtt nászajándékba kaptunk egy konyhai robotot, sokfunkciósat, azóta is azt használom, kitűnően működik, ezért bármikor, ha konyhai gépet akarok venni, mindig először ezt a márkát veszem szemügyre. Most is jól választottam:)

Szilvásgombóc

Nagy kedvenc nálunk. Nagyanyám, a drága, zseniálisan készítette, látom magam előtt, ahogy az ezeréves gyúródeszka fölé hajolva dolgozza a tésztát, majd a keskeny pengéjű, fanyelű késsel szabályos négyzetekre darabolja nyújtás után. Akkor se értettem, és sajnos ma, több évtized elteltével se sikerült rájönnöm a titokra, hogyan volt képes minden tésztát - legyen szó gombócról vagy levestésztáról, esetleg pitéről - olyan mértani pontosságúra nyújtani és vágni, mint ahogy tette. Éveken át csodájára jártak anyám kollégái a levestésztájának, amiből rengeteget gyúrt, volt olyan, hogy anyám 10 kilót is vitt be a munkahelyére, nagyanyám ezzel egészítette ki nyugdíját. Az is megérne egy misét, hogyan lehetett, hogy az ő kevéske pénzéből mindig volt tartalék, amit kölcsön tudott adni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt a nagyanyám. Csak ne hiányozna ennyire... Na de térjünk vissza a gombóchoz:

 

Hozzávalók:

1 kg sárga héjú, lisztes krumpli

liszt, amennyit felvesz (ez kb. olyan 20 deka, ha jó fajtájú krumplit vásároltunk)

szilva (mennyisége attól függ, hogy fél vagy egész szemeket tuszkolunk-e a gombócba)

 

Elkészítés: 

A krumplit héjában megfőzöm, még forrón meghámozom forrón  áttöröm, majd hagyom teljesen kihűlni. Közben a szilvák kimagozódnak, félbe vágódnak. Amikor a krumpli már hideg, elkezdjük adagolni hozzá a lisztet, mindig keveset, nehogy elrontsuk az arányokat. A tészta akkor jó, ha már rugalmasan lehet gyúrni, nem morzsálódik, szép sima. Lisztezett deszkán kinyújtjuk olyan 2 mm vékonyra, négyzeteket vágunk belőle, és bebugyoláljuk vele a szilvákat, amiknek közepébe egy kis fahéjas kristálycukrot teszünk, el nem rontja, az biztos. Gombócot formálunk a tésztából, és egy nagy lábasban, lobogva fővő vízben kb. 6-7 darabonként megfőzzük. Nem kell neki sok idő, csak amíg feljön a víz tetejére. A nyers gombócokkal ne sokat tojózzunk, mert a krumplis tészta hajlamos az állás során megpuhulni. A gombócokat pirított zsemlemorzsába szedjük, rázogatva eloszlatjuk felületükön a prézlit, majd tálaljuk. Fahéjas porcukor jár hozzá.

Tárkonyos csirkeragu leves

 

Hozzávalók:

40 dkg csirkemell filé

 1-1 szál sárgarépa, fehérrépa

karalábé, karfiol, zöldborsó lehetőség és igény szerint

tárkony

só, bors

3 dl tejszín

liszt a habaráshoz

petrezselyemzöld

 

Elkészítés:

A csirkét felkockázom, kevés olajon fehéredésig sütöm. Utána küldöm a csinos darabokra vágott zöldséget (szerencsém volt: a nyár utolsó intéseként kaptam a piacon isteni finom, zsenge zöldborsót, nem tudtam neki ellenállni), lepirítom, majd só és bors kíséretében, kevés víz hozzáadásával majdnem puhára párolom. Közben elkészül a tejszínes habarás, amivel a megfelelő pillanatban behabarom a levest. Ekkor morzsolom bele a tárkonyt (nem sajnálva persze), egy gondolatnyi pirospaprikát, hogy ne legyen teljesen fehér a leves, és én szeretek még a végén petrezselyemzöldet is beletenni, szerintem akkor teljes az íz- és színkavalkád. Levesbetét nem kell bele feltétlenül, de mivel most a szilvás gombóccal egyszerre készült, a gombóc tésztájából dobáltam bele körömnyi krumpligombóckákat. Szerintetek elrontotta?:)

Szilvás lepény

 

Hozzávalók:

1 kg szilva

25 dkg Rama

20 dkg kristálycukor

2 tasak vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

6 tojás

36 dkg liszt

2 tasak sütőpor

2 dl tejföl

10 dkg porcukor

2 mokkáskanál őrölt fahéj

zsemlemorzsa

Elkészítés:

A szilvát kimagozzuk, hat cikkelyre vágjuk. A margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, majd állandó keverés mellett egyenként hozzáadunk 4 tojást. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos masszához adjuk, simára keverjük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tepsit kikenjük margarinnal, megszórjuk zsemlemorzsával és beleterítjük a tésztát, amely ekkor nem igazán jól kezelhető, ezért aztán kanál és habkártya segítségét kell igénybe vennünk. Tetejét kirakjuk a szilva cikkelyekkel. A tejfölt a maradék 2 tojással, a porcukorral és a fahéjjal simára keverjük, a szilva tetejére öntjük, majd a tepsit betuszkoljuk a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütjük a süteményt.

 

Csirke ázsiai beütéssel

 

 

Tegnap félálomban láttam nemtommilyen Janit főzni a Paprika TV-n, és reggel erre a receptre ébredtem. Először azt gondoltam, hogy hű, ez egy különleges ebéd lesz, de készítés közben rájöttem, semmi extra nincs benne. Ellenben könnyen és gyorsan készül, attól függően, miket dobálok bele, finom is, úgyhogy a nem-kell-mindig-kaviár elve alapján ezt az egyszerű ételt tettem ma asztalra.

 

Hozzávalók:

 

60 dkg csirkemell filé

paprikák különböző színekben, a színeknek természetesen csak az esztétikum szempontjából van jelentősége, de ott elég nagy

brokkolirózsák (opcionális, de jót tesz a végeredménynek)

póréhagyma vagy újhagyma, amelyik könnyebben hozzáférhető

friss gyömbér

1 gerezd fokhagyma

chiliszósz, szójaszósz, osztrigaszósz, Hoi Sinh szósz, én ez utóbbit igen kedvelem, ezért mindig van itthon, amúgy nem alaptartozék

só, bors, curry

 

Elkészítés:

A csirkemellet kis kockákra vágom (nekem akkor esik jól ránézni, ha helyes kockákban van a hús, nem bumszli nagy féltéglák formájában, de ez ízlés kérdése), a paprikákat is, a póréhagymát karikákra, a gyömbért apróra. Amikor minden ott van kézreállóan, kezdődhet a művelet. Olajon kissé megsercegtetem a gyömbért, és még mielőtt élvezhetetlenre égne (vigyázat, ezt szempillantás alatt képes megcselekedni a galád, ha nem vagyunk résen), hozzáadom a húst és fehéredésig pirítom. Következnek a többiek szép sorjában: a fokhagyma, a pórékarikák, a paprikakockák, valamint a brokkoli, apró rózsákra szedve. Kicsit hagyom őket szottyadni, de természetesen közben sózok, borsozok. Amikor a hús már puha (többek között ezért is érdemes kicsikra szabdalni, mert ez az állapot hamarabb következik el, és amikor kamaszok hada áll az ember háta megett, erősítésként még egy éhes férjet hozván magukkal, ez nem utolsó szempont), megszórom az ételt egy nem túl jelentős, de nem is elhanyagolható mennyiségű (ahogy nagyanyám mondta volna: olyan gondolomformán) curryvel, megküldöm szójaszósszal, osztrigaszósszal és elmaradhatatlan kedvencemmel, a Hoi Sinh szósszal. A mennyiségekre ügyelek, nehogy ehetetlenül sós legyen a végeredmény, és lássuk be, ezek a szószok magukban rejtik ezt a hibalehetőséget. Végül, de nem utolsó sorban meghintem a húst ízlés szerinti mennyiségű chiliszósszal, nem hagyván figyelmen kívül, hogy a cél a kellemes csípősség, nem a lángfúvás. Forrón, rizzsel tálalom.

 

Ez a típusú étel változatosan variálható, annak függvényében, mi van otthon. A zöldségek csoportjából használhatunk gombát, borsót, sárgarépát, adhatunk hozzá bambuszrügyet és egyéb ázsiai zöldségféléket (vízigesztenye, mangetout, hogy két kedvencemet említsem), a szószok közül is válogathatunk, mit kedvelünk, mit találunk a hűtőben, tehát ha az étel vázát - magát a csirkehúst és az ázsiai jellegű fűszerezést - megtartjuk, akár minden alkalommal előállhatunk egy újabb kreációval.